Ugrás a fő tartalomra

A.L. Jackson: A Stone in the Sea (Bleeding Stars #1)

Klisésen hangozhat, de igen régen kinéztem magamnak ezt a regényt, de valahogy mindig csak csúszott és csúszott hátrafelé a TBR-omon, amit a kilométeres hosszúságú várólistám csak tetézett.
Ezért is pakoltam be az idei várólista csökkentős könyvek közé, így végre volt indokom előrevenni, és nem veszett el a több száz másik nagyon érdekes regény közt.
Igaz, hogy eredetileg márciusban akartam olvasni, amiből végül július lett, de ez nem sok mindenen változtatott.

Baz, azaz Sebastian egy rock együttes tagja, rockzenészeket is simán megszégyenítő múlttal: drogok, alkohol, verekedések - neki is megvolt mind. Emellé vagy épp emiatt érzelmileg is eléggé megtört, sok minden történt vele, ráadásul megint csak börtönbüntetéssel nézhet szembe.
Ekkor találkozik egy Shae nevű lánnyal, akivel szinte azonnali a vonzalom, azonban, ahogy az lenni szokott, a lánynak is megvannak a saját kis titkai, ráadásul életük több ponton  egyezik, mint azt bármelyikük is gondolta volna.


Nagyon régóta vágytam valami ütős kis new adult romantikára, és ha már rocksztáros, kicsit azt is vártam, hogy olyasmi élményt nyújtson, mint a Thoughtless trilógia első része. Tudom, hogy korántsem okos dolog a könyveket egymáshoz hasonlítgatni, de valahogy Kellan és Kiera története az etalon a szememben (még akkor is, ha néha kimondhatatlan frusztráció és düh tört rám az olvasása közben), és akarva akaratlanul is ehhez hasonlítom a zenész főszereplős könyveket a műfajban.
Talán pont azért, mert határozott elképzelésem volt, hogy milyet szeretnék, kicsit gyengébb élményt kaptam bizonyos szempontból, más szemszögből viszont túlszárnyalta előbbi történetet.

Mikor elkezdtem olvasni, és megjelent lelki szemeim előtt Charlie bárja, ahol Shea dolgozik, azonnal tudtam, hogy helyben vagyok. Rájöttem, hogy imádom azokat a regényeket, amelyek részben ilyen hangulatos kisvárosi helyeken játszódnak, ahol mindenki ismer mindenkit, és szinte családias a hangulat. Így jól indult a dolog, és csak remélni mertem, hogy így is marad.

És tulajdonképpen meg is maradt, mert tényleg jó volt, még ha cselekmény szinten nem is tartogatott túl sok újdonságot. Azonban ezt bőven kárpótolta az írásmód és a stílus.
Jackson nagyon jól bánik a szavakkal, szinte dallamos a prózája, amit kimondottan jól esett olvasni, még ha a történet bizonyos pontjain a belső monológok miatt kissé belassult a cselekmény. Mivel azonban ez fontos része a regénynek, értem, hogy szükséges volt, ennek ellenére nekem adott pillanatban ez nem feküdt annyira.

A karakterek abszolút szerethetőek voltak, aki meg nem, azt pedig teljes szívből lehetett utálni. Egyedül Sebastian esetében éreztem egy kis ellentmondást. Valahogy ez a rocksztárokra jellemző kemény, dark attitűd annyira ellentétes volt azzal a viselkedéssel, amit Shae kislányának a jelenlétében tanúsított. Valamelyik - szerintem előbbi - kicsit mű volt, nem az volt az igazi egyénisége, azt csak egy felvett álcaként volt jelen. Ezt leszámítva persze nagyon kedveltem őt, mert a múltban elkövetett viseltes dolgai ellenére igyekezett helyesen cselekedni, foggal - körömmel védte a számára fontos személyeket, testvérét, Shea-t és a nő kislányát.

Néhol az előbb már említett lassú és kissé repetitív belső elmélkedések miatt itt-ott elkalandozott a figyelmem, de az írónő ezt megoldotta egy - egy izgalmasabb jelenettel, nem hagyta, hogy teljesen elunjam magam.
A könyv érzékiségi mércéje is nagyon rendben volt, nem az erotika uralta a cselekményt, de az izzás megvolt végig, pont olyan mennyiségben, ami elfért benne. A romantika része is aranyos volt, még ha számomra egy kicsi hirtelen is kezdődött, de ez talán még inkább sarkallt arra, hogy drukkoljak nekik a boldog kapcsolat érdekében, hiszen mindketten csúnya dolgokon mentek keresztül mielőtt megismerkedtek.
A vége kissé váratlanra sikerült, de pont az tetszett benne, hogy ennyire meglepett, még akkor is, ha tényleg kicsit derült égből a villámcsapás jelleget öltött.
Azt mindenesetre garantálja a korántse megszokott függővég, amivel véget ért az első rész, hogy az ember mindenképpen tovább akarja olvasni Shae és Baz történetét, mert tudni akarja, hogy mi lett ennek a kialakult borzalmas helyzetnek a megoldása.

Összességében egy nagyon szép nyelvezettel íródott, jó kis new adult, amiben éppúgy megtalálhatóak a humoros, az érzéki és a drámai elemek is kellő arányban. Még, ha nem is teljesen hibátlan, mégis elérte, hogy kíváncsi legyek és folytassam a sorozatot.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

Becca Fitzpatrick: Crescendo ( Hush, hush 2.)

Nora tudhatta volna, hogy élete nagyon távol áll a tökéletestől. Annak ellenére, hogy járni kezdett a védőangyalával,  Patch-csel (aki címével ellentétben minden, csak nem angyali),  és túlélt egy ellene irányuló merényletet, a dolgok nem állnak túl jól. Patch kezd eltávolodni tőle, de Nora képtelen rájönni, hogy csupán az ő érdekében teszi vagy azért mert érdeklődik a lány ősellensége, Marcie Millar iránt. Arról nem is beszélve, hogy Norát, apjáról bevillanó képek is kísértik, ezért mindenáron ki akarja deríteni, mi történt vele azon az éjszakán, mikor elment Portland-be és soha nem tért haza. Nora minél mélyebbre ás apja halálának ügyében, annál több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ő Nephilim vérvonalának mennyi köze van az ügyhöz, és  miért van ő nagyobb veszélyben, mint más átlag lányok. Mivel Patch nem ad választ a kérdéseire, sőt úgy tűnik még útjában is áll, ezért Norának saját magának kell válaszokat keresnie. Tudván, hogy van egy őrangyala, újra és újr