figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2010. május 30., vasárnap

Richelle Mead: Spirit bound (Vampire Academy 5) - (Örök kötelék)

"Dimitri ultimátumot adott Rose-nak, de ő rosszul választott...
A Szibériába, Dimitri szülőfalujába tett hosszú és szívszaggató utazást követően Rose Hathaway visszatért a Szt. Vladimir Akadémiára legjobb barátjához, Lissa -hoz. Közeleg a záróvizsga és a lányok már alig várják, hogy elkezdődhessen igazi életük a Akadémia falain kívül. De Rose szíve még mindig Dimitriért sajog, aki kint vár rá valahol a nagyvilágban.
 Nem ölte meg őt , mikor lehetősége volt rá. Most pedig a legrosszabb rémálma készül valóra válni. Dimitri megízlelte Rose vérét, és a lány a szíve mélyén tudja, hogy ex - mentora vadászik rá. Márpedig, ha Rose nem csatlakozik hozzá, Dimitri nem nyugszik addig, míg el nem hallgattatja őt....örökre."
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Annyi mindent szeretnék írni, hogy előre is elnézést, ha egy kicsit össze - vissza poszt lesz. 



A Vámpírakadémia kiemelkedik a mai tömeg - vámpírsorozatok közül. Hogy mivel? Egyszerűen jobb. Alaposan megtervezett társadalom, eredeti történetalapok, kidolgozott karakterek (azt nem mondom, hogy mind szimpatikus de ki vannak dolgozva). Nálam már azzal szerzett egy plusz pontot, hogy eredeti mitológiai alapja van, hiszen a Strigák (eredetileg Strigoi-k) és a Morák (eredetileg Moroi-k) a román mitológia alakjai.
A sorozat folyamatosan, részről - részre vált egyre izgalmasabbá, eseménydúsabbá. A Spirit bound az 5. rész. Nagyon nehéz róla írni, mert nem akarok abba a hibába esni, mint egyes külföldi blogírók, hogy a kritikájukban előre lelövik az összes lényegi dolgot. Ezt a könyvet úgy kell olvasni, hogy az előző részek történésein kívül ne nagyon legyen más információnk róla, mikor nekiállunk. A fülszöveg sem sokat árul el.
A 4. rész után lehetett találgatni, hogy mi várható a sorozat hátralévő 2 részében. Ennek megfelelően én is legyártottam a magam kis logikus elképzeléseit arról, hogy vajon mi is fog történni.
Elkezdtem olvasni a könyvet és körülbelül a 70. oldalon megdőlt az összes elméletem, amit fáradtságos munkával összeraktam. Nemcsak hogy megdőltek ezek az elméletek már az elején, hanem onnantól kezdve halvány lila fogalmam sem volt róla, mire is számíthatok a továbbiakban.
Volt olyan fordulat, hogy gyakorlatilag majdhogynem a fejemet vertem az asztalba... :)
Ez a kötet némileg más szerkezetet mutat be, mint az eddigiek. Az előző részek általában úgy lettek felépítve, hogy a hosszú bevezetés után a könyv 3. harmadában történtek a lényegi dolgok (dráma + megoldás). Itt azonban ez megújul, mert több nagyobb dolog  is történik, egy az elején (viszonylag) , egy a közepén, egy a végén.  Katonásan beosztva. :)
Az utolsó 40 oldalon már nem számítottam semmi nagy akcióra, mert úgy gondoltam az írónő már így is túlteljesítette magát. Ehhez képest sikerült még neki bepréselnie a kötet legnagyobb meglepetését a végére, minden előzmény nélkül, csak úgy bele az olvasó arcába...
Azért még néhány nyitott kérdést is hagyott, hogy legyen mind rágódni az utolsó rész megjelenéséig. De én tippelésre már nem vállalkozom. :)
Néhány mondatot azért megpróbálok írni a történetről. Rose egy bizonytalan információ nyomán elindul megmenteni szerelmét, de ahhoz, hogy eljusson céljához, sok akadályon kell átküzdenie magát. És még ez sem garancia arra, hogy véghez tudja vinni azt, amit eltervezett. Aztán még ott vannak a következmények is, amikkel szintén szembe kell majd nézniük. 
A karakterek is némi változáson mennek át, hiszen helyzetük és környezetük is megváltozik annak következtében, hogy kikerülnek az Akadémiáról a nagybetűs Életbe. Rá kell jönniük, hogy itt bizony már csak magukra számíthatnak, nincs mellettük senki, aki megvédje őket, és ehhez mérten kell meghozniuk a döntéseiket. Rose is kezdi érezni ezt, de még mindig nagyon lobbanékony, előbb beszél és utána gondolkodik, óriási bajt okozva ezzel magának.
Azt viszont örömmel olvastam, hogy Lissa már nem vár arra, hogy mindig más mentse meg, hanem ő próbál megmenteni másokat.
Adrian pedig előlépett a személyes, abszolút kedvencemmé. Most először éreztem úgy, hogy jobban örülnék,  ha a sorozat végén Rose vele lenne.
A legnagyobb csalódás Dimitri. Kiakasztanak az ennyire makacs (annyira , hogy már - már a hülyeség határát súrolja) karakterek. A végére azért javul valamennyit magához képest, de még közel nem az igazi.
Az előző részekben megismert új szereplők (Sydney az alkimista, Zmey, Ambrose, sőt Rhonda a jósnő is) is ismételten felbukkannak, és némelyikük jelentős szerepet is kap. Kicsit, de jelentőset.
Minden volt , aminek lennie kell.
Összegezve, nagyon jól sikerült rész, az eddigi legjobb, sok meglepetéssel (kellemessel és kellemetlennel egyaránt). Kíváncsi vagyok mit tartogat Richelle Mead tarsolyában az idén decemberben megjelenő fináléra.
Na ez tipikusan olyan kritika lett, amikor sokat írtam gyakorlatilag a semmiről :)

Értékelés:

5 megjegyzés:

  1. Na, ezt a bejegyzésed azt hiszem majd csak később olvasom el, mert én még nem olvastam a könyvet, pedig már tavaly ősz óta másra sem vágyom (akkor olvastam a 4-et). Ez a kedvenc vámpírosom!!:)

    VálaszTörlés
  2. :D Nekem is ez az abszolút kedvencem. És biztosan mondhatom, hogy ha az eddigiek tetszettek, akkor ezt is imádni fogod.
    Próbáltam spoiler mentesen írni a kritikát, de lehet, hogy jobb, ha tényleg nem olvasod el.:)
    Ezt a részét a könyvnek úgy jó olvasni, hogy nem tudsz róla semmit.:)

    VálaszTörlés
  3. Tudom, hogy már régi bejegyzés, de vh mégis sikerült ráfutnom :) ah olvastam a könyvről alkotott véleményedet azon járt az eszem, hogy pontosan a gondolataimat írod le :D és mikor kibökted, hogy Adriant szimpatizálód, akkor már eldöntöttem, h irnom kell.
    Amúgy nagyon tetszik a blogod, most sodródtam ide, és még most ismerkedek vele, de nagyon tetszik. Máris jó pár könyvet felírtam az elolvasandók közé :)

    VálaszTörlés
  4. ajj, kifelejtettem megírni a mérhetetlen tetszésemet a borító iránt :D mm az eredeti iránt, a magyarok nem jönnek >< nem vmi fontos infó, de vh úgy érzem, h meg kell osztanom :D

    VálaszTörlés
  5. @Névtelen
    Örülök, hogy egyre több a sorozat (és Adrian ) rajongója.
    Annak meg még jobban, hogy találtál számodra érdekes könyveket is a blogon :)
    A borítóról csak annyit, hogy a magyar azt hiszem a német borító mintájára lett elkészítve, de személy szerint én is jobban szeretem az eredetit.

    VálaszTörlés

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)