C.L.Stone: First Days (Ghost Bird #2)

Sang Sorenson mindig is láthatatlan volt. Az Ashley Waters Gimnázium új diákjaként, reméli, hogy új barátai meghozzák életébe a változást, amire vágyott és könnyedén beilleszkedik majd.
De az Akadémia diákjai, nem azért vannak ott, hogy szórakozzanak. A gimnázium túlzsúfolt és túl sok az erőszak. Amikor kitör a harc, Sang rájön, miért is cserélték le a magániskolát a fiúk a közoktatásra.

Ebben az évben Sang már nem lesz többé láthatatlan. Ebben az évben Sang célponttá válik.

Az igazgató és a helyettese mindent megtesznek, hogy elintézzék Sanget, és anyja is mindent megtesz azért, hogy tőrbe csalja, és elhitesse vele, legbiztosabb, ha meghúzza magát a háttérben. Ennek ellenére Nathan, Luke, Kota, North, Silas, Victor és Gabriel megtapasztalhatják Sang makacs hűségét, amire hatalmas szükségük lesz.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Az Introduction annyira magába szippantott, hogy szinte azonnal el kellett kezdenem a második részt.

Sang, miután megismerkedett mind a 9 fiúval, elkezdi az új iskolai évet, ami a fiúkkal körülvéve korántsem olyan, mint képzelte, hanem annál sokkal jobb. Ám a fiúk barátságának megvan a hátulütője is, ezt Sang több ízben is megtapasztalja.

Amint azt a cím is sugallja, ez a kötet az  iskola első napjainak történéseit örökíti meg. Visszagondolva szinte hihetetlen, hogy csak öt nap történéseit öleli fel, annyi apróbb dolog történt, ami szinte jelentéktelen, de de mégis úgy éreztem, hogy ment vele az idő.

El nem tudom mondani, hogy mi a fészkes fenét élvezek ennyire ezen a történeten. Erre a részre is gyakorlatilag ugyanazok voltak érvényesek, mint az elődjére: a realitás hiánya, viszonylagos eseménytelenség (legalábbis a regény 3/4 részében), és mégis szó szerint habzsoltam, alig vártam, hogy mi lesz a következő történés, melyik fiú alakít majd valamit. Hihetetlen, de tényleg nem tudom megmondani, hogy miben rejlik a vonzereje. Talán maga az Akadémia teszi. Iszonyatosan piszkálja a fantáziámat, hogy mi lehet ez az intézmény, mi lehet a céljuk, mi az értelme. A struktúrájáról ugyan a végén kapunk némi áttekintést, de elsőre elég bonyolult, szerintem azt a fejezetet majd még egyszer átolvasom, ráadásul nem kapunk teljes képet a felépítésről, és így azért még maradt bennem kérdés bőven. De egyre inkább az az érzésem, hogy olyasmi lesz, mint a Cimmeria, illetve azon belül maga a night school, csak a vezető pozíciók nélkül. Bizonyíték még nincs rá, de az eddigi leírások alapján nagyon hajaz arra. De, mint mondtam, nagyon kíváncsi leszek a céljára.

A regény többnyire egyébként arról szól, hogy a fiúk miként védik/óvják/segítik/kísérik óráról órára/ugrálják körbe Sanget és az ő interakcióik vannak középpontban. Azonban Stone mindezt annyira szórakoztatóan írja le, hogy azon magam is meglepődtem. Többször hangosan felnevettem egy - egy megszólaláson, ami nem akart feltűnően vicces lenni, ám mégis rettenetesen az volt. 

A végre felé végre történtek azért izgalmak is, nem is kevés, és kiderült valami, ami még inkább felpiszkálta a fantáziámat és még több kérdést hagyott maga után legnagyobb örömömre.

Sang anyja még mindig kibírhatatlan. Állítólag beteg, ezt aláírom, de azért nem kell ilyen gonosz p***ának lennie. Mikor megtudja, hogy Kotánál volt a lánya, elkezd vele üvölteni. hogy ne találkozzanak többet, mert nem akarja, hogy San g a környék r***nca legyen, és úgyis az lesz a vége, hogy megerőszakolják őt a fiúk, mert ez szinte törvényszerű és nap, mint nap megtörténik. Természetesen újabb büntetési módszerek is megjelennek, mint pl. órákon át rizsen térdelteti vagy éppen egy kemény mini székre ülteti. Komolyan nem normális az a nő, és ahogy olvasgattam a következő rész fülszövegét, lesz ez még rosszabb is, sokkal rosszabb.

Sang egyébként még szokja az új helyzetet, hogy van valaki, illetve 9 valaki, akik tűzbe tennék érte a kezüket. Mondjuk, azért volt egy igencsak fura megnyilvánulása, aminél felszaladt a szemöldököm. Kijelentette, hogy a barátság nehéz dolog. 4 napja ismerte a fiúkat, akik körülugrálták, kiszolgálták, megmentették. Mi ebben a nehéz? A barátság nem itt kezdődik és igen, meg kell dolgozni érte, de ez még a közelében sem volt annak, amit normál esetben tenni kell egy kapcsolat fenntartásáért, de ez általában nem jelent erőfeszítést a feleknek.

Elhiszem, hogy nem igazán tudja eldönteni, hogy tényleg kedvelik - e vagy valami hátsó szándék vezérli őket, és ez számára komoly fejtörést jelent, de ettől még nem lesz nehéz egy barátság.

És akkor a fiúk! A srácok valami zabálnivalóak, de tényleg, még akkor is, ha néha átmennek mini Christian Grey-be, az álladó parancsolgatásukkal, meg Sang helyetti döntéshozatallal.

Ami ezen kívül feltűnt velük kapcsolatosan, az az, hogy 15 évesek, csakúgy, mint Sang, azonban viselkedésük baromira nem ezt tükrözi. Szervezettségük, komolyságuk alapján akár 20 évesek is simán lehetnének. Aztán ki tudja, lehet, hogy kamuztak a korukról és később kiderül, hogy idősebbek, bár ehhez azért nem fűzök túl sok reményt,  mert a tanáraik is 15 évesekként utaltak rájuk. (szerk: egyébként a későbbi kötetekben kiderül, hogy miért ilyenek). Apropó tanárok. Mindketten 19 évesek, Green és Blackbourne is, Green ráadásul már doktor is, de hogy miként, az rejtély. Mindenesetre ez is jól példázza, hogy az Akadémia nem egy átlagos hely.

A fiúkra visszatérve, mindegyiknek megvan a saját kis kapcsolata, a sajátos kis kommunikációja Sanggel. Egy azonban mindegyikükre igaz: imádják a lányt, ez már biztos. Belegondoltam, hogy milyen szerelmi sokszög (egészen pontosan 10) fog itt kialakulni.. Tiszta orgia. Viszont arra kíváncsi leszek, hogy melyikkel fog először összejönni. Tulajdonképpen bármelyikük esélyes, egyedül talán Kota és Gabriel lóg ki egy kicsit a sorból, aztán lehet, hogy pont valamelyikük lesz a befutó, szinte megjósolni sem lehet,

 Félelmetes egyébként , hogy mennyire összetartanak, elég csak az egyik kedvenc jelenetemre a büntetéses esetre gondolni. Ha Sang büntetésben van a suliban, akkor ők is kiharcolják, hogy büntetésben legyenek, kivétel nincs. Mondjuk az kiderült, hogy erre az összetartásra nevelik őket az Akadémián, szóval ebből a szempontból nem meglepő.

Jajj, annyi mindent kijegyzeteltem, hogy bele akarom tenni a bejegyzésbe, de egyszerűen nem megy. Ha beleírnám, háromszor ilyen hosszú lenne a mondandóm. Egyszerűbb, ha elolvassátok, már, ha nem riaszt vissza a 20 rész.

Annyit még azért a végén megjegyeznék, hogy az a Friday Fall egy nagy baromság, és nem hiszem el, hogy egy iskolaigazgató megenged egy ilyen idióta és életveszélyes hagyományt. Diákok halhattak volna meg. Tisztában volt azzal, hogy ki volt a fő célpont és így is engedte, mert a személyes problémái elvették az eszét. Mondjuk még ha nem vezérelte volna semmi személyes dolog, ez akkor is bűn.

Fény derült a sorozat alcímének (Ghost Bird) hátterére, eredetére is, ami nagyon kecsegtető és még biztos, hogy nagyon sok izgalmat és bonyodalmat fog okozni a következő részekben.