Múlt & Jövő - összegzés (19)

Megint vége egy hónapnak, de milyen hónapnak! Kb. tavaly nyár óta vártam egy olyan hónapra, mikor ennyit tudok olvasni. Sokkal többet sikerült, mint terveztem és ennek nagyon örülök. Lesz mit végigvenni, az biztos.

Hat könyvet terveztem be júliusra, de sokkal többet sikerült elolvasnom, egészen pontosan 16 könyv + 1 fél + 1 befejezetlen, amit negyedig olvastam.

Elsőként befejeztem a júniusban elkezdett fél tégla méretű Trónok Harcát, ami nagyon tetszett. Sok meglepetést nem tartogatott, hiszem a sorozattal nagy részben egyezik, de még így is nagyon élveztem.

Utána Rain Arlender Y című regényét kezdtem el, ami annyira beszippantott, hogy rögtön elolvastam a folytatást, a második kötetet/részt is. Egy kicsit kicsavart érzelmileg, úgyhogy muszáj volt valami könnyedebb regényt keresni, így esett a választásom a betervezett Fake-re, ami tökéletesen megfelel a célnak. Könnyed volt, helyenként vicces és kellően izgalmas.

Ezután egy díjnyertes verses regényt vettem a kezembe, amit a 40 pontos challenge-re olvastam. Az Inside Out and Back Again, egy történelmi young adult volt,  ami érthetően, hétköznapian festette le, milyen érzés lehet gyermekként a háború áldozatának lenni egy katona apával, és magunk mögött hagyni hazánkat. Érdekessége, hogy valós elemeket is tartalmaz, tekintve, hogy az írónő is hasonló eseményeket élt át, személyes tapasztalatok alapján írta meg a történetet.

Ezután végre eljutottam addig, hogy elolvassam a hosszú - hosszú - hosszú ideje kölcsönben nálam lévő Sparks regényt, a Tűzlovagot. Nem lett a kedvencem, olyan átlagsztori volt. 

Romantikánál maradva úgy döntöttem megnézem Kelly Armstrong new adult kisregényét, az Undone-t és de jól tettem! Nagyon jó volt, remélem ír majd még new adult sztorikat.

Aztán egy várólista csökkentős könyv következett, Sophie Kinsella I've Got Your Number című regénye. Aranyos kis chick - lit regény, bár nem Kinsella legjobbja. Valahogy hiányzott belőle még egy kis humor vagy én változtam annyit, hogy ez a fajta humor, amit Poppy képviselt, már nem szórakoztat annyira. Maga a sztori aranyos, Poppy tipikus Kinsella karakter, kicsit butácska, de általában jót akar.  

Közben elkezdtem audiobook formában hallgatni, a Calendar Girl sorozat első részét. Kíváncsi voltam rá, hogy miben rejlik a sikere, de a meghallgatás után sem jöttem rá. Kicsit kidolgozatlan a sztori, elég felszínesek a szereplők, de mégis nagy sikernek örvend, nekem azonban mégis hiányzott belőle valami.

Elértem azt a pontot, mikor bármilyen könyvet választhattam, mert a tervezetteket végigolvastam. Hát nem volt egy könnyű döntés, az biztos, de végül sikerült kiválasztanom az Against All Odds c. regényt, amiről kiderült, hogy 4 részes (egyelőre), de egy is elég lett volna belőle. Gyakorlatilag oldalszámban a 4 rész tett ki egy egész könyvet, ráadásul a tartalom is csalódást okozott, mert new adult helyett young adultot kaptam. Az alapsztori nem lett volna rossz, az első rész még jó is volt, bár bőven volt olyan jelenet, ahol kicsit megráztam volna a szereplőket és az írónőt is azért, amit olvastam. Aztán a részek előrehaladtával ez sajnos csak romlott. Az ilyen sorozatokat hívom és rétestésztának, mert a nem létező konfliktust nyújtja az író köteteken keresztül... Egyetlen előnyük volt, hogy rövidek. Lesz majd róla blogbejegyzés, ott leírom részletesen a gondjaimat.

És ekkor jött el végre a várva várt readathon, amit Jamie McGuire Gyönyörű áldozatával kezdtem meg. Nagyon jó volt a hangulata a regénynek, köszönhetően szerintem a helyszínnek. A szereplők is egészen szimpatikusan voltak, még ha nem is értettem egyet minden lépésükkel. Ez a könyv egyébként jó volt a sorozatos kihívásomra is.

Elkezdtem a Making Faces-t Amy Harmontól, ami miatt nagyon izgatott voltam, mert sok jót hallottam róla, ám olyan szinten nem voltunk egy hullámhosszon, hogy félbe is hagytam. Valamiért nem ment, erőszakolnom kellett magam az olvasására, így nem láttam sok értelmét folytatni.

Helyette újraolvastam az Illuminae-t, ami másodszorra is baromi jó volt, és előhozta benne az érzést, hogy azonnal akarom a folytatást, és baromira irigylem azokat, akik már olvashatták a Gemina arc verzióját (és áradoztak róla, hogy milyen jó).

Akartam még egy esélyt adni a Harmon regénynek, de nem jött össze, így jött a The Secret sorozat befejező kötete Jessica Sorensentől, Ella & Micha történetének utolsó fejezete. Egész jó lett volna, ha szól is valamiről, és a fülszövegben meglebegtetett dolgok nem csak pár oldal erejéig jelentek volna meg benne. Azonban a sorozatos kiívásomat gyarapította.

Végül Elizabeth Scott As I Wake című regényébe kezdtem bele. Érdekes alapgondolat volt, tetszett is, de valami mégis hiányzott belőle. 70%-ig tök jó volt, valahogy utána ellaposodott.

Augusztusban már biztosan nem fogok tudni ennyi könyvet olvasni, ezért igyekszem visszafogottan tervezni.

Amit biztos szeretnék olvasni, az egy új megjelenés lesz, mégpedig a Beautiful Funeral, ami a Gyönyörű Sorscsapásnak és a Veszedelmes sorcsapásnak a folytatása. A cím elég vészjósló, nagyon kíváncsi vagyok, mi fog történni.
A várólista csökkentős könyveim közül a Hopelesst szeretném elolvasni Colleen Hoovertől. Az Ugly love korántsem varázsolt el annyira, mint amire a vélemények alapján számítottam, remélem ez a könyv majd javít valamit a helyzeten.

Mivel elvileg újraolvasós hónapunk lesz Abstractelffel, így újraolvasást is tervezek, mégpedig megpróbálkozom még egyszer a The Raven Boys-zal, hátha most jobban elkap, mint annak idején. Illetve szeretném folytatni Richelle Mead succubus-os sorozatát is, bár lehet, hogy az első részt itt sem ártana újraolvasni. Egyébként ezt a regény a régi könyvek csökkentését célzó kihívásom miatt választottam be, ami esetemben azt jelenti, hogy 2011-ben listára pakolt könyveim közül kell elolvasnom 10 darabot. A Mead könyv jó kezdésnek tűnik.

Egyelőre ez a négy könyv szerepel a terveim között, de ha elfogynának sem fogok kétségbe esni, sőt, már most tudom, mihez fogok akkor nyúlni.