Victoria Scott: Hear the Wolves

Sloane vadász.

Éppen ezért nem kéne félnie semmitől. De mióta édesanyja elhagyta a családot, ő pedig fél fülére elveszítette hallását egy hóviharban, nehezére esik beszélnie az emberekkel, és szinte majdnem lehetetlenné teszi, hogy bárhová menjen vagy bármit csináljon anélkül, hogy apja és nővére látótávolságban lenne. Éppen ezért fél egyedül maradni.

Amikor mégis egyedül hagyják otthon két éjszakára, Sloane pánikba esik. Majd hó kezd esni és nem akarja abbahagyni. Egyik szomszédja egy balesetben megsebesül, és a néhány ember, aki Rusic városában maradt, el kell hogy érje a folyót, ahol egy csónak vár kikötve - ez az egyetlen lehetőségük, hogy kijussanak egy orvoshoz az elzárt kis alaszkai városkájukból.

De az erdő jéghideg, a farkasok pedig éhesek. Sloane és a kis csapat lassan kifogy az élelemből, energiából és az időből. A farkasok pedig éppen ekkor kezdenek el vadászni rájuk...

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Van valami úgymond "kattanásom", ami miatt vonzódom a túlélő sztorikhoz, valószínűleg, mert én magam tökéletesen alkalmatlan vagyok a túlélésre. Az már csak hab a  tortán, hogy pont Victoria Scott új könyve esett ebbe a kategóriába. Nem sokat gondolkodtam azon, hogy megvegyem -e, még akkor sem, ha tudtam, hogy middle grade korosztálynak szóló regény.

Sloane-nal megtörtént az, amitől az édesanyja távozása óta tartott - egyedül maradt. Az egyik szomszéd sérülése, és egy hatalmas hóvihar arra kényszeríti, hogy családja nélkül álljon helyt, és legyen bátor, ám ez nem könnyű egy hóvihar közepén, egy farkasoktól hemzsegő erdőben, amikor nem csak a saját életet a tét.

Meglepődtem. Igen, azt hiszem, ez volt az első fő reakcióm. Ugyanis  a történet egy middle grade regényhez képes eléggé ijesztő és véres volt. Realisztikus. Nem vagyok biztos benne, hogy ha kezdő olvasóként, 8-10 évesen olvastam volna, nem kaptam volna frászt (főleg úgy, hogy eléggé ijedős voltam). Felnőtt fejjel viszont nagyon tetszett, még akkor is, ha lényegében már az elején az egyik visszatérő rémálmommal szembesített.

forrás:www.aeon.co

Tudjátok, mikor veszélybe kerültök, és nem tudtok elfutni, hiába indulnátok, nem mozdul a lábatok? Na, ilyen rémálmaim szoktak lenni azzal a különbséggel, hogy általában vadállatok, ragadozók elől igyekszem menekülni többnyire vagy csak farkasszemet nézek velük. A könyvben többször is előfordult olyan jelenet, ahol a szereplők egy részét körbevették és farkasszemet néztek (szó szerint), úgyhogy ilyen háttérrel külön élmény volt olvasni a regényt.

A történet egyébként nagyon megkapó, ráadásul több szempontból is megközelíthető. Alapvetően túlélő regény, és a szereplők extrém körülmények közötti túlélése a cél elsősorban, azonban, ha lefejtjük a felső rétegeket, jóval több megközelítés, mondanivaló tárul fel.

Az első és legszembetűnőbb a főhős, Sloane félelme. Szorong az egyedülléttől, mert azt juttatja az eszébe, hogy édesanyja elhagyta őt. Ez az első alkalom, hogy apja és nővére egyedül hagyta őt. Igazából azt az egy dolgot nem értettem, hogy miért nem mondták meg neki előre, hogy egyedül marad. Ha képesnek tartották arra, hogy 13 évesen ellegyen egyedül otthon és hogy kezelni tudja apja fegyverét, abban miért nem bíztak, hogy megérti a magyarázatot? Az apja részéről ezt gyáva lépésnek tartottam, ahogyan azt a levelet is, amit a lányának hagyott. Szerencsétlen kislány, amire azt a fecnit megtalálta, átesett vagy három pánikrohamon. Oké, hogy aztán csatlakozott néhány városlakóhoz, de azért ők mégsem a családja voltak.

Ennek ellenére nagyon ügyesen helytállt, bátor volt, és megküzdött a démonjaival.

A regény másik aspektusa az összetartás, egymás megsegítése, és a vészhelyzetben megváltozó csoportdinamika volt. A szereplők útjuk során számtalan olyan helyzetbe kerültek, ami próbára tette együttműködési képességüket, ítélőképességüket, sőt, néha félre kellett tenniük érzelmeiket és személyes sérelmeiket is a túlélés érdekében. Ez különösen nehéz, mert vészhelyzetben az érzelmek túlfűtöttek, és csalókák, az agy pedig nem mindig hajlandó kooperálni, márpedig az ő helyzetükben igencsak szükség volt rá, hogy reálisan gondolkozzanak. Nem mondom, hogy mindig sikerült a józan eszüket érvényesíteni, lásd, amikor Pilot apjára lépten - nyomon fegyvert fogott valaki, de azért igyekeztek.

forrás:www.factretriever.com

A harmadik jelentősebb mondanivalója a farkasok terület foglalása, ami nem csak a farkasoknál jelentkezik a való életben, hanem úgy általában a vadállatoknál. Lehet, hogy egy kicsit el volt nagyolva a történetben, de attól még bőven van valóságalapja.

Ha az ember megszünteti az élelemforrásukat, jelen esetben a nyulak kiirtásával, megváltozik a vadászterületük, és új élelem után néznek. Ezt szépen le is vezette Scott a könyvben, és egy ponton Sloane számára is világossá vált, egészen pontosan, amikor szembe találta magát azzal a kerítéssel, amit nevezetesen a saját apja épített, hogy távol tartsák a nyulakat, és tulajdonképpen ez indította el az egész problémát.

Mint már az elején is említettem, nem szépítette a dolgokat az írónő, benne volt a pakliban, hogy nem mindenki éli túl az utat, bár azt nem gondoltam volna, hogy úgy halnak meg, ahogy.

Arra viszont tökéletes volt a történet, hogy rámutasson, gyerekek és felnőttek is képesek lehetnek együttműködni és összedolgozni egy közös cél elérése érdekében, még, ha személyes ellentéteik következtében más helyzetben erre nem sok esélyük lett volna.

Az is kiderült, hogy hagyni kell a fiatalokat is dönteni (főleg ezeket a fiatalokat), mert nem biztos, hogy az a legjobb, amit a felnőttek kigondolnak. Bízni kell a fiatalságban!

A regény érdekessége még, hogy az írónő igyekezett reális alapokat gyűjteni a történethez, ezért nagyon sokat tanulmányozta a farkasokat, sőt, még igazi farkasokkal is találkozott, amikor ellátogatott egy farkas menhelyre. Valahol videót is tett közzé erről, de ha most megnyúztok, akkor sem találom sehol... Ha valamikor megtalálom, belinkelem.

Összességében főleg fiataloknak szóló, mondanivalóval tűzdelt keserédes történet. Más mint az írónő eddigi regényei, de egyáltalán nem rossz értelemben.