figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2017. március 2., csütörtök

Múlt & Jövő - Összegzés (26)

Gyere  tavasz várva várlak, hozz zöld ruhát fűnek - fának,
Fújj szél, meleg szél, takarodjon el a tél.

Azt hiszem ezzel a két soros kis mondókával tökéletesen összegeztem a februári hónap lényegét. Most van az az időszak, az az átmenet, amikor semmi nem jó, mindennel csak szenvedek, nyűglődöm, mert már várom a tavaszt, a ragyogó napsütést, a jó időt, a csodaszép virágokat. Ehhez képest ma be van borulva és esik az eső...

Egyébként a hangulatom az olvasásom tempóján is igencsak meglátszott. Meg tulajdonképpen nem csak a tempóján , hanem az irányultságán is. Mesekönyv is előkerült,  mert azt voltam képes ebben az állapotban befogadni. A "fajsúlyosabb" irodalom most nem igazán feküdt, inkább a könnyedebb limonádék jöttek be.

A halálkúra James Dashnertől, amit elsőként olvastam a hónapban, pont határeset volt. Könnyedén haladtam vele, viszont voltak gondjaim a tartalommal, nem igazán nyűgözött le a sorozat zárókötete, de ezt betudom az egyéni ízlésficamomnak, ami februárban valahogy különösen aktív volt.

Ezt jól bizonyítja Steinbeck: Rosszkedvünk tele című regénye is, ami szintúgy nem ért fel a várakozásaimhoz, de ezért egyrészt a témát, másrészt pedig az időzítést okolom. Nem biztos, hogy ez a műfaj, különösen ez a szerző erre hangulatra való, könyveinek amúgy sem túl vidám atmoszférájával. Ezzel viszont kihúztam az idei harmadik várólista csökkentős könyvemet.

Ekkor következett a Titoktündér sorozat második része, ami nagyon cuki volt, és sejtem, hogy a gyerekek miért kedvelik annyira. 
Viszont azért utána visszatértem a felnőtt irodalomhoz is Jojo Moyes Miután elvesztettelek regényével, ami megint csak csalódás volt. Önálló kötetként (ha nem ismerem az előzményeket) még meg is állta volna a helyét, de folytatásként nagyon csúnyán megbukott.

Közben hétvégi olvasmányként, házimunka közben hangoskönyvben meghallgattam Audrey Carlan Calendar girl sorozatának februárját - stílszerűen februárban. Itt is voltak gondok, de egy délutánra elszórakoztatott. Azonban erősen gondolkozom, hogy érdemes - e folytatni a sorozatot, mert hát nem épp javuló tendenciát mutat.

Végül egy olyan könyvbe kezdtem bele, amit előttem sok olyan blogger, olvasótárs dicsért, akinek bízom az ízlésében, ódákat zengtek róla, ami felpiszkálta a fantáziámat.
Hála a jó égnek, eddig tényleg jó, körülbelül a felénél járok, könnyed, vicces, szexi,  pont olyan, mint amilyennek lennie kell. Ja, és ez nem más, mint az Egomaniac.

Ami a kihívásokat illeti, volt 2 sorozatfolytatásom (A halálkúra és a Miután elvesztettelek), Steinbeckkel megvolt egy várólista csökkentős. A titoktündérrel megvolt a régi, az Egomaniac-kal pedig az új olvasmány, még akkor is, ha utóbbit nem fejeztem be az idő szűke miatt (most annyira kellett volna még az a 2-3 nap a hónapból...). Kihúztam néhány pontot a 40-es challenge-ről is.
Richelle Mead Succubus sorozatának harmadik részére már nem jutott időm, de nem felejtkezem meg róla.


Márciusra nagyon merészen terveztem abban reménykedve, hogy visszatér a kedvem, lelkesedésem, de szinte biztos, hogy még ha tényleg így is lesz, akkor sem fogok tudni mindegyikkel végezni, főleg, hogy először még Vi Keeland könyvét kell befejeznem,

Szeretném letudni a Morganville-i vámpírokat a 15. résszel. Fura lesz búcsút mondani a világnak és a szereplőknek, egészen hozzám nőttek az eddigi 14 rész alatt, ráadásul a leghosszabb olvasott sorozataim dobogósai közt van és már csak ezért is közel áll a szívemhez. Viszont ez is jó a sorozatos kihívásra és ha jól emlékszem, a várólista csökkentősre is.


Szeretném elolvasni Jamie McGuire és Teresa Mummert közös regényét, a Sweet Nothing-ot (Édes semmiség), mert kell valami Jamie könyv, anélkül nem élet az élet, ráadásul várólista csökkentős is.




Új megjelenésként egy újabb önéletrajzi regény került a listára, mégpedig Lily Collins-é. Ugyan talán nem annyira ismert a színésznő, de ettől nem lesz kevésbé érdekes a könyv. Ezen kívül még egy újdonság érkezik a hónapban, mégpedig Victoria Scott új regénye a Hear the Wolves, ami egy middle grade regény, de érdekesnek tűnik, és ha azt nézem, hogy a Titans is mennyire tetszett, szerintem ezzel sem tudok nagyon mellényúlni.


Szeretnék végre sort keríteni a The Cellar című regényre, ami egy kicsit komolyabb téma, viszont szeretem az ilyen jellegű történeteket, még akkor is, ha nem  könnyen emészthetőek.
Aztán, múlt héten láttam az Everything, everything című film trailerét, ami az azonos címmel rendelkező könyv alapján készült. Kicsit hezitáltam, hogy olvasni akarom - e a regényt, de minél többször néztem meg a trailert, annál biztosabban éreztem, hogy igen,

Kicsit sokat vállaltam? Valószínű. De sebaj, legalább lesz miből válogatni. Csodaszép tavaszt mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)