figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2012. január 21., szombat

Suzanne Collins: A kiválasztott

Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.
De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?

Üresség. Fájdalom. Hiányérzet. Boldogság. Szomorúság.
Ezek az érzések egyszerre rohantak meg, amikor elolvastam az utolsó sorát annak a könyvnek, amely lezárja ezt a hihetetlenül jó trilógiát.
Katniss A Hetvenötödik Éhezők Viadalán olyan helyzetbe kerül, amire még legrosszabb álmában sem gondolt volna. Kórházban ébred, a Tizeharmadik körzetben. Hogyan lehet ez, hogyan került oda, hol van Peeta és ezek után mi a teendő? Sok kérdés vár válaszra. 
Egy azonban biztos, a Kapitóliumot meg kell állítani. A lány pedig hirtelen a lázadók élén találja magát. Ő a Fecsegőposzáta.
Nagyon - nagyon vártam már a 3. részét a trilógiának, sokszor kacérkodtam a gondolattal, hogy elkezdem angolul olvasni, csak, hogy előbb megtudjam, hogyan végződik, de végül csak kivártam a magyar megjelenést. Mielőtt belekezdtem volna, gyorsan újraolvastam az első 2 részt, is, hogy teljes legyen az élmény és összeálljon minden apró részlet.
Mikor le kellett tennem, olyan apró okok miatt, minthogy pl. dolgoznom kellett menni, folyton azon járt az eszem, hogy mikor folytathatom.
Azért be kell vallanom, hogy kicsit félve is nyúltam hozzá minden egyes alkalommal, hiszen köztudott, hogy a disztópia műfaja nem mindig a boldogságról híres és Collins sem arról, hogy védőhálót húz a szereplői köré, hanem nyúzza és gyötri őket rendesen. Ha pedig úgy jön ki a lépés, akkor meg is öli őket, akár az olvasók számára oly' kedves szereplőket is, szemrebbenés nélkül. És hát igen, mit tagadjam, ebben a részben is gyártotta bőven a holttesteket a drága írónő, legyen szó jó, rossz vagy semleges szereplőről.
És talán éppen ebben (is) rejlik a sikere. Na, nem a mészárlásban, hanem, hogy az érzelmeinél ragadja meg olvasókat.
Sokszor jutott eszembe, hogy vajon ki lesz az aki túléli a "végjátékot" a főszereplők közül. Ailey-vel beszéltem közben msn-en (szia Ailey *integet*), és neki mondtam el a teóriáimat, mert ő előbb olvasta, mint én, de minden teóriámra, csak egy jajt vagy ajjajaj-t kaptam válaszul. Így még inkább félve temetkeztem bele a könyvbe. Volt amelyik tippem beigazolódott, volt amelyik nem. Hála a jó égnek  a legsötétebbek nem, de így is okozott egy két meglepetést és néhol könnyeket is. A vége felé volt egy pont, mikor már túl volt a történet a nagy akciójeleneteken, amikor úgy éreztem, hogy ez a befejezés. Meg kell mondjam, nagyon nem tetszett, fel is írtam magamnak a kis jegyzeteim közé, hogy "nem tetszik   a vége". Erre a következő oldalon kaptam a képembe még egy apró fordulatot,a amitől aztán minden más lett. És jó lett a vége, tetszett. Bár amikor megláttam az epilógust , kirázott a hideg, aztán ahhoz képesthogy mennyire nem szeretem a "20 év múlva" kezdetű befejezéseket, ezt imádtam.
Oké. Ez a bejegyzés eddig kb. semmiről nem szólt, de nehéz írni úgy a könyvről, hogy ne mondjak el semmi lényegeset, hogy másoknak is maradéktalan legyen az élmény. 
Akciódús, izgalmas, fordulatos. Érthetővé váltak azok a dolgok, amikkel kapcsolatban kérdőjelek maradtak a Futótűzben.
 A szereplők... hmmm. Katniss szenved. Akar is a felkelők élén állni meg nem is. Természetesen le akar számolni a Kapitóliummal, de nem biztos, hogy bármi áron.
Na, ettől sem lett jobb ez a bejegyzés. Inkább abba is hagyom. Nem megy. Erről a könyvről nem.
Csodálatos volt. Aki olvasta, tudja, aki nem olvasta eddig, az tegye meg. Érdemes.
Remélem a film sem lesz rossz.

11 megjegyzés:

  1. 1,5 napja fejeztem be az utolsó könyvet, de ha rá gondolok (és szinte mindig rá gondolok) elkap a sírhatnék. Már bánom, hogy három nap alatt mind a három könyvet kiolvastam - de egyszerűen nem tudtam letenni, nem tudtam ellene tenni. És mikor vége lett csak egyetlen egy kérdés fogalmazódott meg bennem... ennyi? Még, még, még akarok a könyvből, Katniss-ból, Peetából, és Gale-ből, de azt hiszem nem kaphatom meg azt amit akarok...
    Egyszerűen megrázott az egész történet, a valószerűsége, hogy a sors nem védi azokat akiket szeretünk és nem mindig lesz mindennek boldog a vége. Bár tudom, hogy Katniss elérte amit akart és jóval többet is kapott mint amit akart - szerelmet, (bár nem azt az elsöprőt) gyerekeket (ha nem is akart), életet - de azt hiszem ennél jóval többet vett el tőle a sors....
    Bocsi, hogy össze vissza írtam, nem összefüggően, de még mindig a könyv hatása alatt vagyok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem írtál össze- vissza, legalábbis én értettem. Valahogy én is ilyen állapotban voltam miután letettem a könyvet és ez szerintem a bejegyzésből is jól látszik. :)
      Én kimondottan örültem, hogy vége lett, mert az sem jó ha végtelen a történet. Ez pedig pont jókor lett befejezve. Kár lett volna ennél tovább húzni, mert az már a történet rovására ment volna. :)

      Törlés
    2. igen igazad van... én sem szeretem a sosincs vége könyveket...
      azért kezdtem el az Éhezők Viadalát olvasni mert tudtam, hogy nem egy hosszadalmas regény... de attól még olvasnék többet és többet Katniss-ról és a többiekről.
      Az egyik barátnőmmel azt beszéltük, hogy szívesen elolvasnánk újra a történetet, de Gale szemszögéből :) valahogy teljesen más lenne. :)

      Törlés
    3. Olvassatok fanficeket :) A rajongók tovább írják a történetet. Tudom, nem olyan mint az eredeti könyv, de mégis valami.
      Pont Gale szemszögéből? Rövidke könyv lenne nagyon, hisz alig szerepelt benne. :)

      Törlés
  2. hát épp azért, hogy ő hogy élte meg ezt az egészet... a vakfoltokat megmutatni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát sajnos szerintem az a könyv vagy nagyon rövid lenne vagy nagyon unalmas. Mert mondjuk nem biztos, hogy szeretném 300 oldalon keresztül olvasni, hogy mit gondolt, amíg nézte a Viadalt. :) Márpedig sokkal nagyobb történetet nem tudok neki elképzelni, talán csak a harmadik résznél. De az is csak maximum egy könyvet tenne ki.:)

      Törlés
  3. Én csak most találtam meg az oldaladat Nancy, ezért is reagálok erre most.

    Én is elolvastam a könyvet, és szinte egytől egyig azokat írtad le, amiket én gondolok. Kivéve pár dolgot.

    Nekem a vége nem tetszett. Mégpedig azért -javíts ki, ha nem így van- kissé számomra elkapkodott volt. Nem azért mert hipp-hopp befejezte volna, hanem mert üres volt.
    Itt most nem boncolgatni szeretném az írónő stílusát, mivel ez elég "nehéz" könyv, ennyi mindent beleírni. És most jön a DE. Nekem nem tetszett, hogy kicsit megszakította a gondolatmeneteket, túl éles volt nekem az a határ, ahol Katniss például Gale-lel beszélt kettejükről, után egy mondatot írt az írónő és már a terepről beszélt... hiányérzet. Meg természetes az, ha a háború közepén nem pont a szerelmeiről áradozik, de még akkor sem láttam teljes képet az érzéseiről, amikor a végén eldőlt, hogyan választott. Egyértelmű volt, de az érzés számomra nem jött át.

    Ott van a vége. A 12. körzet. Annyira hiányzottak emberek nekem onnan. Az anyja, Gale. Gale miért nem tűnt fel? A húga. Rettenetesen megrendítő volt látni az állapotát Katnissnek minden után... Mégis, olyan érzés volt visszatérnem vele a 12. körzetbe, mintha egyedül lett volna. Amikor körkörcsinnel a szobájában voltak (kiborulás) Peeta hol volt????

    Összességében nagyon tetszett, csupán ezek az apró részletek szúrták ki a szememet, és ezért nem tudok továbblépni.
    Pláne, mivel az ötlet egyszerűen zseniális, és annyira átéreztem a tehetetlenséget... legtöbbször csak úgy forrt a vérem, hogy "gyerünk tegyetek már valamit! Nem igaz, hogy nem tudtok elszökni!" Nem egyszerű.
    A 2. könyv végén ki is borultam, akkor éreztem a legközelebb magamhoz az "eseményeket". A 3.-nál sokszor haragudtam Katnissre, amiért folyton dühös volt Gale-re.
    Na és ott van Peeta... ő a kedvenc karakterem, ő általa éreztem azt, amit Katniss-en keresztül nem. Sokkal nagyobb szerepe volt nálam, mint amennyit kapott.

    Nem tudom érted-e, amit itt összezagyválok, de nem lehet összefüggően beszélni erről a trilógiáról. Nagyon a hatása alatt vagyok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazándiból külföldön is a vége váltotta ki a legnagyobb vitákat.Ez is ízlés dolga. Nekem pont az tetszett, hogy elvonult egy kicsit, és nem voltak sülve - főve együtt Peetával. Ami Gale-t illeti elsodorta őket egymástól az sors, mindketten élték tovább az életüket, csak nem együtt, illetve nem közel egymáshoz.

      Értettem mindent, és tudom hogy ez tipikusan az a könyv, amiről nehéz összeszedetten beszélni :)

      Törlés
  4. Hát igen, de azért barátok...
    Egy 4. könyv még jó lett volna :D Ha nem is a Kapitólium elleni harc, hanem más témában. Bár azt Katniss már nem élte volna túl lelkileg valószínűleg :S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát , fene tudja. Az egész történetnek az alapja a Kapitólium elleni harc volt. Nem tudom anélkül mennyire lehetett volna jó könyvet írni. Szerintem ennek a sorozatnak csak ártott volna egy 4. rész. :)

      Törlés

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)