Ugrás a fő tartalomra

Vége a Readernek, vége a világnak

Rövidhír: Tragédia történt. Bejelentették, hogy 2013. július 1-jén megszűnik a Google Reader. 


Atya világ, mi lesz most? Jönnek a zombik? Mindenki üljön le egy csendes sarokba, és lélegezzen papírzacskóba - beszív, kifúj, beszív, kifúj, beszív, kifúj. Ez az. Megnyugodtatok? Remek. Akkor csapjunk a lovak közé.


Lehet, hogy némelyeket csalódottsággal fog eltölteni, de ki kell ábrándítsalak titeket, nem jönnek a zombik, sőt az apokalipszis négy lovasa sem fog feltűnni a kerti virágágyásban. Aki zombikra vágyik, az szaladjon el gyorsan a moziba és nézze meg Brad Pitt új filmjét.
Van élet a Reader után is. Tudom, hogy sokan szeretitek és használjátok, ahogyan én is (bizony, bármennyire is hihetetlen, én is azt használtam), de az élet megy tovább.

Értetlenül állok a magyar blogposztok tömkelege előtt, amelyek bepánikolva egy bizonyos szolgáltatást ajánlanak helyette, mintha kizárólagosan csak azzal lehetne helyettesíteni. Olyan, mintha valakinek a bloggerek körében részesedése lenne belőle. Tudom, hogy ez nem valószínű, csak mondom. Biztos jó, biztos szép, de engem már csak a nagy hype miatt is taszít, meg azért is, mert konkrétan az arcomba tolják és még a csapból is ez folyik. (egyébként meg lehet győzni, kíváncsi vagyok az előnyeire, és a pozitívumaira)
Úgy terjed, mint egy rémhír pánik idején. Ami még helytálló is, mert úgy érzem, hogy igencsak pánikol most mindenki, hogy mi lesz, mit csináljon, megy a kapkodás balra - jobbra, holott ez a megszűnés nem egy új hír. Március óta lehet tudni, hogy megszűnik a Google ezen szolgáltatása. Amikor elolvastam az erről szóló tájékoztatót, azonnal át is tértem egy másik megoldásra. 
Nem volt ilyen szempontból hanyag a Google, mert jó előre szólt, hogy mindenki felkészülhessen, kereshessen magának pótlékot és lemenekíthesse az adatait - akár többször is. Szóval ezért sem értem ezt a nagy kapkodást.
De hogy ne csak fröcsögjek, hanem valami értelmeset is kihozzak ebből az egészből, összeszedtem néhány lehetőséget, amelyet ezentúl használhattok majd a jó öreg google reader helyett.

A legtöbb helyen a Feedly nevű szolgáltatást ajánlják. Readeres adatokat egy - két kattintással át lehet menteni ide is, és az egész egyszerű nézettől kezdve a csicsásig sok mindent lehet állítgatni rajta.  Nem éppen hasonlít a felülete a readerhez, de ettől még jó lehet, ha ennyien szeretik. Mobilverziója is van, úgyhogy akik eddig mobilról nézegették a blogok frisseit, azoknak sem kell aggódni, ez számukra is megoldást jelenthet. 

Második versenyzőnk Netvibes névre hallgat. Külföldön elég népszerű, cégek is használják, és jóval több funkciója van, mint egy sima RSS olvasónak. Állítólag, mivel sokan használják néha hajlamos a lassúságra, de hát na. Semmi nem lehet tökéletes. Ebbe is könnyedén lehet importálni a GR-es adatokat. Van fizetős része is, de az szerintem nem a mezei, hobbi szinten blogot olvasgató embereknek találtak ki.

Harmadik opció lehet a The Old Reader. Ez, felületét tekintve az összes variáció közül a leginkább hasonlít a jó öreg google olvasóhoz. Nincsenek extra funkciók, nincs rajta semmi csicsázás, egyszerűen csak azt csinálja, mire kitalálták, olvasni  lehet rajta a követett blogokat. Google vagy Facebook accounttal is be lehet lépni, nem kell külön regisztrálni, és a google kapcsolat miatt egyszerű az adatimportlás is.

Meg kell említenem még egy oldalt, ami bármelyik pillanatban elrajtolhat. Eddig tesztüzemmódban volt, csak néhányan használhatták eddig előzetes jelentkezéssel, azonban tényleg bármikor beindíthatják élesben is. Ez pedig nem más, mint a DiggReader. Ezt is kimondottan RSS követésre tervezték, tehát méltó utódnak tűnik. Mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni, akkor is, ha még jelenleg nem lehet regisztrálni.

Végül pedig megemlíteném azt, amit én használok. Ez nem más mint a Google Chrome böngésző kiegészítőjeként letölthető RSS Feed Reader. Ennek az a hátránya, hogy csak egy gépről tudod használni, más gépekről nem tudsz hozzáférni, csak amelyikre feltelepítetted. Azonban baromi egyszerű, és praktikus legördülő menüjével hamar belopta magát a szívembe. Azonnal jelzi, ha új bejegyzést tett fel valamelyik blog tulajdonosa. Ha több vár olvasatlanul, akkor kijelzi azok mennyiségét is.

Na, hát ezek lennének az alternatívák. Remélem a segítségetekre lesz ez a kis összeállítás, hogy időben sikerüljön pótlást találni öreg barátunk helyére.
Ha esetleg érdekelne valakit, hogy hogyan kell lementeni az adatokat a Google Readerből, jelezze, és arról is írok egy bejegyzést.

Egyébként ha már itt vagyok, felteszem a kérdést, mert én én ilyen kíváncsi vagyok. Ti mire váltottatok? Ha valakinek a beágyazott nem jelenik meg, itt is kitöltheti: https://docs.google.com/forms/d/1sYWHA4JEhBt33IHtkpma2mj-E2aOaS3rZHDx12ivGQY/viewform 



Megjegyzések

  1. Szia!neked mikor szólt a Google?Mert bizony nekem nem és még sokunknak nem.Egyébként nekem is fura ez a pánik,az ilyen mindig gyanús,először úgy gondoltam,hogy nem érdekel,hagyom az egészet,úgy ahogy van,aztán mégis váltottam a Bloglovinra,mert azt kaptam ötletnek először.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nyilván nem küldött senkinek külön, névre szóló levelet, ahogy nekem sem, de a márciusi bejelentést követő napokban, hetekben az internet ettől volt hangos. Sorra jelentek meg a helyettesítő lehetőségeket felsoroló cikkek különböző webodalakon, nem volt nehéz egybe belebotlani. Emellett amikor beléptem a readerbe, egy kis felugró ablak is fogadott, hogy figyelmeztessen a változásokra és opciót kínált az adataim lementésére.

      Törlés
  2. Kipróbáltam néhány feed olvasót, és a Feedly-nél maradtam, mert több eszközön is jól használható, legyen az pc, tablet vagy okostelefon. (Sajnos Windows phone-ra nincs alkalmazásuk.) Csicsásnak tűnhet a gReader után, de a minimalista nézet beállításával ezt ki lehet lőni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalataidat, így kicsit máris nagyobb a rálátásunk a dolgokra. Gondolom a Google Reader megszűnésével a többi fejlesztőcsapat is rá fog jönni, hogy érdemes más platforomokra is elérhetővé tenniük a szolgáltatásaikat. Minden csak idő kérdése.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.