"Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, 
aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…"
Úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy nem igazán volt fogalmam arról, hogy tulajdonképpen miről is szól.Csak annyit tudtam a kritikákból, hogy letehetetlen. Ennél pedig nem is kellett több.Az eleje azonban nem igazán fogott meg. Aztán, ahogy haladtam vele, azt vettem észre, hogy mégis magába szippantott az egész világ, amit az írónő olyan nagyszerűen megteremtett.
Nem bocsátkoztam különösebb találgatásokba olvasás közben azt illetően, hogy ki kivel van, meg ki a felelős a dolgokért, és így izgalmasabbnak bizonyult a történet. Minden fordulat a meglepetés erejével hatott. És nincs híján a fordulatoknak az egyszer biztos. Egyetlen egy tippem volt, mégpedig Jace és Clary kapcsolata. Abba bele is trafáltam. Bár gyanítom ennek az ügynek itt még nincs vége.
Clary egy átlagos lány, aki édesanyjával él, és Simonnal, a legjobb barátjával tölti általában a szabadidejét. Nem hisz a csodákban illetve a természetfeletti dolgokban. Aztán egy szórakozóhelyen eltöltött félresikerült este után azzal kell szembesülnie, hogy igenis léteznek természetfeletti lények, mi több, elég sokat ismer közülük. Sőt mi több, részben ő is ilyen. (Amely tényen eléggé könnyen túllépett).
Anyja elrablását követően, Jace-szel és a többiekkel(akikkel a fent nevezett félresikerült estén találkozott), elindul, hogy megmentse anyját a gonosz karmai közül és közben felderítse múltját is.
Nagyon jó stílusa van az írónőnek. Nem tudom milyen a magyar fordítás, de angolul rettentően jó a könyv. (Némely könyvnél nagy a különbség az eredeti mű és a fordítás között)
Iszonyatosan tetszett az írónő humora. Néhol hangosan felnevettem, mert annyira jók a beszólások. A legjobban Jace stílusát bírtam.
A másik, ami tetszett, hogy a fantasy teremtmények olyan skáláját írta bele a könyve Ms. Clare, amilyet még egy könyvben sem olvastam talán - árnyékvadászok, démonok, vámpírok, farkasemberek és még sorolhatnám. És teszi mindezt anélkül, hogy az olvasó soknak érezné.
Ami Jace és Clary kapcsolatát illeti, már az elején tudni vélhető, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy hogyan kezelik a következő részekben ezt a kialakult kalamajkát.
A másik kedvenc szereplőm Luke volt. Aki nem golden retriever :) Bocsi, de ezt csak az érti, aki olvasta a könyvet. Az egyik kedvenc poénom a golden retrieveres. (Talán azért mert nekem is ilyen kutyusom van.) Mindegy. Vissza a könyvhöz.
Biztos, hogy el fogom olvasni a többi részt is a sorozatból, mert izgatja a fantáziámat, hogy kivel mi lesz. :)
Olvastam, hogy 2011. tavaszán jön a 4.rész City of Fallen Angels címmel. Várjuk szeretettel. :)
aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…"
Úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy nem igazán volt fogalmam arról, hogy tulajdonképpen miről is szól.Csak annyit tudtam a kritikákból, hogy letehetetlen. Ennél pedig nem is kellett több.Az eleje azonban nem igazán fogott meg. Aztán, ahogy haladtam vele, azt vettem észre, hogy mégis magába szippantott az egész világ, amit az írónő olyan nagyszerűen megteremtett.
Nem bocsátkoztam különösebb találgatásokba olvasás közben azt illetően, hogy ki kivel van, meg ki a felelős a dolgokért, és így izgalmasabbnak bizonyult a történet. Minden fordulat a meglepetés erejével hatott. És nincs híján a fordulatoknak az egyszer biztos. Egyetlen egy tippem volt, mégpedig Jace és Clary kapcsolata. Abba bele is trafáltam. Bár gyanítom ennek az ügynek itt még nincs vége.
Clary egy átlagos lány, aki édesanyjával él, és Simonnal, a legjobb barátjával tölti általában a szabadidejét. Nem hisz a csodákban illetve a természetfeletti dolgokban. Aztán egy szórakozóhelyen eltöltött félresikerült este után azzal kell szembesülnie, hogy igenis léteznek természetfeletti lények, mi több, elég sokat ismer közülük. Sőt mi több, részben ő is ilyen. (Amely tényen eléggé könnyen túllépett).
Anyja elrablását követően, Jace-szel és a többiekkel(akikkel a fent nevezett félresikerült estén találkozott), elindul, hogy megmentse anyját a gonosz karmai közül és közben felderítse múltját is.
Nagyon jó stílusa van az írónőnek. Nem tudom milyen a magyar fordítás, de angolul rettentően jó a könyv. (Némely könyvnél nagy a különbség az eredeti mű és a fordítás között)
Iszonyatosan tetszett az írónő humora. Néhol hangosan felnevettem, mert annyira jók a beszólások. A legjobban Jace stílusát bírtam.
A másik, ami tetszett, hogy a fantasy teremtmények olyan skáláját írta bele a könyve Ms. Clare, amilyet még egy könyvben sem olvastam talán - árnyékvadászok, démonok, vámpírok, farkasemberek és még sorolhatnám. És teszi mindezt anélkül, hogy az olvasó soknak érezné.
Ami Jace és Clary kapcsolatát illeti, már az elején tudni vélhető, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy hogyan kezelik a következő részekben ezt a kialakult kalamajkát.
A másik kedvenc szereplőm Luke volt. Aki nem golden retriever :) Bocsi, de ezt csak az érti, aki olvasta a könyvet. Az egyik kedvenc poénom a golden retrieveres. (Talán azért mert nekem is ilyen kutyusom van.) Mindegy. Vissza a könyvhöz.
Biztos, hogy el fogom olvasni a többi részt is a sorozatból, mert izgatja a fantáziámat, hogy kivel mi lesz. :)
Olvastam, hogy 2011. tavaszán jön a 4.rész City of Fallen Angels címmel. Várjuk szeretettel. :)
Értékelés:
Óhó, nagy kedvenc könyvem és imádok róla pozitív kritikát olvasni. (Negatívat csak igazán nevetségeset olvastam.) Én azért vettem kezembe a kötetet, mert "ismertem" az írót, amikor még fanficek írt, úgyhogy a stílusra számítottam meg a fordulatokra. Mondjuk elég sok hasonló szöveg van benne, mint a fanficjében, némely poént szó szerint másolt ki, és a karakterek is nagyon felismerhetőek, de én ezt nem tartottam negatívnak, csak fel-felkiáltottam "Jé, ez Harry, jé, ez Ginny, Hermione!"
VálaszTörlésÍrtad, hogy szerinted hamar túllépett Clary azon, hogy Árnyvadász. Most hogy így mondod, lehet tényleg így van, de a történet úgy magával ragadott, hogy azt hiszem ez fel se tűnt. És a fordulatok, azokat nagyon szerettem. Rég olvastam ilyen számomra minőségi könyvet. Mellesleg én azok közé az olvasók közé tartozok, akik ki nem találták Jace és Clary kapcsolatát, úgyhogy azon csak sokkolva ültem. :)
Kedvenc karakter meg: Jace stílusát szerettem, Clary is szimpatikus főhős (nálam ez ritka), de imádom Valentine-t.
Hát igen. Nekem is a toplistásaim közé került az egész sorozat, az biztos. :) Sajnos sorra születnek a sablonosabbnál sablonosabb történetek, amik között nehéz olyan gyöngyszemet találni, mint ez.
VálaszTörlésA fordulatok nekem is bejöttek.:) Ehhez nagyon ért az írónő.
Oh, Valentine nekem kész rejtély volt végig, soha nem tudtam, hogy mi is az igazi szándéka. Ő volt az egyetlen , akivel kapcsolatban nem sikerült semmit sem megtippelnem. :)De valószínűleg pont ettől lett annyira jó a karaktere.