"Egy saját maga okozta robbanás következtében Lucius elveszíti mindkét kezét, amiket most egy - egy kampó helyettesít. Azért választott kampókat, mert olcsó. Azért választott kampókat, mert azokat nem növi ki annyira hamar. Azért választott kampókat, hogy mindenki tudja, ő más, és, hogy talán még saját magát is megrémítse egy kicsit.
Aztán találkozik Aurorával. A lányt nem rémítik meg a kampók, és nem tartják őt távol a fiútól. Mi több, számára nincs is jelentőségük.
De Luciusnak ezek a kampók jelentenek mindent. Emlékeztetik arra a szörnyetegre, aki mélyen benne lakozik. Talán Aurora az ő Szépsége, akinek az a végzetet, hogy megszabadítsa a fiút a szenvedéstől.
De lehet, hogy csak egy lány, akinek ugyanúgy szüksége van arra, hogy szeressék, ahogyan a fiúnak is."
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Hogy a modern kori Szépség és Szörnyeteg lenne ez a történet? Nem hiszem. Bár az tény, hogy egy elragadó 21. századi tündérmese, ami elvarázsol 200 oldal erejéig.
Tündérmese, mert nem hiszem, hogy ilyesmi még létezik valahol is a világon. Mese, mert a jó és a rossz egyaránt elnyeri méltó jutalmát. 21. századi, mert napjainkban játszódik és mert annyival több van benne, mint egy "egyszerű" mesében.
Adott Lucius, akinek kampók vannak a keze helyén, és adott Auróra, akit mindez nem érdekel. Mindketten újak az iskolában. Első pillantásra szerelem ez köztük, mégis sokáig tart, amíg ezt egymás tudomására hozzák.
Aztán jön a gonosz, aki keresztbe tesz nekik, jelen esetben a nagymenő Jessup.
Azonban Aurora túl sokat jelent Luciusnak ahhoz, hogy végignézze, amint egyszerűen elveszik tőle a lányt. Az igazság győz, a gonosz bűnhődik, a jó pedig megkapja a lányt. Nincs ebben semmi váratlan, semmi meglepő, de mégis annyira leköti az olvasót. (legalábbis engem lekötött)
Lucius egyébként egy kimondottan okos srác, és emellé kezei elvesztése még jóval érettebbé is teszi őt. Érdekes volt az ő szemszögéből olvasni a történetet. Nagyon sok olyan kérdést boncolgat, ami nem valószínű, hogy egy teljes életet élő embernek gyakran eszébe jut. Például: Jobb - e megtapasztalni valamit és utána elveszíteni azt, vagy jobb, ha meg sem tapasztaljuk és úgy éljük le az életünket?
Aurora szemén keresztül is érdekes volt a történet, mert a lány csupa ártatlan jóság. Mondhatni egy született naiva. Bár nála a neveltetés is nagyban befolyásolta a szemléletmódját. Sokat emlegette édesanyját, akit pár hónappal a történet kezdete előtt vesztett el. Ő tanította arra, hogy hogyan viselkedjen az emberekkel. Megvan benne az a bizalom mindenkivel szemben, mely alapján meg van győződve róla, hogyha kedvesek vagyunk másokkal, akkor biztosan ők is kedvesek lesznek velünk. Sőt, ha valaki esetleg valami negatív dolgot tesz, megpróbálja mentegetni. Lehetne erre azt mondani, hogy buta. Nem, nem az. Csak próbálja mindenkiben meglátni a jót, ahogyan édesanyjától látta. Továbbá a lány kitűnő példája annak, hogy hogyan éljünk előítéletektől mentesen.
A történetet egyébként váltakozva olvashatjuk a 2 főszereplő szemszögéből. Szeretem az ilyen szerkezetű könyveket, mert így kiderül, hogy mit gondolnak egymásról illetve az adott helyzetekről a szereplők.
Egy szó mint száz: jó kis történet, rövid, egy délután alatt kiolvasható, tökéletes kikapcsolódás, kicsit átléphetünk vele a mesék világába, anélkül, hogy ténylegesen mesét olvasnánk. De közben azért megtapasztalhatjuk a kőkemény valóságot is, azt, hogy hogyan vészeljük át a tragédiákat, mit vált ki az emberekből, ha a tragédiák látható nyomot hagynak az emberen és hogyan kezelik ezt az érintettek. Csak ajánlani tudom.
A borítót pedig imádom. :) Bár a fekete - fehér (fenti képen látható) külső borító alatt a könyv PINK, ezüst betűkkel a gerincen.. :)
Értékelés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)