Suzanne Collins: A kiválasztott

Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.

De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?

Üresség. Fájdalom. Hiányérzet. Boldogság. Szomorúság.

Ezek az érzések egyszerre rohantak meg, amikor elolvastam az utolsó sorát annak a könyvnek, amely lezárja ezt a hihetetlenül jó trilógiát.

Katniss A Hetvenötödik Éhezők Viadalán olyan helyzetbe kerül, amire még legrosszabb álmában sem gondolt volna. Kórházban ébred, a Tizeharmadik körzetben. Hogyan lehet ez, hogyan került oda, hol van Peeta és ezek után mi a teendő? Sok kérdés vár válaszra. 

Egy azonban biztos, a Kapitóliumot meg kell állítani. A lány pedig hirtelen a lázadók élén találja magát. Ő a Fecsegőposzáta.

Nagyon - nagyon vártam már a 3. részét a trilógiának, sokszor kacérkodtam a gondolattal, hogy elkezdem angolul olvasni, csak, hogy előbb megtudjam, hogyan végződik, de végül csak kivártam a magyar megjelenést. Mielőtt belekezdtem volna, gyorsan újraolvastam az első 2 részt, is, hogy teljes legyen az élmény és összeálljon minden apró részlet.

Mikor le kellett tennem, olyan apró okok miatt, minthogy pl. dolgoznom kellett menni, folyton azon járt az eszem, hogy mikor folytathatom.

Azért be kell vallanom, hogy kicsit félve is nyúltam hozzá minden egyes alkalommal, hiszen köztudott, hogy a disztópia műfaja nem mindig a boldogságról híres és Collins sem arról, hogy védőhálót húz a szereplői köré, hanem nyúzza és gyötri őket rendesen. Ha pedig úgy jön ki a lépés, akkor meg is öli őket, akár az olvasók számára oly' kedves szereplőket is, szemrebbenés nélkül. És hát igen, mit tagadjam, ebben a részben is gyártotta bőven a holttesteket a drága írónő, legyen szó jó, rossz vagy semleges szereplőről.

És talán éppen ebben (is) rejlik a sikere. Na, nem a mészárlásban, hanem, hogy az érzelmeinél ragadja meg olvasókat.

Sokszor jutott eszembe, hogy vajon ki lesz az aki túléli a "végjátékot" a főszereplők közül. Ailey-vel beszéltem közben msn-en (szia Ailey *integet*), és neki mondtam el a teóriáimat, mert ő előbb olvasta, mint én, de minden teóriámra, csak egy jajt vagy ajjajaj-t kaptam válaszul. Így még inkább félve temetkeztem bele a könyvbe. Volt amelyik tippem beigazolódott, volt amelyik nem. Hála a jó égnek  a legsötétebbek nem, de így is okozott egy két meglepetést és néhol könnyeket is. A vége felé volt egy pont, mikor már túl volt a történet a nagy akciójeleneteken, amikor úgy éreztem, hogy ez a befejezés. Meg kell mondjam, nagyon nem tetszett, fel is írtam magamnak a kis jegyzeteim közé, hogy "nem tetszik   a vége". Erre a következő oldalon kaptam a képembe még egy apró fordulatot,a amitől aztán minden más lett. És jó lett a vége, tetszett. Bár amikor megláttam az epilógust , kirázott a hideg, aztán ahhoz képesthogy mennyire nem szeretem a "20 év múlva" kezdetű befejezéseket, ezt imádtam.

Oké. Ez a bejegyzés eddig kb. semmiről nem szólt, de nehéz írni úgy a könyvről, hogy ne mondjak el semmi lényegeset, hogy másoknak is maradéktalan legyen az élmény. 

Akciódús, izgalmas, fordulatos. Érthetővé váltak azok a dolgok, amikkel kapcsolatban kérdőjelek maradtak a Futótűzben.

 A szereplők... hmmm. Katniss szenved. Akar is a felkelők élén állni meg nem is. Természetesen le akar számolni a Kapitóliummal, de nem biztos, hogy bármi áron.

Na, ettől sem lett jobb ez a bejegyzés. Inkább abba is hagyom. Nem megy. Erről a könyvről nem.

Csodálatos volt. Aki olvasta, tudja, aki nem olvasta eddig, az tegye meg. Érdemes.

Remélem a film sem lesz rossz.