Nalini Singh: Angyalvér

A vámpírvadász Elena Deveraux tudja, hogy ő a legjobb a szakmában – abban viszont már egyáltalán nem biztos, ez elég is lesz ahhoz, hogy túlélje legújabb megbízatását. Megbízója, a világot irányító arkangyalok egyike, Raphael fenyegetően vonzó, de az évezredes hatalom kegyetlenné tette. Elena tehát nem hibázhat, ha kedves az élete – még akkor sem, ha lehetetlen feladatot kell megoldania.
Még ha a vadászatot meg is ússza ép bőrrel, lehet, hogy az arkangyal csábító hatalmának nem tud ellenállni. Márpedig ha az angyalok játszani kezdenek, gyakran megtörik halandó játékszereiket…

Ez a könyv is a 2012-es Várólista csökkentés egyik áldozata.

Imádom az angyalokat. Tényleg. Főleg, ha a badass fajtából való hímnemű egyedekről van szó. Hát igen, kinek a pap, kinek a papné...

Elena a legjobb a szakmájában. Egy nap ehhez mérten egy magas rangú  személy béreli fel őt, Raphael az arkangyal. A lánynak vámpírvadász létére, nem pont egy vámpírt kell előkerítenie.A megbízást a veszélyek ellenére elvállalja, de kudarcot vallania tilos, különben nem éli túl. Ha sikerrel jár? Lehet, hogy akkor sem...

Na, szóval ott tartottam, hogy angyalkák. Fekete hajú, kék szemű, hatalmas aranyszínű szárnyakkal rendelkező vagy épp kék szárnyakat birtokló izmos angyalkák. Bizalmat gerjesztő, ugye?

Szerintem is az volt, nem véletlenül vettem meg az első részt, Ráadásul mindenki oda meg vissza volt érte. Most lehet majd rám mindenféle csúnyaságot dobálni képletesen, de ez számomra nem volt több, mint egy átlagos, egyszer olvasható  könyv, angyalok ide vagy oda.

Egyszerűen kicsit csalódtam azok után, hogy tényleg mindenhol csak jókat olvastam róla.

Tetszett a világfelépítés meg az alapgondolat, csak megint jött az a fránya kivitelezés...Tudom én, hogy erotikus fantasy, de na, a cselekményt akkor se mellőzzük már.A felénél a nyomozásnak még nyoma sem volt, hogy ilyen gyenge szójátékkal éljek, csak Elenát kerülgették a lények pasik, kb. mint a kanok a tüzelő szukát.

Aztán végre lépnek valamit, és megpróbálják felderíteni, hogy ki is gyilkolássza a népet, különös tekintettel a fiatal csajokra. Illetve hát a gyilkos kiléte nem titok, a probléma inkább az, hogy hogyan állítsanak meg egy bekattant arkangyalt. Tulajdonképpen ezt sem igazán értettem., hogy Raphael többször mondta, hogy Urram úgyis hallatni fog magáról, ha megérkezik (mert ezek szerint számítottak rá, hogy meg fog érkezni). Na mármost, ha tudták, hogy jönni fog, és tisztában voltak azzal, hogy látványos belépőt fog produkálni, akkor mi a jó életnek fogadták fel Elenát, hogy keresse meg? Jó, tudom, ha nem fogadták volna fel, akkor nem találkozott volna Raphaellel, és nem lett volna annyi évődés után eget rengető (?) szex.

Na, ez a másik. Annyit beszéltek a szexről, hogy az simán elment hosszú előjátéknak. Lehet jobban jött volna ki, ha duma helyett a lényegre tértek volna, ha már erotikus regény.

Mondjuk olyan szempontból megfelelt a műfajának, hogy túlfűtött volt az elejétől a végéig. Bár az igazi vonzódást nem éreztem a szereplők között, az nagyon hiányzott még onnan számomra.

Olyan  érzésem volt időnként, mintha egy egy éjszakás kaland két szereplőjének érzelemmentes beszélgetését hallgatnám.Azért regény vége felé már javult a helyzet.

Lehet az is hozzájárult ehhez a hiányérzethez, hogy egyik szereplő sem állt hozzám igazán közel. Ott kezdődött a dolog, hogy elég nehezemre esett elképzelni őket részletes leírás hiányában. Szem- és hajszínen kívül nem is tudunk szinte mást Raphelről. Ja, de, bocsánat, azt tudjuk, hogy testépítőket megszégyenítő testtel rendelkezik, mert ez lényeges a karakter szempontjából.

Elena ugyanez. Róla sem tudunk mást, mint hogy nagyon szőke, és itt elsősorban most nem az értelmi képességeit kívánom minősíteni ezzel a jelzővel. Ezen kívül tudható az is, hogy ő az, aki megmenti a zsebes nadrágok iparágát, mert olyan sok ilyen darabja van (minden színben és fazonban), hogy abból simán megélnek a gyártók. Főleg, ha belegondolok mi lett a végén Elenával. Egészen hosszú ideig biztosítva lett a zsebes nadrág utáni kereslet.

Visszatérve még egy kicsit Raphaelhez, volt egy momentum, amit nagyon imádtam vele kapcsolatban:

"- Ez az én területem - szólt-, az úrnőd itt csak vendég. - Ennél többet nem is mondott. Csak átszakította a kezével a vámpír ruháját, húsát, izmait, és megmarkolta annak iszonyatosan verő szívét. Egy másodperccel később az a szív már Raphael markában volt, Riker pedig arccal a földön rángatózott."

Hát igen, az ilyen random szívkitépkedés a gyengém. Ezt a TVD-s  Damonban is nagyon nagyon imádom :)) Ezzel simán szerzett minimum egy plusz csillagot az írónő.

Na de, kikapcsolom a kukacoskodó énemet. Annak ellenére, hogy ennyi negatívumba botlottam, meglepően gyorsan haladtam vele, bár igazándiból ez sem meglepő, mert elég könnyű nyelvezettel ír. Viszont itt - ott fennakadtam 1-2 érdekes mondaton, bár valószínűleg ez a fordítás vétke. A legemlékezetesebb, amin sokáig vihogtam az a következő mondat volt:

" Előrehajolt, és rágcsálni kezdte azt a csodálatos nyakat a fogaival"

Elképzelem, ahogy rágcsálja a nyakát, mint valami ropit vagy nem is tudom mit. Gondolom eredetileg ez a szó "harapdálni" akart lenni (bár nem vagyok biztos benne, de majd visszakeresem kíváncsiságból), viszont így elég viccesen hatott. A másik, hogy miért kell kihangsúlyozni, hogy a fogaival? Tud mással is rágcsálni?

Ami még  feltűnt, az a rendszeresen ismétlődő "rohadt szexi" szerkezet volt. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy attól, hogy sokszor leírja, még nem válik azzá a szereplő.

Szóval az ilyen apró kisiklások ellenére gyorsan haladtam vele, néhol igencsak el is szórakoztatott, de alapjában véve egyáltalán nem nyűgözött le, sokkal, de sokkal többet vártam tőle, mint egy átlagos, egyszer olvasható és felejthető könyvet, bár azt meg kell hagyni a borító az tetszetős.

A folytatásra biztos, hogy nem a közeljövőben fogok sort keríteni, de azért megpróbálkozom vele, hátha javul.

Ja, és ettől függetlenül I love Angels!