"Laura Brannigan szörnyű bűnt követett el. A bíróság életfogytiglanra ítélte legjobb barátnőjének meggyilkolásáért. Laura ártatlannak vallja magát, de már senki sem hisz neki, lassan ő is feladja a reményt… A hitet egy váratlanul felbukkanó levél és egy sosem múló szenvedély, Stuart adja vissza neki, aki nyomozásba kezd, hogy bebizonyítsa Laura ártatlanságát és leleplezze a valódi gyilkost. Azonban az egykori szerető egyre több titkot tud meg Laura sötét múltjáról, és már maga sem biztos abban, mire is keresi a választ… Lesley Pearse bestsellereiből több mint hárommillió példányt adtak el világszerte. Pearse, akinek élettörténete kész regény, bravúros mesélő, történeteiben a legféltettebb és leggyűlöletesebb emberi érzelmek csapnak össze, rajongói szerint páratlan érzékkel mutatja meg, milyenek is vagyunk valójában; veszélyben, magányban, bűnben és szerelemben."
Több szempontból is "első" könyv volt számomra. Ez volt az írónőtől olvasott elsőm + ez volt az első olyan történet, ami gyilkosságos, nyomozós. Valahogy eddig az ilyen könyvek kimaradtak az életemből. De azt hiszem ezentúl fogom keresni ezt a műfajt is. Bár csak óvatosan, mert nem a gyilkossági szál volt az , ami igazán tetszett benne. Az sem volt rossz, de az első leghalványabb utalásnál rájöttem ki volt az igazi gyilkos.
Inkább a stílus volt, ami miatt igazán lekötötte a figyelmemet.
Fel sem tűnt, hogy milyen hosszú a könyv (csak akkor, amikor már fájt a csuklóm olvasás közben a súlya miatt).
A könyv ott kezdődik, hogy Laura börtönben ül legjobb barátnője, Jackie meggyilkolásáért igazságtalanul, hiszen nem ő a gyilkos, de valahogy a bíróságnak mégis sikerült rábizonyítania a dolgot.
Már kezd belenyugodni abba a fájdalmas és elkeserítő helyzetbe, hogy élete hátralévő részét a börtönben kell eltöltenie. Látogatói nincsenek, leveleket sem nagyon kap már.
Egy nap azonban mégis megcsillan a remény egy régi szerelmétől kapott levél formájában. Stuart személyesen is meglátogatja Laurát. A férfi hisz a nő ártatlanságában, és megígéri neki, hogy utánanéz a bizonyítékoknak, hátha talál elegendőt a fellebbezéshez.
Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a vége happy end. :) Azt viszont nem fogom elárulni, hogy hogyan jut el odáig a történet.:)
Ahogyan Stuart a nyomozás során végigjárja Laura ismerőseit, barátait, és azokat aki jelen voltak az életében, szépen lassan elmondásuk alapján feltárul a nő múltja. A hiányzó évek, időszakok történéseit pedig maga Laura tolmácsolásában ismerhetjük meg egészen gyermekkorától a gyilkosság időpontjáig.
A legfélelmetesebb az egészben, hogy bár nem napjainkban játszódik a történet (a tárgyalást meg a nyomozást kivéve), és mégis aktuális. Sajnos simán el tudom képzelni, hogy az, amit Laura fiatalon ( a gyilkosság előtt ) átélt, bárkivel megtörténhet. Rettentően életszerűen festette le a sztorit az írónő.Az érzelmek, a reakciók a különböző helyzetekben, az embertípusok mind - mind nagyon hihetőek. Talán éppen emiatt annyira könnyen olvasható. Az olvasó (vagy legalábbis én) végig izgulja Laurával az egész életútját, az összes viszontagságot, amin keresztülment.
Laura személye hihetetlenül erős, olyan akaraterővel rendelkezik, ami gyakorlatilag már a lehetetlen kategóriába sorolható. Szinte minden helyzetből kikecmereg, ha elesik, feláll, megrázza magát és tovább megy.(Szeretnék én csak a tizedével rendelkezni annak az akaraterőnek...)
Ami különösen tetszett, hogy nem kapott a végén nagy hangsúlyt a tárgyalás, hanem helyette kicsit bepillantást nyerhetünk a börtön utáni életbe is. És azért még ekkor is akad egy csöpp izgulni való és megpróbáltatás a jó dolgok mellett.
A borítónak meg köze nincs a történethez, de ez tök mellékes. :)
Értékelés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)