figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2016. április 17., vasárnap

Kylie Walker: House of Paine: Book One & Book Two (House of Paine #1-2)

Paige Acosta világa a feje tetejére áll, amikor megtudja, hogy a testvére Greg, egy new york-i rendőr, belehalt egy véletlen túladagolásba. De Paige tudja, hogy ez nem véletlen volt.
Greg megszállottan próbálta lebuktatni a két legnagyobb bűnszervezetet New Yorkban. A Paine és a Kramer családot.

Paige már ismeri a Paine család fejét, ugyanis a férfi Paige édesanyjának férje volt öt évig. Hogy megbosszulja testvére halálát, mindent eldob és egy feszültséggel, terrorral és halállal teli világban találja magát. 
Rá kell jönnie, meddig képes elmenni annak érdekében, hogy kiderítse, ki gyilkolta meg bátyját és meddig képes elmenni annak az embernek a fiával, aki az egészet elindította.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Ahogyan az lenni szokott, a goodreads-en találtam rá a regényre, és a fülszöveg alapján nem tűnt olyan nagyon rossznak, így bepróbálkoztam vele. Ebben a bejegyzésben, most egyszerre írok az első és a második részről, mert nincs értelme szétbontani. (szerk: azóta már megjelent egyben is)
Paige nem olyan rég veszítette el bátyját. Állítólag túladagolta magát a rendőrként dolgozó férfi, de Paige biztos benne, hogy más áll a háttérben, és a drogokat nyíltan megvető Greg bizony gyilkosság áldozata lett. Megesküszik, hogy kideríti, ki a tettes, és bosszút áll az elkövetőn.

A brazil szappanoperák és a western történetek tökéletes elegye volt a történet, a nyulak szaporodását is megszégyenítően aktív párocskával a középpontban. A sokak által imádott szappanoperákra abból a szempontból hajazott elég erőteljesen, hogy mindenki ármánykodott, áskálódott, szövetkezett mindenki ellen, de még családon belül is.
 Oké, hogy a drogkartellek világában a versengés és a hatalomért való helyezkedés nem meglepő, de amit ezek műveltek, az már túlment az átlagos szinten. A westernes jelzőt meg azért aggattam rá, mert szinte megszámlálhatatlanul sokszor játszódott le olyan jelenet, amelyben, mint a westernfilmekben, mindenki egyszerre rántott pisztolyt, és mindenki célzott mindenkire. A harmadik ilyennél már csak röhögni tudtam rajta, egyéb reakciót, érzelmet nem nagyon váltott ki.
Egyébként az alapsztori nem volt rossz, de teljesen felesleges volt két kötetre bontani a dolgot, sem a terjedelem, sem maga a történet nem igényelte. Ettől függetlenül jó volt a sztori, amit onnan tudok, hogy az első rész függővége után nagyon kíváncsi voltam, miként is oldják meg azt a katyvaszt, amibe belekeveredtek. A családi dráma tette ki a nagy részét, a maradék pedig a túlfűtött romantikáé volt.

Azt, hogy ki-kivel és milyen családi kapcsolatban állt, azt hiszem, jobb, ha el sem kezdem elemezni, mert egy ponton olyan kuszává válik, hogy csak na. Lényeg, hogy Paige, aki meg akarja bosszulni testvére halálát, amiért a két nagy rivális család egyikének egy tagja felelős, de a lány a bosszúhadjárat közepette beleszeret a másik család egyik tagjába, aki tulajdonképpen a mostohatesója, de mégsem (mondtam, hogy kusza!)

A nagy mennyiségű dráma mellett nagyon bírtam benne a sok akciót, ami itt-ott átcsapott kegyetlen és értelmetlen gyilkolászásba. Komolyan, minden jelenetnél azt vártam, hogy ki fog lelőni kit, amiért az hátba támadta, vagy csak szimplán azért, mert neki abban a pillanatban éppen az állt érdekében. Volt testvérgyilkosság, apa-fia harc, sőt, egy komplett család lemészárlása is, és egészen részletes képet kaptunk a módjáról, szinte láttam magam előtt a vérengzés helyszínét. Nem volt rossz, csak meglepő, mert a romantic suspense műfajától az ember nem vár ilyen szintű részletességet.

Gondolom, ezt próbálta kompenzálni a romantika részével az írónő, ami nem sikerült valami nagyon ütősre. Az még hagyján, hogy szerelem volt első pillantásra ( a pasi egy temetésen több 100 méterről ráizgult a csajra, ez volt az első találkozásuk), de ráadásul a már jól ismert "jó kislány  beleszeret a rosszfiúba és viszont és ennek hatására a rosszfiúból jó fiú lesz" sablonnal operált minden extra nélkül.
Ehhez jött még a töménytelen szex. Alapból nincs bajom vele, sőt, bizonyos mennyiségben kimondottan elfér egyes történetekben (lásd a new adult kategória legtöbb tagját), annak viszont, hogy hosszú oldalakon keresztül (5-6 oldalról beszélünk) csak az aktusok leírását olvashatjuk, nem sok értelmét látom. Ha csak 1-2 ilyen lett volna, arra még azt mondtam volna, hogy ám legyen, de Paige és Damien kb. minden második percben egymásnak estek, otthon, a parkban, a tetőn stb. Egy biztos, unalmasnak nem éppen nevezhető a szexuális életük. Viccet félretéve, az volt a helyzet, hogy Damien a különösen stresszes helyzetekre, illetve az idegességre azzal reagált, hogy beindult és magáévá tette a nőt, márpedig egy "druglord" fiának lenni igencsak stresszes meló, és ezzel azt hiszem mindent el is mondtam...

A karakterek valahogy nem lettek szimpatikusak, többnyire közömbösek voltak végig, ráadásul bőven voltak olyan megmozdulásaik, amik kis mértékben csorbították hihetőségüket is. Például, annak mennyi az esélye, hogy egy orvostanhallgató, minta - lány,  mindent félredob, hogy egy partizánakció keretében megkeresse és megölje azt, aki kinyírta a bátyját. De talán nem is ezen múlt. Hanem azon, hogy a történet e/3-ban íródott, amitől olyan távolinak tűnt az összes szereplő meg maga a sztori is.

Sajnos nem volt ez más, mint egy közepes, könnyen felejthető olvasmány, még akkor is, ha akkor per pillanat érdekelt, hogy miként végződik, és ideig - óráig lekötött a cselekmény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)