Ugrás a fő tartalomra

Hadd mondjam el én is

Elég sok külföldi könyves oldalon megfordulok, és az utóbbi napokban arra lettem figyelmes, hogy feltűnően háborog a könyves blogok tengere.
Ez mondjuk még nem lett volna motiváció ahhoz, hogy mélyebben leássak a felháborodás okaihoz, de az már igen, hogy az egyik kedvenc írónőm, Laurie Halse Anderson is érintett az ügyben. Nem kellett sokáig keresgélnem, ahhoz, hogy megtaláljam mi okozta a lassan már összefogássá duzzadt felháborodott blogbejegyzéseket.  Röviden összefoglalva egy amerikai helyi lapban megjelent cikk indította el a kisebbfajta lavinát.
Nevezetesen Dr. Wesley Scroggins írt egy cikket (amely  ITT olvasható eredetiben), melyben a fent nevezett írónő hazánkban is fellelhető Hadd mondjam el című többszörösen díjnyertes művét kritizálja. Nemes egyszerűséggel pornográfnak titulálja. 
Felháborítónak tartja, hogy a fiatalok kezébe kerülhet olyan mű, amelyben ekkora hangsúlyt kap a szexualitás, és a nemi erőszak.
Én meg azt tartom felháborítónak, hogy megírt egy ilyen lesújtó cikket. Nem csak erről a könyvről persze. Másik két könyvet is említ, amiből egyet úgyszintén olvastam, és szerintem egészen más volt a lényegi mondanivalója, mint amit ő említ.
De menjünk végig könyvenként. A Hadd mondjam el, bár tartalmaz erőszakot, mégis pozitív figyelmet érdemel. Sok külföldi írta, hogy ő is áldozata volt akár érzelmi, fizikai erőszaknak és Melinda története sokat segített az események feldolgozásában, erőt, reményt adott nekik.  Mr. Scroggins azt is sérelmezi, hogy ilyen korán, akár negyedik osztályos korukban is szembesülnek ilyen könyvekkel. Őszintén szólva a világ mai alakulását elnézve én inkább örülnék neki, ha leendő gyermekem ilyen könyvekből értesülne az erőszakról és nem megtapasztalná. Arról nem is beszélve, hogy Anderson könyveiben mindig ott a remény a tovább lépésre.
A másik könyv, amit kivesézett az úriember (?) az Sarah Ockler: Twenty Boys Summer című műve. Úgy állítja be, mintha az egész könyv nem szólna másról, csak az ivásról meg a bulizásról.  Nem mondom, hogy nincs benne. De könyörgöm. Fiatalok, nyár van. Nekem ne mondja senki, hogy bulizni bűn.Amellett pedig inkább szól a gyászról az elsöprő első szerelemről, és a barátságról. 
Nagyon sok olyan mondata van a cikknek, amibe bele tudnék kötni, de nem valószínű, hogy mindegyiket megtűrné a blog.
A lényeg az, hogy valószínűleg nem olvasta a könyveket a szerző vagy csak nagyon felszínesen. Azt meg végképp nem értem, hogy hogy jönnek ide az adófizetők. Mindenhol arra hivatkozik, hogy az  adófizetők mit szólnak ehhez, meg az adófizetők miért nem tiltakoznak. Nem a szülők esetleg, akiknek joguk lenne, hanem az adófizetők. 
Eléggé felháborodtam , meg egy kicsit értetlenül is állok azelőtt, hogy vajon mi hozta ki, hogy így vélekedik ez a jóember. És mivel nagyon szeretem Anderson könyveit, úgy gondoltam megér pár sort ez az eset.
Végül néhány vélemény a sok közül : ITT

Megjegyzések

  1. Csodálom, hogy Dessen nem került sorra. De miért a komolyabb hangvételű ifjúsági könyveket támadja ez az idióta?
    Adófizetők... mi közük hozzá? A kiadónak és az írónak került pénzébe, az adófizetők akkor veszik meg, ha akarják, nem kötelező nekik.

    VálaszTörlés
  2. Úgy látom nem csak nem szúrt szemet, hogy mi a csuda ütött hirtelen oly sok általam is látogatott külföldi bloggerbe. Amikor megláttam, hogy egyik kedvencem ilyen címmel írt új bejegyzést: Az utolsó szó jogán... no akkor vettem a fáradságot és én is utánakerestem mi folyik itt.
    A kedves kritikus nálam is kicsapta a biztosítékot, de rendesen. Én ugyan csak a Speak-et olvastam, miután láttam a filmet, amit szintén elgondolkodtatónak találtam. Szerintem egy csodálatosan megírt alkotás. Elgondolkodtat, felkavar... Nem is értem miért kellett ennyire kipécézni. Szerintem nem az erőszakra buzdít, sőt. Egy ilyen regény után sokkal inkább azt várnám, hogy a tinédzserek, ha hasonlót tapasztalnak, ne adja az ég, kell átélniük, akkor merjenek szólni. Számomra inkább empátia növelő hatása van, mint rosszra okító. Igaz, nem vagyok tini, lassan éveim számában kettőt is kiteszek, de miért nem lehet értelmet feltételezni a tizenévesekről? Ha drogot lát, függő lesz, ha szexről olvas, rögtön gyermeket nemzenek?
    Ez ugyan olyan botorság, mint amikor vérbe burkolt pornónak titulálták idehaza az első vámpírregényeket. Általánosítás, és túlzás. Vagy amikor azért támadták az Alkonyatot, mert húúú arra bátorítja a lánykákat, hogy éjjel fogadják az ablakon bemászó lovagjukat. Ahelyett, hogy azt látták volna, hogy ezek aztán semmit nem csinálnak, csak beszélgetnek. Szerintem minden épeszű szülő ilyen fiúért imádkozik, amikor elkezdődik a randiszezon.
    Nekem ez a vaskalapos cikk egy kategóriába esik azzal, mint amikor idehaza folyton folyvást pszichológusokat szólaltatnak meg a vámpír és paranormális irodalom kapcsán, hogy ugyebár irreális elvárásokat generál (persze, minden sarkon lesem, mikor tudom kiszívogattatni vörös vérecskémet... nahiszen). Túllihegés és az olvasó közönség teljes lenézése.
    Az adófizetők kapcsán szerintem arra utalhat, hogy mint idehaza is, ott is vannak állami támogatást élvező kiadók, művek, s ha jól értem onnan indult a dolog, hogy ezt a könyvet az iskola beépítette a tanórák anyagába. Én meg csak arra tudok gondolni, bár ilyeneket vitattak volna meg velünk ofő órán...

    VálaszTörlés
  3. @Amadea Én is ezt kérdezem, hogy miért pont ezeket a könyveket, és miért pont ezt az írónőt? Adófizetőket valószínűleg azért emleget, mert az a legfőbb problémája, hogy bekerültek az említett könyvek az iskolai tananyagba. Bár én akkor is azt mondom, hogy a szülőknek lenne joga inkább reklamálni, nem az adófizetőknek. Többségüket csak akkor érinti a probléma, ha a gyerekük iskolás. Akinek meg nem jár suliba a gyereke, valószínűleg tesz rá magasról, hogy a többiek mit olvasnak a suliban.

    VálaszTörlés
  4. @Angi Igen, a Speak esetében a filmet is nagy erőkkel kritizálja, mert, hogy jajj, van benne erőszak 2-szer is. Ez alapján elég sok filmet el lehetne ítélni. Az előbb direkt utánanéztem, mert kíváncsi voltam, hogy milyen besorolást kapott. Az IMDB szerint 13 éven aluliaknak szülői felügyelet mellett ajánlott. A könyv ha jól emlékszem 12 éven felülieknek.
    Én is ugyanerre gondoltam. Örüljünk neki, hogy van egy könyv, ami segítséget nyújthat esetleg azoknak, akik nem mernek máshoz fordulni, ha megtörténik velük, az, ami Melindával. Vagy , akik szerencsések, és nem kerültek ilyen helyzetbe, esetleg beleláthatnak ezáltal abba, hogy mit élnek át az áldozatok.
    Inkább ezt tegyék meg kötelező olvasmánynak, mint a Twilight - saga-t. Most ne támadjon nekem senki, mert olvastam, szeretem, de mondanivalója vajmi kevés van, ezt azért mindenki beláthatja.
    :) Egyébként vannak olyan elvakultak, akik azt lesik mikor harapja nyakon őket az ő saját csillogó vámpírjuk, de ők talán nevezhetőek túlságosan lelkes rajongóknak.
    Az adófizetőket azért emlegeti,mert az állami iskolákban kerültek be a könyvek a tananyagba és azokat az adófizetők pénzéből finanszírozzák. Bár ettől még ugyanúgy nem értem, hogy mi a problémája.

    VálaszTörlés
  5. Hello!

    Én nem olvastam a könyveket és a cikket sem... Igazából semmit nem tudok erről, de így én sem értem, miért baj, ha egy 14-15 éves lány mondjuk a nemi erőszakról olvas?! Annyi ilyen korú lány van, aki talán fel sem fogja, hogy erőszakoskodnak vele, mert a szülő nem figyel eléggé rá, nem magyarázza el azt a témát, és talán meg sem tudja különböztetni az erőszakot a szeretkezéstől. Az ilyen könyvek, vagy filmek viszont felvezetik az ilyen témákat, és szerintem minden lánynak tudnia kell, milyen veszélyeket is rejt ez a világ, és hogy óvatosnak kell lennünk! A tananyagba pedig nyilván nyomós indokkal került be, szóval ez a kritikus, vagy újságíró, nem tudom ki, igazán leírhatja magát, ha nem tudta kivenni a könyvek mondanivalóját!

    VálaszTörlés
  6. @Nancy: Bocsi, ezt nem tudtam. A hazai kiadással kapcsolatban annyit hallottam, hogy nem volt megfelelő a fogadtatása - a helyi könyvtárban is a gyerekrészlegen van, pedig nem éppen vidám történet. Nem volt megfelelő a fogadtatása, az emberek más típusú regényre számítottak. Szerintem, aki nem ismerte a könyvet, csak úgy hasra ütve belenézett, enyhén meglepődött. Az Animus elsősorban a Harry Potterről híres, a Hadd mondjam el... finoman szólva más, az egész ifjúsági irodalomban külön kategóriát képez, hozzá képest Dessen szinte vidám, teljesen más a hangvételük, a hasonló témák ellenére.
    Nem értem, miért kell ezen felháborodni, azt hiszi, ez a könyv megrontja a tizenéveseket, vagy mi? Nem szabad/nem lehet őket burokban tartani, mert a világgal való találkozás nem mindig kellemes. Sajnos léteznek ilyen esetek, mint Melinda története, ki tudja, lehet, hogy néhány embernek segítségére is volt. Halse Andersont támogatni kellene inkább, nem üldözni.
    Ui.: Kicsit vidámabb: kaptál tőlem egy könyves játékot a blogomon:)

    VálaszTörlés
  7. @Üstökös Éppenséggel nem lenne rossz, ha a fiatalok felkészülnének a élet rossz oldalára is. Az ilyen művek azért is nagyon jók, mert, ha belegondolunk, egy 14-15 éves nyilván szívesebben olvas el egy ilyen könyvet, mint magolja be egy tankönyv száraz tartalmát a nagyvilág veszélyeiről. Ezt pedig szerintem manapság meg kell becsülni, és nem szabad leszólni.

    VálaszTörlés
  8. @Amadea Semmi gond. Igen, az volt az érzésem, hogy leginkább az ellen ágált, hogy ezekből a könyvekből csak a rosszat, a helytelen viselkedést fogják megtanulni a fiatalok.
    A leginkább azzal a mondatával húzott fel, hogy a Sarah Ockler könyvben, idézem: "Az ittas fiatalok a tengerparton kötnek ki és arra használják az óvszert, hogy szexuális kapcsolatot létesítsenek."
    Már ez is baj? Hogy védekeznek? Ja kérem. És akkor jön itt a kereszténységgel, meg hogy a szülők milyen gyerekeket fognak nevelni, ha ilyen könyveket adnak a kezükbe. Én nem tudom, honnan szalasztották ezt a pasit, de hogy most nagyon sokan szidják, az biztos.
    Ha jól tudom, még Laurie Halse Anderson is írt neki.
    U.I: Köszönöm a játékot :D Mindjárt megyek és fel is rakom a blogra. :)

    VálaszTörlés
  9. Én a szülő szemszögéből olvastam el a Hadd mondjam el-t, bár fiam van, nem lányom. Tetszett a történet, és igen, sokkolt. Én szülőknek ajánlanám, hogy olvassák el, szembesüljenek azzal, hogy igenis, ez megtörténtet. Beszélni kell ilyen dolgokról is a gyerekkel,kell, hogy szoros legyen az a bizonyos szál. Persze a szülő védené ettől a gyermekét, hogy álomvilágban éljen, de a mai világban ezt nem szabad. Jó, hogy egyre több ilyen könyv van, szükség van rájuk.

    VálaszTörlés
  10. @Niki Teljes mértékben egyet értek veled. Sajnos a mai világ megköveteli, hogy felkészítsük a gyerekeket, fiatalokat ezekre a helyzetekre is. És úgy gondolom, hogy sok szülőnek, aki nincs olyan viszonyban a gyerekével, hogy ezekről a dolgokról is beszélgetni tudjanak, nagy segítséget nyújthatnak ezek a könyvek.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

Becca Fitzpatrick: Crescendo ( Hush, hush 2.)

Nora tudhatta volna, hogy élete nagyon távol áll a tökéletestől. Annak ellenére, hogy járni kezdett a védőangyalával,  Patch-csel (aki címével ellentétben minden, csak nem angyali),  és túlélt egy ellene irányuló merényletet, a dolgok nem állnak túl jól. Patch kezd eltávolodni tőle, de Nora képtelen rájönni, hogy csupán az ő érdekében teszi vagy azért mert érdeklődik a lány ősellensége, Marcie Millar iránt. Arról nem is beszélve, hogy Norát, apjáról bevillanó képek is kísértik, ezért mindenáron ki akarja deríteni, mi történt vele azon az éjszakán, mikor elment Portland-be és soha nem tért haza. Nora minél mélyebbre ás apja halálának ügyében, annál több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ő Nephilim vérvonalának mennyi köze van az ügyhöz, és  miért van ő nagyobb veszélyben, mint más átlag lányok. Mivel Patch nem ad választ a kérdéseire, sőt úgy tűnik még útjában is áll, ezért Norának saját magának kell válaszokat keresnie. Tudván, hogy van egy őrangyala, újra és újr

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)