figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2016. december 30., péntek

Múlt & Jövő - Összegzés (24)

Elérkeztünk az év utolsó havi összegzéséhez, ami azért nagyon sokkoló és vicces is egyben, mert nemrég írtam a januárit. Ilyenkor szembesülök vele, hogy milyen hamar elszalad egy év.

A decemberi hónapra most nem panaszkodhatok, mert igencsak sokat sikerült olvasnom, sőt a sorozatos kihívást is teljesítettem, aminek nagyon - nagyon örültem, mert nem voltam benne biztos, hogy sikerül, de belehúztam és meglett.
Továbbá megint jelentkeztem a várólista csökkentésre, meg kitűztem magamnak egy csomó teljesítendő kihívást 2017-re.

Emellett a Jézuskának köszönhetően egy kupac új könyv tulajdonosa lettem, ezekről majd lesz kép a poszt végén, de addig is nézzük, a decemberi őrületben mivel is múlattam az időt 2 ajándékvásárlás meg karácsonyi ünnepély között.

A hónapot a sorozataim folytatásának jegyében Jessica Sorensen Callie és Kayden sorozatának negyedik részével kezdtem, ami a The Probability of Violet and Luke címet viseli. Kevésbé volt lehangoló a történet, mint a páros előző könyve, de túl vidámnak még így sem mondanám.

Ezután a sort egy guilty pleasure könyvvel, Cecily von Ziegesar Unforgettable című regényével folytattam. Tényleg guilty pleasure, mert semmi mondanivalója, végtelenül felszínes szereplőkkel van tele, és nagyon - nagyon tini ( a szó legrosszabb értelmében) és mégis elszórakoztat. Mondjuk ehhez az kell, hogy egyáltalán ne vegyem komolyan.

Közben becsúszott Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdő című klasszikusa, és meg kell mondjam, felnőtt fejjel is nagyon jókat mulattam Vacskamati, Mikkamakka és  a többiek kalandjain.

Majd, ha már a múlt hónapban, hosszú évek tologatása után végre sikerült eljutnom odáig, hogy elolvassam a Harry Potter hetedik részét, úgy voltam vele, miért álljak meg itt, ezért belekezdtem a Harry Potter and the Cursed Childba. Azonban kicsit csalódottan tettem le, mert nem adta vissza az eredeti regények hangulatát, ami a formátumát tekintve még érthető is, azonban a cselekmény sem nyújtott annyit, hogy kompenzálja a hangulat okozta hiányérzetet. Sajnos nem kicsit volt fanfiction érzésem tőle. 

Susan Cain Csend című könyvét már régóta keresgéltem, de sehol nem lehetett kapni, viszont a kiadó újra piacra dobta karácsonyra, én pedig hirtelenjében le is csaptam rá. Sok új érdekességgel lettem gazdagabb általa az introvertál és extroveltált emberek témakörében, de túl nagy hangsúlyt fektetett a kialakulásra, a genetikai és biológiai indokokra, engem meg a társadalmi része jobban érdekelt volna, ettől függetlenül nagyon megérte elolvasni.

Két rövid novellát (1 & 2) is beiktattam pihenésképpen, amit Chad Michael Murray írt, és egész kellemes meglepetést szerzett. Az általa írt képregény kiegészítője volt ez a két kis történet, de a képregény ismerete nélkül is tökéletesen érthető volt, és meg kell állapítsam, egész jól ír a srác.

Karácsonyra valami kellemes kuckózós olvasmányra volt szükségem, ennek a kritériumnak pedig tökéletesen megfelelt Harper Lin Pink Cupcake Mysteries sorozatának első része. Sima cozy mystery, de nagyon jól szórakoztam rajta, megvan a maga bája, és a végén még jó kis sütireceptek is vannak.

Mivel karácsony másnapjára ledöntött a lábamról valami jó kis vírus, így nem maradt sok opció, vagy valamelyik, már ezerszer látott filmet néztem vagy olvastam. Szerintem kitaláltátok, hogy melyik opció lépett életbe. Így került elő Samantha Chase This is Our Song című romantikus regénye, aminek egy rocksztár a főszereplője. 
Mondjuk nem ájultam el tőle, de erről majd lesz bejegyzés és ott elmagyarázom részletesen, mi is volt a gondom vele.

Terveim szerint az év utolsó olvasmánya pedig nem más, mint Anna Kendrick önéletrajzi regénye, a Scrappy Little Nobody, amivel Abstractelf barátosném lepett meg karácsonyra. 
Rájöttem, hogy ez úgy tökéletes, ha az audiobookot is hallgatom hozzá, amit maga a színésznő olvas fel a saját hebrencs, hadarós stílusában.

Terveim szerint ez kitart majd 31-én éjfélig, és akkor nem kell átvinnem egy megkezdett könyvet sem az újévre.
Ennyi lett volna a december, amit a karácsonyi ajándékokról készült képpel zárnék. Lesz egy kakukktojás a képen, de mivel az is könyvekhez kapcsolódó, is gondoltam, hogy ráfér.



Alig várom, hogy januárban elkezdhessem az év első könyvét, az mindig olyan izgalmas pillanat. Azt, hogy a betervezettek közül melyik lesz majd a szerencsés kezdő, még nem tudom, majd a pillanatnyi hangulatom eldönti.

Elsőként a karácsonyi ajándékok közül beterveztem Meyer vegyészét. Ez azért is jó, mert ez az Abstract által olvasásra kijelölt egyik könyv. Ki kell használni, hogy az év elején még tart a lendület.


Aztán szeretnék sort keríteni Tarryn Fisher F*ck Love című regényére is. A The Opportunisttal nem volt valami jó a kapcsolatom, de azért kap még egy esélyt az írónő, ráadásul a borító nagyon megfogott, már csak ezért is megérdemli, hogy beleolvassak egy kicsit. 

Aztán lesz itt egy The Room Mate, ami azért került fel a listámra, hogy az Abstracttal közös kihívásunkon meglegyen az új megjelenés ebben a hónapban is.
Olvastam már régebben az írónőtől, nem volt olyan rossz élmény, úgyhogy talán ez sem lesz az.


Végül az előbb említett kihívásban kell egy 2014-es vagy korábbi könyvet is olvasnom minden hónapban, ez januárban a Reviving Izabel lesz, a Killing Sarai folytatása, ami a sorozatos kihívásra is jó és várólista csökkentős is.
Ezek hát a januárra tervezett olvasmányok. Szerintem jó kis könyvek lesznek, és remélem, hogy mindet el is fogom tudni olvasni.
Boldog új évet nem kívánok, mert holnap még jövök a nagy számadással.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)