figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2012. október 30., kedd

Itó Projekt: < / Harmónia >

Ebben a jövőben a tested közös tulajdon. Légy egészséges! Légy boldog! Akkor is, ha nem akarod. 
Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik. 
Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát. 
Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?

A harmónia egy igazi utópisztikus sci fi regény.
Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy kimondott sci- fi rajongó, de Itó méltán vált híressé, és nem véletlenül kapta meg a Japán SF Nagydíjat 2009-ben és a Szein díjat 2010-ben. 
Elérte, hogy a könyv lekössön, magához láncoljon az első sortól az utolsóig még engem is, aki nem épp a műfaj szerelmese.


A történet a "Nagy Katasztrófa" utáni időkben játszódik, amikor a betegségek eltűntek, mindenki egészségesen él, köszönhetően az emberekbe beültetett WatchMe-nek és MediCare-nek, melyek együttesen tökéletesen karban tartják a testet, és ideális keretek közé szorítják azt.
Ökormányok uralkodnak és törekednek az ideális körülmények fenntartására. Azonban van , akiknek ez a rendszer nem tetszik. 3 fiatal, Tuan, Cian, és Miach tiltakozásképpen öngyilkosságot kísérelnek meg, hogy felhívják a figyelmet a rendszer sebezhetőségére és az egyén fontosságára.
Tuan túléli, ám jó pár évvel később egy újabb, kísértetiesen hasonló tömeges öngyilkossággal találja szemben magát. Ki kell derítenie mi vagy ki okozta ezt az eseményt, vagy a nagy katasztrófa megismétlődik.

Bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ez a könyv a sci - fi köntös mögött olyan nagyon komoly témákat fog boncolgatni, mint a betegségek legyőzése, a szabad akarat, az egyén és a tudat.
Annak ellenére, hogy nagyon könnyen olvasható a "szellős" szerkezetnek köszönhetően, nem egy olyan könyv, amit érdemes gyorsan olvasni. Nem is biztos, hogy lehet, hiszen érint több olyan dolgot, amin megéri elgondolkodni egy kicsit.
Itt  - ott egészen filozófikussá válik, de aztán visszatér eredeti műfajájoz a a regény.
Ha az elsődleges cselekmény mögé tekintünk, bizony nagyon komoly gondolatmenetekkel kerülünk szembe.
Adott egy társasalom, amelyből mesterségesen eltüntettek minden rosszat, a betegségeket, negatív érzéseket, negatív gondolatokat és gyakorlatilag ezzel együtt minden önállóságot is kiöltek az emberekből. Átlagsúly, átlag méretek, minden átlagos még a gondolkodás is. Látszólag ez tökéletes, ám ha belegondolunk korántsem az. Hiszen, mi lesz akkor az egyéniséggel és a szabad akarattal? Ha azt elveszik, mi marad? Azt hiszem erre mondják, hogy annyira kellemes, hogy az már kellemetlen.
Pont ez ami megfordul főhőseink fejében is, ezért lázadnak a rendszer ellen, és próbálnak valamit tenni a teljes beolvadással szemben.
Itó egy olyan világot fest le, amiben élnék is meg nem is, Megvannak az előnyei és a hátrányai, bár hátrányból több van.
Mint már említettem a könyv szerkezete elég "szellős", sok "etlm"-be ágyazott szöveg tarkítja a Tuan szemszögéből elmesélt történetet. Ezek is mind hozzáadnak egy - egy információt, amivel a végéhez közeledvén egyre érthetőbbé válik minden. Egyébként Tuan múltját és jelenét párhuzamosan követhetjük végig a jelenlegi történések közé beszúrt visszaemlékezések segítségével. Így kiderül, hogyan is kezdődött benne ez az ellenállás, illetve akkori tettüknek milyen következményei voltak a jelenre nézve.
Ami még érdekesség a könyvvel kapcsolatban az az eredeti borító, ami rózsaszín. Azért lett ilyen a borító, mert az ökotársadalmak nem hamvasztják vagy temetik a halottakat (akik természetesen nem betegeségek következtében haltak meg, hanem természetes okokból), hanem el cseppfolyósítják őket, és ehhez ilyen rózsaszín koporsószerűsűágbe teszik a testeket. A főszereplő lányok meg is jegyezték, hogy milyen fura ez a régi szokás, hogy csak elégették a testeket vagy csak simán elásták őket.

Összességében egy nagyon érdekes és nagyon tartalmas könyv, amit érdemes kézbevenni, hiszen felvet jó pár kérdést az emberiség jövőjével kapcsolatban.

2 megjegyzés:

  1. És hol ismerkedett meg egymással a 3 lány? Fonotos lenne. :$

    VálaszTörlés
  2. Őszintén szólva ezt most nem tudom biztosra megmondani. Vagy az iskolában vagy egy parkban. Ez a kettő rémlik, de nem tudom melyik a valós, és nincs nálam a könyv , hogy megnézzem.

    VálaszTörlés

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)