Ugrás a fő tartalomra

C.J. Daugherty: Endgame

Összetört. Szétesett. De nem győzték le. 
A kémet kiiktatták, de ezért nagyon nagy árat fizettek - a Cimmeria Akadémia lázadói elveszítették vezérüket, és Carter West is eltűnt. 
Nathaniel szinte már érzi a győzelem ízét. 


De Allie és a többi túlélő még nem végzett. Először is Cartert kell visszaszerezniük, aztán ki kell tervelniük, hogyan fizessenek meg Nathanielnek.
Vagy így vagy úgy, de a játéknak véget kell érnie.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Amikor fogadásból elkezdtem a Night School sorozatot, nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem majd a szereplőket, a helyszínt (valahogy az Angliában játszódó történetekkel hadilábon állok), és úgy az egész történetet.


Elérkezett az idő. Nathaniel és a Night School tagjai, Allie, Isabel és a többiek csatározásának vége lesz vagy így vagy úgy. Azonban a befejezés előtt még egy fontosabb dolog vár rájuk: Carter. Elsőként az ő problémáját kell orvosolni, utána lehet gondolkodni a nagy játszma befejező lépésén.

Nagyon nehéz szívvel olvassa az ember (legalábbis én) a kedvenc sorozatának utolsó kötetét, főleg, ha az a sorozat ennyire izgalmas.
Megmondom őszintén, úgy érzem, picit túl egyszerűen, túl "könnyen" lett vége, főleg azok után, amilyen csatákat vívtak a szereplők egészen eddig. Valami grandiózusabb befejezésre számítottam. Persze lehet, hogy pont azért így lett vége, hogy ellensúlyozza a sok - sok rosszat, amit az iskola diákjai átéltek, főleg a negyedik részben. Meg azt sem szabad elfelejteni, hogy ez egy ya sorozat, de akkor is egy hangyányi hiányérzetet hagyott maga után.  Sőt, kicsit olyan érzésem is volt, hogy Daugherty direkt nyitva hagyott 1-2 kiskaput is, hátha egyszer kedve támad folytatást írni.

Azonban ezt leszámítva, nem volt okom panaszra, meg azért a fentebb említett dolgok sem olyan nagy negatívumok. Nagyon izgalmas volt, megvolt benne a kellő, megszokott akció, mint eddig is, tehát az unalom ki volt zárva. Jó, elismerem, iszonyat sok volt benne a logisztika, meg a szervezkedés, de engem ez a része is simán lekötött. Ami igazán feltűnt ebben a részben, az Carter szerepe volt. Úgy tüntették fel, mintha legalább ő lenne a központi figura, gyakorlatilag a regény első felében minden lépés hozzá kapcsolódott, mintha nélküle lépni sem tudtak volna. Oké, hogy ő Allie nagy szerelme, és a lány mindent megtenne érte, de nem csak ő viselkedett így, hanem mindenki a Night School-ból. Ha csak Allie lett volna ilyen, azt még megértem, de a többiek eme túlzott reakcióját nem tudtam hová tenni. Persze, értem én, hogy ő is tősgyökeres, ott született a suliban, a Night School oszlopos tagja, de akkor is...

Ennek ellenére örülök, hogy úgy alakult, a sorsa, ahogy, már hogy a fenébe ne örülnék, hiszen mindig is ő volt a kedvenc Cimmeriás pasim. Bár azért, ha már a pasiknál tartunk, Sylvaint is ki kell emelnem. Ő tipikus negatív szereplőként kezdte, de a végére nagyon megváltozott, szépen lassan az 5 rész alatt teljesen más lett, szinte az összes rossz tulajdonsága eltűnt. Amiatt meg, amit ebben a kötetben tett, főleg nagyot nőtt a szememben. Rettenetesen éretten kezelte a körülötte zajló eseményeket, igazi vezető típus lett belőle, higgadt, megfontolt, de mégis tettre kész. Szóval le a kalappal előtte.

A változás azonban nem csak rajta látszott, hanem magán Allie-n is. A lázadó kis fruskából, aki rossz magaviselete miatt került be a Cimmeriába, egy szinte teljesen határozott nő lett, felnőtt. Nem mondom, hogy minden rossz tulajdonságát sikerült ledobnia magáról, de mégis nagyon sokat változott. Kevésbé hebrencs és lobbanékony, a barátaiért akár az életét is kockára tenné - lásd  a jelenetet Zoéval a tetőn. Még egy kis idő és simán átveheti Lucinda helyét és státuszát, teljesen méltó rá, ezt a vége is tökéletesen bizonyítja.
Amikor kiolvastam a könyvet, feltettem a polcra a többi rész mellé, amikor is valami szöget ütött a fejemben, ahogy a könyvek gerincét néztem. Ahogy haladunk előre a sorozatban, úgy látunk egyre többet Allie-ből a könyvek gerincén, mintha ez is a folyamatos változást akarná érzékeltetni. Bár lehet, hogy ezt már csak én dumálom bele.

Még két dologról akarok írni, ebből az egyik Zoe. Már megint iszonyat nagyokat alakított. Nincs még egy olyan szereplő, aki ilyen időzítéssel tud beszólni, és állandóan pattog, mint a duracell - nyúl. Egyszerűen energiából kifogyhatatlan a kiscsaj. Üde színfoltja a regénynek, mindig megmosolyogtatja az olvasót.

A másik dolog Rachel nagy titka. Hála a jó égnek és az írónőnek, nem felejtődött el és egyértelműen fény derült rá. Mikor kiderült, rájöttem, hogy lottóznom kellett volna. Annyira tudtam, hogy ez lesz! De, mint a regény eleje, Carter személye, ez is egy kicsit túl lett lihegve. A felvezetést tekintve valami sokkal nagyobb volumenű dolog is kisülhetett volna belőle, ráadásul a történethez sem tett túl sokat hozzá... Mindegy, azért elfért benne. 

Méltó befejezést kapott a sorozat, az már biztos, ahogyan az is, hogy erősen újraolvasás gyanús. Hiányozni fog ez a világuralomra törő bentlakásos suli, minden egyes tagjával, tanárával együtt.
Nagyon várom az írónő új könyvét, amiből az utolsó oldalakon egy kis ízelítőt is elrejtettek, és szintén nagyon izgalmasnak tűnik.


Megjegyzések

  1. Sziaaa!
    Nem tudsz valamit a sorozat 2.részének, a Legacy-nak magyar megjelenéséről?:)
    Az első részt egyszerűen imádtam, viszont angolul csak minimálisan tudok, ami ugye nem elég egy könyv elolvasásához... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Sajnos, legutolsó információim szerint, a kiadó nem tervezi kiadni a folytatásokat. :(

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.