figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2013. április 6., szombat

Gavin Extence: The Universe Versus Alex Woods

Alex Woods tudja, hogy élete nem indult valami sablonos módon. Azzal is tisztában van, hogy az, hogy anyja jövőbelátó, nem fogja megkedveltetni őt a helyi bántalmazókkal.
Azt is tudja, hogy a legvalószinűtlennebb dolgok is megtörténhetnek - erre tökéletes bizonyíték a fején lévő sebhely.
Amivel azonban még nincs tisztában az az, hogy mikor találkozik a morcos, visszavonult özvegyemberrel, Mr. Petersonnal, valószínűtlen barátságot kötnek.
Ő lesz az, aki tudatosítja benne, hogy az életben csak egy lehetősége van. és, hogy a lehető legjobb  választások mellett kell döntenie.
Aztán mikor tizenhét évesen, Dover-nél megállítják a vámnál 113 gramm marihuánával és egy hamvakkal teli urnával az anyósülésen, és ezzel felbolydítja az egész országot, legkevésbé sem biztos abban, hogy helyesen cselekedett.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Alex Woods története nem éppen mondható hétköznapinak. És a néhol fellehető címkézéssel ellentétben nem a young adult műfajba tartozik a könyv, bár tény  hogy az ifjúsági irodalomban megszokott, fiatal a főszereplő, de a műfaji hasonlóságok itt el is fogytak.


Alex életét egy véletlen baleset  - ami az univerzum fura fintorának is nevezhető - teljesen megváltoztatja, és egy olyan irányba tereli, amire nem is gondol a fiú.
Megismerkedik Mr. Petersonnal, az idős , morcos háborús veteránnal, aki mellett olyan dolgokat tanul, amit máshol nem tudna. Ám a kaland nem ott végződik, ahol Alex elképzelte.

Azt hiszem úgy igazságos, ha azzal kezdem, hogy nem azt kaptam, amit vártam. Az eleje alapján, mikor is Alexet letartóztatják a határon egy ember hamvait tartalmazó urnával és hatalmas mennyiségű marihuánával a kesztyűtartóban, az ember nem ilyen jellegű regényre számít. Nagyon nem.
Kicsit olyan érzést hagyott maga után, mint a Whale Song, ott sem olvastam el a fülszöveget,  a cím alapján pedig teljesen másra következtettem, ahogyan ennél a könyvnél is jártam. A cím alapján valami könnyed fantasyra, esetleg sci-fire számítottam, ne kérdezzétek miért, én sem tudom, csak egy megérzés volt.
Azonban ez teljesen fantasy mentes, komoly témákat feszegető regény. És hogy mégis milyen komolyakat? Nagyon. Nem mondhatnám, hogy túlzottan vidám hangulatú olvasmány, hisz az egészet áthatja valami reménytelen nyugalom, belenyugvás.
Alex a meteorcsapás következtében halántéklebenyi epilepsziával küzd. Gondolom egy tizenévesnek egy ilyen állandó és viszonylag kiszámíthatatlan rohamokat okozó betegség alapból is nagy traumát jelent, azonban egy olyan srácnak, aki nem tartozik a "menők" közé az iskola falai között, annak ez maga a vég. Ugyanis, ha az epilepsziás rohamok önmagukban nem lennének elegek, még cikizik, csúfolják és ki is közösítik érte Alexet, aki ennek ellenére megküzdött a helyzettel. Ám ez a kiközösített helyzete terelte közvetve ahhoz, hogy máshol találjon barátokra.
Hihetetlen erő szorult a fiatal ( 11 éves! ) srácba, hogy képes volt minimális segítséggel talpra állni, és megkeresni a leghatékonyabb módszert, amivel megkönnyítheti helyzetét.
A másik, ami nagy pozitívuma a karakterének az a Mr. Petersonnal kialakított kapcsolata. Annak ellenére, hogy sokan megvádolják őket pedofíliával, a kapcsolatuk egyáltalán nem erről szól. Nem sok tinédzser lenne hajlandó napjainkban ilyen elkötelezetten foglalkozni egy idős emberrel, akihez semmilyen család kötelék nem köti.
Igaz, ehhez az is hozzátartozik, hogy Alex jóval érettebben gondolkozik kortársainál. Az nem derült ki, hogy balesete előtt is ilyen volt - e vagy hogy az az eset ennyit változtatott rajta. A történet során csak a baleset utáni Alexet ismerhetjük meg.
A fiú kedvence Kurt Vonnegut, akit Mr. Peterson hatására ismert meg. Az író munkássága végig kíséri a szereplőket a könyv végéig, sok idézete is szerepel benne. Emellett Alex még rajongója a csillagászatnak, és állapotából kifolyólag a neurológia iránt is aktívan érdeklődik. Szeret olvasni, jól nevelt és mindezek a tulajdonságok hozzájárulnak ahhoz, hogy iskolájában célponttá váljon.
A legsúlyosabb érintett téma azonban nem ez, hanem az eutanázia kérdése.  Abszolút részletesen beszél mind a fizikai, mind a lelki oldaláról ennek a helyzetnek, láthatjuk maga az alany és a hozzátartozók gondolatait, érzéseit , a média és a köztudat reakciójáról, indulatairól már nem is beszélve.
Nem vagyok egy sírós fajta, de a könyv végén bizony igencsak potyogtak a könnyeim. Nagyon megindító amellett, hogy némileg megbotránkoztató, de mindenképpen vitaindító mű. 
Pozitívuma még az is, hogy tudományos témákat is bőségesen érint - főleg természettudományokat - Alex érdeklődéséből kifolyólag, bár ez itt-ott az én ízlésemnek már picit sok volt. Azonban az tagadhatatlan, hogy érdekes tényeket is közöl, de e nélkül is érthető lenne a történet.
Azonban ez csak a könyv első felére igaz, a második felében ezek a hosszas "értekezések" elmaradtak.
Ezt leszámítva azonban meglepően jó könyv, és bár nem egy könnyed olvasmány, mint azt már az elején is említette, mégis nagyon szerettem. Szimpatikus, szerethető karakterek, minden furcsaságukkal különcségükkel együtt. Rajtuk keresztül láthatjuk mennyire törékeny és védtelen az ember, és egy pillanat alatt mennyire megváltozhat minden. Az emberi akarat, az egyéni döntések súlyát is jól érzékelteti.
Egy biztos, még sokáig eszembe fognak jutni a szereplők, és a történetük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)