figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2013. május 18., szombat

Jennifer E. Smith: This Is What Happy Looks Like

Ha a sors küldene egy emailt, válaszolnál?

Mikor a tini filmsztár, Graham Larkin véletlenül egy kisvárosi lánynak, Ellie O'Neill-nek küld egy emailt a házi malacáról, a két tizehét éves egy humoros és felejthetetlen kapcsolatba kezd, megvitatva mindent, ami csak van a nap alatt, kivéve a nevüket és hátterüket.
Graham rájön, hogy Ellie városa tökéletes helyszín a következő filmjének, ezért úgy dönt ideje személyes síkra terelni az online kapcsolatot.
De kezdhet egy olyan híres csillag, mint Graham kapcsolatot egy olyan átlagos lánnyal,  mint Ellie? És miért akarja Ellie mindenáron elkerülni a rivaldafényt? 
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Jennifer E. Smith előző regényével (Vajon létezik szerelem első látásra?), Oliver és Hadley repülős történetével nagyon megvett magának, és felkerült a könyves radaromra. Nagyon vártam már az új könyvét.


Ellie egyik nap egy ismeretlen címről emailt kap. Nem szokása idegeneknek visszaírni, de valami mégis arra sarkallta, hogy válaszoljon, amiből folyamatos levelezés kerekedett. Volt számára abban valami izgalmas, hogy nem tudja kivel is beszél valójában. Egy nap egy filmes stáb érkezik a lány lakhelyére, a tengerparti kisvárosba, aminek következményeképpen a lány élete fenekestül felfordul.

Annak ellenére, hogy nagyon szeretem az írónő stílusát és a kíváncsiság már Spongyabob külsejét is megszégyenítően lyukacsosra fúrta az oldalamat, volt bennem egy hangyányi aggodalom, miután elolvastam a fülszöveget.  De tényleg csak egy icinyke - picinyke, ami abból adódott, hogy olvastam már ilyen híres színész vs. hétköznapi, naiv, zsenge leányzó felállást, és nem igazán nyerte el tetszésemet. Természetesen tudtam azt, hogy ez egy másik műfaj, másik könyv és legfőképpen másik írónő, de a kétely apró szikrácskája csak ott motoszkált az agyam egyik nagyon eldugott, hátsó zugában.
Azonban ettől a kételytől sikerült rövid úton megszabadulnom és átadtam magam a varázslatnak.
Valahogy így képzelem Ellie házát
Igen, jól hallottátok, varázslatot említettem, mert ez ilyen varázslatos könyv átvitt értelemben. Elhitette velem, hogy léteznek még csodás tündérmesék, annak ellenére, hogy racionális lényként, a realitás érzékelésének képességével megáldva végig tisztában voltam azzal, hogy a csúnya, kegyetlen valóságban egy ilyen történetnek vajmi kevés az esélye.
Ám voltak olyan pillanatok, mikor a romantikára éppen kiéhezett lelkem elnyomta ezt a tudatot, és az írónő stílusával és hihető ábrázolásával kézen fogva meggyőzték az agyamat arról, hogy ez akár valóság is lehet.
Ezért ruháztam fel a varázslatos jelzővel. Tisztában vagy vele, hogy nem reális, de mégis elhiszed.
Adott tehát egy nagyvilági, 17 éves színész (itt kezdett tikkelni a szemem, amikor beugrott Pattinson arca, amit végül szuperszonikus sebességgel ki is zártam védtelen tudatomból, mert hamar rájöttem, hogy nem róla mintázta Graham karakterét az írónő - hála a jó égnek), aki nagyon szerény, nem gazdag családból származik, ezért megbecsüli, amije van. Emellett magányos is, egyetlen társa Wilbur, a malac.
Persze a rajongók nem ezt az arcát látják, hanem a csillogást, fényűzést és hírnevet, amit Hollywood jelent. Nem magába a személybe szerelmes minden második lány, hanem a körülötte lévő felhajtásba. Ezért is örül különösen, mikor emailben kezd beszélgetni Ellie-vel, anélkül, hogy a lány tudná ki is ő valójában.
Ami különösen tetszett, az az volt, hogy mikor találkozott a két fiatal, annak ellenére, hogy szimpatikusak voltak egymásnak, nem volt instant, felhőtlen love sztori, mert a lánynak nem igazán jött be Graham "sztár" háttere, ezért is vették lassabbra a tempót. Emellett Ellie -nek is megvolt a maga nyomós oka arra, hogy kerülje a rivaldafényt, amennyire csak lehet.
De mivel fiatalság, bolondság, így az érzelmek bizony felülkerekedtek a körülményeken, ami elindította a szerencsétlenségek sorozatát.
Valami ilyesmi lehet a kikötő
Azért a romantika mellett, mint arra már Smith előző könyvéből is következtetni lehet vannak a regényben komolyabb elemek is, példának okáért a hírév árnyoldala, illetve a csonka család témája is ismét előtérbe kerül.
A komolysága mellett azonban sok helyen vicces, de legfőképpen végtelenül aranyos történet reális véggel.
Nincsenek elvarrva a szálak, nyitott a vége, Smith az olvasóra bízza a folytatást, ami nagyon is jó lépés volt, hiszen ez kiemeli valamennyire a többi hasonló regény közül.
Imádtam a könyv hangulatát, amit még az is erősített, hogy tengerparti városkában játszódik, amit alapból nagyon szeretek.
Erről jut eszembe, hogy a kedven jeleneteim közé tartozott a csónaklopás. :) Az nagyon aranyos volt. Az írónő megint egy nagyon aranyos kis regényt hozott össze és azért a mondanivalót sem hagyta ki belőle, ami nem hátrány.
Remélem olvashatunk még tőle regényt a jövőben.

6 megjegyzés:

  1. Jól emlékszem, hogy ezt hozza a Maxim majd, ugye?:) Mert akkor várok, de különben...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolom, hogy ők, mert náluk van az írónő másik könyve is :)
      Ha nem ők adnák ki, nekiesnél azonnal? ;)

      Törlés
    2. Ha nem adják ki magyarul a közeljövőben, akkor neki.:) Az írónő első könyve tetszett, és engem a téma sem taszít, igaz, életemben egyetlen ilyen könyvet olvastam, de azt szerettem. (Bár akkor épp Meg Cabot korszakomat éltem, és mindent szerettem tőle, szóval ez lehet, hogy nem mérvadó.:D)

      Törlés
    3. Én ősz körülre tippelném.
      Én is csak egyet olvastam,(nem Meg Cabotot), de az is elég volt. Ez viszont kellemes csalódás lett. :))

      Törlés
  2. Én csak az írónő másik könyvét olvastam, de ezzel most felcsigáztál.. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy felkeltette az érdeklődésed. :) Ha minden igaz idén már magyarul is olvashatjuk majd.

      Törlés

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)