figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2017. január 21., szombat

Pár szóban (14) - Jessica Sorensen: The Probability of Violet & Luke (The Coincidence, #4)

A sorozatos kihívásra keresgéltem könyveket, és akkor jöttem rá, hogy nagyon rég olvastam már Sorensen regényt, így épp itt volt az ideje.

Luke és Violet érthető okokból távolságot tartanak egymástól, hisz a régi sebek tönkretették bimbózó románcukat. A sors fintora, hogy kénytelenek újra egymás mellé szegődni, hogy jól jöjjenek ki a jelenlegi helyzetükből.

A The Destiny of Violet and Luke rettenetesen depresszív és sötét történet volt. Abból a sötétségből egy jó adag ebben a részben is megmaradt, bár talán nem volt annyira intenzív, persze bonyodalmak így is voltak bőven.
A történet egyébként 1-2 hónap kihagyással követi az előző részt, Violet és Luke még mindig nem beszélnek egymással, bár egyértelműen kiderül a váltott szemszögből, hogy mindketten erre vágynak, csak útban van az a francos büszkeség...
Ezt küszöböli ki a véletlen - meg talán az, hogy üldözik őket, és újra beszélni kezdenek, amit, amit elősegít egy közös kis utazás is.

Violet szüleinek gyilkossága ügyében nem sok előrelépés történt, legalábbis újabb konkrétumokat nem igazán tudtunk meg, a találgatásokat is a végére hagyta az írónő, ami persze nem gond, mert ígéretessé teszi a következő részt.
Emellé még bejött a titokzatos stalker, akinek lehullott ugyan az inkognitója a végére, de biztos, hogy így is fog még kellemetlen perceket szerezni főhőseinknek.
A szereplők személyisége nem sokat változott, Violet döntései még mindig megkérdőjelezhetőek és hirtelenek, de ez talán bizonytalan hátteréből is adódik. Másképp miért ment volna vissza Prestonhoz? Miért viselte volna el azt, amit a férfi tett vele, ahogyan folyamatosan megalázta és kihasználta? Egyik percről a másikra hozta meg a döntéseit anélkül, hogy belegondolt volna az esetleges következményekbe, és akkor nagyokat csodálkozott, hogy nem az lett a végkifejlet, amire számított.
A másik, amit nem értettem, hogy miért nem nyílt meg Luke-nak, amikor teljesen egyértelmű volt, hogy a fiú odáig van érte, és bármit megtenne,  hogy segíthessen neki, és megvédje őt. Persze, sérült, csalódott már korábban, de azért ennyire nem kellett volna elzárkóznia.

Az elején annyit szenvedett ezen, hogy komolyan elgondolkodtam azon, jó ötlet volt - e pont  ezt a a regényt választani. Túlságosan depresszív és nyomasztó volt az eleje, amihez most nem igazán volt hangulatom, így az is megfordult a fejemben, hogy félreteszem, de aztán jó fordulatot vettek az események, és a szenvedés átváltott izgalomba, a kínlódás meg valami megbékélés féleségbe, és ez tökéletesen szórakoztató elegynek bizonyult.

A végére jó pár olyan tény és részlet látott napvilágot, ami izgalmasnak és eseménydúsnak vetíti elő a következő részt a sorozatban, amit most igencsak várok.
Mielőtt befejezem, egy kisebb negatívumot említenék meg, mégpedig azt, hogy rettenetesen sok volt az elütés, elírás és a helyesírási hiba. Azért azt baromira nem mindegy, hogy egy mondatban a waist (derék) vagy a waste (pazarlás, selejt, hulladék) szó szerepel - e vagy a "news" szót úgy írják - e, hogy newes. Erre a magánkiadók egy picit jobban odafigyelhetnének, főleg, ha ilyen, viszonylag ismert írónőről van szó.
Ennek ellenére persze el fogom olvasni a következő részt, mert volt annyira izgalmas ez a kötet, hogy érdekeljen, mi lesz a megoldás a fennálló konfliktusokra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)