Múlt & Jövő - Összegzés (50)

Hihetetlen, hogy már az 50. havi összegzésemet írom, pedig olyan érzés, mintha csak most indult volna a rovat. Ez az eddigi leghosszabban futó állandó rovatom.

De, hogy rátérjünk a lényegre, a február viszonylag eseménymentesen telt, néhány izgalmas tervem körvonalazódott a nyárral kapcsolatosan, de még nem beszélnék róla. Tudjátok, nem iszunk előre...

Szóval a február a maga eseménytelenségével már jobb volt, mint az utóbbi hónapok, még akkor is, ha a héten valami vírus ledöntött a lábamról és kegyetlen rosszul voltam. Olvasás szempontjából viszont egyenesen kiválóan sikerült! 

Elsőként, a tervezettnek megfelelően befejeztem a Phoenixet. Az első kötet olyan kis bevezető jellegű volt, de folytattam, mert kíváncsi voltam, mi lesz a szereplőkkel. Az elején egy kicsit húztam a számat, mert túl sok volt az hasonlóság a Ghost Bird sorozattal, de egy idő után azt vettem észre, hogy ez baromira nem zavar, sőt, annyira beszippantott a sorozat, hogy egyhuzamban elolvastam mind az öt részt a kiegészítő kötettel együtt. Annyira rápörögtem, hogy más történetre gondolni is képtelen voltam, egyszerűen szóba sem jöhetett, hogy másik könyvbe kezdjek a sorozat közepén. 

Éppen ezért, a book hangover miatt döntöttem úgy, hogy a sorozat után a következő könyvem valami homlokegyenest más műfaj lesz, mégpedig horror- thriller - fantasy keveréke, a Bird Box. Már csak azért is, mert nagyon meg akartam nézni a filmet, de előtte a könyvet kellett olvasnom.

Hát, emberek, kevés könyvtől szoktam félni, Stephen King bohóca sem igazán hatott meg, ezt viszont nem tudtam este olvasni. Egyszerűen minden idegszálam frászban volt. Mindig is jobban féltem azoktól a sztoriktól, ahol nem lehet tudni, hogy ki, vagy esetleg mi az ellenség, ez pedig mindezt megtestesítette. Emellett izgalmas is volt bőven, szinte nem volt üresjárat, mindig, hangsúlyozom, mindig történt valami. El nem tudom mondani, hogy milyen érzés volt olvasni. A film a nyomába sem érhetett.

Újdonságként egy újabb "madaras" könyv jött, mégpedig a Black Bird. Nem igazán számítottam semmire, csak azt tudtam, hogy nagyon jók a vélemények róla, mindenki odavan érte. Bevallom az eleje megfogott, de aztán nem igaz haladt sehová a történet, és teljesen lezáratlannak, sőt, inkább félbevágottnak éreztem. Engem nem vett meg annyira magának, mint a tömeget, de az is lehet, hogy én nem voltam hozzá elég nyitott, ki tudja.

Megláttam, hogy Sophie Kinsellának is megjelent egy új regénye, és mivel nagyon régen olvastam már tőle, illetve régebben kifejezetten szerettem a regényeit, így gondoltam, megpróbálom. Sajnos nem volt már meg a varázsa, 10% után letettem, mert egyszerűen idegesített az összes szereplő, és az összes helyzet, amibe keveredtek. Gyorsan kiderült, hogy nem nekem való.

Még mindig valami könnyed regényt kerestem, mert betegen nem csúszott semmi komoly, így döntöttem Mia hercegnői kalandjainak harmadik része mellett. Még talán 20% van hátra belőle, de bármennyire is cuki, egyszerűen ebben a kötetben szinte nem is haladt a történet. Mondjuk még lehet nagy csattanó a végén, de nem sok esélyt látok rá.

Forrás: 123RF.com

Márciusban mindenképpen szeretnék sort keríteni a Broken Princre, ami elmaradt a Team Jaguáros fiúk miatt, sőt valószínűleg hangoskönyvben fogok rá sort keríteni, valahogy nagyon belejöttem mostanában. Mondhatni rákaptam az ízére. 

Jó lenne elkezdeni a Varjak lakomáját is, ráhangolódván az áprilisi utolsó Trónok harca évadra. 

K.Bromberg Drivenjét is kinéztem magamnak, igen, igen, a film miatt, és itt  megborult a saját szabályom, mert a film verziót vettem előre. Ettől azonban csak még jobban szeretném olvasni a regényt.

A havi újdonság pedig valószínűleg Kaylee Ryan új regénye lesz, amire szintén nagyon kíváncsi vagyok, tekintve, hogy a Pull You Through-t nagyon imádtam!

Aztán lehet, hogy rátalálok valami tök másra, és az összes tervem repül ki az ablakon. De pont ez benne a szép!