figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2010. október 16., szombat

J.R.Ward: Halhatatlan szerető

A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között…
John Matthew valódi kilétét homály fedi. A Testvériség befogadta, de senki sem tudja, honnan jött, vagy ki is ő valójában. Pedig halott testvérük, Darius tért vissza új testben, új küldetéssel. Miközben Johnt személyes bosszú fűti, szembekerül a megtestesült Gonosszal, akinek legyőzéséhez mindkét énjére szüksége lesz.
Xhex, a bérgyilkosnő, titokban régóta szenvedélyesen vágyik Johnra. Egy szeretőjét már elvesztette, ezért nem akarja, hogy egy újabb értékes férfi is áldozatul essen a háborúnak. Azonban hamarosan rájön, hogy a szerelem, akárcsak a végzet, elkerülhetetlen…
J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.


Ha új Ward könyv megjelenéséről van szó, biztos, hogy hónapokkal előtte előjegyeztetem, akárki, akármit mond, hogy a friss festék illatú kötetet az elsők között mondhassam magaménak, még akkor is, ha nem állok neki azonnal az elolvasásának.
Ezzel a könyvvel is így zajlott,  a megjelenés napján hozzá jutottam , másnap pedig el is kezdtem olvasni. Azonban némi magánéleti bonyodalom miatt sajnos másfél hónapba telt kiolvasnom. Azonban ez nem lényeges.
John életébe már az eddigi könyvekben is kaphattunk egy csipetnyi ( na jó ,talán egy picivel több , mint csipetnyi) bepillantást, de itt most ő kerül a középpontba Xhex-szel. (Valaki megsúgná nekem, hogy hogy ejtik a nevét? Már részek óta ezen gondolkozom.Bár gyanítom nekem már csak "keksz" marad. :D) Megszokott dolog a Testvériségről szóló sztorikban, hogy több mellékszál is szerepet kap. Ebben a részben a főszereplőink mellet olvashatunk még bővebben a Qhuinn, Blay, Saxton hármasról, Dariusról és Thorment-ről, illetve egy titokzatos kísértet járta szállót felderítő riporterről és kis csapatáról. A három mellék történet első olvasatra teljesen lényegtelennek tűnik, ám az utolsó néhány fejezetben, mikor a kirakó utolsó darabkája is a helyére kerül, hirtelen értelmet nyernek.
Az eddigi kötetek többségében általában a könyv elején a testvériség egyik tagja találkozott "A" nővel, majd megpróbálta megszerezni, vagy éppen megvédelmezni valamitől,majd boldogan éltek. Persze közben folyik a harc a babahintőpor szagú ellenséggel, az Alantasokkal. John és Xhex között azonban már az előző kötetben elkezdődött a románc, de a bonyodalom jó része megmaradt erre a kötetre. Ha jól emlékszem, talán Zsadist esetében volt még ilyen a felépítés.
Tetszett, hogy John személyisége csak részben változott. Előbújt belőle itt - ott a rossz fiú a szerelme védelmének érdekében, de emellett megmaradt annak az érzékeny lelkű fiúnak , aki előtte volt.
Picit hiányoltam azonban a megszokott humor mennyiséget. Volt benne, de kevesebb. Bár azért így is akadt egy - két gyöngyszem, mint például a következő idézet:

"Váratlanul Rhage lépett elé.
– Szia, hogy vagy? – Hollywood kinyújtotta neki a karját. – Hadd mutatkozzam be! Én vagyok az a hústorony, aki elsőként fog bepasszírozni a barátod, Qhuinn Hummerjébe, amikor ideér. Csak gondoltam, szólok, hogy ki vagyok, mielőtt felkaplak, és a vállamra vetlek, mint egy zsák krumplit."
(J.R.Ward. : Halhatatlan szerető, 56. fejezet, 619.o.)

Viszont, azért, hogy bele is kössek valamibe, a vége... hát nem is tudom. Olyan felemás érzéseket hagyott bennem a gonoszokat illetően. Szerencsétlen gonosz mit küzdött azért, hogy idáig eljusson, és akkor ez történt vele? Ilyen egyszerűen? A másik gonoszról meg szinte nem is tudunk semmit.
De persze ez a negatívum megint csak szőrszálhasogatás. A következő kötetet is ugyanúgy elő fogom jegyeztetni, mert már nagyon várom...
Sablonosak tűnhet a fülszövegben az a mondat, hogy akit egyszer rabul ejtett a sorozat, az odaadó híve marad, de azt kell mondjam,  teljesen igaz.

Értékelés:

5 megjegyzés:

  1. Alig várom, hogy a könyvtár végre beszerezze a könyvet, nagyon szeretném már olvasni!:)
    Egyébként egy az írónővel készült interjúban hallottam, h ő Hex-nek ejti Xhex-t. Én sem jöttem volna rá, én mindig Xex-nek ejtem, de a te verziód a legjobb, hi hi.:)

    VálaszTörlés
  2. @Szanik Nagyon megéri várni rá. :) Azt hiszem John könyve is fellépett a toplistám dobogójára.:)
    Utánanéztem közben én is és tényleg Hex -nek ejti. Ez a variáció valószínűleg soha nem jutott volna eszembe. De még így is a keksz a legegyszerűbb és legmegjegyezhetőbb :D

    VálaszTörlés
  3. Nálam is dobogós lett a könyv. :)

    Xhexet mindig Szeksznek ejtem, másképp szerintem már nem is tudnám. :)

    VálaszTörlés
  4. @elhaym John nagyon szerethető karakter, talán azért mert elég sok mindenen ment már keresztül fiatal korához ellenére és még sem hagyta, hogy ezek a történések összetörjék.
    Szeksz. :) Igen, ez a kiejtési mód is eszembe jutott, de a keksz valahogy jobban megmaradt bennem. :D

    VálaszTörlés
  5. Egyetértek. Mindig szerettem az olyan szereplőket akik nem hagyják el magukat bármilyen rossz történjen is velük.

    VálaszTörlés

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)