
Gillian és Sally. Két különleges képességekkel megáldott testvér, akik eltávolodtak egymástól, bár levélben tartják valamennyire a kapcsolatot. Az egyik a szerelmet kutatja, a másik pedig furcsaságoktól mentes, normális életet szeretne magának és a családjának. De amikor Giilian hazaállít egy potyautassal a csomagtartóban, Sally számára a normális élet azonnal elillan. A bajban csak egymásra számíthatnak, nem számít mennyi idő telt el mióta utoljára találkoztak.
Azt hiszem már nem is kell említenem, hogy a film miatt félve álltam neki, annak ellenére, hogy mindenkitől csak jót hallottam róla. Így utólag azonban nagyon örülök, hogy elolvastam. Sokkal, sokkal jobb, mint a film, ahol a mágiára meg a látványra helyzeték a hangsúlyt a készítők. A könyv éppen az ellenkezője ennek. Inkább a részletekre, az érzelmekre koncentrál, de persze azért a boszorkányságot sem nélkülözi.
Hoffman valahogy annyira közvetlenül tálalja ezt az egész misztikus, varázslatos világot, mintha ez lenne a normális, a megszokott. Kimondottan gyönyörű mondatokkal közel hozza az ember szívéhez ezeket a nem mindennapi eseményeket. Hiszen bárkivel megtörténhet, hogy kiborítja a sót és egy csipetet a háta mögé dob belőle :) Arról nem is beszélve, hogy bármelyik szereplő megtenne bármit a boldogságért, és ez a való világban sincs másképp.
A lányok, Kylie és Antonia életének alakulás is érdekes volt. Jó volt látni, hogy annak ellenére, hogy mennyit "marakodtak", és mennyire ellenségesek voltak néha a másikkal szemben, a bajban mégis összefogtak és támogatták egymást. Ahogyan Gillian és Sally is újra szorosabbra fűzték a testvéri szálakat a Jimmy - ügy okán.
Egyetlen egy dolog volt , ami egy kicsit zavart. Mégpedig a helyesírási meg nyelvtani hibák. Persze ez nem az írónő, hanem a kiadó hibája. Az elején emellett még szokatlan volt a jelen idejű fogalmazás, de szépen lassan hozzászoktam és a végén már fel sem tűnt.
Egy szó , mint száz, jó volt. :)
Ember (Nő ) legyen a talpán, aki a könyv elolvasása után nem érzi magában egy picikét a boszorkányság szikráját. :)
Értékelés:

Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszik, hogy rátaláltam erre az írásra, ugyanis pont most olvasom ezt a könyvet. A 190. oldalnál tartok, de bennem valahogy felváltva tolongnak az érzelmek.
Teljesen más, mint a film, nem is hasonlít rá, max. a nevekben és abban a misztikus világban, de a könyv, ahogy mondtad, az érzelmek mély és részletes leírása miatt fogott meg.
Először furcsa volt számomra, hogy alig van párbeszéd az egész könyvben, de most már nem is annyira zavaró :D
Nagyon tetszik a blogod, örömmel olvasom a kritikáidat!
@Üstökös Először nekem is furcsa volt, hogy kevés a párbeszéd, de a történet anélkül is csodálatos.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik a blog, nézz be máskor is. :D