figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2015. január 9., péntek

Rebecca Donovan: What If

Mi lenne, ha kapnál egy második esélyt arra, hogy először találkozz valakivel?

Cal Logant szinte sokkolja, hogy Nicole Bentley ül vele szemben egy kávézóban, több ezer kilométerre szülővárosától, főleg, hogy senki nem látta és nem tudott róla semmit több, mint egy évig. 
Kivéve, hogy ez a lány nem Nicole.
Ugyanúgy néz ki, mint Cal  félénk gyermekkori szerelme, de a neve Nyelle Preston, és fogalma sincs róla, ki ez a fiú.
A lány merész és lobbanékony, az élet iránt érzett szenvedélye ragályos, teljes ellentéte Nicole-nak. De Nyelle kimondottan titokzatos is, és ahogy Cal egyre közelebb kerül ahhoz, hogy kitalálja, mit rejteget a lány, úgy kívánja azt, bárcsak egyre kevesebbet tudna. 
Amikor a múlt titkai és a jelen találkoznak, egy dolog válik biztossá: semmi nem az, aminek látszik.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy nem maradunk Rebecca Donovan regény nélkül Jonathan trilógiájának megjelenéséig. Ráadásul, külön jó hír volt, hogy bizony önálló regény lesz.


Cal évek óta nem hallott két legjobb barátjáról, amíg egy napon szembe nem találkozik egy bulin az egyikükkel, Nicole- lal. Csakhogy a lányt nem Nicole-nak hívják és nem is úgy viselkedik, viszont egy az egyben úgy néz ki. Calt akaratlanul is magához vonzza a lány, és eltökélt, hogy kiderítse mit is titkol.

Nem csináltam nagy titkot abból, hogy a Breathing - trilógia igencsak a szívem csücskévé vált, így természetesen figyelemmel követtem az írónő munkásságát. Ezért viszonylag hamar olvashattam is az új regényét, ami szerintem egy picit elmaradt az eddigi munkáitól, de csak egy hangyányit.
Igazából, nem is tudom, hogy mi volt a bajom vele. Nem volt túl eseménydús, de ez nem szokott gond lenni, ha érzelmileg úgy hat a könyv, hogy nem támad az akciómentes cselekmény miatt hiányérzetem.
Valószínűleg itt is ez lett volna a helyzet, illetve a cél, de valahogy nem igazán sikerül átéreznem. Szomorú volt, persze, de nem vágott földhöz, nem kaptam sírógörcsöt. Csak úgy elolvastam és kész. Alapjában véve ezzel már leírta volna magát a könyv, de ez mégsem tette, azt is megmondom, hogy miért.

A Nicole - hasonmás Nyelle cselekményszála mindvégig annyira lekötött, hogy magam is alig hittem. Rettenetesen kíváncsi voltam az ő történetére és arra, hogy mi lesz a vége az egésznek. Szerettem találgatni a lány múltját a visszatekintések alapján, mintegy kirakóként, darabról darabra állt össze a kép. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon az érzelmi része miért nem úgy sült el számomra, ahogyan érzésem szerint el kellett volna neki, aztán rájöttem, hogy valószínűleg ez a szaggatott olvasás, amit időhiány miatt akkoriban folytattam lehetett az oka. Nem igazán tudtam magam átadni egy alapból jó könyvnek, pedig tényleg nem volt rossz.

Nem épp egy hétköznapi kapcsolatról szól, elég, ha csak azt nézzük, hogy Nyelle sem egy hétköznapi személyiség, és akkor még igencsak finoman fogalmaztam. Egyesek szimplán csak buggyantnak titulálnák őt hülyeségei, hóbortjai miatt. Pedig, ha visszagondolok az egészre, akkor kiderül, hogy majdnem minden lépése indokolt volt, legalábbis számára. Ember nem maradt volna meg mellette, kivéve persze Calt. A fiú minden ellenére vonzódott hozzá, bár az elején tuti, hogy csak a Nicole-lal való hasonlóság miatt akadt meg rajta a szeme, aztán később vált csak komollyá a dolog, és lettek érzelmei ez iránt a lökött csaj iránt.

Egyébként minél többet gondolkodom, agyalok a miérteken, annál tisztábbá válik a történet. Az utószóban (kezd rossz szokásommá válni, hogy elolvasom) írta is az írónő, hogy reméli, érzéseket hagyott maga után a könyv. Utólag, a "leülepedést" követően, igen. Kicsit késleltetett volt a hatása, ami talán nem is baj. Azt is tanácsolja Donovan, hogy olvassuk el még egyszer a , ha lehetőség van rá, mert egy egészen más sztorit fogunk kapni, és ebben lehet valami. Tényleg annyi, szinte  teljesen érdektelennek tűnő és lényegtelenek, sőt átlagosnak tűnő mozzanatról derül ki a végén, hogy fontos információt hordanak, és szerepük van. Olyanra is volt példa, hogy egy - egy bizonyos dolgot jelentő mozzanat a végkifejlet ismeretében teljesen más értelmet nyert.
Szóval tényleg érdemes lehet elolvasni többször is, persze nem csak ezért, hanem a romantika miatt is. Ez a része felettébb jól sikerült a regénynek, nem hirtelen, első látásra szerelem, hanem szépen, fokozatosan kialakuló.

A szerkezetről még annyit, hogy 2 idősíkban (múlt és jelen), illetve több szemszögből (Cal, Nicole, Nyelle és Richelle) is követhetjük az eseményeket. Megmondom őszintén néhol baromira zavartak a váltások, főleg, mikor szemszöget és időt is váltott, ez iszonyatosan kizökkentett az olvasásból.
Többet nem nagyon szeretnék írni róla, mert ez tipikusan olyan regény, amiről jobb, ha minél kevesebbet tud az ember, hogy teljesebb legyen az élmény.
Sőt az írónő is kérte, hogy aki olvasta, ne spoilerezze el a történetet, annak érdekében, hogy mások is élvezhessék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)