Nikki Bolvair: Brokenly Found (Faith #2)

Szeretem ezeket a reverse harem könyveket, de mostanra már arra is rájöttem, hogy miben rejlik a sikerük számomra. Azt a feszültséget imádom bennük, ami addig van jelen, amíg ki nem találják, hogy miként is oldják meg a helyzetet a szereplők.

Daniels szökésben van a rossz hírek hallatán, amiket az első rész végén kapott, de nem jut igazán messzire. Viszont sikerül a fiúkkal valamelyest tisztáznia a helyzetet, sőt még Reinával is. Azonban a nyugalom igen rövid életű, mert valahogy a baj nagyon hamar megtalálja Danielst, ezúttal több irányból is.

Ami újdonság volt itt a másik hasonló regényhez / sorozathoz képest, hogy itt viszonylag hamar, már ebben a 2. részben rájöttek a "megoldásra", még ha maga az indok egy kicsit sántított is. Ugyanez a Ghost Bird esetében 9 részig tartott, ha jól emlékszem.

Viszont felmerülhet a kérdés, hogy miután kiderült a lényeg, miért folytatom a sorozatot? Egyszerűen azért, mert, mire elértek a lényegig, annyira megkedveltem a szereplőket, hogy muszáj volt folytatnom, mert tudni akartam, hogy mi lesz velük.

Itt sem volt ez másképp, főleg, hogy megvan a kedvenc párosom, még akkor is, ha ez sosem lesz kizárólagos endgame.

A cselekmény egyébként kissé gyors, amit alapjáraton egyáltalán nem bántam, viszont egyes részeknél bőven ráfért volna, ha egy picit jobban ki vannak bontva az események, már csak az érzelmek alakulásának érzékeltetése miatt is. De például akkor is jól jött volna, mikor az amnéziás eset kapott főszerepet, mert azt kimondottan légből kapottnak és elsietettnek éreztem. Túl sok célt nem szolgált és a megoldása is elkapkodott és megalapozatlan volt.

Azonban a szereplők közti kémia simán elviszi a regényt a hátán, Danielsnek mindhárom fiúval jó a kapcsolata. Én mondjuk személy szerint Tylert preferálom, de ez egyéni ízlés kérdése, meg talán az is közrejátszik, hogy a másik két tesót, Kaydent és Lincolnt, elég nehezen tudom megkülönböztetni, valahogy teljesen egyformának tűnnek. Tyler talán azért is lóg ki egy kicsit, mert ő a legidősebb.

Azt viszont sajnáltam, hogy HotShot, a kutya nem sokat szerepelt, az első részben nagyon bírtam a jeleneteit, itt viszont hiányzott. Viszont Daniels nevelőszülei nagyon szimpatikusak, főleg Brady nagyon jó fej, nagyon szerettem, ahogy próbálta a tekintélyét hangsúlyozni a fiúk előtt, Igazán vicces volt. Sokszor nem derült ki, mit mondott nekik, de mókás volt, ahogyan az is, amikor Tyler ablakdobálására reagált.

Ami még kiemelendő, az az első randi, ami alapból mókásnak ígérkezett, tekintve, hogy Daniels nem az a tipikus csajos csaj, és fittyet is hány a szokásokra a fiúkkal ellentétben. Arról már nem is beszélve, hogy ahová ő megy, ott tuti felbukkan a baj, lásd a vidámparkot. Azonban becsületére legyen szólva, nem hagyja magát, ha kell visszaszól, sőt, ha nagyon felhúzzák, üt is. Bírtam ezt a tulajdonságát, hogy nem várt arra, hogy a fiúk megmentsék őt, hanem kiállt ő saját magáért.

A regény egyik kisebb kiemelt konfliktusa Tyler megjelenése és az ő szándékai Danielsszel. Bár egyértelmű, hogy nem épp a megfelelő indokokkal közelít a lány felé, sajnos nem tudunk meg ennél sokkal többet, csak néhány utalgatást az utolsó oldalakon, ami viszont eléggé felpiszkálja az olvasó fantáziáját ahhoz, hogy folytatni akarja a sorozatot. Már csak azért is, hogy kiderüljön, miként reagálnak majd a fiúk erre az új helyzetre, és hogy kiderüljön, honnan is ered az a bizonyos ellentét, ami már - már szinte utálat.

Összességében, a tartalomhoz, illetve a tömörségéhez viszonyítva kissé rövid, de érdekes regény. Megvannak a hibái, de ha az ember elkezd szimpatizálni a szereplőkkel, ezek fel sem tűnnek, és egész jó kis sztori válik belőle.