figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2017. január 15., vasárnap

Amie Kaufman & Jay Kristoff: Gemina (The Illuminae Files #2)

Hanna Donnelly  az állomás kapitányának elkényeztetett lánya, Nik Malikov pedig, ha vonakodva is, de az egyik hírhedt bűnbanda tagja. A galaxis egyik legunalmasabb űrállomásán együtt küzdenek az életükért, miközben szerencsére fogalmuk sincs róla, hogy Kady Grant és a Hypatia éppen A Heimdall felé tart a Kerenza invázióval kapcsolatos hírekkel a fedélzetén.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Azt hiszem, nem okozok túl nagy meglepetést azzal, hogy szinte megjelenés után azonnal elolvastam a nem mindennapi Illuminae folytatását. Az első rész befejezése után ki voltam éhezve a következő részre, és a magas elvárások sem rontottak az élményen.

A Heimdall állomás a Hypatia utolsó reménye, ám a legénységnek fogalma sincs, hogy mi felé haladnak. Az állomáson nagyon fura dolgok zajlanak. Nem elég, hogy egy rakatnyi halálos teremtmény szunnyad az egyik helyiségben, még egy kegyetlen kivégzőosztag is igyekszik átvenni az uralmat. Ám egy - két ott lakót nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy megadja magát, így megindul a harc a túlélésért.

Jajj, ez nagyon jó volt! Az első rész, az Illuminae, azért igencsak magasra tette a lécet, mind a formátummal, mind a tartalommal (na meg a függővéggel!) való játszadozásával. Nem is lennék talán igazi olvasó, ha a sok negatív tapasztalat után nem fordult volna meg a fejemben a gondolat, hogy mi van, ha a nem ér fel majd hozzá a folytatás? Annyira jó volt az első, hogy nem akartam csalódni.

Lassan, apránként haladtam vele az elején, óvatos ismerkedés volt ez, hiszen a helyszín és a szereplők is egyaránt újak voltak. Az első oldalakon nagyon hiányzott Kady, Ezra és persze AIDEN, azonban, ahogy haladtam előre, egyre jobban megismertem az új karaktereket, úgy merültem bele egyre inkább a történetbe és ekkor nyugodtam meg, hogy nem romlott a színvonal egy cseppet sem.
Sokkal  mozgalmasabb volt, hamarabb akciódússá vált a történet, és ez végig ki is tartott. A halálozási ráta itt is egészen magasnak mondható, de a korábbi számot nem ütötte meg. Viszont a halálesetek némileg kegyetlenebbek voltak, amin kissé meglepődtem, de betudtam annak, hogy a szereplők is mások, más háttérrel.

https://onewayoranauthor.wordpress.com/
Nik és Hannah mindketten nagyon kemények és harciasak a családi hátterükből kifolyólag, egyikük egy kartell tagja vérvonal szerint, másikuk pedig egy magas rangú katona lánya, ám ezek a tulajdonságok, és az évek alatt felszedett tudásuk, tapasztalataik határozottan jól jöttek abban a pár órában, amíg a történet játszódott.
Ez egyébként hihetetlen, hogy ennyi minden ilyen kis idő alatt ment végbe, én kb. 2-3 napra tippeltem volna, a pár óra helyett.

Visszatérve főhőseinkre, kapcsolatuk dinamikája egészen más, mint Kady és Ezra viszonya volt. Ők nemhogy nem szakítottak, de még nem is jártak, kapcsolatuk eddig kimerült annyiban, hogy Hannah egyszer eltörte Nik kezét, amikor földhöz vágta a fiút. Persze Nik ezt természetesen tagadja, szerinte nem volt az más, mint egy kis ficam, de mindenki számára egyértelmű, mi is történt valójában. Emellé még jön az, hogy Nik Hannah dílere, a lány pasijának legnagyobb bánatára.
De természetesen az események középpontjában nagyon - nagyon gyorsan változnak a viszonyok és az érzelmek, azonban nem kell aggódni, a két fiatal bimbózó románca csak nagyon pici, szinte jelentéktelen szeletkéje a történetnek. Inkább az akción van a hangsúly, amit egyrészt az állomást megszálló csapat, másrészt azok a fura agyevő szörnyecskék szolgáltatnak. Utólag visszagondolva azoknak a borzalmaknak nem is tudom, mi volt a szerepük 1-2 jelenetet kivéve. Amennyit foglalkoztak vele, bevallom én nagyobb szerepre gondoltam.

A szerzők
Amie Kaufman és Jay Kristoff egyébként zseniálisan alakították az eseményeket, illetve folytatták az első rész cselekményét. Szépen kezd körvonalazódni a trilógia központi problémája, aminek az Illuminae-ben megismert események csak a szeletkéi voltak. Van ebben harc, hatalomvágy, politikai játszma, de tény, hogy nagyszerűen áll össze a sztori a regény formáját adó különböző formájú dokumentumokból.
És persze megint behúztak a csőbe a szerzők, megint bekajáltam, amit láttam, de tudhattam volna, hogy lesz még csavart a végén. De még milyen! Olyan dolgot húztak elő, ami eszembe nem jutott volna, viszont pont ettől volt jó.

Nik és Hannah mellett megismerhettünk még új szereplőket, akik szintén könnyedén a szívemhez nőttek. Ilyen volt például Nik kuzinja, Ella, a megszállott rendszer és számítógép őrült, illetve Kady apja is. Ha már Kadynél tartunk, ő is szerepelt valamennyit Ezrával együtt, ugyan nem sokat, de mégis ott voltak. Azonban a leginkább Aiden felbukkanásának örültem (tudjátok, a kicsit kattant mesterséges intelligencia az első részből), még akkor is, ha nem volt 100%-os állapotban, így nem tudott annyira sziporkázni.

Jelenleg el nem tudom képzelni, miről fog szólni a folytatás. Gondolom lesz benne valami gigászi csata a BeiTech hajóival, illetve leszámolás Ezra anyjával. Az első két részt tekintve úgy gondolom, nincs okunk panaszra, biztos, hogy izgalmas és csavarokkal teli lesz, azt viszont csak remélni tudom, hogy nem új szereplők lesznek a zárókötetben, hanem a két eddig megismert páros és kísérőik együtt veszik majd fel a harcot az éppen aktuális ellenféllel.

Összességében  a nagyon várt második kötet felülmúlta a várakozásaimat, szerintem egy szinttel feljebb is lépett elődjénél, eseménydúsabb és izgalmasabb volt.
Ezek után azt már mondanom sem kell, hogy alig várom a befejező részt, ami gyakorlatilag majdnem egy év múlva (10 hónap) jelenik meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)