" Clary Fray legnagyobb vágya, hogy az élete visszatérjen a normális kerékvágásba. De mi számít normálisnak, ha egy démonölő Árnyvadász vagy, az édesanyád egy varázslat következtében kómában fekszik, és hirtelen az alvilág lakói - vámpírok, farkasemberek és tündérek vesznek körül?
Ha Clary maga mögött hagyná az Árnyvadászok világát, akkor több időt tölthetne a legjobb barátjával, aki jóval több mint barát. De az Árnyvadászok világa még nem kész elengedni a lányt - főleg a nagyon helyes, de egyben dühítő újdonsült bátyja, Jace nem áll rá készen. Clary egyetlen módon tud segíteni anyjának, - ha megtalálja a gonosztevő Árnyvadász Valentine -t, aki egy csöppet őrült, velejéig gonosz és mellesleg az apja.
Hogy még bonyolultabbá váljon a történet valaki az alvilág gyermekeit gyilkolja New Yorkban. Vajon Valentine áll a gyilkosságok mögött? És, ha igen, akkor mi a szándéka? Amikor a Halál ereklyéi közül a Lélek Kardját (nem tudom minek fogják fordítani) is ellopják, színre lép a félelmetes Inkvizítor, hogy nyomozni kezdjen és persze azonnal Jace -re fókuszál. Hogy tudja Clary megállítani Valentine-t, ha Jace tényleg elárulja mindazt amiben hisz, csak azért, hogy segítsen apjuknak?"
Nem gyenge. :) Nagyságrendekkel jobban tetszett, mint az első rész. Izgalmas, végig fordulatokban gazdag, letehetetlen (tudom, hogy ez sablonszöveg, de tényleg nem lehet letenni.)
Nem volt olyan oldal, amit untam volna. Megint úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy nem igazán volt háttérinfóm róla, de ez csak előnyére vált.
Azt hittem, hogy az alvilági figurák sorát már nem lehet növelni. Hát nagyot tévedtem. Sikerült az írónőnek még több féle- fajta lényt (főleg démonokat) kreálni, persze ez egyáltalán nem baj.
Nagyon - nagyon kíváncsi voltam, hogy Jace és Clary, hogyan viszonyulnak majd egymáshoz az első rész történései után. Végső megoldás tulajdonképpen ebben a részben még nem született, de van egy - két elejtett mondat, amiből sejteni lehet, hogy mi lesz a harmadik részben velük. Kíváncsi vagyok, hogy jól tippeltem - e :)
A szerelmi szálaktól eltekintve is egészen izgalmas a könyv. Nagyon sűrű a cselekmény, minden oldalon történik valami.
Ami a szereplőket illeti, Jace szinte semmit sem változott, a stílusa megmaradt. Próbálja kitalálni, hogy hogyan is viszonyuljon Claryhez, de nem mindig jár sikerrel.
Clarynél ugyanez a helyzet. Ő sem igazán tudja, hogy akkor most hogyan is viselkedjen Jace-szel. Egy biztos, meg kell védeniük egymást. Egyébként még mindig hajlamos egy kicsit a mártír szerepét játszani, minden bajért, sérülésért magát okolja. De azért némi jelet már mutat arra vonatkozólag, hogy kezd megbarátkozni valódi énjével illetve a világgal, ahová valójában tartozik. Felfedezi, hogy nem csak úgy van, mint akit odaraktak ebbe a gyakorlatilag teljesen új helyzetbe és csak sodródik az árral, hanem azért rendelkezik némi jól hasznosítható extra képességgel is csakúgy, mint Jace.
A Simonnal történteken egy picikét meglepődtem, de határozottan tetszett a megoldás. A végső főleg.( napsütés dilemmája) :) Vele kapcsolatban is van tippem a 3. részre vonatkozólag, majd meglátjuk bejön-e.
Az Inkvizítort meg Valentine-t legszívesebben rendszeresen megcsapkodtam volna. Bár Valentine-nél még nagyjából érthető, hogy olyan, amilyen, hiszen ő a fő gonosz, de a másik.... Az Inkvizítor tuti nem volt teljesen százas.:)
A legnagyobb vonzereje a sorozatnak számomra még mindig a humora. Nagyon eltalálta az írónő. A beszólások hihetetlenek. Még jó, hogy többnyire itthon olvastam, mert ha buszon tettem volna ugyanezt, biztosan hülyének néztek volna, amikor hangosan felnevetek valamin. :)
Azt hiszem az első adandó alkalommal, - azaz holnap - bele is kezdek a következő részbe. Teljesen függővé tesz. :)
Én úgy vagyok vele, hogy ha sorba kell állítani a trilógia részeit, akkor ez kerül legalulra, nem, nem az, hogy nem tetszett, csak úgy nem tudom. Ez az a töltelék rész, amit ugyanolyan magával ragadó, mint az első, de mégis. :D
VálaszTörlésMondjuk van egy-két mondat tényleg benne, ami utal a harmadik részre, legalábbis én az egész teóriámat arra alapoztam. (Amit Valentine félbehagy a hajón, az Inkvizítor reakciója a sebhelyre.) De azt kell, hogy mondjam Clare nagyon ért a csavarokhoz és a logikus felépítéshez. Én meg már úgy állok hozzá, ha róla van szó, hogy minden szót hatszor értelmezek, hátha valami utalás. :)
Én akit nem szerettem az Inkvizítoron kívül, az Maia. Nem tudom miért, de teljesen irritált a karaktere. És Simon... nála végig imádkoztam, hogy haljon meg. :D Kb. három olyan része volt, ahol majdnem meghalt, bár mindig sajnáltam egy kicsit, de meg is nyugodtam, hogy végre meghal, erre nem életben maradt? :D
Nálam a sorrend pont fordította megjelenéshez képest. :) Első számú kedvenc a 3. rész, második számú a 2. rész és a harmadik az 1. rész.
VálaszTörlésAz Inkvizítoros jelenet valóban sokat elárul, én is ebből kiindulva kezdtem el találgatni. De annak ellenére, hogy sok mindent eltaláltam, maradt még bőven meglepi a 3. részben.
Maia olyan semleges volt számomra. És Simonnal ugyanez a helyzet. Egyébként őket kettejüket kellett volna összehoznia az írónőnek. :) Szépen el lettek volna egymással.:)