Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Szeretek néha olyan könyveket olvasni, amik az átlagtól eltérő, mondhatni már  - már szélsőséges érzelmeket keltenek bennem Ennek a könyvnek sikerült.

"Sterling átlagos amerikai kisváros a keleti partvidéken, ahol semmi sem történik -egészen addig, míg egy nap Peter, a szemüveges számítógépzseni vérfürdőt nem rendez az iskolában. Ámokfutásának koronatanúja, a szép Josie rejtélyes módon nem emlékszik semmire.
Miközben a tárgyalást vezető bírónő -Josie anyja- és a lelkiismeretes nyomozótiszt kétségbeesetten kutatják, mi a magyarázat az iszonyatra, fény derül a rejtett titkokra: a szülők nem ismerik saját gyermekeiket, és fogalmuk sincs, mi zajlik egy átlagos iskola falai között..."

Nem is tudom, hogy hol kezdjem.

Mostanában több olyan könyvvel illetve filmmel is összeakadtam, ami az iskolai erőszakkal, iskolai mészárlások miértjével foglalkozik. Tehát számomra egyértelmű volt, hogy elolvasom. Az, hogy Jodi Picoult a szerző, csak segített a dolgon. Tudtam, hogy nem fogok csalódni a történetben.

Az egész könyv folyamán változtak az érzelmeim a szereplőkkel kapcsolatosan. Petert , a történet egyik főszereplőjét, a "tettest" először sajnáltam, amiatt, ahogyan bántak vele, aztán az, ahogy megtervezte az egészet, az átváltoztatta a sajnálatomat felháborodássá, amíből a végén megdöbbenés lett. És ez nagyon jól leírja mit éreztem a könyv befejezése után, úgy általánosságban.

Volt egy - két dolog, amin egy kicsit felhúztam magam, nem csak ennek az könyvnek a kapcsán, de ebben is erőteljesen jelen volt az elején. Elsősorban azon, ahogy a média lereagálta az eseményeket. Ez egyébként a való világban is így van. Ha egy gyerek vagy fiatal követ el erőszakos cselekményt, azonnal a Tv-t, a számítógépes játékokat, vagy a zenét hozzák fel okként. Hajlamosak úgy beállítani a dolgot, hogy mindezeket egy dolog váltottak ki, mert metál zenekarokat/rockot/ stb hallgatott, ilyen olyan játékokkal játszott a gépen.(Nekem is volt olyan korszakom, hogy "keményebb" , nem éppen a populáris kategóriába tartozó zenéket hallgattam, és mégis itt vagyok) Holott, ha csak egy kicsit is vennék a fáradtságot, és utánanéznének, kiderülne, hogy egy ilyen tragédia nagyon sok kis dologból tevődik össze.És ezt a könyv is nagyon jól leírja.Persze ezzel nem azt akarom mondani hogy egyáltalán nem játszik közre a tv-ben látott erőszak, a játékokban jelenlévő agresszió. Hosszú évek teletek el, és sok - sok száz , kisebb - nagyobb dolog, incidens történt, mire Peter lépett. Az egy dolog, hogy egy bizonyos esemény tette fel a pontot az i-re. Köztudott, hogy mindig van egy utolsó csepp a pohárban.

Na, de vissza a könyvhöz. Josie Peter legjobb barátja volt, amíg nem csatlakozott a "menők " társaságához és nem lett Matt barátnője, akinek fő elfoglaltsága a haverjaival egyetemben a "lúzerek" (többek között Peter) mindennapos gyötrése volt. Az, hogy miért hagyta életben a lányt Peter, arra csak a végén derült fény egyértelműen, bár végig sejthető.

 A tragédiát követő tárgyalás mindent eldönt. Eredetileg Josie anyja, Alex lett volna a bíró, de mivel a lánya is tanúként van beidézve, nincs sok választása.

Peter ügyvédje néhol nekem túlságosan is gátlástalannak tűnt. Jó, tudom, hogy egy ügyvédnek ez a dolga, minden követ meg kell mozgatni a védence érdekében, de akkor is...

Aztán amikor a történet vége felé Peter kapott szót a tárgyalóteremben és bűnösnek vallotta magát már azt lehetne hinni, hogy itt vége a dolognak. De az írónő könyveit ismerve tudtam, hogy valami még itt történni fog. Történt is. A tőle megszokott nagy csavar a végén. Mindenre számítottam, csak erre nem, bár így visszagondolva voltak jelek....

A felépítés is jó volt, tetszett, ahogyan folyamatosan ugrálva a jelen és a múlt között, felvázolta az előzményeket, a kiváltó okokat.

A borító nem tudom mit akar jelenteni..., de ez legyen a legnagyobb "gond" a könyvvel. :)

Egyszóval nekem nagyon tetszett. Néhol fel voltak nagyítva, el voltak túlozva részletek, de talán így érthetőbb az üzenet. Nem könnyű olvasmány, nem egy chick-lit, de mindenképpen érdemes elolvasni.

Értékelés: