Hetek óta semmi jele a Szépéges halottaknak. Darinának a szíve is belefájdul ismét, annyira hiányzik neki Phoenix. De biztosan visszatér, hogy segítsen megoldani a hátralévő rejtélyeket.
Majdnem egy éve telt el azóta, hogy Arizona belefulladt a Hartmann - tóba. Öngyilkosságnak látszik. De a kép csak nem akar összeállni... A fulladás a tóba nem úgy hangzik, mintha az erős és magabiztos Arizona tette volna, az Ellerton Gimnázium, nagy hírű drámakirálynője.
Darinának segítenie kell Arizonának, ahogyan Jonasnak is segített. De a láthatatlan szárnyak zajonganak, a Szépséges Halottak veszélyben vannak, az idő pedig egyre csak fogy.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Egy éven belül négy fura haláleset, négy az Ellerton Gimnáziumba járó diáké, akiket Darina is ismert. Így most, hogy visszatértek, hogy tisztázzák halálukat, Darina segít nekik. Jonas után Arizona, a rideg szépség volt a következő áldozat.
A hivatalos jelentések szerint a lányt öngyilkosságot követett el, belefulladt a közeli tóba. Ám ez az állítás több ponton is megkérdőjelezhető. Először is, ha tényleg öngyilkosságot választotta volna, miért hozták volna vissza, hogy tisztázza a körülményeket? Másodsorban pedig Arizona tökéletesen tudott úszni, olyannyira, hogy versenyeket is nyert. Kevés az esélye, hogy valóban fulladás okozta a halálát. De ezt nem egyszerű bebizonyítani, mert Arizona zárkózott személyiség volt, sok titokkal, amiket senkivel nem osztott meg a környezetében, pedig bőségesen lett volna mit.
A történetet tekintve ez a rész jóval gyengébbre sikerült, mint az első, mind a halál oka, mint a kidolgozás jobban tetszett az előző részben.
Nagyon vontatott, túlnyomó többségben volt a nyomozás, de mégsem sok minden derült ki. A megoldás módja már csak azért sem tetszett, mert független volt az egész nyomozástól és már az első percben megtehették volna ugyanezt egy csomó időt megspórolván maguknak ezzel.
Jó, tudom , könyv, kell valami cselekmény,de akkor is...Ha már húzza az író a cselekményt, legalább legyen valami oka.
Abban is különbözik az első résztől, hogy itt bizony a szépséges holtak már nem csak Darina előtt mutatkoznak, annak ellenére, hogy ez eddig szigorúan tilos volt. Persze, ezt nem negatívumként jegyeztem meg, csak érdekességképpen.
A hivatalos jelentések szerint a lányt öngyilkosságot követett el, belefulladt a közeli tóba. Ám ez az állítás több ponton is megkérdőjelezhető. Először is, ha tényleg öngyilkosságot választotta volna, miért hozták volna vissza, hogy tisztázza a körülményeket? Másodsorban pedig Arizona tökéletesen tudott úszni, olyannyira, hogy versenyeket is nyert. Kevés az esélye, hogy valóban fulladás okozta a halálát. De ezt nem egyszerű bebizonyítani, mert Arizona zárkózott személyiség volt, sok titokkal, amiket senkivel nem osztott meg a környezetében, pedig bőségesen lett volna mit.
A történetet tekintve ez a rész jóval gyengébbre sikerült, mint az első, mind a halál oka, mint a kidolgozás jobban tetszett az előző részben.
Nagyon vontatott, túlnyomó többségben volt a nyomozás, de mégsem sok minden derült ki. A megoldás módja már csak azért sem tetszett, mert független volt az egész nyomozástól és már az első percben megtehették volna ugyanezt egy csomó időt megspórolván maguknak ezzel.
Jó, tudom , könyv, kell valami cselekmény,de akkor is...Ha már húzza az író a cselekményt, legalább legyen valami oka.
Abban is különbözik az első résztől, hogy itt bizony a szépséges holtak már nem csak Darina előtt mutatkoznak, annak ellenére, hogy ez eddig szigorúan tilos volt. Persze, ezt nem negatívumként jegyeztem meg, csak érdekességképpen.
Darina még mindig nem tudta levetkőzni ezt az "én gyönyörű szerelmem" állandó emlegetését. Ettől függetlenül azért bebizonyította, hogy nem csak ez az oldala létezik, hanem egy érző, komoly is. Erre tökéletesen jó példa, ahogyan Arizona öccsével Ravennel bánt, és ahogy megígérte a lánynak, hogy törődni fog a kisfiúval.
Azért egy felépítésbeli vagy inkább a személyiségekkel kapcsolatos bakit megemlítenék. Nem olyan vészes, de azért, ha jobban belegondolunk, szemet szúr. Maguire több helyen is, igen nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az élőhalottaknak (igen, ezzel a könyvvel kapcsolatban még mindig nem barátkoztam meg a zombi szóval és szerintem nem is fogok) nincs szívük, sőt egyáltalán érzéseik sincsenek. Azonban Phoenix az egyik legérzelemdúsabb szereplő, bár Darina sokat beszél arról, hogy ő mennyire szereti a fiút, mégsem érzem annyira hatásosnak, mint Phoenix egy - egy gesztusát, ami jóval több érzelemről árulkodik, mint a lány esetében. Arizonára szintén igaz, igenis vannak érzései, szereti az öccsét, félti, aggódik érte, és szomorú is mikor le kell hagynia. Szóval érzelemmentes személyiségekhez képest egészen sok érzelmet vonultatnak fel a karakterek.
De tényleg nem annyira zavaró a dolog, csak úgy eszembe ötlött.
Összességében szerintem nem érte el az előző kötet színvonalát, bár azért annak örültem, hogy ez a kötet sem nélkülözte a drámai jeleneteket (talán ezzel akarta ellensúlyoznia nyomozás eseménytelenségét), igaz, nem volt akkora horderejű, mint az első részben.
Mindenesetre most már mindenképpen végigolvasom a sorozatot. Nagyon piszkálja a fantáziámat, hogy mi lesz a befejezés.
Azért egy felépítésbeli vagy inkább a személyiségekkel kapcsolatos bakit megemlítenék. Nem olyan vészes, de azért, ha jobban belegondolunk, szemet szúr. Maguire több helyen is, igen nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az élőhalottaknak (igen, ezzel a könyvvel kapcsolatban még mindig nem barátkoztam meg a zombi szóval és szerintem nem is fogok) nincs szívük, sőt egyáltalán érzéseik sincsenek. Azonban Phoenix az egyik legérzelemdúsabb szereplő, bár Darina sokat beszél arról, hogy ő mennyire szereti a fiút, mégsem érzem annyira hatásosnak, mint Phoenix egy - egy gesztusát, ami jóval több érzelemről árulkodik, mint a lány esetében. Arizonára szintén igaz, igenis vannak érzései, szereti az öccsét, félti, aggódik érte, és szomorú is mikor le kell hagynia. Szóval érzelemmentes személyiségekhez képest egészen sok érzelmet vonultatnak fel a karakterek.
De tényleg nem annyira zavaró a dolog, csak úgy eszembe ötlött.
Összességében szerintem nem érte el az előző kötet színvonalát, bár azért annak örültem, hogy ez a kötet sem nélkülözte a drámai jeleneteket (talán ezzel akarta ellensúlyoznia nyomozás eseménytelenségét), igaz, nem volt akkora horderejű, mint az első részben.
Mindenesetre most már mindenképpen végigolvasom a sorozatot. Nagyon piszkálja a fantáziámat, hogy mi lesz a befejezés.
Értékelés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)