Cynthia Leitich Smith: Tantalize

"Quincie Morris még soha nem érezte magát ennyire egyedül. A félig vérfarkas első szerelme azzal fenyegeti, hogy örökre eltűnik az életéből. A lány és nagybátyja éppen megnyitni készülnek Austin első vámpír - témájú éttermét, amikor is a Séfet meggyilkolják. Ezért Quincie rákényszerül arra, hogy a fiatal, újonnan felvett Henry Johnsont alakítsa át  a konyha Sötét Lordjává a megnyitóra. Azonban ez  több egy sima munkakapcsolatnál, az új dolgozóval. Qincie egyre több dolgot tud meg a szerelemről... és a vérről."

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

FIGYELMEZTETÉS: A BEJEGYZÉS SPOILERES!!!!

Az alapkoncepció, az alapötlet nem volt rossz. Egy vámpíros étterem megnyitója előtt brutálisan meggyilkolják a főszakácsot. Ezt színesítené még a vérfarkasos,  a vámpíros, meg az alakváltós vonal.

Olyan jó kis sztorit lehetett volna kerekíteni belőle. De a könyv sajnos tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet jó témából pocsék könyvet írni.

Az elején még úgy éreztem, hogy Smith elkapja a fonalat, de aztán ez a fonal valahol összegubancolódott és úgy is maradt végleg.

Szóval adott Quincie, akinek a szülei meghaltak, jelenleg nagybátyjával D. bácsival él, és együtt munkálkodnak az étterem megnyitásán. (az étterem a lányé, de a nagybácsié a felügyeleti jog, amíg a lány be nem tölti a 18. életévét)

Vaggiot, a séfet a nyitás előtt kb. egy hónappal brutálisan megölik. Az ő halála nem csak azért nagy veszteség, mert Quincie családjának barátja volt már nagyon rég óta, hanem , mert az új étteremben ő lett volna Sötét Úr. Ezért a lánynak mihamarabb kerítenie kell egy új séfet  és egy új Sötét Urat egy személyben. Ekkor kerül a képbe Henry Johnson. A fiatal, helyes pasi, aki nem csak a munkára, hanem a lányra is pályázik, annak ellenére, hogy Quincinek ott van Kieren, aki félig vérfarkas(ami azt jelenti, hogy nem tud teljesen átalakulni farkassá, csak farkas karmokat tud növeszteni, meg morogni tud). Ők ketten Kierennel tulajdonképpen csupán csak barátok, legalábbis ezt hajtogatják, annak ellenére, hogy az ellenkezőjét érzik és sugallják viselkedésükkel, és mindenki egy párnak tekinti őket.

A megnyitó miatt Quincie úgy érzi, összecsapnak feje felett a hullámok. Henry (aki időközben Bradley lett) ráhajt a lányra, akinek ez pont kapóra jön, hiszen nagybátyja az újdonsült, vámpírmániás barátnőjével van elfoglalva, Kieren készül elhagyni őt örökre, Vaggio pedig, akivel eddig mindent megbeszélt, halott, és a gyilkosa még szabadon futkos valahol.

Azt hiszem a főhős leányzó már az elején elvágta magát nálam. Ha ketten vagyunk egy házban(külön helyiségekben)és hallok valami hangos csörömpölést meg nyögéseket,  a minimum az, hogy megnézem, mi okozta a zajt, meg, hogy nem-e történt valami a másikkal. De Quincie nem. Ő nézi tovább a tv-t, mondván Vaggio biztosan túlélte, bármi is történt. Hát nem, nem élte túl...

És ez csak egy a hibákból, ami a történetet tarkítják.

A mai, fiataloknak szóló fantasy áradatban már nagyon nehéz újat alkotni. Főleg olyan újat, ami jó is. Smith érezte, hogy valami nagyon eredetit kell kitalálnia, de ez a kísérlet szerintem pont ellenkezőleg sült el.

A vámpírok - hogy napjaink egyik legismertebb fantasy figuráit említsem - kicsit mások , mint az eddigiek, amikről olvastam. Feszülettel, fokhagymával lehet őket kinyiffantani, de legtutibb módszer még mindig a szíven döfés. Ez nem újdonság. Az viszont már igen, hogy képesek alakot váltani. Bármivé át tudnak változni,amivé csak akarnak, akár normál emberré is , és így képesek elvegyülni a tömegben. A frissen született vámpíroknak piros szemük van, hosszú szemfogaik és tűhegyes körmeik. A legújabb az, hogy hogyan válik valaki vámpírrá. Nem harapás által, hanem szimplán azzal, ha vért iszik (vagy valami vért tartalmazó dolgot eszik pl: narancslikőrben párolt hideg bébimókust mézes krémmel.).És akkor ettől szépen lassan átváltozik, de erről részleteket nem tudunk meg. Quincie is csak szimplán arra ébred egyik reggel, hogy ő bizony vámpír lett..

A másik fő fajtája a történetnek a alakváltók csoportja. Na, ők aztán sokfélék. Az nem derült ki, hogy egy ember csak egy dologgá tud átváltozni vagy többé is. A kedvencem az véroposszum (Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de a werewolf = vérfarkas alapján a wereopossum csak véroposszum lehet), meg a vérpulyka (wereturkey). Hogy ezeknek mi hasznuk, azt nem tudom.

Itt van még nekünk a szerelmi szál is, amit még nem említettem. Kieren szereti Quincie-t. Quincie szereti Kierent, de egyik sem vallja be a másiknak. Kieren azért, mert hamarosan úgyis lelép a vérfarkasfalkával, a lány meg......nem tudom miért nem szól egy szót sem.Amikor Kieren bejelenti, hogy hamarosan elhagyja, Quincie egyre inkább Bradley felé húz, akinek hatására a lány nagyon megváltozik. A mindig megbízható lány, aki helyt áll az étteremben és az iskolában is, egyik hétről a másikra 180 fokos fordulatot vesz. Rászokik a borra, amivel nem lenne gond, ha nem inná olyan részegre magát , hogy nem emlékszik rá, mi történt vele előző nap...Visszakanyarodva szerelmi szálhoz, amikor felmerül a gyanú, hogy talán Kieren ölte meg Vaggiot, még inkább Bradley lesz a mindene. Aztán mikor Kieren eltűnik, hirtelen mégis utána kezd áhítozni. Össze - vissza ugrál a két pasi között. És a végén nem derül ki, hogy mi lesz konkrétan a szerelmi háromszögből.

Ezen túllépve várt még rám néhány meglepő dolog. Hogy rögtön a közepébe vágjak,  Quincie vámpírként saját magát kóstolgatta. Ez volt az a rész, amin egyenesen kifeküdtem.

Az utolsó jelenet koronázta meg az egészet. Kieren, hogy mentse Quincie-t és magát, elővarázsolja a vérfarkas körmeit (az átalakulás vérrel jár). A lánynak az az első gondolata, hogy de jó illata van a vérének és hirtelen hopp, ráugrik és elkezdi szívni a vérét. Az ellenség meg csak áll és néz. Amikor a vérszívás véget ér, mindenki megy a dolgára és vége a könyvnek. Mikor a végére értem, azon morfondíroztam, hogy talán folytatása van, vagy kihagytak 1-2 fejezetet a végéről. De nem. Egyszerűen így lett vége. Sehogy. A séf gyilkosát is egy mondatban említik csak meg.

Egyéb apró szösszenetek(a legemlékezetesebbek):

- egy vérfarkasnak, aki nem tudja kontrollálni, hogy hol és mikor ereszti ki az éles karmait, miért pont vízágya van?

- Végig hagsúlyozza, hogy egy darab tükör sincs az étteremben, de azt nem mndja el, hogy miért

- Fokhagyma illatú (szagú) gyertya.

A végén odáig jutottam, hogy a gonosz vámpír lett a legszimpatikusabb szereplő.

Összegezve borzalmas. Az az egy dolog húzhatta volna fel egy kicsit a pontjait, ha lett volna benne valamiféle épkézláb humor. De ez abszolút mellőzte a humornak még a szikráját is.

Jó pár dolgot kihagytam még a kritikából, de soha nem lett volna kész a post, ha tovább folytatom.

Azt hiszem ezt a könyvet mélyen eltemetem a legalsó polc hátsó sorába.

Értékelés: