figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2017. február 19., vasárnap

Lauren Graham: Talking as Fast as I Can: From Gilmore Girls to Gilmore Girls, and Everything in Between

Mostanában nagyon rákattantam  az önéletrajz könyvekre, és eddig nagy szerencsém is volt velük. A legutóbbit, Anna Kendrick könyvét egyenesen imádtam.
Szívek szállodája rajongóként (ha bárki megkérdezi, hányszor láttam elejétől a végéig az egész sorozatot, letagadom a valós számot) elég egyértelmű volt, hogy Lauren Graham könyve lesz a következő választásom.

Az egyszer biztos, hogy a könyv megjelenése tökéletesen lett időzítve marketing szempontból, hisz nagy az esélye, hogy a Gilmore Girls négy új részének megjelenése után kiadott könyvet a film hatására valószínűleg olyanok is kézbe vették, akik alapesetben nem biztos, hogy megtették volna. 
Sokan, gondolom szaftos pletykákat vártak a forgatással kapcsolatosan, de akik csak ezért vették meg, bizony csalódottak lehettek.
Nem mondom, hogy nem hangzottak el anekdoták, amik bepillantást engedtek abba, miként is kelt újra életre Stars Hollow, de ezek egészen más hangot ütöttek meg, arról nem is beszélve, hogy nem csak erről szólt a könyv.

Részletesen olvashattunk arról, miként került Graham a pályára, és hogyan viszonyul az egész sztár - léthez ( megsúgom, hogy erre az a válasz, hogy kimondottan szimpatikusan). Az érdekes az volt, hogy sokat mondott, de mégis keveset. Másnál ekkora mennyiségű konkrétum valószínűleg nem adott volna ki egy egész könyvet, de ő olyan körítéssel teszi mindezt, ami fogyaszthatóvá és egyenesen élvezhetővé teszi a legapróbb tényeket is.

A friss Gilmore Girls-ös időknek egy egész hosszú részt szánt a végén, viszont az eredeti hét évadot valahogy sokkal rövidebb ideig taglalta. Tény, hogy végigment az évadokon, megemlítve a kedvenc pillanatait vagy a kedvenc, forgatáson viselt ruhadarabját, de valahogy ennek ellenére úgy érzem, igazságtalanul kevés szó esett erről a méltán híres hét évről. Ebből az időszakból is szívesen olvastam volna még néhány emléket, személyes történetet.
A kedvenc részeim természetesen a négy új résszel foglalkozó fejezetek voltak, főleg a naplóbejegyzések a forgatásról. Nagyon jó volt olvasni, és nem csak azért, mert az ember alapvetően kíváncsi a kulisszatitkokra a kedvenceivel kapcsolatosan ( ez alól én sem vagyok kivétel), hanem azért mert végtelenül emberien közvetítette azt, mit is élt át, amikor újra belépett a már ismerős díszletbe, mikor újra találkozott a többi szereplővel, vagy hogyan is emlékeztek a Rory nagyapját alakító színészre, aki sajnos már nem lehetett velük.

Sok helyen volt érzelmes a hangnem, de ez így volt jó. Az élményre még az is rátett, hogy csakúgy, mint a Kendrick könyvet, ezt is hangoskönyvben volt szerencsém "olvasni", a szerző, azaz a színésznő tolmácsolásában. Egy maratoni vasalás alkalmával kiváló szórakozást nyújtott.

Az első, amit észrevettem, hogy Graham saját magaként is ugyanúgy hadar, mint Lorelai szerepében tette a sorozatban. Azt hiszem, ez a szerep neki lett kitalálva, mást nem is nagyon tudnék elképzelni, de ezzel ő maga is így van. Számára is szerelem volt első látásra a szerep, elmondása szerint már csak a gondolattól is rosszul volt, hogy valaki más kapja, innen tudtam, hogy el kell vállalnia, mert ez az övé.
A másik dolog az, hogy a vége felé egyre érzelmesebbé váltak a naplóbejegyzések, némelynél igencsak összeszorult az én torkom is, amin az sem segített, hogy időnként hallani lehetett, hogy felolvasás közben a színésznő hangja is  meg-megremeg és elcsuklik. Érezni lehetett, hogy az életének egy nagyon fontos és nagyon bensőséges szeletkéjét osztja meg az olvasóval, és ez teszi igazán jóvá a könyvet.

Egyébként a memoár alapján egyértelművé vált, hogy ez a négy, utólag elkészített Szívek szállodája rész nem csak a rajongóknak volt lezárás, hanem a színészeknek is, hiszen a sorozat 7. évadának utolsó jeleneteit úgy forgatták, hogy fogalmuk sem volt, lesz - e folytatás, így jobb híján csak szétszéledtek, még rendesen elköszönni sem tudtak egymástól,a stábtól, a helyszíntől. Szóval ez az ő lelküknek is kellett és jót tett.

Összességében nagy élmény volt olvasni, sok érdekesség derült ki, még, ha Lauren Grahamről magáról nem is tudunk meg annyira sok mindent.
Egy apró figyelmeztetés: mielőtt valaki nekiáll a könyvnek, célszerű megnézni a Year in the Life négy részét, mert relatíve sok a spoiler az új epizódokra nézve.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)