Ugrás a fő tartalomra

Rachel Caine: Daylighters (The Morganville Vampires #15)

Drasztikus változások mentek végbe Morganville városában, amíg Claire-ék távol voltak. A város tisztábbnak és boldogabbnak tűnik, mint valaha, de az érkező csoportot azonnal letartóztatják és szétválasztják a vámpírokat az emberektől. Ekkor jönnek rá, hogy a változások határozottan nem pozitívak. 

Úgy tűnik a Daylight Alapítvány elnevezésű szervezet felajánlott valamit a morganville-i lakosságnak, amiben még soha nem volt részük: reményt egy vámpírmentes jövőre.
És habár ez úgy hangzik, mint egyfajta megváltás - még a vámpíroknak is -, az igazság sokkal baljósabb és halálosabb.

Most Claire-nek, Shane-nek és Eve-nek rá kell jönnie, hogyan tudják kimenekíteni barátaikat a Dayligterek fogságából, mielőtt Morganville vámpírjainak élete idő előtt véget ér...  

Azt hiszem, ezzel a könyvvel egy nagyon hosszú és tartalmas korszak zárult le. 2009-ben kezdtem olvasni a sorozatot, és néhány rész után már úgy éreztem, mintha hazatérnék Morganville-be, mikor elkezdtem egy - egy újabb részt, ami nem is csoda, hiszen 15 részen keresztül éltem át mindent - átvitt értelemben - a szereplőkkel együtt.


Claire-ék épp hogy visszaérkeztek Morganville-be, máris nyakukon az újabb baj. Amíg távol voltak, a kis városkában minden megváltozott. A vámpírok foglyokká váltak, a vezetőség megújult. Látszólag a rendteremtés a cél, valójában azonban senki és semmi sincs biztonságban, még az Üvegházban sem.

Az első szó, ami eszembe jutott a regényről az, hogy sűrű. Olvasás közben nem is annyira tűnt fel, csak most, utólag szembesültem vele, mikor visszatekintettem az egészre: meghalt, de mégsem, átváltozott, visszaváltozott, elfogták, kiszabadult, átállt, de mégsem állt át.
Tényleg volt itt minden, az azonban biztos, hogy ez alkalmat adott az eddigi szálak elvarrására, így ilyen szempontból, azt hiszem, nem lehet okunk panaszra.

Az alapkonfliktus, a Daylighter vonal, nem a legerősebb a sorozatban, viszont, mint az előbb is említettem, ez minden másnak tökéletes alapot adott. Viszont, talán pontosan emiatt hagyott maga után egy kis összecsapott érzést. Minden szál el lett varrva és ettől nagyon sűrűvé vált, főleg a vége.

Először is ott volt Shane fura viselkedése az előző részből, ami itt fokozódott és ki is csúcsosodott. Kicsit merész dolognak tartottam egy ilyen volumenű dolgot bedobni az utolsó részre, ráadásul a megoldás is hagyott némi kívánni valót maga után. Látszott rajta, hogy muszáj Shane gondját valahogy megoldani, Caine pedig megragadta az egyetlen lehetőséget és megoldotta. A logikát szerintem sajnos mellőzte, sőt még Claire is elmondta, hogy ez a megoldás nem igazán lehetséges, ennek ellenére mégis megtörtént. Mindenesetre maga a Shane-nel történt dolog érdekes volt, bár érzésem szerint kicsit jobban is ki lehetett volna bontani, mert lehetőség volt benne bőven. 

Michale és Eve szála is kicsit csodával határos volt, de tény, hogy annyi viszontagság után, amin ők ketten keresztülmentek együtt és külön - külön is, megérdemelték ezt a befejezést. Azért Eve kicsi problémája is elég egyszerűen tűnt el... Erősen érződött ezen is, hogy muszáj megoldani.

Myrnin, ahogy az lenni szokott, szolgáltatta a showt bőven; ő volt az, aki saját lökött önmaga volt végig. A sorozat elején nem is gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem ezt az őrült tudóst, de szerintem Claire sem gondolta, hogy ilyen kapcsolat alakul ki köztük. És, ha már itt tartunk, meg kell említenem a másik nagy kedvencemet, Bobot, a pókot, aki szintén felbukkant a sorozat utolsó részében. Shane meg is jegyezte, hogy nem igazán érti Claire és a pók közti kapcsolatot. Én sem, de mégis valami olyasmi lett ez, amit részről részre vártam, még ha csak egy - egy vicces jelenet erejéig jelentek is meg együtt.

Visszatekintve az egész könyvre, kicsit az volt az érzésem, hogy Caine-nek lett volna még történet a fejében, amit szeretett volna elmondani, de ezen a ponton mindenképpen le kellett zárnia a szálakat és ezt kicsit kapkodva tette.
Ennek ellenére majdnem mindenki megkapta a végére a megérdemelt jutalmát, és a boldog életet, még az Üvegház is. Az írónő klasszikus happy endet varázsolt a végére, de úgy gondolom, hogy meg is érdemelték a karakterek azok után , amin 15 részen át mentek keresztül.
Nagyon fognak hiányozni a szereplők, meg az egész kicsinyke texasi város is. Ahová, ha belépsz, biztos nem akarsz majd elmenni!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

Becca Fitzpatrick: Crescendo ( Hush, hush 2.)

Nora tudhatta volna, hogy élete nagyon távol áll a tökéletestől. Annak ellenére, hogy járni kezdett a védőangyalával,  Patch-csel (aki címével ellentétben minden, csak nem angyali),  és túlélt egy ellene irányuló merényletet, a dolgok nem állnak túl jól. Patch kezd eltávolodni tőle, de Nora képtelen rájönni, hogy csupán az ő érdekében teszi vagy azért mert érdeklődik a lány ősellensége, Marcie Millar iránt. Arról nem is beszélve, hogy Norát, apjáról bevillanó képek is kísértik, ezért mindenáron ki akarja deríteni, mi történt vele azon az éjszakán, mikor elment Portland-be és soha nem tért haza. Nora minél mélyebbre ás apja halálának ügyében, annál több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ő Nephilim vérvonalának mennyi köze van az ügyhöz, és  miért van ő nagyobb veszélyben, mint más átlag lányok. Mivel Patch nem ad választ a kérdéseire, sőt úgy tűnik még útjában is áll, ezért Norának saját magának kell válaszokat keresnie. Tudván, hogy van egy őrangyala, újra és újr