Ugrás a fő tartalomra

Utáljuk vagy nem utáljuk?

Zenka dobta fel minap a blogján a kérdést, hogy utálom - e azokat, akik nem szeretik a kedvenc könyvem.
Most mit szépítsem? Igen, vannak olyan napok, mikor nyomdafestéket nem tűrő módon tudnék csak válaszolni ilyen véleményekre, és akkor aztán ezer érzés kavarog bennem. 
Persze, ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miben különbözöm azoktól, akik habzó szájjal nekimennek annak az embernek, akik csak egy rossz szót is ki mernek ejteni a szájukon a hőn szeretett könyvről, arról már nem is beszélve, hogy lehúzzák a sárga földig.
Mindösszesen annyiban különbözöm tőlük, hogy csendben maradok és magamban morcogok, de nem támadok vagy legalábbis nem habzó szájjal.

Sajnos vannak, akik ezt nem képesek megtenni, de az megint egy másik téma lenne, úgyhogy kanyarodjunk is vissza az eredeti csapásirányhoz.


Persze mindenkinek minden vágya, hogy az általa imádott könyv mindenkinek ugyanazt az élményt nyújtsa, amit neki és mindenki ugyanúgy "pöszüljön be" tőle, és rázza ki a hideg (csakis jó értelemben)  már attól is, hogyha csak rágondol .
Mit tagadjam, én is ilyen vagyok. Szinte röpködöm az örömtől, ha valakinek valami hasonlóképpen elnyeri a tetszését, és egy alapos kivesézés keretében együtt örülünk mindent betűjének. Tiszta sor.
Ám mi van akkor, ha valaki a sárba tiporja a kedvencemet? Elsősorban célszerű tűrni, legalábbis szerintem. Nem tetszhet mindenkinek minden, nem vagyunk egyformák, különböző ízlésvilággal rendelkezünk és ezt nem árt tiszteletben tartani.
Ha ez a bölcs hozzáállás becsődöl, akkor jön az a verzió, hogy a gép előtt ülve kikáromkodom magamból a dolgot, főleg, ha valami olyan indoklást tesznek elém, ami nem is igazán nevezhető indoklásnak.
Ha rendes indokok vannak felsorolva, megpróbálom megérteni, de van az a pont, ahol nem megy, egyszerűen azért nem, mert másképp látunk dolgokat, másképp gondolkozunk, másképp érzünk. Ilyenkor kimorgom magam és továbbállok.
Van az a verzió is, hogy.... nincs. Nincs következő verzió, mert nem szoktam hozzászólni. Meggyőzni sem akarok senkit. Ha nem tetszett neki, mi értelme van leállni vele vitatkozni? Semmi, mert nem a két szép szememért fogja megszeretni. Ez nem arról szól, hogy rá tudom - e dumálni, hogy mégiscsak szeresse már egy kicsit.
Meg tulajdonképpen, hogy megválaszoljam a fő kérdést, nem utálom az illetőt, de úgy érzem magam, mint akit becsaptak, és rohadt rosszul tud esni, még akkor is, ha teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem személyeskedés, és nem ellenem szól, hanem a könyv ellen. Nem egy jó érzés na. De van, mikor ezt pillanatok alatt le tudom rázni magamról, van amikor meg nem. Ez sok mindentől függ, pl. hogy milyen lábbal keltem, milyen időjárási front hatása alatt vagyok, vagy épp milyen a hold állása.
Olyan még nem volt, hogy általam szeretett könyvet húztak volna le és én leálltam volna vitázni, olyan viszont már megesett, hogy én fejeztem ki nem tetszésemet (szigorúan megindokolva), és rám támadtak. Előfordul az ilyen, ezt azonban az idők során megtanultam kezelni, legalábbis azt hiszem.

Hogy tovább passzoljam a labdát, ti hogy álltok ehhez a kérdéshez? Utáljátok az illetőt vagy sem? 
Várom szeretettel a különböző nézőpontokat, tessék kibontakozni. Csak bátran ;) 


Megjegyzések

  1. Én olyan emberek között nőttem fel, akik rendre utálják minden kedvencemet olvasatlanul/látatlanul/meghallgatatlanul. Nem azért, mert engem nem bírnak, csak éppen előítélet mindenek felett. Megtanultam nem törődni vele, és inkább egy jót röhögök magamban az értelmetlen, gyenge kifogásokon, minthogy felhúzzam magamat. Ha meg szépen, logikusan érvel valaki, abból csak tanulni lehet, persze fáj rájönni, hogy tényleg, ez a könyv nem tökéletes, de én attól még szerethetem ugyanúgy. Ritkán húzom fel magamat negatív kritikán, az arra érkező zombi-rajongók hozzászólásain annál inkább... De ez már más téma. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor te mondhatni már megedződtél, és jól kezeled a helyzetet.:) Jó látni, hogy ilyen is van, aki képes elsiklani a"lehúzás" felett, bár az meg szomorú, hogy az előítéleteknek mekkora hatalma van.

      Törlés
  2. Számomra a legbosszantóbb az, ha valaki olvasás nélkül értékel. Akkor beszólok általában.
    Azt elfogadom, hogy egy adott könyv amit én imádok, másnak nem tetszik.
    Az viszont jobban irritál, ha számomra nyilvánvaló hibákkal tömött könyvet mások az egekbe magasztalnak. Nem látják meg amit én?? Kaptam már én is hideget meleget ezek miatt. Korábban jobban megviselt, mára már túllépek hamar.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, az olvasás nélküli értékelés az megint egy más kérdés, de itt arra a verzióra gondoltam, mikor olvasás után húzza le.
      Érdekes, amit mondasz, hogy az jobban irritál, ha egy rossz könyvet húznak fel. Ilyenkor bennem is felmerül, hogy vajon nem látják a hibákat? De érdekes módon e kérdés felett jóval hamarabb átsiklom, mint hogy egy szeretett könyvet értékelnek le.

      Törlés
    2. Azt hiszem azért lépek túl hamarabb azon, ha egy általam szeretett könyvet lehúznak, mert általában az csak egy-két vélemény. És a többség inkább hozzám hasonlóan szereti az adott könyvet (pl. Gyönyörű sorscsapás) ezeknél nem érdemes leállni vitatkozni, van akinek nem jön be.
      Ha viszont egy kevésbé jó könyvet nem mernek lepontozni, például azért, mert egyébként az írónő szimpatikus és elküldte dedikálva a könyvet és akkor hasra kell esni.. Az elveszett lelkeknél például már csak nevetek a sok egyforma értékelésen.

      Törlés
    3. "Érdekes" módon ez inkább a magyar regényeknél jellemző. Külföldi írók esetében még nem mutatkozott meg ez a tendencia, értem ezt arra, hogy róluk bátran merünk negatívat írni. Vajon miért? (költői kérdés)
      Egyébként én ezeken az egyenvéleményeken általában már az elején mosolygok, és meggyőznek arról, hogy közelébe sem érdemes menni a könyvnek.

      Törlés
  3. És az a fura, hogy sokan letagadják ezt- már hogy rosszul esik nekik maga a jelenség. Rosszul esik, ha valaki nem szereti amit mi, tiszta sor, emberek vagyunk nem? :D

    Engem amúgy nem izgat fel, ha rossz könyvet szeretnek, ilyenkor szívesen végeznék a rajongókkal valami pszichológiai kutatást, hogy rájöjjek, mi az a közös pont a rajongókban - és miben különböznek azok, akik meg nem szeretik a könyvet :D De nem, ilyenkor elintézem a dolgot azzal, hogy még változni fog az ízlésük egyszer.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen ez így van, és nem csak a könyvek esetében. De, hogy miért tagadják le sokan, nem tudom, viszont kíváncsi lennék rá.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

Becca Fitzpatrick: Crescendo ( Hush, hush 2.)

Nora tudhatta volna, hogy élete nagyon távol áll a tökéletestől. Annak ellenére, hogy járni kezdett a védőangyalával,  Patch-csel (aki címével ellentétben minden, csak nem angyali),  és túlélt egy ellene irányuló merényletet, a dolgok nem állnak túl jól. Patch kezd eltávolodni tőle, de Nora képtelen rájönni, hogy csupán az ő érdekében teszi vagy azért mert érdeklődik a lány ősellensége, Marcie Millar iránt. Arról nem is beszélve, hogy Norát, apjáról bevillanó képek is kísértik, ezért mindenáron ki akarja deríteni, mi történt vele azon az éjszakán, mikor elment Portland-be és soha nem tért haza. Nora minél mélyebbre ás apja halálának ügyében, annál több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ő Nephilim vérvonalának mennyi köze van az ügyhöz, és  miért van ő nagyobb veszélyben, mint más átlag lányok. Mivel Patch nem ad választ a kérdéseire, sőt úgy tűnik még útjában is áll, ezért Norának saját magának kell válaszokat keresnie. Tudván, hogy van egy őrangyala, újra és újr

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)