"Az utolsó gimnáziumi évében Sara két dolgot szeretne elérni: bejutni egy elsőosztályú főiskolára és megtalálni az igaz szerelmet. Tobey szintén két dolgot szeretne elérni végzősként: megnyerni a Bandák Csatáját együttesével, és magába bolondítani Sara-t. De egy menő srác, nevezetesen Dave beelőz, és kikezd Sara-val. Azonban Tobey nagy kék szemeinek Sara nem nagyon tud ellenállni. Ráadásul a srác tud minden apróságot, ami valamit is jelent a lánynak - például, hogy miért szereti a lány pont azt a filmrészletet, ami a kedvence. De meg tudja -e nyerni a laza, rocksztár - jelölt az osztály legjobb tanulójának, Sara-nak a szívét?"
Néha késztetést érzek, hogy olyan könyveket olvassak, amiken nem kell agyalni, amik ilyen tök egyszerűek. Ezeket én cukormázas könyveknek hívom.Minden szép, minden jó, minimális a konfliktus mennyisége és garantált a happy end. Ez pont ilyen volt. Általában akkor olvasok ilyeneket, amikor más műfajt már képtelen befogadni az agyam, mert annyira le vagyok amortizálódva vagy amikor egyszerűen egy kis konfliktus mentes, "boldog", egyszerű olvasmányra vágyom.
Ez a mostani, két végzős gimnazista egymásra találásának történetét meséli el. Sara, a jó tanuló nagy vágya, hogy bekerüljön egy nagyon jó egyetemre. Emellett még kitűzött célja megtalálni végre az igaz szerelmet,
amire már van is jelöltje, hiszen Dave, az iskola legjobb pasija randira hívja. Annyira hisz benne a lány, hogy Dave a tökéletes pasi számára, hogy alig veszi észre Tobeyt, a gyönyörű, kék szemekkel megáldott leendő rocksztárt, aki teljesen odavan Sara-ért. És itt kezdődik a dilemma, hogy Dave, az ismert nagymenő, akivel semmi közös témájuk nincs, vagy Tobey, a szép szemű, érzékeny lelkű rocksztár, aki mellett egésznek érzi magát, legyen- e 'A' pasi? (Számomra nem lett volna kérdés - egyértelműen a szép szemű rocksztár) :)
Sara abban a helyzetben találja magát, amit az első szerelem esetében a lányok 80%-a jól ismer. Idealizálja a pasit (elképzeli minden jónak, szépnek, rendesnek stb.), jelen esetben Dave-et , de mikor együtt vannak kiderül, hogy korántsem olyan jó választás, és nem minden olyan csodálatos vele.
Tobey élete a zene. A tanulás nem okozna gondot neki, könnyedén kirázná a jó jegyeket a kisujjából minimális tanulással, de nála a zene az első. (Úgy irigyeltem mindig is az ilyen embereket, aki minimális tanulással értek el jó jegyeket..., míg én megkínlódtam értük.)
Jövőjén nem sokat gondolkozik. Aztán, amikor jobban megismeri Sara-t, átértékeli jövőbeni terveit.
Küzd Sara-ért, nem hagyja magát lerázni,. 2 legjobb barátja pedig nagyon „hasznos” tanácsokkal látja el őt, hogy hogyan szerezze meg magának a lányt. :)
2 nagyobb konfliktussal (egy veszekedés és egy szakítás) találkozhatunk olvasás közben. És itt kb. vége is a könyvnek. Nincs semmi különleges története, az első három oldal után már lehet tudni, hogy mi lesz a vége. A stílus egy picit azért lehetett volna, hogy is mondjam..... komolyabb. Vagy bonyolultabb. Nem is tudom mi a jó szó. Kisebb erőfeszítésembe került, mire sikerült figyelmen kívül hagynom azt a temérdek 1-2-3 szavas tőmondatot, amiben a történet íródott. Ez a dolog eléggé zavart. Értem én, hogy a fiatalok számára is könnyen emészthető stílusban akarta megírni, de azért a végzős középiskolások értelmesebbek ennél. Lehet, hogy ez csak nekem okozott problémát ( mert nem pont az én korosztályom a célközönség), de azért erre lehetett volna picivel több gondot is fordítani.
A másik dolog , ami nem tetszett, hogy össze lett csapva a vége, konkrétan az utolsó 3 - 4 fejezet. Az elején majdnem minden fejezet egy napot ölel fel. A végén már egy - egy fejezet között hetek teltek el. Önmagában ez még nem lenne akkora gond, de mégis azt az érzést keltette bennem, hogy az írónő már nem tudott mit írni a végére. A lényeg kb. a könyv 3/4- énél megtörténik, onnantól meg már erőltetettnek éreztem a sztorit.
Az viszont jó volt, hogy ez is egy olyan könyv, amiben a 2 főszereplő szempontjából ismerhetjük meg a történetet. A narrátorok (Tobey és Sara) fejezetenként változtak. Ami kicsit zavaró volt, hogy nem midig derült ki azonnal, hogy akkor most ki is az elbeszélő egy- egy fejezete elején. Volt , hogy 8-10 mondaton is túl voltam már egy fejezetből, mire kiderült, hogy kinek a szemszögéből láthatjuk a dolgok állását...
Tipikusan az első szerelemről, első komolyabb kapcsolatról és vele járó kellemes és kellemetlen tapasztalatokról szól ez a csupa rózsaszín könyv. Reménytelen álmodozóknak kimondottan ajánlott. :)
Értékelés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)