figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2018. augusztus 4., szombat

Angel Lawson: A Piece of Heaven (Allendale Four #1)

Nagyon hullámzó a hangulatom mostanában, ami az olvasást illeti. Elkezdek egy könyvet, amit már régen kinéztem magamnak, majd viszonylag hamar rájövök, hogy mégsem akarom olvasni, mert nem csúszik, nincs hozzá igazán hangulatom. Így jártam az Enjoying the Chase-szel is, ezért kezdtem nézelődni valami más olvasnivaló után.
Az újdonságok között bukkantam rá erre a könyvre, és amikor megláttam rajta a reverse harem kifejezést, tudtam, hogy megtaláltam a megfelelőt.

Heaven egy átlagos lány, aki elégedett azzal a helyzettel, amiben van, szinte láthatatlan, nincs sok barátja, nem nagyon figyelnek rá a társai a suliban. Ám ez radikálisan megváltozik, mikor legjobb barátja a segítségét kéri. Onnantól a lány a figyelem középpontjába kerül, még a híres, megközelíthetetlen Allendale-i négyes nyit felé. Persze ezzel párhuzamosan a rosszakarók is előkerülnek, és nem is akármilyenek.


Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy a reverse harem a jelenlegi weak spotom, bármikor, bármilyen mennyiségben jöhet, és hála a jó égnek, amibe eddig belefutottam new adult és young adult műfajban egyaránt, az mind nagyon jó volt. Nem hibátlan, de jó. A tökéletes bűnös élvezet!
Itt négy nagyon cuki (egyszerűen nincs rájuk jobb szó, bocsi) pasi a főszereplő Heaven mellett. Természetesen mind a négyen rajonganak érte, és mindent megtesznek azért, hogy megvédjék és boldog legyen.
Az elején azért elég sokban hasonlított a Ghost Bird sorozathoz, de végül egy jóval valóságosabb irányba kanyarodott el a cselekmény, ha a romantika részét nem nézzük, mert az bizony köszönőviszonyban sem volt a realitással.
De bűnös élvezet révén, kit érdekel?

Cuki volt és én rettenetesen imádtam. A négy pasi közül talán Anderson és Oliver volt a két kedvenc. Anderson a visszafogottságával kitűnik társai közül, benne azért dolgozik a realitásérzék, és nem ugrik azonnal fejest minden fenntartás nélkül ebbe a kapcsolatszerű dologba. A többiek viszont? Azonnal benne vannak nyakig. Imádtam olvasni, ahogy sertepertéltek Heaven körül, mindegyik akart belőle magának egy kis darabot, de mindezt annyira aranyosan tették.

Egyébként, ami meglepő volt, hogy ezt nyíltan le is kommunikálták Heaven felé, hogy véletlenül se legyen félreértés szándékaikat illetően. Az viszont itt is előjött negatívumként, amit sokáig a Ghost Birdben is hiányoltam, hogy egyszerűen nem voltak féltékenyek egymásra, amit nehezen tudok megérteni, ismerve az emberi természetet.
Ettől függetlenül szerettem az interakciókat, a fiúk gesztusait, ráadásul jó volt a kémiájuk is. Szerettem olvasni, nincs ezen mit szépíteni.

A másik irány, amit az elején említettem, szintén sokat hozzátett az élményhez. Az írónő érinti a bullying - cyberbullying témakörét, a közösségi média ebben játszott szerepét, aminek nagyon örültem, mert ez igencsak aktuális téma napjainkban, és kell róla beszélni. Mondjuk túl mély értekezést nem kell tőle várni, inkább csak megjelenítés szintjén van jelen a téma, mert a valóságban nem ennyire egyszerű és nem megy ennyire könnyen a probléma megoldása sem. Arra viszont jó volt, hogy felhívja a figyelmet rá, hogy ilyen formája is létezik, illetve, hogy mennyire veszélyes is tud lenni.
Összességében egy aranyos és gyors kis olvasmány volt, ami kellemes szórakozást nyújtott. Folytatása elvileg nem lesz, pedig kivételesen nem bántam volna*. Kíváncsivá tett, hogy miként oldják meg a kapcsolatukat, és miként tálalják azt a külvilág felé, mert sajnos ez egy az egyben kimaradt belőle, ami nagy kár véleményem szerint. Azzal lett volna teljes a történetük.

*Mire kikerült róla a véleményem, kiderült, hogy még 2 rész lesz a sorozatban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)