Niki Burnham: Sticky Fingers

"A megbízhatóság mintaképe - így gondol magára Jenna Kassarian. Mindent magabiztosan kézben tart, és amíg keményen tanul, semmi gond nem történhet. Ezért Jenna folyamatosan hajt a tökéletes jegyekért, az ideális pasiért és a legeslegjobb barátnőjéért.
Az egyetlen probléma az, hogy nem tudja képes lesz -e valaha leállni. Attól fél, hogy, ha csak egy percre is elengedi magát, teljesen elveszíti az uralmat az élete felett.
Aztán mégis úgy dönt, most vagy soha. Elmegy bulizni és iszik egyetlen pohár sört. De ez az egyetlen pohárka elég, ahhoz, hogy a tökéletes élete darabokra hulljon. Hirtelen ráébred, hogy a jó osztályzatok nem védenek meg a való világban."

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Először is hadd kezdjem azzal, hogy nagyon merész ember volt, aki megírta a fenti fülszöveget. Főleg annak az utolsó mondatát: " a jó osztályzatok nem védenek meg a való világban." Ezen egy picikét fennakadtam. Ezzel az erővel azt is írhatta volna, hogy rájött, hogy felesleges tanulni, mert úgysem ér semmit.... De lehet, hogy csak én vagyok erre túl érzékeny.
Mindegy.
A könyvről elöljáróban annyit, hogy olvastam már jobbat. Kicsit szájbarágósra sikeredett, meg nagyon el is volt nyújtva. A történet lényeges része ( "A" történés meg a tanulság) kb. mindössze a 1/5 - ét teszi ki. A maradék 4/5 rész a rettentően elnyújtott előzményeket taglalja.
Adott ugye Jenna a minta diák, akinek megadatott "A" tökéletes pasi, és van egy nagyon jó barátnője is. A szülőkkel sincs gond, ők is a már majdnem tökéletes kategóriába sorolhatóak.
Hát persze, hogy egy ilyen tökéletes végzős csaj bekerül a Harvardra, a legjobb egyetemre.
Minden átlag nebuló ilyenkor leáll a tanulással, boldog , hogy felvették az egyetemre és látástól vakulásig bulizik. De Jenna nem. Ő még akkor is hajt . Barátja és legjobb barátnője próbálják rávenni, hogy kapcsoljon ki egy kicsit.
Amikor elmennek vásárolgatni Courtney-val (legjobb barátnő) Jenna, meglátja a lányt, amint ellop egy körömlakkot. Itt kezdődnek a problémák. Jenna nem tudja mit csináljon, szóljon-e neki vagy sem. Végül úgy tesz, mint aki nem látott semmit. Courtney úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna, ezt Jenna azonban zokon veszi. Folyton azon agyal miért tette ezt barátnője,miért hazudik neki, hogyan mondja meg neki, hogy látta mit tett stb.
Ezt azonban már a tökéletes pasi - Scott is nehezen tolerálja, ugyanis ő már szeretne lefeküdni Jennával, de a lány még nem akarja. Illetve akarja, de amikor már eljutnának a lényegig, akkor sem képes kikapcsolni az agyát, és állandóan kevésbé fontos dolgokon jár az esze.
Végül megembereli magát. A közelgő szilveszteri buli jó alkalom a lazításra.A buliban pedig élete első pohár söre végzetes következményekkel jár.
Már régen olvastam olyan könyvet, ahol ennyire idegesítettek volna a szereplők. A négy főszereplőből három iszonyatosan ellenszenves volt. A legkevesebbet szerepeltetett volt a legszimpatikusabb (Cortney pasija).
Először is ott van Jenna, Túl jó tanuló. Mielőtt bárki megkövezne, eszemben sincs leszólni a jó tanulókat, mert én is az voltam, még a fősulin is. De az ő karakterét már túlzásnak érzem. Ott van neki egy pasi, aki szereti, aki szintén okos, és mindemellett még iszonyat jól is néz ki. Több, mint egy éve együtt vannak. Ki az aki a tanulást részesítené előnyben állandóan (Hangsúlyozom : állandóan. Ha néha előtérbe kerül a tanulás, az még rendben van) egy ilyen pasival szemben.
A másik, meg, hogy folyamatosan túlkomplikált mindent. De egyfolytában. Olyan összeesküvés-elméleteket gyártott a semmiről, hogy csak lestem.
Courtney, a legjobb barátnő. Ez a csaj se semmi. Hogy nevezheti magát Jenna barátnőjének, ha hagyja, hogy Jennával azt történjen, ami. Ugyanis ő tudott róla. Csak épp megfenyegették, hogy bemártják lopásért, ha egy szót is szól. De akkor is. Egy körömlakk ellopása és a legjobb barátnője testi épsége között szerintem nem olyan nehéz választani. Nem?
A harmadik Scott. Milyen pasi az olyan, aki gyakorlatilag órára pontosan tudni akarja, hogy mikor fog végre lefeküdni vele a barátnője? És akkor még van bőr a képén azt mondani neki, hogy nem akarja erőltetni a dolgot... Na szépen vagyunk...  Meg hát alapból, hogy tudott vele így viselkedni,  ha állítólag szereti? Egyszerűen nem fér a fejembe.
És akkor a csattanót (a lényegi történést meg a tanulságot) még meg sem említettem, de nem is fogom, mert úgy elárulnám a  könyv végét.
Sajnos úgy érzem nagyon mellényúltam ezzel a könyvvel. A cím is félrevezető (magyarul a sticky fingers tolvajt jelent), mert nem a körömlakklopás a könyv lényeges mozzanata, bár tény, hogy szerepe azért van benne.
Jó kis történetet kerekíthetett volna az írónő, de valahogy nagyon egyértelmű tanulságot akart összehozni, ami sikerült is. Talán túlzottan is és ezért számomra szájbarágóssá vált az egész könyv. Olyan túl tökéletes lett.
Bár lehet, hogy csak az a baj, hogy hirtelen nagyon előbukkant belőlem a kritikus énem, és minden apróságba belekötöttem, amit más lehet, hogy észre sem vett volna...

Értékelés: