figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2016. október 29., szombat

Colleen Hoover: Hopeless (Hopeless #1)

A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.

A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

A várólista csökkentős könyveim egyike ez a regény, és a jó ég tudja, mióta van a listámon, szerintem megjelenése óta, de most végre valahára eljött az ideje annak, hogy elolvassam.

Sky viszonylag elszigetelten élt egész életében anyja nevelésének köszönhetően, így sok újdonsággal kell megbirkóznia nap, mint nap, amikor új iskolába kerül. Azonban, amit a titokzatos Dean Holder hoz az életébe, arra még legrosszabb álmaiban sem számított.

Ez megint egy olyan regény, amiről valamiért azt hittem, hogy ízig -vérig new adult, és mikor elkezdtem olvasni, jött a sokk, hogy ez bizony young adult, és az első felében ez erőteljesen érződött is a sztorin. Tele volt tipikus YA elemekkel és fordulatokkal(végzős főszereplő, aki új környezetbe kerül, titokzatos pasi, akivel azonnali a vonzalom, minden lében kanál legjobb barátnő). Ezektől szenvedtem is rendesen, de mivel nehezen hagyok félbe könyvet, meg mindenki oda - vissza van az írónő könyveitől, úgy voltam vele, kap egy esélyt.

Később hála a jó égnek, eltűnt az a tipikus YA érzet és egész jó kis sztori, cselekmény kerekedett belőle, még ha a szereplőknek voltak is bőven megkérdőjelezhető megmozdulásaik. 
A konfliktus alapjáraton nagyon tetszett volna, ha nem rontja el ezzel a sok drámával, amit közbeiktatott. Olyan monológokat vágott le néha Holder meg Sky, hogy csak úgy forgattam a a szemem. Annyira környezetidegennek hatott az egész, hogy simán kioltotta az alapszituáció iránt érzett örömömet. Értem, meg sejtem, hogy mit szeretett volna elérni vele, de valahogy nálam pontosan az ellenkező hatást váltotta ki. Egy idő után nem tudtam komolyan venni, és az idő előrehaladtával erre még a szereplők is ráerősítettek a hülye helyzetekben hozott még hülyébb döntéseikkel.
Példának okáért Sky a legodanemillőbb pillanatokban akart szexelni Holderrel, a pasi meg volt olyan lökött, hogy engedett a könyörgésnek, pedig teljes mértékben tisztában volt vele, hogy adott helyzetben semmi jó nem sülhet ki belőle.

A leányzó amúgy sem tartozott a kedvenc karaktereim közé, mert nagyon idióta dolgai voltak, mint pl. az, hogy mikor a pasi üvegéből ivott, az jutott eszébe, hogy olyan, mintha smárolnának. Oké, hogy 17 éves, de na...
Simán megmutatta egy vadidegen pasinak a személyijét, és akkor csodálkozik, hogy a pasi egy csomó adatot tud róla. Az sem éppen pozitív tulajdonsága, hogy túl gyorsan vont le konklúziókat, de nem a tettek, hanem többnyire inkább a hallott pletykákra alapozva. Holdernek teljesen igaza volt, amikor ráförmedt, hogy meg sem próbálja kideríteni az igazat, mondjuk úgy, hogy megkérdezi őt, hanem rögtön elhisz minden pletykát, amit csak hall. Holott pontosan a saját maga körül keringő híresztelések miatt kellett volna tudnia, hogy ezeknek mennyi valójában a valóságtartalmuk.

Többnyire a YA regényekre jellemző, hasonló klisék miatt vált számomra kevésbé kedveltté a műfaj, illetve a főszereplők viselkedéséből lett elegem, mert nehezen tolerálom az ilyen nem éppen valós megnyilvánulásokat az utóbbi időben.

Mint már említettem, a háttérben húzódó titok nagyon tetszett, merész volt, komoly és amikor már nem vártam, csavart rajta még egyet. Csak az a sok dráma ne lett volna! Komolyan mondom, ilyen beszélgetéseket csak a színpadokon lát az embert. Normál, hétköznapi életben az emberek nem beszélnek így, főleg nem a 17-18 évesek. Emiatt a konfliktus megoldását követően egyszerűen untam magam, folyton azt nézegettem, mennyi van még hátra a sztoriból, ez pedig nem jó jel.
Borzalmasan ellentmondásos érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatosan. Az eleje meg a vége unalmas volt, a közepe viszont nagyon tetszett. Az alaptörténet, főhőseink múltja nagyon tetszett, csak a a kidolgozás nem igazán volt ínyemre.
Ami még feltűnt és egy picit bosszantott, az állítólagos legjobb barátok jelenléte. Tipikusan a "van, de minek" kategória. Baromira nem tettek hozzá a sztorihoz, de kellettek, mert mindig kell egy legjobb barát... Jó, egy - két dologhoz kikerülhetetlenek voltak, mint pl. Six a telefonnal, de na.

Szóval nagyon nem tudom hová tenni a regényt, volt ami, nagyon tetszett, volt, ami nagyon idegesített. Összességében talán azt mondhatom, hogy egy közepes olvasmány.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)