figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2010. október 31., vasárnap

Elizabeth Scott: Living dead girl

" 'Az igazság az, hogy bármihez hozzá lehet szokni. Kezdetben úgy érzed, nem vagy rá képes, meg akarsz halni, de nem. Nem fogsz. Mert ilyen az ember.'
Ez Alice.
Ray 5 évvel ezelőtt elrabolta őt.
Azt hitte, tudja , hogy végződik a története.
Tévedett.

Mikor Alice 10 éves volt, Ray elszakította őt a családjától, a barátaitól - az életétől. Megtanulta elnyomni  az erejét, és elviselni az összes fájdalmat.  Várta, hogy vége legyen a rémálomnak.
Alice most 15 éves és Ray még mindig fogva tartja őt, de egyre többet beszél a haláláról. A férfi nem is sejti , hogy éppen ez az , amire a lány vágyakozik. Alice azonban nem tudja, hogy Raynek egy sokkal borzalmasabb dolog jár a fejében.
Ez Alice története. Az a történet, amit eddig még nem hallottál, de soha nem fogod elfelejteni."
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Egy újabb borzalmas remekmű Elizabeth Scott tollából.
Borzalmas alatt természetesen nem azt értem, hogy rossz, hanem , hogy kegyetlen, brutális, életszerű és megrázó. A megrázó jelzőt elég sokszor használom Scott könyveivel kapcsolatban, de ez a könyve a többi , imént felsorolt jelzőre is igencsak rászolgált. Nem egy olyan témát érint, ami napjainkban tabunak számít, vagy ha nem is tabu, de hajlamosak vagyunk a homokba dugni a fejünket előle. Emberrablás,nemi erőszak, lelki terror, hogy csak a legszembetűnőbbeket említsem. Ezt az összképet még az is rontja, hogy mindezt egy tizenéves kislánynak kell elszenvedni éveken át.
Alice és Ray egy kertváros egyik társasházának lakásában élnek kettecskén. A szomszédok egy idilli, csonka családnak ismerik őket, apának és lányának. De nem azok. Ray 5 évvel ezelőtt egy iskolai kirándulásról rabolta el Alice-t, és azóta fogva tartja. A kislány életéről, túléléséről szól a könyv. Arról,  hogyan próbált meg a borzalmas, testét, lelkét tönkretevő körülmények között mégis ember maradni, és nem megbolondulni.
Mikor letettem a könyvet, szinte azonnal a Csellengők című műsor jutott az eszembe. Illetve az, hogy a műsorban szereplő fiatalok közül vajon hányan élték túl ugyanezt? Egy bizonyos százalék biztosan. Ez pedig már önmagában is elég megrendítő.
A könyvben nincs konkrét magyarázat arra, hogy Ray miért is tartja magánál Alice-t. Bár, ha jobban belegondolok, erre nem is kell ok. Ez mindenképpen borzalmas tett.
Az előző fogvatartottjának (akit szintén Alice-nek nevezett) holttestét a folyóban találták meg, temetése után szüleit meggyilkolták, házukat felgyújtották. Vajon a jelenlegi Alice-re is ez a sors vár?
A lány azért még reménykedik abban, hogy talán, amennyiben jól viselkedik Ray egy idő után ráun és elengedi, de  már az elején érezhető , hogy erre nincs sok esély. Annak ellenére,hogy talán ez a reménysugár volt az, ami segített a lánynak épeszűnek maradni, kitartani,  még Alice sem hitt benne igazán.
Végig az járt az eszemben, hogy hogyan vetemedhet valaki arra, hogy ilyen borzalmas dolgokat tegyen egy 10 éves kislánnyal, mind lelkileg , mind testileg.
Folyamatosan villogott a felirat  lelki szemeim előtt, hogy ez az ember beteg. Mentálisan, nem fizikailag. Hiszen épeszű, egészséges lélekkel rendelkező személy ilyet nem tesz, nőkkel sem, nemhogy kislányokkal. Mert többel is megtette, egymás után, kiélte rajtuk a vágyait, használta őket, majd pár év után, mikor "megnőttek" végzett velük majd megkereste a következő áldozatát.
A regény első harmadában azon gondolkodtam, hogy miért nem szökik meg egyszerűen a lány, hisz teljesen szabadon járt kelt bizonyos helyekre (kozmetikushoz, a parkba). Azt találgattam vajon miért nem megy egyszerűen haza, vagy miért nem szól valakinek a környezetében.Aztán megkaptam a választ, miért ment vissza mindegy egyes alkalommal fogva tartójához. Ray aljas módon megfenyegette  a kislányt, hogy ha nem fogad szót neki, akkor a szeme láttára lemészárolja az egész családját.
Amikor Alice 15 éves lesz, és Ray elkezdi keresni következő áldozatát, a lány már érzi , hogy történetének, szenvedéseinek vagy így vagy úgy vége szakad.
A parkban, ahol a következő kiszemeltet tartja figyelemmel a férfi parancsára, Alice megismerkedik egy fiúval, aki talán segíthet neki kiszabadulni ebből az évek óta tartó rémálomból.
 Sok helyen összeszorult a gyomrom. Mennyire kell instabilnak lenni ahhoz, hogy azt gondolja valaki, hogy ha gyermekruhába öltöztet egy személyt, attól gyermek marad, ha meg megnő, akkor egyszerűen megöli?
Ijesztő, taszító történet és mégis, mint sok hasonló könyvvel kapcsolatban is írtam, kell , hogy erről is olvassanak a fiatalok. A vége ennek sem happy end. De egy ilyen történetnek nem is lehet boldog vége.
Bár műfaját tekintve ez is Young - adult, azért valamiféle figyelmeztetést rátettem volna, mert bizony vannak benne olyan részek, amiket nem biztos, hogy minden korosztály helyesen értelmezne.

5 megjegyzés:

  1. Újabb téma, amiről jó, hogy könyv született. Remélem hamarosan olvasni lehet majd magyarul is.
    Anno olyan 13-14 évesen olvastam A lepkegyűjtőt. A mai napig nem értem, miért van az, hogy vannak szülők, akik eldugják otthon a gyerek elől ezt a könyvet pl.
    Igenis, erről is tudniuk, olvasniuk kell a fiataloknak.

    VálaszTörlés
  2. Tervben volt, hogy elolvasom ezt a könyvet, bár eddig még csak a borítóval szemeztem, azt nem tudtam miről szól. Most hogy tudom, már biztos vagyok abban, hogy a közeljövőben sorra kerül. Nekem is A lepkegyűjtő jutott eszembe, hasonlónak tűnik.

    VálaszTörlés
  3. @Niki Én is remélem. Elizabeth Scott könyveit egyébként is imádom, mindegy, hogy milyen műfajban alkot.
    Ezen már én is gondolkodtam. Talán sok szülő úgy van vele, hogy egyszerűbb nem beszélni róla. Persze a hallgatás nem megoldás.

    @pingi Nyugodt lélekkel ajánlom, mert jó. Rövid olvasmány, de annál tartalmasabb. A Lepkegyűjtőhöz még nem volt szerencsém, de most, hogy említettétek, megpróbálom beszerezni.

    VálaszTörlés
  4. Hm, nálad mindig találok valami olyat, amit úúúúgy elolvasnék én is, remélem ezt is kiadják majd nálunk. :)

    VálaszTörlés
  5. @Mónika Örülök, hogy ismét találtál valamit nálam :)) Jó lenne, ha nálunk is megjelenne, mert nagyon jó könyvei vannak az írónőnek.

    VálaszTörlés

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)