" Morganville városában úgy tűnik béke honol emberek és vámpírok közt. Aztán megérkezik Bishop a vámpírok ura, aki azzal fenyeget, hogy eltörli az egész eddigi rendszert, feléleszti a gonosz erőket és hagyja eluralkodni a káoszt. De nem Bishop az egyetlen fenyegetés. Vészjósló fekete felhő gyülekeznek a város felett pusztító vihart ígérve. Közben Caire és barátai készülődnek a város megvédelmezésére a természeti és természetfeletti erőkkel szemben."
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Hát, hogy teljesen őszinte legyek csalódott vagyok ezzel a résszel kapcsolatban. Nem nyerte el annyira a teszésemet, mint az eddigiek. Számomra már picikét soknak bizonyult, ez a háború - szerű vonulat.
Holott egyébként a szereplők személyiségének alakulása rettentő érdekes volt.
Morganville csatatérré változott Amelie és Bishop háborújában, mindketten bevetnek mindent egymás ellen, legyen az ember, vámpír vagy technika.
Claire próbál segíteni Amelie-nek, menti Myrnint, ahogy tudja, de főképp próbál a többiekkel együtt életben maradni. Ha nem lenne elég a csata, ott a közelgő tornádó. A könyv pedig, amiért tulajdonképpen ez a harc folyik a városban, alig kap szerepet. Szinte csak az utolsó 5 oldalon.
A szereplők szempontjából azért érdekes volt a történet, mert ebben a részben egyedül kellett helyt állniuk. Mindenki más "fronton" kapott helyet és feladatot. Claire menti Myrnint, Shane a könyvet, Eve a kávézót tartja, Michael pedig a főiskolát. És valahogy mégis mindig összetalálkoztak, ha csak rövidke időszakokra is, minta ezen múlna a történet további menete.Ami egyébként valószínű, hiszen, ha az írónő végleg szétválasztotta volna a 4 főszereplőt, lehet, hogy nem lenne ekkora sikere a könyvsorozatnak.
Szerintem picit többet is ki lehetett volna belőle hozni, ha ez a háborús motívum nem lett volna olyan erős.
A rész végével pedig kimondottan elégedetlen vagyok. Remélem jobb lesz a folytatás.
Értékelés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)