Ugrás a fő tartalomra

Kaylee Ryan: Pull You Through

Nem is tudom, miért esett erre a könyvre a választásom. Maga a fülszövege önmagában nem biztos, hogy elég lett volna, de ahogy elolvastam a leírást, és ránéztem a borítóra, volt egy megérzésem, valami megfoghatatlan kis motoszkálás a fejemben, ezért belekezdtem.

Slade elveszítette mindenét, szó szerint, így szinte egyenes út vezetett számára a tengerészgyalogosok közé. A kiképzés alatti szabadságán barátja által ismerkedik meg az angyali kinézetű Austynnal. De vajon van jövőjük? Akar egyáltalán tőle valamit a lány? És mi lesz, ha igen?


Nem csalt a megérzésem!  Annyira jó volt ez a regény, de annyira! Főleg az első fele. Valahogy nem a szokásos párossal volt dolgunk, olyan szempontból, hogy nem nyomulnak azonnal egymásra, hanem a megismerkedésük is olyan ártatlan, és imádni való volt. Semmi erőszakos nyomulás, semmi erőltetett párbeszéd és flört, helyette minden olyan természetesnek hatott. A legcukibb dolog volt, amit az utóbbi időben olvastam, konkrétan a szemem helyét két szívecske vette át olvasás közben. Na jó, ez nyilván túlzás, de tényleg jó érzés volt olvasni az egymásra találásukat, ami viszonylag rövid idő alatt (10 nap) történt, de mégsem tűnt elsietettnek. Mondjuk ez betudható annak is, hogy mindketten elég tapasztalatlanok voltak koruk ellenére, de erre - meglepően - mindkettejüknek normális, hétköznapi indokuk volt, ami még inkább tetszett.

Slade ugye drogos szülei lévén a nagyanyjával élt, de mivel ő szívbeteg volt, így majdnem minden ház körüli tennivaló a középiskolás fiúra maradt. Nem nagyon volt ideje buliról bulira járni, meg nem is igen akart, mert olyan kis magának való volt inkább, kissé introvertált. Az érettségi után, nagyanyja hirtelen halálát követően egyenes útja vezetett a seregbe.
Austyn meg egyszerűen nem volt az a kimondott bulikirálynő. A fiúknál lett volna esélye, de sűrűn osztogatta a kosarakat, mert nem csak egy éjszakára vágyott. Valahogy nem is meglepő, hogy egymásra találtak, mindketten elég higgadt személyiségek. Az viszont tuti, hogy nagyon passzoltak, nem csak a kémiájuk volt iszonyatosan jó, de a kapcsolatuk dinamikája is kiemelkedő.
Tetszett, hogy tényleg igyekeztek minden őszintén megbeszélni, és abszolút reálisan látták a saját helyzetüket. Ez volt az, ami miatt együtt tudtak maradni minden viszontagság ellenére.
Egyébként itt jött be a váltott szemszög jelentősége, ugyanis is fontos és jó volt látni, hogy külön - külön miként is élték meg azokat a helyzeteket, amiket az élet eléjük vetett. Mindkettejük szemszöge kellett ahhoz, hogy teljes legyen a sztori.

Forrás: goodreads.com
A második fele már nem volt annyira könnyed, hiszen lassan alakuló, erősödő szerelmük belefutott az első nehézségekbe, buktatókba, úgy mint távkapcsolat, iskolaváltás, első kiküldetés. Be is lassult egy kicsit a cselekmény, mert a hangsúly elsősorban a karakterek érzelmeire fókuszált, de azért a végére még így is maradt izgulni való bőven!

Nem titkoltam eddig sem, hogy imádom az ilyen "katonai" románcokat. Szeretem az, hogy a katonákat, szolgáljanak akármelyik ágon (hadsereg, tengerészgyalogság stb.) tisztelet övezi, megbecsülik őket a hazájukban, és ez itt is megjelent. Jó volt arról olvasni, hogy a hazát védő emberekhez lehet így is viszonyulni.

Amit még kiemelnék a két főszereplővel kapcsolatban az az, hogy amellett, hogy kettejüket együtt is igazgatták, figyeltek magukra is, mint pl. Austyn a tanulmányaira, a saját álmaira, és ebben támogatták a másikat is. Nem várták el egymástól, hogy a másik feladja az álmait, sőt...

A történet mellékszereplői is abszolút pozitívak voltak, Brandon és Savannah ugyanazt az utat járták végig, amit Slade és Austyn, csak mögöttük már volt néhány évnyi párkapcsolat, de így is jó példa voltak.
A szülőket is ki kell emelnem. Ritkán kerül elém olyan könyv, amiben normálisak a szülők, itt viszont rettenetesen élethűre sikerült a karakterük. 

A könyv vége megjósolható, de jó lett volna látni, hogy miként jutottak el oda, főleg Slade, de ez sajnos az időben előre ugrás miatt kimaradt.
Összességében az utóbbi idők (számomra) legjobb , legvalóságosabb romantikusa volt, egy igazi gyöngyszem. Ezek után biztos, hogy fogok még olvasni az írónőtől.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

Becca Fitzpatrick: Crescendo ( Hush, hush 2.)

Nora tudhatta volna, hogy élete nagyon távol áll a tökéletestől. Annak ellenére, hogy járni kezdett a védőangyalával,  Patch-csel (aki címével ellentétben minden, csak nem angyali),  és túlélt egy ellene irányuló merényletet, a dolgok nem állnak túl jól. Patch kezd eltávolodni tőle, de Nora képtelen rájönni, hogy csupán az ő érdekében teszi vagy azért mert érdeklődik a lány ősellensége, Marcie Millar iránt. Arról nem is beszélve, hogy Norát, apjáról bevillanó képek is kísértik, ezért mindenáron ki akarja deríteni, mi történt vele azon az éjszakán, mikor elment Portland-be és soha nem tért haza. Nora minél mélyebbre ás apja halálának ügyében, annál több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ő Nephilim vérvonalának mennyi köze van az ügyhöz, és  miért van ő nagyobb veszélyben, mint más átlag lányok. Mivel Patch nem ad választ a kérdéseire, sőt úgy tűnik még útjában is áll, ezért Norának saját magának kell válaszokat keresnie. Tudván, hogy van egy őrangyala, újra és újr