figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2011. május 14., szombat

Murakami Haruki: Norvég erdő

A Beatles Norvég erdő című legendás dala Toruban felidézi az első szerelem emlékét, azt az időszakot, amikor beleszeret elvesztett barátja szerelmébe, Naokóba. Egyszeriben visszacsöppen a húsz évvel korábbi Tokióban töltött diákéveibe, abba az életbe, amelyet viharos barátságok, szeszélyes fellángolások és szakítások, alkalmi szeretkezések, érzelmi zűrzavarok, veszteségek és beteljesületlen vágyakozások tettek emlékezetessé. Újraéli a találkozást a szókimondó, öntörvényű lánnyal, Midorival is, aki a felnőtté válás határán arra késztette, hogy válasszon múlt és jövő között. Könnyednek tűnő, rafinált történetében Murakami megidézi az 1960-as évek diáklázadásainak hangulatát, a szabad szerelem, a nagy ivászatok, az élvezetek kamaszos, provokatív hajszolásának popzenés világát. Ám a felszín alatt leheletfinom érzékenységgel ír életről, halálról, és a felnőtté válás mélypontjai és magaslatai közt hányódó fiatalság sebezhetőségéről.

Ez volt a 2. könyv, amit a  Várólistacsökkentés keretében olvastam.
Egy időben mindenhol Murakami könyveibe botlottam, interneten, blogokon, könyvesboltokban, úgyhogy elhatároztam, hogy egyszer én is elolvasok tőle egy regény, ha már ennyiszer az utamba akadt.
Aztán  végül nem épp a várt módon került hozzám ez a könyv. Egyik barátnőmmel vásárolni voltunk és jó könyvmoly módjára berángattam őt a könyvesboltba körbenézni. Megláttam Murakami Kafka a tengerparton című könyvét és meséltem neki arról, hogy milyen jókat hallottam az író könyveiről. Aztán pár hónap múlva, mikor mentem hozzá látogatóba, azzal fogadott, hogy megvette a Norvég erdőt, ha már annyit meséltem róla. Mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett neki, és még ő győzködött, hogy igenis olvassam el, kölcsönadja.Így került hát hozzám.
Vatanabe a 20 éves önmaga történetét meséli el visszaemlékezés formájában, hogyan vesztette el legjobb barátját, Kizukit, majd hogyan szeretett bele annak barátnőjébe Naokóba, hogyan lépett be az életébe Midori., hogyan élte meg a körülötte történő dolgokat,  kedve a főiskolától, a szerelmen át a halálig. Naoko-val való kapcsolatát beárnyékolja Kizuki emléke, és a lány mentális betegsége, így a a fiú a pillanatnyi, egyéjszakás kalandokban keresi a vigaszt és a helyes utat, amíg nem találkozik Midorival, aki talán kiutat jelenthet neki ebből a helyzetből.
Nem is tudom igazándiból hol kezdjem. Először is nagyon jó volt végre kilépni egy kicsit a YA világából és helyette valami olyat olvasni, ami hús -vér emberekről, valós, komoly problémákról szól. Murakami stílusa azonnal magával ragadott, annak ellenére, hogy igencsak szókimondó, itt- ott provokatív stílusban tárja elénk a felnőtté válás lépéseit a főszereplő fiú szemén keresztül a 60-as évek időszakában.
Igaz, hogy mondhatni központi téma a regényben az öngyilkosság, hisz végül is Kizuki esetével kezdődik a történet, és többen is véget vetnek az életünknek a 3 év alatt, amit felölel a könyv, de meglepő módon ez a tény mégsem nyomja rá a bélyegét a hangulatra, nem válik tőle nyomasztóvá.
Vatanabe egy kimondottan naiv fiú, aki az átlag főiskolás életviszontagságain túllendülve , keresi a helyét a világban, és keresi a szerelmet. Sokat őrlődik a 2 lány között, hiszen mindketten mást jelentenek számára. Naoko esetében talán az is közrejátszik, hogy ő a kapocs Kizuki emlékéhez. Midori pedig pont az ellenkezője, egy vidám, nyílt személyiség, aki kirángathatná Vatanabe-t a fásultságából.
Nagyon tetszett, hogy a könyv tele van zenei utalásokkal. Márpedig én olyan kíváncsi zeneimádó élőlény vagyok, hogy ha ilyen utalást találok, akkor azonnal rákeresek a számra és azt hallgatom olvasás közben. Segítenek átadni a hangulatot és ezt itt sem volt másképp.
Összességében egy olyan könyv, ami egy fiú felnőtté válását mutatja be 3 éven keresztül. Megmutatja azt, hogy az élet sokszor nem egyszerű ebben a korban sem, vagy  hogy Midorit idézzem a könyvből  "Az élet egy sütisdoboz." Emellett tökéletes rajzot kapunk a háttérben zajló diáklázadásokról, a főiskolai, kollégiumi létről, mindezt úgy, hogy nem nyomja el a könyv lényegét. 
Film is készült a könyvből 2010-ben, azonos címmel. Állítólag nagyon jó lett, úgyhogy ha sikerült megszereznem valahonnan, biztosan megnézem.

A címadó dal : Beatles: Norwegian wood




Értékelés:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)