figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2011. június 24., péntek

Suzanne Collins : Az Éhezők Viadala

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.


Nehéz olyan könyvről írni, ami már ennyire befutott, ilyen sokan olvasták és szerették. Ez a 3. kiválasztott a 2011-es várólista csökkentős játékban, és nem véletlen, hogy belekerült, hiszen, ha jól emlékszem tavaly ősszel vettem meg és azóta áll a polcomon olvasatlanul. Hogy miért? Fogalmam sincs.
Ha egy könyvről egyöntetűen ennyire jók a visszajelzések, mindig tartok tőle egy kicsit, talán még jobban is , mint a köztudottan rossz olvasmányoktól, annak ellenére, hogy bizonyára ennyi ember nem tévedhet. Félek attól, hogy túl sokat várok , és csalódok benne. Márpedig nem szeretek csalódni, de valószínűleg senki sem....
Katniss a Tizenkettedik körzetben lakik édesanyjával és húgával, rettentően rossz körülmények között. Édesapja meghalt egy bányarobbanásban, ekkor édesanyja összeomlott , így a lányra hárult a feladat gondoskodjon magukról, főleg húgáról, ellássa magukat élelemmel és minden szükséges dologgal.
A tizenkét körzetet összefogó Kapitólium minden évben megrendezi az Éhezők Viadalát, ahol a 12 körzetből 2-2 kiválasztott vesz részt, hogy megküzdjenek egymással. A 24 versenyző közül csak egy maradhat. Bár húgát, Primet sorsolják ki , mégis Katniss lesz a kiválasztott körzetében, Peetah-val a pék fiával együtt.
Nyernie kell, hogy megmentse anyját, testvérét és körzetét, de nem lesz egyszerű dolga, hisz még körzetbeli társában sem bízhat, nem beszélve a másik 22 emberről...
Mint már a bevezetőmben is említettem, őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs, hogy minek vártam vele ennyit.Tipikusan az a könyv, ami az első oldalon magába szippant, és képtelen vagy tőle szabadulni, amíg vége nincs. Szabadság alatt képes voltam korán felkelni nagyon korán csak, hogy tovább olvashassam, és nálam ez nagyon nagy szó.
Mi tetszett benne ennyire? Minden. A történet, a világ, a szereplők,Collins egy olyan világba kalauzol, ami nem ereszt, annak ellenére, hogy néhol kegyetlen, igazságtalan és durva,akárcsak az élet maga.
A viadal lényege is "csupán" annyi, hogy a Kapitólium így tudatosítja az emberekben, hogy ők bármit megtehetnek, ők uralják a 12 körzetet. Ezt a viadal alatt is bizonyítják. Nem könnyítik meg a Játékmesterek a versenyzők dolgát, sőt, ott nehezítik, ahol tudják, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a nézők jól szórakozzanak. Nem, mintha nem lenne amúgy is elég gondja a résztvevőknek.
Collins nagyszerű karaktereket is teremtett, nem feltétlenül hibátlanok, sem külsőre, sem belsőre, ám pont ettől annyira emberiek.A szívem szakadt meg értük, még egy - két mellékszereplőért is, mert az írónő ott gyötri őket, ahol tudja.
Katniss, húgáért áldozza fel magát, de szerencséjére feltalálja magát az arénában. Folyamatosan vívódik, hogy kiben bízhat meg , és kiben nem, különösen Peetah-ban, hisz sokszor nem tudja eldönteni, hogy a fiú cselekedetei, gesztusai, tettei őszinték vagy csak a taktikájának elemei.
Kimondottan tetszett, hogy az írónő nem félt megölni a szereplőit.
A szerelmi szál nagyon kis halovány, de azért ott van, remélem a következő két részben is marad legalább egy kicsit. Néhány részletnél egyenesen elolvadtam, annyira aranyosak voltak, még akkor is, ha nem volt teljesen valós a helyzet.
A vége nem az a kimondottan idegtépő függővég, ami miatt lerágja az ember a körmét meg szálanként tépi ki a haját, de nem árt ha kéznél vana folytatás.
És ezek után a filmre is nagyon - nagyon kíváncsi leszek :)
Zárásként csak annyit jegyeznék meg, hogy nézzétek el nekem, nem ez lett életem legjobb bejegyzése.....
Egyszerűen képtelen voltam egy kerek, egész posztot írni róla. Nem ment, túl jó volt...

Értékelés:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)