Eseménydús hónap volt ez a július könyves szempontból. Magamhoz képest sokat olvastam, readathonoztam is, szóval volt itt minden jó. Lássuk hát részletesen, mik is kerültek a kezembe.
Elsőként befejeztem a júniusban elkezdett Succubus Shadows-t. El sem hiszem, hogy már csak egy kötet van hátra a sorozatból. Nagyon kíváncsi vagyok, miként is végződik majd Georgina kálváriája. (Aztán lehet, hogy azt fogom kívánni, bárcsak ne tudtam volna meg...)
Ezután Anna Todd Before című könyvébe kezdtem, mert hajtott a kíváncsiság, de kb. 25 oldal után félretettem, mert halálosan idegesített. Ekkor nyúltam havi újdonságként Kaylee Ryan új regényéhez, a The Difference - hez. Nagyon cuki romantikus, viszonylag drámamentes, igazi nyárra való limonádé. Akkor per pillanat nagyon jól esett olvasni, most viszont pont azon gondolkodtam, hogy miről is szólt, és csak nagy nehezen sikerült felidéznem. Nem volt egy maradandó cselekménye, tipikusan egyszer olvasós, de annak nagyon kellemes.
Közben a gyerekeknek az oviban elolvastam Csukás István Téli tücsök meséit. Bevallom korábban nem hallottam róla, de olvasás után oda - meg vissza voltam tőle. Dallamos szöveggel íródott, rövid fejezetes cuki mesék állatkákkal a főszerepben, egyszerűen imádtam.
A neten megint belefutottam egy vlogba, amiben előkerült Pierce Brown regénye, a Red Rising (Vörös lázadás), és a Ryan könyv után vágytam valami homlokegyenest más műfajra, így megvettem az első részt és elolvastam. Nem mondom, hogy eldobtam magam tőle, legalábbis az elejétől nem, ami betudható a masszív világfelépítésnek és a sok karakternek, viszont a második fele már nagyon tetszett, és határozott szándékomban áll folytatni a sorozatot.
Közben megrendeltem a Csernobili imát is, de talán jó, ha 12 oldalt sikerült olvasnom belőle. Egy dolog volt nézni a sorozatot, és egy teljesen más dolog olvasni a történtekről. Nem egy gyorsan haladós könyv, bár a stílussal nincs gond, de a téma nem könnyű.
Aztán kezdődött a hetes könyves ámokfutás, a readathon, amin először Natasha Preston The Cellar című regénye került sorra. Na, az is egy nagyon beteg sztori volt, hasonló Elizabeth Scott Living Dead Girl című művéhez, de az valahogy nagyobb hatással volt rám. Itt viszont tetszett, hogy beleláttunk a tettes fejébe, bár ettől nem értettem meg őt jobban, sőt.
A vége viszont nekem nem jött be, túlságosan valótlan volt ez a befejezési mód, de lehet, hogy csak számomra.
Másnap Vivi Green Sing című debütáló, és azóta az egyetlen megjelent regényét olvastam ki egy nap alatt. Ez is olyan kis limonádé, de azért volt benne mélyebb tartalom is a sztárlét negatív oldaláról. Szóval egész jó volt.
Utána Sorensentől olvastam a The Certainty of Violet and Luke-ot, és imádtam. Annyira összetéveszthetetlenül Sorensen jegyeit viseli a szöveg, hogy az már ijesztő, de jó értelemben. Nagyon hamar visszazökkentem a történetbe, annak ellenére, hogy az előző részt 2016. decemberében olvastam, azaz lassan 3 éve.
Végül a Sötét elméket vettem kézbe, amivel sajnos nem haladtam olyan ütemben, ahogyan szerettem volna. Annak ellenére, hogy mennyien imádták, egyszerűen nem kapott el a sztori, egyelőre nálam közepeske, de a vége még javíthat ezen.
 |
| Forrás: www.thesecretobsession.com |
Az augusztusi hónap első olvasmánya a Sötét elmék lesz, még kb. az egy harmada van hátra. Aztán rátérek végre a Csernobili imára és akkor csak arra fogok koncentrálni.
Szeretném a Chasing Rivert is olvasni, K.A. Tuckertől, illetve a The Deal is már egy ideje listás.
Ha időm, és kedvem engedi, akkor folytatom a Vörös lázadást is, de ez még erősen bizonytalan, ahogyan az is, hogy mi lesz a havi újdonság.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)