figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2016. augusztus 20., szombat

C.L.Stone: First Kiss (The Ghost Bird, #10)

Eljött az ideje, hogy Sang Sorenson végre hivatalosan is bemutatkozzon az Akadémiának. A protokoll megkívánja, hogy a fiúk a részleteket tartsák titokban Sang előtt, az egyetlen dolog, amit tanácsolhatnak neki, az, amit bizonyítania kell: hogy elszánta magát rá, hogy bármilyen körülmények között a csapatával maradjon.

Kívánsága ellenére a fiúk kételkednek benne, hogy jó helyen lesz velük, aggódnak a biztonságáért. A közeledő veszéllyel a nyakukban, néhányuk megkérdőjelezik, hogy ez - e a legalkalmasabb pillanat Sang számára, hogy az Akadémia tagjaival találkozzon. 

Ám mikor bepillantást nyer az Akadémia belső világába, Sang tudja, hogy végre megtalálta a helyét, ahová tartozhat, és látja velük magát a jövőben. Minél mélyebbre kerül, annál inkább látja, hogy mennyit változtathat ez a helyzetén. Mikor rájön mire is képes valójában, és hogy ezzel mit érhet el, úgy érzi muszáj segítenie. Annyira kevés a lány és szükségük van rá.

A fiúk ragaszkodnak a tervükhöz, de minden csapatnak meg kell fizetnie a tartozását, és annak az ára, hogy a lányt megtartsák, magasabb lehet, mint, amit megengedhetnek maguknak.
Sangen feladata, hogy bebizonyítsa az Akadémiának, hogy hová is tartozik valójában, de vajon képes lesz ellenállni annak a tudatnak, hogy az új csapatnak szükség van rá?
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Mára a kezdeti óriási lelkesedésem egy szolid kedveléssé alakult át, ennek ellenére a kíváncsiságom megmaradt és nagyon hajtott. Vártam, hogy kiderüljön, melyik fiú könyve is lesz ez, illetve, hogy megtudjam, mi is történik Sanggel.


Közeleg az Akadémiai bemutatkozás ideje, a tét hatalmas, de vannak olyanok a csapatban, akik még nem tudják a tervet. Vajon hogyan reagálnak rá? Képesek lesznek ugyanúgy összetartani vagy elválnak útjaik?

Az első, és egyben legfontosabb kérdés, ami egészen a megjelenésig foglalkoztatott, az volt, hogy mégis melyik fiú lesz a kiemelt. Gyanítottam, hogy nem lesz olyan szerencsém, hogy Mr.B. könyve legyen (viszont az elején kiderült, hogy a következő könyvben sokat szerepel majd, hiszen nem véletlenül kapta a 11. rész a Black and Green címet). Így mondhatni nem ért meglepetésként Kota főszereplői státusza, ami viszont magából a történetből nem derült ki egyértelműen, ezt nagyon sajnáltam.  Általában a "kiemelt" fiúkról nagyon sok mindent megtudunk, az élettörténetüket, hátterüket, a fő problémáikat, itt viszont gyakorlatilag ez az egész kimaradt.  Azon kívül, hogy a legvégén volt nagyon fontos szerepe, a történet során nem sokat láttunk Kotából. És őszintén megvallva nem igazán tetszett, amit a végén produkált.  Ő az, aki az csapat "apa" figurája (ami alapjában véve hülyén hangzik, tekintve, hogy egy 16-17 éves fiúról van szó), aki koordinálja a többieket, és mindenről tud, még akkor is, ha ezt mások nem is sejtik, de nem veri nagy dobra. Szóval, egy ilyen vezető személyiségtől nem ezt várná az ember. Pontosan itt jött volna jól, ha a karaktere előtérbe kerül, és megtudjuk, hogy miért is cselekedett így, ahogy történt ez az eddig könyvekben is.

Sajnos csalódtam Kota karakterében. Eddig kicsit semleges volt, de most nem igazán tudom őt hová tenni. Viszont a többiek... ide képzeljetek el egy szívecske jelet és egy nagy sóhajt. Főleg Victor. Amit a végén művelt... Ha eddig nem lett volna már amúgy is a kedvencem, az tuti, hogy most azzá vált volna. Ő az egyik karakter ebben a sorozatban, aki egy - egy megmozdulásával garantáltan kihozza belőlem az őrült tini rajongó énemet. A másik ilyen Mr. B és a doki. De róluk majd ráérek a következő kötetnél áradozni, hisz úgyis róluk szól majd (Bár Mr. B-nek itt is volt egy nagyon jó megmozdulása)

Visszakanyarodva Kotához, azért ennek a negatív viselkedésnek is megvolt a maga előnye, mégpedig az a konfliktushelyzet, amit ezzel a megmozdulásával generált a fiúk között. Most jöttem csak rá, hogy mennyire hiányzott egy ilyen igazi, kiborulós, üvöltözős veszekedés. Szó szerint hiányzott. Eddig is sejtettem, hogy valami miatt még nem teljes a kép, de nem tudtam, hogy mi az a valami, legalábbis mostanáig. Túl fegyelmezettek, túl rendesek voltak a fiúk, márpedig a 15 - 16 évesek baromira nem ilyenek. Egy - egy talán akad, na, de hét egy helyen? Kizárt. Azonban ezzel a veszekedéssel megmutatkozott az igazi énjük és igazán megélték az érzelmeiket.  Szóval ennyi pozitívuma már volt Kota hülyeségének (és Victor még így is úriember maradt!), hogy kicsit reálisabbnak mutatta a sztorit meg a szereplőket.
Azonban nem csak ez generált jó kis jeleneteket, hanem az új helyszín és az új szereplők is.

Szinte az egész regény egy kempingben játszódik. Az Akadémia tagjainak jó része jelen van ezen a  "kis" hagyományos kempingezésen, ahol az új érdeklődők, tag jelöltek is valamiféle ismerkedő - felvételi beszélgetésen vesznek részt, így keveredik oda Sang is.
Nagyon kellett a sorozatnak már egy  helyszínváltás, ráfért az újítás. nem csak a karakterfejlődés, hanem a hangulat szempontjából is.
A kemping meg a sátorozás nagyon jó hangulatot kölcsönzött a történetnek, az ember szinte ott érezte magát velük. Mondjuk az is biztos, hogy átlag ember nem így indul neki sátorozni, nem mindenki engedheti meg magának a hordozható fűtőtestet és a fűthető hálózsákot. Persze, ettől függetlenül jó volt olvasni. Kicsit visszavitt a táborozós időkbe, előhozta az emlékeket a szivatásokról és a garantált jókedvről.

Ami a karakterekre vonatkozó pozitív hatást illeti, az is elég egyértelmű, főleg Sang esetében. Ez a helyzet és helyszín rákényszerítette arra, hogy kinyíljon, kommunikáljon, ismerkedjen, ami természetesen egyáltalán nem ártott neki. Nagyon szimpatikus Sanget ismerhettünk meg, aki akár még vezetőként is megállná a helyét évek múlva, ha a sors úgy hozza. Persze, addig még nagyon sokat kell fejlődnie és tanulnia, de elindult a jó úton.
Szokás szerint megint megtudtunk egy csomó mindent az akadémiáról, talán többet is , mint eddig, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy most már mindent tudok és mindent értek erre a szervezetre vonatkozólag.

A vége is, azt kell mondjam, hogy természetesen, egy ütős kis függővéget hozott, de nem gondolnám, hogy ezt a helyzetet ne tudnák majd orvosolni a fiúk. Olyan helyzet nincs is, amit ők ne tudnának megoldani, főleg, ha Sangről van szó.

Az írónő másik sorozatából is bukkantak fel karakterek, amint szintén nagyon szerettem. Ez valahogy mindig plusz örömmel tölt el. Kíváncsian várom a következő részt, ami szinte hihetetlen, de már a 11., és ha minden igaz, akkor októberben ,ár olvashatom is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)