Colin és Maria útja egy éjjel, a szakadó esőben keresztezi egymást. Olyanok, akár a tűz és a víz: a fiú megannyi rossz döntése, erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a helyes úton maradjon, a lány azonban le sem tért róla: maga a megtestesült józanság, mértékletesség, és szinte csak a munkájának él. A viharos, váratlan találkozás mindkettejük sorsát megpecsételi, és hamarosan rájönnek: egész életükben másra sem vágytak, csak egymásra. Bimbózó szerelmüket azonban igencsak próbára teszi, amikor felbukkan valaki Maria múltjából. Fenyegető üzenetei fenekestül felforgatják a két fiatal mindennapjait. Vajon ily nehéz időkben is képesek megőrizni szerelmüket, vagy a bosszú lángjai elemésztik a kettejük között kialakult köteléket?
Nicholas Sparks legújabb, mély érzelmekkel és borzongással teli regényének lapjain egy férfi és egy nő egymásra találásának lehetünk a tanúi, összefonódó sorsukban lépten-nyomon megmutatkozik a szeretet, a szerelem és az összetartás ereje. Maria és Colin pedig arra is ráébred: ahhoz, hogy a másik fél valódi énjét megismerjük, a szemünk helyett a szívünkkel kell látnunk.
Sparks könyveivel általában film formában szoktam találkozni, de mióta kiderült, hogy az egyik kolléganőm falja az író regényeit, ő lett a dílerem.
Colin nem épp mintapasi. Elég durva dolgokat követett el a múltban, aminek a mai napig szenvedi a következményeit, annak ellenére, hogy pár évvel ezelőtti önmagához képest nagyon sokat változott.
A Mariaval való találkozás nagyon jó hatással van rá, de a lány múltja sem teljesen tiszta, és ez lehet, hogy veszélyezteti Colint is.
Kicsit félve álltam neki ennek a kimondottan vaskos könyvnek, ismerve Sparks jó pár korábbi művét, de ez a ketrecharcos főhős miatt nagyon is hívogatott. Tartottam tőle, hogy olyan kis semmilyen sztori lesz, mint a korábban olvasott regény, a Tűzlovag, azonban félelmeim nem igazolódtak be, mert egy egészen korrekt történetet kaptam. Történetileg nagyon hasonlít Lori Foster No Limits című könyvére, de az kissé durvább volt, ezt olyan vanília verziónak mondanám, inkább romantikus, mint izgalmas, vagy nem is tudom.
Mindenesetre a hétvégére teljesen jó kikapcsolódást nyújtott Colin és Maria története.
Az első fele klasszikus romantika, teljes mértékben főhőseink megismerkedésére és kapcsolatuk elmélyülésére koncentrált, szinte teljesen zökkenőmentesen zajlott minden, ami már önmagában kellemes meglepetés volt, tekintve a Sparks regények sémáját.
Bár Colin nem egy hétköznapi fickó, mégis volt benne valami vonzó, amit nyilvánvalóan az ügyvédnő, Maria is észrevett. Igen, az ügyvédnő meg a rosszfiú párosítás elsőre ironikusnak tűnik, azonban mégis nagyon jól működött.
Szépen lassan alakultak ki az érzelmek, amit talán részben Maria családi háttere is okozott, ugyanis Mariaék bevándorlók, és más kultúrájukból kifolyólag sokkal egyedibb módon álltak a dolgokhoz, mint az átlag amerikai, elég csak arra gondolni, mikor Maria veszélyben volt, fogta magát az összes rokon, és tanyát vertek a kertben kemping székekkel, hogy megvédjék a lányt, ha éppen arra kerül a sor.
Na, nem mintha erre Colin nem lett volna éppen elég. Az a pasi egyenesen olyan volt, mint egy egyszemélyes hadsereg és egy bevadított harci kutya egy személyben. MMA-s múltja és jelene azonban nem igazán érződött a történetben azt az egy bizonyos meccset leszámítva, inkább csak az erőnlétében mutatkozott meg, hogy bármi köze van a sporthoz. A futást meg a különböző edzéseket érzésem szerint inkább csak indulatkezelésként használta. Persze ez nem gond, mert a jó erőnlét jól jött a történet több pontján is, főleg, amikor Maria-t kellett védenie.
Nem is értettem, hogy Colin miért nem ment nyomozónak. Sokszor a rendőröket is megszégyenítő logikával göngyölítette fel lépésről - lépésre az ügy következő szakaszát, gyakorlatilag az összes megérzése és megállapítása helyes volt. Persze nagy előny volt, hogy hajtotta őt szeretteinek védelme.
Colin barátai is egészen aktív szereplői voltak a történetnek, kedveltem őket, mókásak voltak, főleg Lily a főnökösködésével meg az állandó anyáskodásával.
Az akció része egy pöppet betegecske és kifacsart volt, de akkor, olvasás közben végtelenül lekötött, és érdekelt, hogy ki is áll a háttérben, mi az indoka, még akkor is, ha nem volt túlságosan nagy meglepetés. Ettől függetlenül kellően izgalmas volt, és tökéletesen elfért a történetben. Annyi észrevételem van még a szöveggel kapcsolatban, hogy baromira egysíkúnak érződtek a beszélgetések és ezáltal a személyiségek is. Valahogy hiányzott belőlük az érzelem, és sokszor mesterkéltté váltak a párbeszédek. Nem tudom, hogy ez eredetiben is ilyen - e vagy csak a fordítás következtében vált ilyenné a szöveg, de az biztos, hogy ez nagyon zavart néhol olvasás közben.
Összességében azonban, mindezek ellenére meglepően jó sztori kerekedett belőle, határozottan Sparks jobb könyvei közé tartozik. Kár, hogy ebből már nem lesz film, szívesen láttam volna viszont a filmvásznon is az eseményeket.
Sparks könyveivel általában film formában szoktam találkozni, de mióta kiderült, hogy az egyik kolléganőm falja az író regényeit, ő lett a dílerem.
Colin nem épp mintapasi. Elég durva dolgokat követett el a múltban, aminek a mai napig szenvedi a következményeit, annak ellenére, hogy pár évvel ezelőtti önmagához képest nagyon sokat változott.
A Mariaval való találkozás nagyon jó hatással van rá, de a lány múltja sem teljesen tiszta, és ez lehet, hogy veszélyezteti Colint is.
Kicsit félve álltam neki ennek a kimondottan vaskos könyvnek, ismerve Sparks jó pár korábbi művét, de ez a ketrecharcos főhős miatt nagyon is hívogatott. Tartottam tőle, hogy olyan kis semmilyen sztori lesz, mint a korábban olvasott regény, a Tűzlovag, azonban félelmeim nem igazolódtak be, mert egy egészen korrekt történetet kaptam. Történetileg nagyon hasonlít Lori Foster No Limits című könyvére, de az kissé durvább volt, ezt olyan vanília verziónak mondanám, inkább romantikus, mint izgalmas, vagy nem is tudom.
Mindenesetre a hétvégére teljesen jó kikapcsolódást nyújtott Colin és Maria története.
Az első fele klasszikus romantika, teljes mértékben főhőseink megismerkedésére és kapcsolatuk elmélyülésére koncentrált, szinte teljesen zökkenőmentesen zajlott minden, ami már önmagában kellemes meglepetés volt, tekintve a Sparks regények sémáját.
Bár Colin nem egy hétköznapi fickó, mégis volt benne valami vonzó, amit nyilvánvalóan az ügyvédnő, Maria is észrevett. Igen, az ügyvédnő meg a rosszfiú párosítás elsőre ironikusnak tűnik, azonban mégis nagyon jól működött.
Szépen lassan alakultak ki az érzelmek, amit talán részben Maria családi háttere is okozott, ugyanis Mariaék bevándorlók, és más kultúrájukból kifolyólag sokkal egyedibb módon álltak a dolgokhoz, mint az átlag amerikai, elég csak arra gondolni, mikor Maria veszélyben volt, fogta magát az összes rokon, és tanyát vertek a kertben kemping székekkel, hogy megvédjék a lányt, ha éppen arra kerül a sor.
Na, nem mintha erre Colin nem lett volna éppen elég. Az a pasi egyenesen olyan volt, mint egy egyszemélyes hadsereg és egy bevadított harci kutya egy személyben. MMA-s múltja és jelene azonban nem igazán érződött a történetben azt az egy bizonyos meccset leszámítva, inkább csak az erőnlétében mutatkozott meg, hogy bármi köze van a sporthoz. A futást meg a különböző edzéseket érzésem szerint inkább csak indulatkezelésként használta. Persze ez nem gond, mert a jó erőnlét jól jött a történet több pontján is, főleg, amikor Maria-t kellett védenie.
Nem is értettem, hogy Colin miért nem ment nyomozónak. Sokszor a rendőröket is megszégyenítő logikával göngyölítette fel lépésről - lépésre az ügy következő szakaszát, gyakorlatilag az összes megérzése és megállapítása helyes volt. Persze nagy előny volt, hogy hajtotta őt szeretteinek védelme.
Colin barátai is egészen aktív szereplői voltak a történetnek, kedveltem őket, mókásak voltak, főleg Lily a főnökösködésével meg az állandó anyáskodásával.
Az akció része egy pöppet betegecske és kifacsart volt, de akkor, olvasás közben végtelenül lekötött, és érdekelt, hogy ki is áll a háttérben, mi az indoka, még akkor is, ha nem volt túlságosan nagy meglepetés. Ettől függetlenül kellően izgalmas volt, és tökéletesen elfért a történetben. Annyi észrevételem van még a szöveggel kapcsolatban, hogy baromira egysíkúnak érződtek a beszélgetések és ezáltal a személyiségek is. Valahogy hiányzott belőlük az érzelem, és sokszor mesterkéltté váltak a párbeszédek. Nem tudom, hogy ez eredetiben is ilyen - e vagy csak a fordítás következtében vált ilyenné a szöveg, de az biztos, hogy ez nagyon zavart néhol olvasás közben.
Összességében azonban, mindezek ellenére meglepően jó sztori kerekedett belőle, határozottan Sparks jobb könyvei közé tartozik. Kár, hogy ebből már nem lesz film, szívesen láttam volna viszont a filmvásznon is az eseményeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)