figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2014. október 30., csütörtök

Richelle Mead: Silver Shadows (Bloodlines #5)

A The Fiery Heart-ban Sydney mindent kockára tett, hogy kövesse megérzéseit, miközben veszélyes játékot űzve igyekezett érzelmeit titkolni az Alkimisták előtt. 
Most az Adrian és Sydney világát szétszakító események után, mindketten igyekeznek a darabkákat újra összeilleszteni és megtalálni újra az egymáshoz vezető utat., de először is a túlélés a cél.
Sydney számára az élet mindennapi küzdelemmé vált, bezárva és ellenségekkel körülvéve igyekszik hű maradni önmagához és a szeretteinek emlékéhez. Eközben Adrian reménykedik azokkal szemben, akik azt mondják Sydney már elveszett. Azonban ez a csata ijesztőnek bizonyul, ahogy régi démonok és új kísértések kerítik hatalmába...
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Egy újabb fontos pillanata ennek az évnek könyves szempontból, hogy megérkezett a Silver Shadows. A The Fiery Heart kicsit eseménytelenebb volt, de a függővége garantálta, hogy az 5. rész sokkal izgalmasabb lesz.


Sydney oda kerül, ahová soha nem gondolta volna, hogy el fog jutni, az alkimisták "átnevelő" központjába. Borzalmas dolgok várják ott őt, ráadásul a többi "bentlakó" is leprásként tekint rá. A külvilágban helyt állt, de ott segítségben is része volt barátai és szerelme személyében, míg itt csak és kizárólag magára számíthat.

Adrian egy őrült.
De persze a szerethető fajtából, és éppen azért ennyire imádnivaló, és ezért is illenek annyira össze Sydney-vel. De nagyon előre szaladtam...
A regény első fele, mint azt már a VA és Bloodlines kötetek esetében megszokhattuk, viszonylag eseménymentesen csordogált, de mozzanataiban, minden lépésnél a regény második felét, a végét készítette elő.
Rá kellett jönnöm, hogy ennél a sorozatnál azt a sokkfaktor, amit a Vámpírakadémiánál megszoktam, nem fogom megkapni. Beletörődtem, elfogadtam, bár a miértjét nem igazán értem, hogy miért lett ebből ilyen kis vanília sztori, holott a főszereplők valamivel idősebbek, mint Rose és Lissa volt a Vámpírakadémiában.
Ezen fentebb említett tény elfogadásának tekintetében nem vártam sokkoló momentumot, így sokkal jobban élveztem a regényt, megvolt benne a kellő romantika, akció és izgalom. Annak is nagyon örültem, hogy megmaradt a váltott szemszög. Egyrészt ebben a helyzetben elkerülhetetlen volt, másrészt pedig nagyon - nagyon - nagyon jó volt olvasni Adrian gondolatait (mondjuk az ő gondolatait mikor nem jó olvasni?), még akkor is, ha az idő nagy részében egészen sötéten látta a világot. Szerencsétlen kétségbe van esve Sydney miatt, hiszen aggódik szerelméért, ráadásul azért, hogy álmában megpróbálja elérni, le kellett állnia a gyógyszereivel is, aminek következményeként a kis fejecskéjében halott nagynénje egyre többször tűnik fel és kommentálja az épp aktuális történéseket, ami persze Adriant csak még jobban összezavarja.

Mint már mondtam, az első fele elé eseménymentes, a "kint" lévők igyekeznek Sydney nyomára bukkanni, ami nem egyszerű, de ez a könnyebb része a dolognak. Ha a hely megvan, a bejutás már sokkal, de sokkal nehezebb lesz. Hiszen egy kis csapat vámpír és dhampir hogyan is juthatna be egy maximálisan elrejtett és őrzött helyre úgy, hogy tulajdonképpen nekik is bujkálniuk kell vagy legalábbis kerülni a feltűnést.
Közben "bent" Sydney azon van, hogy felderítse a helyet és a kijutás lehetőségeit. Ezek ismeretében a második fele a történetnek nagyon felpörög, onnantól, hogy elindul a szabadítási folyamat, már nincs megállás.
Ismét bebizonyosodott, hogy Sydney-t kemény fából faragták és hatalmas akaratereje van. Bármilyen helyzetben, bármilyen körülmények közt képes kitartani, igaz, ebben közvetve Adriannak is nagy szerepe van.
Ha már Sydney-nél tartunk, meg kell említenem, hogy rettenetesen sokat változott a VA világban való felbukkanása óta. Emlékeztek, milyen undorral nézett a vámpír faj bármely tagjára, még a dhampirokra is? Na, mondhatni annak az önmagának most majdnem pontosan az ellentéte. Fene gondolta volna! Így azonban határozottan szimpatikusabb.
Természetesen nem csak ő változott a szereplők közül félelmetesen sokat, hanem Adrian is. Sokkal megfontoltabb, felelősségteljesebb és elkötelezettebb, főleg Sydney és a szerelem iránt, aminek többször is bizonyítékát adja a könyvben.
Azt gondolná az ember, hogy emiatt veszített a vonzerejéből, de nem. Ettől az "új" Adrian csak még imádnivalóbb lett.
Lehet, hogy nem hiszitek el, de majd az utolsó fejezetekben, a meneküléses jelenetek alatt el fogjátok! Amikor elértek egy bizonyos részhez, rá fogtok jönni, miért mondtam ezt!

A vége jó szokáshoz híven függővég. Az már biztos, hogy igencsak izgalmas finálénak nézünk elébe.
Egyetlen pici dolog hangolt le, mégpedig, hogy Hopper nem sokat szerepelt, és amikor jelenete volt, akkor sem csinált mást, csak elette a kaját Sydney elől. Több Hoppert kérünk az utolsó részben! (Kíváncsi vagyok, lesz - e valami jelentős szerepe. Valami kell, hogy legyen!)
A másik, amit még mindenképpen meg akartam említeni, az az, hogy kinek ajánlotta Richelle Mead ezt a kötetet. A könyv elején az áll, hogy For the #VAFamily. És igen, ezek csak szavak, de mégis úgy éreztem, hogy enyém a könyv, hogy kicsit nekem is ajánlotta. Meg úgy önmagában is szép gesztus volt tőle!



Arra is ráébredtem, hogy miért lett Silver Shadows a címe. Nagyon illik rá. Nem mindegyiknél volt egyértelmű a címválasztás, de itt igen.
A sorozat záró kötete, a The Ruby Circle 2015. februárjában várható. Visszaszámlálás indul!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)