figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2013. április 13., szombat

Rob Thurman: Madhouse (Cal Leandros #3)

A bátyám az egész életben  - legalábbis az én eddigi életemben - azt mondogatta, hogy normális vagyok, nem vagyok szörnyeteg.
Az ő segítségével rájöttem, hogy amíg meg tudok maradni annak, aki vagyok, képes vagyok túlélni, azt ami vagyok. Csak azok a rossz gének....


A félig ember Cal Leandros és testvére Niko természetfeletti nyomozó ügynöksége nem igazán virágzik

Ki gondolta volna, hogy New Yorrkban, ahol lépten - nyomon vámpírok trollok és más félelmetes lények vannak, megfeneklik az üzlet. 
De most egy új lakos érkezett. Egy rosszindulatú, gonosz, ősi erőkkel felruházva történelmet akar írni vérrel és gyilkossággal, ezért aprítja az embereket.
Calnak és Nikonak ezért a fizetési csekkért igencsak meg kell dolgozniuk, már ha éltben maradnak egyáltalán, hogy felvegyék a pénzt. 
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)



Cal és Niko Leandros, a vagány testvérpár történetének harmadik része ez.
Az első két kötet után, csak idő kérdése volt, hogy kezembe vegyem a folytatást, ezért is került be idén a várólista csökkentős kupacba.



A Leandros testvérek sosem unatkoznak, így most sincs ez másképp. Egy titokzatos sorozatgyilkos szedi áldozatait, úgy tűnik egy régi, legendás alak éledt fel. 
Goodfellow körül sincs minden rendben, és természetesen a fiúk ezt sem hagyhatják annyiban. De vajon nem haladja meg ez az erejüket és képesek lesznek megküzdeni egyedül a problémáikkal?

Hazánkban eddig mostoha sorsa van ennek a sorozatnak. Aki rendszeresen olvassa a blogot, talán emlékszik rá, hogy milyen nagyszabású összefogás történt annak érdekében, hogy sikerüljön kiadatni a második részt, a Holdvilágot.
Ugyan az összefogás elérte célját és sikerrel zárult, hiszen a sok lelkes rajongó kezébe foghatta a könyvet, ám a harmadik résznél sajnos ugyanezzel a helyzettel szembesültünk. Nemrég jutott a tudomásomra, hogy a kiadást sajnos megint bizonytalan ideig elnapolták, így nem tudni mikor lehet majd magyarul is találkozni a fiúk legújabb kalandjaival. Ezért kénytelen voltam beszerezni az angol verziót.
Valahogy nem vagyok kibékülve a sorozatokkal mostanában. Nem hozzák a várt szintet, vagy csak én lettem az utóbbi időben kritikusabb a kelleténél, főleg a fantasy műfajával szemben.
Emlékszem, mikor az első kötetet olvastam, hangosan vihogtam, korántsem nőies módon, a BKV egyik járatán, és az amúgy 20 perces út pillanatok alatt elröppent, mintha csak pár percet ültem volna a buszon.
A második rész is hozta ezt a szintet, képes volt elérni azt a "fennmaradok a buszon" varázst. A vérfarikat meg egyébként is imádom , tehát nyerő volt a sztori.
Az első két rész tükrében azonban sajnos a harmadik rész egy kicsit alulmúlta a várakozásaimat. Humorban nagyjából ugyanolyan erős volt, de történetileg ez már valahogy nem igazán sikerült megvalósítani.
Ez az élesszünk - fel - egy - régi - legendát vonulat nem nyerte el tetszésemet. 
És itt muszáj tennünk egy kis kitérőt, illetve egy kicsit hosszabbat, ugyanis időközben rájöttem, hogy valószínűleg sokkal, de sokkal jobban élveztem volna a könyvet, hogyha olvasás közben utánanéztem volna a történet alapjául szolgáló legendának, Sawney Beane legendájának, mert a könyvben lévő információ nem igazán bizonyult elégségesnek, legalábbis számomra. Utólag értettem meg sok apró mozzanat lényegét, mikor már tisztában voltam azzal, hogy ki is ez a Sawney Bane, úgyhogy engedjétek meg, hogy leírjam mit is érdemes tudni róla. Akit nem érdekel, nyugodtan átugorhatja ezt a részt.

Beane a barlang előtt, háttérben egy
emberi testrészeket cipelő nővel
forrás: wikipedia.org 
Sawney, a források szerint egy tizenhatodik századi Skóciai tömeggyilkossággal és kannibalizmussal vádolt 48 tagú kolónia feje, akikkel több, mint 1000 ember halálát hozták összefüggésbe.
Bár a történészek szerint Bane soha nem létezett, neve csak egy legenda részeként vált ismertté.
A legenda szerint feleségével egy hatalmas barlangba költöztek, ahol családot alapítottak és fiaikkal, lányaikkal, majd később unokáikkal, dédunokáikkal - akik mind vérfertőző kapcsolatokból születtek - éltek együtt 48-an.
Éjszakánként raboltak és gyilkoltak, majd áldozataik húsát lesózva eltették őket későbbi fogyasztás céljából. Több, mint 25 évig tartották rettegésben a környéket, amikor is egy szerencsétlen véletlen buktatta le őket, amikor is egyik áldozatuk kicsúszott a karmaik közül és hírüket vitte. A király 400 emberrel és vérebekkel felszerelkezve indított hajtóvadászatot utánuk.
Beane barlangja  Port Balcreuchan-ban
forrás: geograph.org.uk
Az emberek ugyan elmentek volna a barlang mellett, a kutyák azonban megérezték az emberi maradványok szagát, így ráleltek a barlangra, ahol borzalmas látvány fogadta őket. A plafonról mindenhonnan megcsonkított emberi testek és emberi testrészek lógtak.
A kolónia nem tanúsított ellenállást, így mindegyiküket sikerült élve elfogniuk, majd láncra verve börtönbe vetették őket.
Hogy tetteiket megfelelő módon tudják megbosszulni, lassú, kínkeserves halált szántak nekik, felakasztották és kivéreztették őket végtagjaik levágásával.

Szóval ennek a háttértörténetnek az ismeretében szerintem jobban élveztem volna a könyvet.
Azonban ettől eltekintve is jobban tetszett a Goodfellow - vonal, jobban örültem volna annak, ha az írónő arra helyezi a hangsúlyt, és azt bontogatta, bonyolította volna egy kicsit Sawney története helyett.
Az egyik felbukkanó mitikus lény : sirrush
forrás: carnivoraforum.com
Ez a rész azért is a kedvencem volt, mert nagyon bírom az ürgét, minden hülyeségével és különcségével együtt, ráadásul vele kapcsolatban sikerült egy rakat, általam még nem ismert, borzalmas mitikus lénnyel megismerkednem.
Ráadásul a szálak régi istenekhez vezetnek vissza és olyan dolgok derülnek ki Robinról, amire nem igazán gondoltam volna.
Persze eseménytelenségről nem beszélgethetünk, mert ott volt még harmadik szálnak Cal Auphe oldalának bonyolódása, igaz, ez a cselekménynek nagyon minimális részét tette csak ki és semmi olyat nem láttunk, amit eddig ne tudtunk volna már.
Ami picit idegesített, az a Cal szüzessége körüli problémázás volt. Bolhából sikerült elefántot csinálni, ahogyan Cal és George nem létező kapcsolatának esetében is.
Annyira karakteridegen volt ez a nyafogás Cal személyiségének esetében, hogy már zavaróvá vált. Értettem a lényegét, hogy szeretné megvédeni a lányt, teljesen érthető volt, csak a módszer nem volt a leglogikusabb, sőt sikerült a leghülyébb megoldást választania, ami mellesleg ment volna a sok szenvedés meg agyalás nélkül is
A vége meg függővég, bár nem bánom, mert ígéretes a következő részre nézve, azt sugallja, hogy nem lesz olyan átvezető kötet íze, mint amilyen ennek a résznek volt.
Remélhetőleg azért hamarosan magyarul is olvashatjuk majd a folytatást, aminek bérelt helye van már most a könyvespolcomon a másik két rész mellett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)