figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2015. január 17., szombat

Eden Maguire: Phoenix (Beautiful Dead #4)

Darina tagadásban él. A Szépséges halottak nem lehetnek valósak mindazok után, amin keresztülment, csak a gyász sújtotta képzeletének szülöttei lehetnek. De Phoenix és Hunter látványa épp az ellenkezőjét bizonyítja, és a lány hamarosan újra Foxtonban találja magát, a pajtában, Phoenixnél, ahol valószínűleg utoljára gyűltek újra össze.

Elérkezett a pillanat, amitől féltek - meg kell oldaniuk Phoenix rejtélyét. Minden lépés ide vezetett, és Darina tisztában van vele, hogy Phoenix halála körülményeinek tisztázása véglegesen elszakítja őket egymástól. Ezekkel a vegyes érzelmekkel, Darina elkezdi megfejteni a tényeket, de nagy akadályokba ütközik: Hunter személyes drámája zavarja meg.
Phoenix visszatérő apja, a növekvő bandaerőszak és összeesküvés homályosítja és takarja el az igazságot.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Eljött ez a perc is, befejezésre került egy újabb sorozat, amelyet még évekkel ezelőtt kezdtem el. Phoenix történetével véget ért a Szépséges halottak Darinát érintő fejezete.


Phoenix a soros. Darinának 10 napja van, hogy kiderítse, ki is felelős szerelme haláláért, de a szálak nagyon sötét helyekre vezetnek. Ráadásul Darina maga sem biztos abban, hogy képes lesz elengedni a fiút, ha eljön az ideje.

Ennél a sorozatnál nagyon bejött az évente - egy - részt - elolvasok taktika, ráadásul nagyrészt a várólista csökkentés keretében olvastam. Most sem volt ez másképp, tavaly (2014-ben) ez volt a 11. könyvem  a játékban.
Mikor anno elkezdtem a sorozatot, már tudtam, hogy Phoenix könyve az, ami igazán érdekel, ez hajtott a másik 3 kötet esetében, mert valljuk be, mind igencsak közepes olvasmánynak bizonyult, jó pár hibával.  Ezekből a hibákból jó néhány visszaköszönt a zárórészben is, de Maguire legalább a legeslegvégét nem szúrta el, és bár sokan nem értenek velem egyet, én akkor is örültem a befejezésnek.
Phoenix esete annyiban különbözik a másik három szépséges halottétól, hogy  itt viszonylag tiszták halálának körülményei, egy bandaháború közepébe csöppent, és egy tömegverekedés folyamán leszúrták. A kérdés csak az, hogy konkrétan ki és esetlegesen milyen indokkal?
Be kell vallanom, hogy ha volt is benne hiba, mégis ez volt a legizgalmasabb kötet a négy közül. A bandaháború témája és a drogügyletek, illetve minden ezzel járó veszély, erőszak és kegyetlenség sokat dobott rajta.
Darina viszont itt is bebizonyította, hogy mennyire makacs és felelőtlen tud lenni. Mindenki figyelmeztette, hogy ne menjen a fő gyanúsított közelébe, mert csúnyán megjárhatja, de ő magasról tett a figyelmeztetésekre, aminek persze meg is lett az eredménye, amikor majdnem elpatkolt. De persze még utána is csak folytatta és csak ment a saját feje után. Jó, persze, értem én, hogy segíteni akart Phoenixnek, de mindennek van határa.
Meg kell mondja, néhol kimondottan idegesítő volt a kiscsaj, nem is csodálom, hogy mindenki kiabált vele. Az önzősége sem múlt még el, baromira tudta sajnáltatni magát, megráztam volna szívesen  a történet több pontján is.
Ami még érdekes volt  a történetben, az  Hunter. Darinának végre sikerült kideríteni , mi is történt valójában Hunter halálának esetében. Ami így kiderült Hunterrel és Darinával kapcsolatban, azzal nem igazán tudtam mit kezdeni. Tipikusan tök feleslegesen bedobott információ , amit nagynak állít be, de az előző három kötetben semmi jel nem utalt erre, arról nem is beszélve, hogy oké, hogy kiderült, de kb. semmilyen következménye nem lett.  Na jó, talán egy pici, de az nem ennek volt a közvetlen következménye.
És ezzel elérkeztünk a végéhez.  A végéhez, amit olyan nagyon sokan kritizáltak. A végéhez, ahol megint előjöttek a tipikus hibák.
Először is ott volt  Phoenix gyilkosa. Megint olyan ember volt az elkövető, aki szóba sem jött érthető okokból. (Mondjuk nekem tetszett, hogy ő volt a gyilkos, mert tényleg ütős kis csavarnak nevezhető, de azt is értem, hogy miért nevezték sokan suta megoldásnak.). Nekem nem a gyilkos személyével volt a bajom, hanem, mint az előző részekben is, ennek kiderítésével. Darina életét többször is veszélyeztetve nyomozott, igyekezett a gyanúsított, Nathan közelbe férkőzni, még akkor is, ha tudta, hogy két ellentétes drogkereskedő banda kereszttüzébe kerül. Agonizált a dolgon 9 és fél napot, rohangált egyik nyomtól a másikig, míg az utolsó két órában kétszer is gyorsan visszautaztak az időben és jól megnézték, hogy mi is történt valójában, és ezzel meg is oldódott a helyzet.
Kérdem én, naivan, nem lehetett volna megejteni ezt az időben visszautazást úgy 9 és fél nappal előbb?  Oké, hogy akkor sztori sem lett volna, de na... értitek. Ez így olyan hülyén vette ki magát. Már az előző részeknél is utáltam ezt a megoldást, itt pedig aztán hatványozottan.
Az egész tetralógia lezárása viszont nem sikerült rosszul, sőt. Nagyon reméltem, hogy valami hasonló módon fogja megírni a végét, mert ehhez nem tudtam volna más véget elképzelni.
A legjobb rész volt a négy közül és összességében kellemes emlékekkel búcsúzom a Gyönyörű halottaktól (akikről még így a sorozat befejezése után sem tudom eldönteni, hogy zombik, angyalok vagy netán szellemek).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)