figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2016. március 15., kedd

Amie Kaufman & Jay Kristoff: Illuminae (The Illuminae Files #1)

Ezen a reggelen Kady úgy gondolta, az Ezrával való szakítás lesz a legnehezebb dolog, amit meg kell tennie. De délután a bolygót megszállták.

2575-öt írunk, amikor két rivális megavállalat háborúzik egy kis bolygó felett, ami tulajdonképpen nem más, mint egy jéggel borított porszem az univerzum egyik sarkában. Sajnos, azonban arra senki nem gondolt, hogy az ott lakókat is értesítse. Ellenséges tűz közepette Kady és Ezra - akik szinte nincsenek is beszélőviszonyban - rákényszerülnek, hogy felküzdjék magukat a flottára, ami az evakuálást végzi.

De ez még csak a problémájuk kisebbik része. Egy halálos járvány tör ki és mutálódik, aminek félelmetes hatásai vannak, a flotta mesterséges intelligenciája, aminek védelmeznie kéne őket, gyakorlatilag az ellenségükké válik, és egyetlen vezető sem mondja meg, hogy mi is történik tulajdonképpen. Miközben Kady feltöri az információk kusza hálóját, hogy kiderítse az igazságot, nyilvánvalóvá válik, hogy egyetlen ember van, aki segíthet mindezt nyilvánosságra hozni: az exbarátja, akivel megesküdött, hogy soha többet nem beszél.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Az utóbbi időben a YA műfaj valahogy eléggé nyögvenyelős kategóriává vált számomra, legyen szó fantasy vagy realista regényről. Nem tudom, mi lehet az oka, talán egy kicsit megcsömörlöttem. Ennek ellenére belevágtam ebbe a sorozatindító regénybe, mert azt súgta, hogy nagyon jó lesz, és ennek az érzésnek egyszerűen nem lehetett ellenállni.


Kady szakított szerelmével, Ezrával, de a lehető legrosszabb napot választotta erre, ugyanis egy ellenséges cég űrhajója megtámadja a bolygót és nincs garancia arra, hogy túlélik a napot.

Jogosan merül fel a kérdés néhányatokban, hogy ha ennyire hadilábon állok a ya műfajjal, akkor mégis mi a fenének kezdtem bele pont ebbe a  könyvbe. Tudjátok, vannak olyan regények, amelyeknek egyszerűen nem lehet ellenállni, és az irántuk érzett vágy felülbírál minden előítéletet és józan ész által hozott döntést.
Ráadásul, ezt a regény az egyik kedvenc vloggerem kb. egy fél évvel a megjelenés előtt az egekig magasztalta, ami kíváncsiságomat csak még jobban feltüzelte, így evidens volt, hogy megjelenés után azonnal olvasnom kell. És meg kell mondjam, ennél jobban nem is dönthettem volna!
Egy ennyire fura és szokatlan formátumból valami iszonyatosan jó regény jött létre. Szokatlan a formátuma, hiszen különböző jelentések, katonai dokumentumok, és belsős chat beszélgetések alkotják a könyvet, ennek ellenére szuperül körvonalazódik a történet, ami egy kis 5th Wave (Ötödik hullám) érzést hagy maga után, pedig nem sok bennük a közös, de a folyosókon való kommandózásról valahogy azonnal az a regény ugrott be.
Adott itt egy bolygó, amin emberek éldegélnek, de egy bizonyos cég, a BeiTech bizonyos okokból megtámadja őket, így evakuálásra kerül a sor. Ám egy fura vírus üti fel a fejét az embereket menekítő űrhajók egyikén, amit a 3 űrhajóból álló flotta bekattant irányítója, AIDEN, a mesterséges intelligencia egészen érdekes módszerekkel igyekszik kezelni. EZ viszont csak a felszín. A háttérben sokkal komolyabb és nagyobb volumenű dolgok húzódnak meg.

Üzenet AIDENTŐL

A regény ízig - vérig sci - fi, de a műfajt kevésbé kedvelőknek (pl.én) is simán elnyerheti a tetszését, tekintve, hogy az érzelmeknek egy olyan széles skáláját vonultatja fel, hogy az olvasó szinte meg is feledkezik arról, hogy milyen környezetben játszódik a sztori.
A szereplők többsége katona, kapitány vagy programozó, akik igyekeznek megvédeni a flottát a titokzatos vírustól, ami az embereket szinte zombivá változtatja, a BeiTech hajóitól és a mesterséges intelligenciától, aki szeret keresztbe tenni saját embereinek is.
A sok izgalom mellett ott a gyász is, mint fő motívum, hisz sokan meghalnak , igaz, jó részüket nem ismerjük mi olvasók, de a főszereplők igen. Ezen kívül kiemelendő még Kady és Ezra félresiklott románca is, ami szintén kemény próbák elé állíttatott, de nem ez áll a középpontban.
Egyszóval minden megvan benne, ami egy jó regényhez kell, egy kis akció, egy kis romantika és a dráma sem maradhat ki, na meg persze a sorok közé rejtett humor sem.

Kady egy végtelenül szarkasztikus, és nagyon bevállalós fiatal lány, aki kiemelkedő programozó, de ezt nem szeretné közhírré tenni. Dacos, mert nem engedik át anyjához a másik űrhajóra, a végére akar járni, miért nem és ezzel indítja el a lavinát.  Ezra is sok mindenkit elvesztett, de katonai poszton újra megtalálja önmagát. Azonban a szereplők közül AIDEN volt a kedvencem. Biztos nem lehet jó érzés, ha az ember élete egy gépen múlik (ebből napjainkban is bőségesen kapunk ízelítőt), főleg, ha ez a bizonyos gép hajlamos az őrületre, ennek ellenére nagyon megszerettem őt a végére, szerintem kevesen lesznek azok, akik a befejezésnél még ellenszenvvel viseltetnek majd iránta.
Az elején még gonosznak tűnik, de a végére értelmet nyernek tettei, legalábbis egy részük, és a regény második felében megmutatja igazi arcát is.

Ami még furcsasága a történetnek, hogy Kady és Ezra múltjáról, kapcsolatuk körülményeiről szinte semmi információt nem tudunk meg, ami alapesetben iszonyatosan szokott zavarni, itt viszont fel sem tűnt a hiánya, illetve csak miután befejeztem a könyvet. Nem igényelte a cselekmény a háttértörténetet, a karakterek személyisége pedig így is tökéletesen körvonalazódott.

A vége igencsak ütős és váratlan. Olyannyira váratlan, és nem előre látható, hogy már - már a logikátlanság határát súrolta. Az azonban biztos, hogy ez a fordulat tartogat még bőven izgalmakat a következő részre is. Nem gondoltam volna, hogy végül ide lyukadunk majd ki, sőt. Olyan szövevényessé vált az egész cselekmény, hogy megemelem a kalapom az előtt, aki előre kitalálja a végét.
Amit még mindenképpen meg akartam említeni egy pár mondatban az az, hogy Mozart Requiem c. zeneműve többször előkerül a történetben. A végén azt hallgattam olvasás közben, és iszonyatosan jó hangulati aláfestést adott, főleg egy bizonyos jelentnél. Nagyon illett hozzá.

Összességében nagyon kellemes meglepetést okozott a regény, nem gondoltam volna, hogy rendhagyó formátuma egy ilyen jó történetet ad majd ki. Mondanom sem kell, hogy alig várom a folytatást, ami sajnos majd csak ősszel (októberben) érkezik, Gemina címmel.
Ami még jó hír, hogy a megfilmesítés máris folyamatban van (legalábbis megvették a jogokat) és szerintem jó kis film lesz belőle.
Az alábbi linken betekintést nyerhettek a könyvbe és megnézhetitek mire is gondoltam a sokszor emlegetett "rendhagyó" formátum alatt. Még, ha nem is értetek angolul, a látvány akkor is sokat elárul.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)