Book Heaven

L.J. Smith : The Secret Circle trilógia (The Initiation, The Captive, The Power)

2012-02-14T22:18:00.000+01:00

The Initiation fülszövege:

Cassie- t beavatják szülővarosának boszorkányai körébe, ám a csoport vezetőjének barátja iránt érzett szerelme, akár halálos kimenetelű is lehet.

The Captive fülszövege:

Most, hogy bekerült a legnépszerűbb klikkbe, Cassie szinte megrészegült az újdonsült erejétől, az erőtől, ami legalább annyira addiktív, mint amennyire veszélyes.

Megrekedve két tag azon vágya között, hogy használják a kör titkos erejét. Cassie inkább egyikük barátja, Adam felé fordul, és rabul ejti a az iránta érzett veszélyes szerelem

Megbabonázva a varázslatból fakadó szerelem ígérete által, Cassie rabul ejti Adam szívét, ezzel felborítja az erők törékeny egyensúlyát és egy olyan dühöngő folyamatot indít el, aminek végkimenetelét senki nem tudja megjósolni.

The Power fülszövege:

Egyesülve Dianaval, a társaság úrnőjével, Cassie - nek fel kell áldoznia Adammal való szerelmét, hogy megmentse a Titkos Kört és New Salem városát Faye gonosz erőitől.

A végső gonosz elleni csatában való megsemmisüléstől fenyegetve, Cassie - nek csak reménykedhet, hogy a természetfeletti adottságai elég erősek ahhoz, hogy elpusztítsa a gonosz erőket.Ha győz, többet nyerhet, mint amiről valaha is álmodott, ám ha Dianaval vesztenek, az erő ahhoz megy, akik a pusztulást keresik.

Ez a mostani, egy igencsak rendhagyó bejegyzés lesz, még nem csináltam ilyet és a jövőben sem nagyon szeretnék. De, mivel mindhárom könyv elég rövid, így nem 3 külön posztban fogok róluk írni, hanem egybe veszem a trilógiát. Ez a könyv a Várólistacsökkentős kihívás keretein belül kapott helyet az olvasásaim között.

Cassie édesanyjával hazautazik szülővárosába, ahol hamar kiderül a tény, hogy ő bizony egy boszorkány. Csatlakozik a többi boszorkányhoz., ám a Kör élete nem csak játék és mese, hallottál már a gonoszról? A csúf kopasz kristálykoponyáról?

Jó tudom, ez komolytalan volt, és nem vicces, de annyira adta magát, nem lehetett kihagyni. Utólag is elnézést érte.

Szóval a kristálykoponya még sok galibát okoz majd nekik.

Innentől a bejegyzés nagy mennyiségű spoilert tartalmaz!!!!

Először is sugárzik a hálám és a szeretetem az amerikai CW televízió csatorna írói felé, akik ebből a könyvből egy olyan jó kis sorozatot sorozatot készítettek (csak úgy, mint a The Vampire Diaries esetében). Ha visszájára fordítjuk a dolgot, sajnos, a sorozathoz képest a könyv egyszerűen csapnivaló, bár azért azt is be kell vallanom, hogy annyira nem rossz mint a TVD. Maradjunk annyiban , hogy ez is valami.

Lássuk csak, mivel is kezdjem. Talán azzal, hogy ezt a 3 könyvet simán össze lehetett volna vonni és egyben kiadni (ahogyan a legújabb verzió került kiadatásra az újranyomás alkalmával), ugyanis a 3 rész alatt egy nyamvadt ügyet próbálnak meg megoldani. Ha összességében nézem, az első könyv tartalmát simán meg lehetett volna írni egy , ha nagyon - nagyon nem bírt volna az írókájával Smith, akkor két hosszabb fejezetben, és lám máris egy könyvvel kevesebb lett volna. Miért mondom ezt? Mert kb. semmi, de semmi lényeges nem történt, ami indokolna egy egész könyvet. Az első rész arról szól, hogy a többiek az új iskolában mennyire nem akarják befogadni Cassie-t, és érett gimnazisták módjára a cuccait dobálták az iskola folyosóján, meg döglött állatokat tesznek az öltözőszekrényébe, mert az tök vicces.

Aztán történt még benne olyan is, hogy elrabolták,hogy részt vegyen valamiféle rituáléban. Na, itt már éreztem, hogy nem leszünk jó viszonyban a könyvvel. Ugyanis, ha elrabolnak valakit, de mikor leveszik a szeméről a kendőt, akkor nem fognak fegyver meg semmit a fejéhez, akkor valószínűleg nem az az első reakciója, hogy elbűvölve veszt részt az eseményekben, hanem minimum sikítva elrohan. Legalábbis én ezt tenném. De lehet nekem van valami defektem. Viszont, azért drága főhősnőnknek legalább volt annyi esze, hogy a rituálé UTÁN megkérdezte, hogy ez most mi is volt tulajdonképpen, és miért van is ő itt. Ekkor világosították fel, hogy ő bizony egy boszi, amit természetes nyugalommal vett tudomásul. Majd elmesélik neki, hogy ez bizony a Kör, ahol jelen lévő a fiúk és a lányok is boszorkányok. Mi az első kérdése ezek után? Nem fogjátok kitalálni. Felkészültetek? Az első kérdése: "Hogy hívjátok a Körön belül a pasikat?"

"The guys in the Circle—what do you call them? I mean, are they wizards or warlocks or something?"

Ugye, hogy ez mennyire fontos információ volt?

Lassan bekerül a képbe a kristálykoponya, ami elkezdi megmutatni a főkonfliktust, de előtte még olyan óriási nagy problémákkal kell megküzdeniük a szereplőknek, mint hogy az egyik csaj látta Cassie-t smárolni a Kör vezetőjének pasijával és ezzel jól megzsarolja. És itt nagyjából az első rész vége. Jó, még becsúszik egy kis gyilkosság is az első részben , de a jelentősége úgyis csak a második és harmadik részben derül ki.

Nem kell megijedni, a másik két részt nem fogom ennyire részletesen leírni, mert nincs hozzá idegzetem.

Egyébként maga az alapötlet nem lenne rossz, csak hát hozzájön ugye a kidolgozás, ami azért bőven hagy maga után kívánnivalót.

Az, hogy különböző tárgyakkal, - amiket előbb meg kell találniuk - képesek felvenni a harcot a gonosszal és megmenteni a világot, akár még jó is lehetne, de akkor nem kéne ilyen bugyuta helyzetekkel, meg borzalmasan buta, és ribanc karakterekkel teletömködni a sztorit.

Előre is elnézést, de néha akaratlanul is össze fogom hasonlítani az egyes elemeket a filmsorozattal, mert képtelen vagyok teljes mértékben elvonatkoztatni.

De vissza a lényeghez. Ha már karakterek, akkor lássuk a főhősünket.

Cassie egy vérbeli szőke, barna hajjal álcázva.,esetlen, gyenge, minden csak nem főhős alapanyag ( pont az ellentéte a filmbeli Cassie-nek, aki ott szőke, viszont nem ilyen kis tutyimutyi és nem buta). Valamicskét fejlődik a végére, de az sem sokat segít rajta. Az elején külön divatmagazinokat vásárol, mert jól kell kinézni az új suliban ahhoz, hogy befogadják. Előre kell bocsátanom, hogy szerencsétlenen a divatmagazin sem sokat segített... És akkor azt már csak csendben jegyzem meg, hogy unikornisokat gyűjt.

Aztán van még a főribanc Faye. Ő még veszélyesebb mint Cassie, mert amellett hogy néha igencsak butácska, még gonosz is.

Van "A pasi", Adam, a modern kori lovag, a bölcs, a helyes, akiért döglenek a csajok és aki fölött megy a vita.

Itt szeretnék egy pici kitérőt tenni a szerelmi szálra. Megijedtetek, hogy az nincs, ugye? Jajj, hát nem is értem, hogy gondoltátok azt, hogy az kimaradhat. Az fontos. Smithnek olyan tehetsége van a szerelmi háromszögekhez, hogy arra nincsenek szavak. Diana és Adam, minimum pelenkás koruk óta együtt vannak és mindenki tudja, hogy ők bizony férj és feleség lesznek egyszer, aztán.... jön Cassie és borul minden, mert Cassie és Adam arra születtek, hogy együtt legyenek, mert ez a végzetük és első látásra egymásba szeretnek már akkor , amikor az sem tudják egymásról , hogy ki a másik.. Ugye milyen szép? Ezzel nem lenne semmi gond, ha lenne legalább egy kis catfight vagy valami, de komolyan olyan esetlenül végződik a helyzet, hogy sírni lett volna kedvem és higgyétek el , nem a gyönyörűségtől.

De kitérő vége, mert még egy karakterről írnék egy pár szót. A Kör vezetőjéről, Diana-ról. Ő a megtestesült jóság és bölcsesség ( így azért érthető, hogy miért akarták, hogy együtt maradjon Adammel), minden helyzetben tudja prezentálni a legjobb megoldást, magunk között szólva ez Cassie legnagyobb szerencséje.

Jó, bevallom ezek a karakterek így leírva nem olyan nagyon borzalmasak, de ha elolvassátok a könyvet, akkor azonnal látni fogjátok, hogy miről beszéltem.

Az olvasás alatt egyébként háromszor értem el a mélypontot, amikor határon voltam, hogy lerakom és nem olvasom tovább. Az első az volt, mikor az első részben Smith úgy jellemezte Faye-t, hogy "A female Attila the Hun.Ezen a megrázkódtatáson túltettem magam, és egy darabig nyugtom is volt. Aztán a második mélypont a vége felé következett, amikor is Cassie a házba érve azt a megrázó jelenetet látta, amit az idősek (értsd: a szereplők nagymamái és nagynénjei) meztelenül táncikálva hajtottak végre valami rituálét a gonosz ellen.

Ennél a pontnál valami olyan erőteljes röhögőgörcs kapott el, ami a végén majdhogynem sírásba csapott át.

A harmadik mélypont a végén jött szembe, de ott már minden mindegy volt. Olyan mennyiségű nyálas jelenettel zár, hogy az már valami elviselhetetlen. Ez a tipikus mindenki megbocsát mindenkinek és mindenki szeret mindenkit jellegű befejezés, de ebből is a rosszabb fajta. Diana csak úgy odaadja Cassie - nek élete szerelmét, Adamet, mert a lány maga a megtestesült jóság, aztán a két lány Faye-jel kiegészülve (aki egy kicsit átállt a gonosz oldalára, de a sok - sok szeretettől, amit kapott, megjavult) együtt vezetik a Kört.

Tiszta idilli befejezés... De élveztem, mert ez már a végét jelentette a könyvnek.

Összegezve, tanulhattam volna a Smith-szel kapcsolatos előéletemből, hogy teljesen mindegy milyen jó a film verzió, a könyv attól még rossz marad. Itt is bebizonyosodott. Nem lett volna szabad ennyire naivnak lennem és bíznom abban, hogy márpedig lehet jó az a könyv. De most már tanultam, és a negyedik részt már nem vagyok hajlandó elolvasni.

Persze, akik szeretik Smith stílusát, és szerették a The Vampire Diaries könyveket, ezt is falni fogják, amit én tiszteletben tartok, mert hát ízlések és pofonok. Nekem viszont enyhén szólva sem lett a kedvencem, pedig annyira szerettem volna, hogy jó legyen. ...

Stephanie Perkins: Anna and the French Kiss

2012-02-10T18:49:00.000+01:00

Anna nagyon várja a végzős évét Atlantában, ahol van egy jó kis állása, egy hűséges legjobb barátja, és egy alakulófélben lévő kapcsolata,a miből még bármi lehet. Éppen ezért nem igazán lelkesedik hogy egy párizsi bentlakásos iskolába küldik - egészen addig, amíg nem találkozik Etienne St. Claire-rel, a tökéletes párizsi pasival ( és angol és amerikai is egyben, ami az észveszejtő akcentusát okozza), aki teljesen ellenállhatatlan. Az egyetlen probléma, hogy a srác foglalt, és tulajdonképpen Anna is az, ha valami összejön a majd az otthoni majdnem- kapcsolatából.

Ahogy a tél lassan tavaszba vált, vajon az év egy Francia csókjával ér majd véget, ahogyan Anna - és az olvasók- várták?

Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel (ha - ha- ha, melyikkel nem....) Mindenhol csak áradoztak róla, így nem volt nehéz feltennem a kívánságlistára. Sőt még Borostyán is azt mondta, hogy szerinte nekem ez a könyv bizony tetszeni fog. Aztán, bármennyire is szimpatikusnak tűnt a leírása alapján, valahogy nem vitt rá a lélek, hogy elkezdjem. Azonban mikor belekezdtem, azonnal magával ragadott és állandóan azon járt az eszem, hogy mikor folytathatom.

Anna-t szülei a lány megkérdezése nélkül egy évre Franciaországba küldik tanulni , az ottani amerikaiaknak fenntartott iskolába. Teljesen elveszettnek és elhagyatottnak érzi magát barátai, szülei, családja nélkül egy vadidegen országban, minden nemű nyelvtudás nélkül ( ami szül néhány vicces helyzetet). Ám az iskola falain belül hamar barátokra lel, sőt talán még a szerelem is rátalál egy helyes, brit akcentussal rendelkező amerikai/francia fiú személyében.

Egy ideje nem igazán bírom a kizárólag romantikus műfajú könyveket, főleg nem, azokat, amiknek a "találkozunk-azonnal szerelembe esünk-drámázunk-kibékülünk-boldogan élünk amíg meg nem halunk" felépítésű sablon az alapjuk. A YA műfajon belül a romantikus könyvnek hála a jó égnek kicsit elrugaszkodtak ettől a végsőkig lerágott koncepciótól. Persze, azért akad ezek között is bőven félresikerült mű, de az Anna and the French Kiss egyáltalán nem tartozik ebbe az "elrontott" kategóriába.

Olyan történet ez, ami visszarepít egy picit a gimis évekbe, szerethető karaktereket felvonultató édes és vicces, de legfőképpen nyálmentes sztorit kapunk, melynek egyes mozzanatainál talán mindenki magára ismer egy kicsit. Boldog, kliséktől nem mondom, hogy teljesen mentes sztori, de a szereplők beszélgetéseivel mégis sikerült az írónőnek ellensúlyozni a csöpögés felé hajló részeket.

Külön tetszett, hogy a főszereplők egyike sem a tökéletes, minden hiba nélküli, hiperdivatos, laza csaj/csávó.

Hiába képzeli Anna St. Claire-t tökéletesnek, a történetből kiderül azért, hogy korántsem az. Sőt egy nagyon is bizonytalan, magával és családi körülményeivel küzdő srác.

Anna sem gyönyörű, vagy legalábbis nem tartja magát annak (ami már alapból nagyon nagy szó!). Rés van a fogai között, nincs megelégedve a frizurájával és olyan kis aranyosan esetlen, értem ez alatt azt, hogy akkor esik hasra, mikor nem kéne, akkor szólja el magát, amikor nem igazán kellene. Az meg amiket bizonyos helyzetekben gondol, néha kimondottan vicces.

Az is értékelendő, hogy nem egyik napról a másikra alakul ki a kapcsolatuk, tehát nem az a megszokott "azonnal beléd szerettem, mert annyira gyönyörű vagy" románc. Többször majdnem összejönnek, de valami mindig közbejön. Van, hogy a fiú barátnője, van, hogy Anna és St. Claire közös barátnője Meredith, van , hogy csak ők maguk az akadálya annak, hogy tovább lépjenek. Igen, joggal gondoljátok, hogy ez veszélyes lehet az élvezhetőségre nézve, de véleményem szerint Perkins pont jókor hagyta abba a huzavonát és engedte össze a szereplőket.

Aki régebb óta olvassa a könyvekről írt bejegyzéseimet, találkozhatott már azzal a ténnyel, hogy szeretem, ha egy könyvnek nem feltétlenül boldog a vége. Valahogy ez a "perverzió" alakult ki bennem az évek alatt. Jobban megérintenek a drámai, szomorú végkimenetelű , vagy esetleg keserédes befejezésű könyvek, mint esetleg egy olyan, ahol a végén minden szép és jó és mindenki boldog ~~túl boldog és mindenhonnan ugrálnak a rózsaszín pónik szivárványt hányva~~. Azonban itt már a könyv felénél azt éreztem, hogy muszáj, hogy jó vége legyen, máskülönben nagyon ingerült leszek. Egyszerűen nem tudtam volna másképpen elképzelni a befejezést, annyira a szívemhez nőttek a szereplők, hogy nem tudtam nem szurkolni nekik. Mostantól Perkins is belépett azoknak az íróknak a táborába, akiknek a könyveit gondolkodás nélkül veszem ezentúl a kezembe. Végtelenül gördülékeny, könnyed , kacagtató, kimondottan aranyos történet.

Remélem a Lola and the Boy Next Door is hasonlóan a kedvencemmé válik majd.

Az írónő honlapján sok érdekességet megtudhatunk, meghallgathatjuk a playlistet, a spoilerekre éhes olvasóknak is kedvez Perkins, aki a képek és a stílus alapján egy végtelenül szimpatikus nőnek tűnik, olyannak aki folyton látja az élet napos oldalát.

Cynthia Hand: Hallowed

2012-02-04T20:08:00.000+01:00

A részben angyal Clara Gradner azért edzett, hogy szembe tudjon nézni a látomásaiból jól ismert dühöngő erdőtűzzel, és kimentse a vonzó és titokzatos Christian Prescottot a lángok közül. De arra a végzetes döntésre, aminek meghozatalára kényszerül azon a napon, nem lehet felkészülni, ahogy arra a megdöbbentő felfedezésre sem, hogy a rendeltetése - aminek teljesítéséért került a Földre - nem annyira egyértelmű, mint ahogy gondolta.Szétszakítva a Christian és az iránta érzett egyre komplikáltabb érzések és a szerelme Tucker között, Clara próbálja megérteni mit is kellett volna tennie a tűz napján. Egyre mélyebbre süllyedve a részben angyalok világában, a Fehér Szárnyak és a Fekete Szárnyak közti növekvő konfliktusban, Clara szembesülni kényszerül azzal a rémisztő valósággal, hogy valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meghal.

Bizonytalan jövőjében Clara egyetlen dolgot tud biztosra: a tűz még csak a kezdet volt.

Mit is vár az ember egy sorozat nagyon jó első része után? Természetesen azt, hogy legalább ugyanolyan jó legyen a folytatás, ha nem jobb.Ha jobb nem is lett a Hallowed, ugyanazt a szintet simán megugrotta az írónő ezzel a könyvével is, aminek nagyon is örülök.

Clara rendeltetése nem épp úgy sikerült, ahogy elgondolta. Kétségbe van esve mi jön ezután. Ám ami valójában következik arra nem számít. Új látomások jelennek meg és még vészjóslóbbak mint ezelőtt, valakinek a halálát jelzik. De kiét?

Clara közben egyre jobb rálátást kap az angyalok között dúló harcra, ám ez sem könnyíti meg a helyzetét.Több fronton is helyt kell állnia. Vajon sikerül neki?

Viszonylag régen, kb. egy évvel ezelőtt olvastam az Unearthlyt (Angyalsorsot), és azonnal kedvencemmé vált. Természetes, hogy nagyon - nagyon vártam a folytatást. Az első rész végén voltak határozott ötleteim, hogy merre fog elmenni a történet, de erre nem számítottam, eszembe sem jutott, hogy így alakul majd az események tengere. Azt gondoltam, hogy Clara két pasi között fog őrlődni, mint, ahogy nagyon sok YA regény második része is ebbe a - fogalmazzunk úgy - hibába esik. Azonban Hand beleírt egy olyan drámai szálat, ami abszolút elfeledtette velem olvasás közben az úristen-melyiket-válasszam-a-két-szuperpasi-közül dilemmát. Ettől a nem várt eseménytől egyénként kicsit, szomorkás, amerikai stílusban szólva darkos lett a sztori, ami nem baj, sőt nekem kimondottan tetszett (és igen itt jön elő megint az a becsípődésem, hogy szeretem, ha egy sztori vége szomorkás. Tudom, hogy ez még nem a vége, de na... ) Szóval a haláleset miatt (ami nem csak a fülszövegben szereplő reklámfogás, hanem tényleg meghal valaki, de azt nem mondom meg, hogy ki, bibibi :P ) felbukkan egy eddig ismeretlen szereplő, akitől többet tudunk meg Clara származásáról.

Felépítésben is hasonló a történet, mint az első rész, az eleje sokkal lassabb, de ez mind szükséges, hogy minden kellő információ meglegyen ahhoz, hogy fel tudja vezetni a végét. Nincs ezzel semmi gond, főleg úgy, hogy egy – két helyen megint csak sikerült meglepnie.Nem kimondottan szeretem a szerelmi háromszögeket, mert eléggé elcsépeltté váltak az utóbbi időben, azonban itt ez nem a fő szál, ráadásul egészen élvezhetően is van megírva, bár akik Tuckerrel szimpatizálnak nem igazán lesznek elragadtatva a kapcsolat alakulásával, ahogy a könyv végével sem. DE! Biztos vagyok abban, hogy nem ez lesz a trilógia vége. Ez a helyzet valószínűsíthető, hogy változni fog, mire Clara kalandjai befejeződnek. Nem, biztosra nem tudom, csak sejtem.

A fogalmazás is sokat fejlődött, eltűntek a tőmondatok, aminek én, személy szerint kimondottan örülök. Igazán az tetszik benne, hogy érezni, minden előre meg van tervezve, nem csak így véletlenszerűen vannak beledobálva bizonyos elemek és jelenetek, hanem egy szépen felépített történetszál darabjai, még akkor is , ha ez elsőre nem látszik. Lesz ami most lényegtelennek tűnik, de a 3. részben lehet, hogy fontossá válik. Erre egyébként tökéletes bizonyítékot nyújtanak az utolsó jelenetek.

Összességében ismételten egy nagyon jó kis könyvet adott ki a kezéből Hand, még akkor is, ha néha szívszaggató jelenetekkel tarkította és nem épp a legvidámabban zárult a rész. Főleg, hogy egy igencsak csúnya függővéget csempészett oda a drága írónő, ami nagyon nem volt szép dolog tőle. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat a 3. részre és mi lesz a vége a trilógiának. Sejtésem szerint lesznek még itt izgalmak bőségesen.

De addig is itt a Hallowed trailere és a írónő blogján megtalálható oldalt a könyvhöz tartozó playlist "Musical inspiration for Hallowed" címmel. magyarul pedig ősszel foghatjuk a kezünkbe a könyvet.

Suzanne Collins: A kiválasztott

2012-01-21T18:17:00.002+01:00

Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.

De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?

Üresség. Fájdalom. Hiányérzet. Boldogság. Szomorúság.

Ezek az érzések egyszerre rohantak meg, amikor elolvastam az utolsó sorát annak a könyvnek, amely lezárja ezt a hihetetlenül jó trilógiát.

Katniss A Hetvenötödik Éhezők Viadalán olyan helyzetbe kerül, amire még legrosszabb álmában sem gondolt volna. Kórházban ébred, a Tizeharmadik körzetben. Hogyan lehet ez, hogyan került oda, hol van Peeta és ezek után mi a teendő? Sok kérdés vár válaszra.

Egy azonban biztos, a Kapitóliumot meg kell állítani. A lány pedig hirtelen a lázadók élén találja magát. Ő a Fecsegőposzáta.

Nagyon - nagyon vártam már a 3. részét a trilógiának, sokszor kacérkodtam a gondolattal, hogy elkezdem angolul olvasni, csak, hogy előbb megtudjam, hogyan végződik, de végül csak kivártam a magyar megjelenést. Mielőtt belekezdtem volna, gyorsan újraolvastam az első 2 részt, is, hogy teljes legyen az élmény és összeálljon minden apró részlet.

Mikor le kellett tennem, olyan apró okok miatt, minthogy pl. dolgoznom kellett menni, folyton azon járt az eszem, hogy mikor folytathatom.

Azért be kell vallanom, hogy kicsit félve is nyúltam hozzá minden egyes alkalommal, hiszen köztudott, hogy a disztópia műfaja nem mindig a boldogságról híres és Collins sem arról, hogy védőhálót húz a szereplői köré, hanem nyúzza és gyötri őket rendesen. Ha pedig úgy jön ki a lépés, akkor meg is öli őket, akár az olvasók számára oly' kedves szereplőket is, szemrebbenés nélkül. És hát igen, mit tagadjam, ebben a részben is gyártotta bőven a holttesteket a drága írónő, legyen szó jó, rossz vagy semleges szereplőről.

És talán éppen ebben (is) rejlik a sikere. Na, nem a mészárlásban, hanem, hogy az érzelmeinél ragadja meg olvasókat.

Sokszor jutott eszembe, hogy vajon ki lesz az aki túléli a "végjátékot" a főszereplők közül. Ailey-vel beszéltem közben msn-en (szia Ailey *integet*), és neki mondtam el a teóriáimat, mert ő előbb olvasta, mint én, de minden teóriámra, csak egy jajt vagy ajjajaj-t kaptam válaszul. Így még inkább félve temetkeztem bele a könyvbe. Volt amelyik tippem beigazolódott, volt amelyik nem. Hála a jó égnek a legsötétebbek nem, de így is okozott egy két meglepetést és néhol könnyeket is. A vége felé volt egy pont, mikor már túl volt a történet a nagy akciójeleneteken, amikor úgy éreztem, hogy ez a befejezés. Meg kell mondjam, nagyon nem tetszett, fel is írtam magamnak a kis jegyzeteim közé, hogy "nem tetszik a vége". Erre a következő oldalon kaptam a képembe még egy apró fordulatot,a amitől aztán minden más lett. És jó lett a vége, tetszett. Bár amikor megláttam az epilógust , kirázott a hideg, aztán ahhoz képesthogy mennyire nem szeretem a "20 év múlva" kezdetű befejezéseket, ezt imádtam.

Oké. Ez a bejegyzés eddig kb. semmiről nem szólt, de nehéz írni úgy a könyvről, hogy ne mondjak el semmi lényegeset, hogy másoknak is maradéktalan legyen az élmény.

Akciódús, izgalmas, fordulatos. Érthetővé váltak azok a dolgok, amikkel kapcsolatban kérdőjelek maradtak a Futótűzben.

A szereplők... hmmm. Katniss szenved. Akar is a felkelők élén állni meg nem is. Természetesen le akar számolni a Kapitóliummal, de nem biztos, hogy bármi áron.

Na, ettől sem lett jobb ez a bejegyzés. Inkább abba is hagyom. Nem megy. Erről a könyvről nem.

Csodálatos volt. Aki olvasta, tudja, aki nem olvasta eddig, az tegye meg. Érdemes.

Remélem a film sem lesz rossz.

Kelley Armstrong: Bitten (Woman of the Otherworld 1.)

2012-01-11T20:13:00.000+01:00

Elena Michaels a világ egyetlen női vérfarkasa. És elege van belőle. Elege van, hogy az életét rejtőzködve és védekezve kell tölteni, ahol a legfontosabb dolga, hogy rossz útra tért vérfarkasokat vadásszon le. Elege van a világból, amely nem csak elfogadja a legrosszabb tulajdonságait – a hirtelen haragját, az erőszakosságát –, de még meg is követeli. Ennek tetejében pedig rájön, hogy kezdi megszokni ezt az életet, hogy ilyen személy legyen.
Szóval otthagyta a Falkát, és visszatért Torontóba, ahol megpróbál emberként élni. Amikor a Falka vezére a megkéri, hogy segítsen a hirtelen kitört lázadást leverésében, Elena csak azért megy bele, mert az adósa. Mikor mindennek vége lesz, törleszti minden tartozását a Falkával szemben, és emberként élhet. Amire vágyik. Tényleg.

Magyarországgal ellentétben Kelley Armstrong hazájában , Kandában illetve az Egyesült Államokban nem az elsősorban fiataloknak szóló Sötét erők trilógiával robbant be a köztudatba, hanem a Women of the Otherworld című felnőtt sorozatával, őszintén megvallva teljesen jogosan.

Elena Philippel, a barátjával Torontóban, a saját kis lakásában éli a felnőttek hétköznapi életét. Illetve élné, ha nem akadályozná őt ebben valódi énje, a vérfarkas oldala.

Ő fajtájának egyetlen nő tagja, ráadásul előző szerelme változtatta őt azzá, ami. De ha már megtörtént, megpróbál alkalmazkodni. Ez többnyire azt jelenti, hogy Elena próbál távol maradni a "megteremtőjétől" Claytől, a Falkától és magától a vérfarkas léttől, amíg csak lehet. Ez egészen addig jól működik, amíg a Falka nem kezdi őt telefonon hívogatni. Segítségre van szükségük, hogy kinyomozzák ki áll a közelükben történt gyilkosságok hátterében. Választania kell, hogy figyelmen kívül hagyja fajtája segélykérését vagy hátrahagyja a nagy erőfeszítések árán kialakított új életét és visszatér a Falkához.

Kedves írópalánták és/vagy elsőkönyves írók, akik nem vagytok megelégedve a könyvetekkel kapcsolatos visszajelzésekkel! (akinek nem inge....) Ajánlom figyelmetekbe a Bittent. Így kell megírni egy első könyvet, illetve hát minden első könyvnek ilyennek kellene lennie és az olvasók máris el lennének kényeztetve. Ha nekem kiadóm lenne ennél nem adnék alább, az tuti. Az első betűtől az utolsóig minden a helyén volt és pont.

Nem véletlenül szeretem Armstrongot, minden féle - fajta fenntartás nélkül.

Igazándiból az sem tudom, hogy hol kezdjem. Megvolt benne minden, ami egy jó kis felnőtt vérfarkasos sztorihoz szükséges. Semmi szépítés, semmi csicsa, semmi maszlag, csak a rideg valóság, a vérfarkaslét összes negatívumával együtt. Persze, azért pozitívumok is voltak, de mivel nem Elena választotta ezt a létet, így a kellemetlen velejárók kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak.

A Falka egy kiéhezett hímekből álló banda, ezért mivel Elena az egyetlen "nőstény", egyértelmű, hogy minden falkabeli pasi rá csorgatja a nyálát valamilyen szinten, kivéve talán a falkavezér Jeremy-t. De mégis tiszteletben tartják azt a kimondatlan tényt, hogy a lány Clay-é, azé a férfié, aki átváltoztatta. Azé az arrogáns, öntelt baromé (totál imádnivaló :D).

" Clay started in the bathroom. He was gone maybe ten minutes before he called out, "Here's the scoop. The guy uses hotel shampoo and hotel soap. He hasn't broken the seal on the conditioner. There's a Bic razor and no sign of a toothbrush, toothpaste, or mouthwash. So we're looking for a guy with split ends and a serious breath problem. Any of this helping, darling?" (Kelley Armstrong: Bitten, 185.o)

Az a tipikus se veled, se nélküled kapcsolat az övéké. Imádták egymást a kezdetek kezdetén, ám amikor Clay megharapta a lányt, ez átfordult valami egészen másba. Azonban azt le sem tagadhatják, hogy izzik körülöttük a levegő minden pillanatban, ha meg elviselhetetlenné válik az izzás, akkor beadják a derekukat, hát istenem, ilyen az élet ... ;) Nem lehet nem szurkolni nekik.

Elena dühös, nem igazán akar rész venni ebben a falka dologban, sőt, ki akarja zárni az életéből, de hát ez közel sem olyan egyszerű.

A többi fő karakter is nagyon jó, könnyű volt őket magam elé képzelnem. Némelyikük reakcióját már előre ki tudtam találni a végén.

És azért azt se hagyjuk ki, hogy viccesek. Nem éppen humorgombócok, de mindig a kellő helyen és a kellő időben ejtenek egy - egy poént (hála Armstrong néninek)

"One day I was in San Diego with Antonio delivering a warning to another mutt and, knowing Daniel had been living there a few months, I slipped away from Antonio to say hello to Daniel. When I got to his apartment, I caught him trying to hide a woman in the closet. It wouldn't have been so bad if the woman was still alive. Apparently, she had been, right up until I rang the doorbell, upon which Daniel snapped her neck and tried to stuff her into a closet so I wouldn't find him with someone." (Kelley Armstrong: Bitten, 241.o)

Maga a történet mellőzi a sablonokat. Nem mondom hogy teljesen mentes, de azért 90%-ban, ami a mai könyveket elnézve, legyen szó felnőtt vagy ifjúsági irodalomról, kiváló aránynak számít. Kicsit egyébként olyan érzésem volt, hogy ötvözte a vérfarkasos sztorit a bérgyilkosos történetével, az Exit Strategy-vel. Legalább annyi volt a gyanúsított itt is, viszont így legalább izgalmasra sikeredett.

A gyilkosságok, a küzdelmek is elég részletesen leírtak, úgyhogy senki ne várjon leányregényt. Egy - két szexjelent is becsúszik, ha jól emlékszem talán kettő - három, tehát nem ezen van a hangsúly, de érzékelteti (nagyon is jól), hogy az ösztönök igenis átveszik néha az uralmat...

Tényleg minden volt benne, és bár meglepően kevés benne a párbeszéd, ami nekem az elején furcsán vette ki magát, egyáltalán nem válik tőle unalmassá, vontatottá a cselekmény.

Szó mi szó, nagyon várom, hogy megkaparintsam a következő részét a sorozatnak!

Becca Fitzpatrick: SIlence (Hush, hush 3.)

2012-01-03T21:33:00.000+01:00

A Nora és Patch közti zaj elcsendesült. Úrrá lett rajtuk a sok titok, amelyek szétzilálták Patch sötét múltját, melyek összekötöttek két összeegyeztethetetlen világot. Szembenéztek szívszorító árulásokkal, hűséggel és bizalommal és mindezt a szerelemért, ami képes átlépni a föld és a menny közti határokat is.

Semmi mással csak egymásba vetet hitükkel felszerelkezve, egy olyan harcba kezdenek, ahol kétségbeesve küzdenek azért, hogy megállítsák azt a gazembert, aki rendelkezik az erővel, ami örökre összezúzhat mindent , amiért a két fiatal dolgozott, a szerelmüket is beleértve.

A 2. rész azzal zárult, hogy Nora és Patch (nem, még mindig nem vagyok hajlandó őt Foltnak hívni) édes kettes pillanatainak közepébe betoppan Hank Millar, Nora apucija.

A Silence 3 hónap kihagyás után folytatódik egy egészen érdekes fordulattal...

Nora amnéziás és 3 hónap után látják őt először. Hogy mi okozta emlékezetkiesését, hol volt hónapokig és mi történt vele ez idő alatt, nem tudja senki, még ő maga sem. Ráadásul arra tér vissza, hogy esküdt ellenségének Marcie-nak az apja (és tulajdonképpen a saját apja, akit utál), Hank Millar , Nora anyjával randizgat.

A lány próbál visszatérni a normál hétköznapok ritmusába, annak ellenére, hogy 5 hónapnyi emléke hiányzik, ám a normális szót el is felejtheti szinte azonnal, hiszen hirtelen különösebbnél különösebb lények kerülnek az útjába, egy Jev nevű fickó véletlenül mindig arra jár, amerre ő, ezen kívül felbukkan Scott is, egy állítólagos jó barát,a ki segíteni akar azzal, hogy felvilágosítsa arról, amit tudni a kellene.

Ám ez még csak a kezdet. Egy szimpla amnéziánál jóval nagyobb dolog van a háttérben és Norának magának kell kibogozni a szálakat.

Tudni kell rólam, hogy nagyon ritkán hagyok félbe könyvet. Csak akkor teszem, ha biztos vagyok abban, hogy mire folytatni tudnám az olvasást normális ütemben, addigra már nem fogok emlékezni az addig elolvasott részekre. Ezzel a könyvel is így történt első nekifutásra, plusz bejött még egy kis ideiglenes YA undor is, így megtörtént az, hogy biza' félretettem.

De nem bántam meg, mert így második nekifutásra, zökkenőmentesen és örömmel olvastam végig. A Crescendo kicsit gyengébbre sikerült, mint a sorozat nyitó része, így egy picit aggódtam, hogy ennek a résznek mi lesz a sorsa, de a végére bebizonyosodott, hogy a Crescendo nem egy lefelé ívelő tendencia nyitánya volt, hanem csak szimplán egy gyengébbre sikerült rész.

Bár az eleje egy kicsit eseménytelenebb volt, valószínűleg drága főhősnőnk amnéziája miatt, de ennek ellenére mindig történtek apróságok, amik vitték tovább a sztorit.

Történetileg is egyértelműen izgalmasabb, mint az elődjei, messze az első helyen áll ilyen szempontból az eddigi 3 rész közül.

Külön tetszett, hogy bejött a kívánságom, hogy Scott szerepeljen ebben a részben is. Nincs mit tenni, már a második részben is szimpatikus volt valamiért, de itt aztán igazán megkedveltem, bár az még a jövő zenéje, hogy a jó avagy a rossz oldalt választja - e a végén. A Silence befejezése alapján nem lehet megmondani biztosan, teljesen két esélyes a dolog.

Patchről nem igazán akarok írni, mert nem akarok átmenni tinilányos vinnyogásba, márpedig esélyes, hogy az lenne a vége. Ő az én guilty pleasure-öm. :))

Szóval térjünk át Nora-ra Na, róla azért többet lehet írni. Eddig kicsit esetlenke volt meg butácska. Most azért már kezd a javulás útjára lépni, de még mindig megtalálhatóak nála azok a tipikus YA főhősnőkre jellemző tettek, mint például, ha azt mondják neki, illetve nem is mondják, hanem parancsolják neki, hogy maradjon ott, ahol van, de ő mégis úgy dönt, az a a jobb megoldás, ha elmegy onnan, annak ellenére, hogy tudja így bármikor megölheti/elkaphatják/bánthatják stb. Jó, tudom, tudom, ez egy könyv, és másképp nem haladna a cselekmény, na de akkor is...

Szóval még nem vetkőzte le magáról teljesen a YA hősnőkre oly jellemző tulajdonságokat (~~többek között a szimpla hülyeséget~~), de van benne potenciál, ezt bebizonyította a zárómomentumok egyikében.Sikerült meglepnie és ez már valami.

Eredetileg ez a kötet zárta volna a trilógiát. Nyílván kapott volna valami szupe happy endet, sejtem is, hogy mit, de a siker érdekében fel kellett ezt áldozni és írni még bele egy szálat, amin tovább lehet vinni a cselekményt.

Nem vagyok híve az előre beharangozott lezárások felbontásának és folytatásának, mint tudjuk nem sok jó sül ki az ilyenekből (khm... L.J.Smith....khm) Éppen ezért vegyes érzelmekkel várom a híres 4. részt, aminek még se címe, se borítója csak annyit lehet tudni, hogy 2012 őszén érkezik.
Végezetül az írónő Playlistje a könyvhöz kapcsolódóan (megint csak vannak jó számok ), illetve a könyv trailere:

B.Ú.É.K!

2011-12-31T15:52:00.000+01:00

Idén sem szeretnék senkit feleslegesen számadatokkal terhelni, ahogy tavaly sem tettem. Magamnak ugyan összesítettem hogy hány könyvet olvastam, ez milyen arányban volt angol nyelvű meg magyar nyelvű és még jó pár szempontot figyelembe vettem. Inkább csak általános észrevételként jegyezném meg, hogy sajnos idén sokkal kevesebbet sikerült olvasnom, mint tavaly, de ennek is megvan az oka, remélem, ezen jövőre tudok majd javítani. A terv már megvan , csak a kivitelezésen kell majd csiszolni. Az is tény, hogy idén sokkal több könyvet olvastam angolul az előző évhez képest, amire külön büszke vagyok :)

Ami még könyves és idei, az a várólistacsökkentés, amit sikeresen elbuktam, de jövőre újra nekifutok, remélem immár sikerül is a végére érnem.

Azt hiszem ennyi elég is volt a számok nélküli statisztikából, úgyhogy nincs más hátra, minthogy

Boldog Új Évet Kívánok minden kedves rendszeres és rendszertelenolvasómnak, és kívánom, hogy a jövő év is bővelkedjen jobbnál jobb olvasmányokban!

happy new year graphics

Lisa Schroeder: Chasing Brooklyn

2011-12-26T11:42:00.000+01:00

Nyugtalan lelkek és üres szívek.

Brooklyn képtelen aludni. A bartája , Lucca, éppen egy éve halt meg és most a közös ismerősük, Gabe is elhunyt túladagolásban.

Minden egyes alkalommal, mikor becsukja a szemét, Gabe szelleme vár rá. A lánynak fogalma sincs mit akarhat, és miért nem Lucca látogatja inkább az álmait.

Nico képtelen megállni. Folyamatosan fut, próbál menekülni a fájdalom elől, amit öccse elvesztése okozott neki. De mikor Lucca szelleme üzeneteket hagy neki, melyben arra kéri, hogy segítsen Brooklynnak, a fiú elnyomott érzelmei a felszínre törnek.

Amikor a rémálmok erősödnek, és az üzenetek egyre egyértelműbbé válnak, Nico nyit Brooklyn felé. De egyikük sem képes bevallani, hogy kísértik őket. Egészen addig, amíg be nem engedik a másikat az életükbe, egyetlen lélek sem lesz képes megnyugodni.

Azt hiszem az I heart you, you haunt me-ről szóló bejegyzésemben már írtam, hogy igazándiból az írónő könyvei közül ez volt az amit elsőként, már jóval a megjelenése előtt kiszúrtam magamnak, de aztán mégis a fent említett darab került előbb a kezembe. AZonban ez is megerősített abban, hogy az írónő összes könyvét szépen sorban el kell olvasnom.

Elöljáróban annyit, hogy ez is nagyon jó volt, de az I heart you mégis egy hangyányit jobban tetszett.

Brooklyn elvesztette barátját, Luccát, Nico pedig az öccsét egy évvel ezelőtt egy autóbalesetben. Ez valamilyen szinten összeköti őket. Aztán egy évvel a baleset után meghal Gabe is túladagolásban, aki szintén az autóban ült azon a bizonyos estén. Sokan azt hiszik öngyilkosságba menekült, mert képtelen volt elviselni a tudatot, hogy Ő túlélte, Lucca pedig nem.

Brooklynban és Nicoban van még valami közös a veszteségen kívül, mégpedig az, hogy mindkettejüket látogatja egy szellem. Brookly-t Gabe szelleme, Nico-t pedig Lucca.

De, hogy miért, azt egyikük sem tudja. Talán akkor sikerül kideríteni, ha mesélnek egymásnak ezekről a titokzatos látogatókról, ám az nem is olyan könnyű...

Azt hiszem, azt már említenem sem kell, hogy imádom ezt a rendhagyó, verses regényformát. Több könyvnél is említettem már, így itt nem áradoznék róla részletesen, nem akarok senkit untatni vele feleslegesen.

Csak annyit említenék meg, hogy tényleg annyival többet képes átadni, mint egy hagyományos könyv....

Na, de térjünk át a lényegesebb részekre.

A történetet 2 szemszögből követhetjük, felváltva mesél Brooklyn és Nico, ami azért is tetszett, mert sokszor ugyanazt a helyzetet láthattuk más szemmel.Ez a váltott szemszög egyik előnye.

A mesélő fejezetenként változik, fejezetcímként pedig az épp aktuális dátumot láthatjuk. A teljes könyv egyébként cirka 2 hónapot ölel fel.

Az is jócskán hozzáad a könyv sikeréhez esetemben, hogy iszonyatosan jók a szereplők. Annyira jó, hogy van még YA írónő, aki tud jó, valós karaktereket írni, akikről elhisszük, hogy bármikor szembejöhetnek velünk az utcán. Normálisan , életszerűen reagálnak egyes helyzetekre és a párbeszédeik (már amennyire ez a versformából látszik) sem erőltetettek, hanem abszolút hihetőek.

Nicot-t nagyon bírtam. A futásban próbálja feldolgozni testvére halálát, aki nem csak testvére, hanem legjobb barátja is volt. Amikor rájön, hogy talán több is köti a lányhoz, testvére (volt)barátnőjéhez, mint a gyász, leblokkol, mert a legnagyobb félelme, hogy Brooklyn Luccát keresi majd benne, ezt pedig nem szeretné.

Brooklyn is szimpatikus, ő is küzd a saját démonjaival, próbálja túlélni a múltbéli és a jelenbeli tragédiákat a saját elgondolásai szerint. Kerülgetik egymást, de egyik sem meri megtenni megtenni az első lépést a másik felé, egyik sem képes elmondani a másiknak a nagy titkát. Ami érthető is, mert ki az aki úgy indítana egy lehetséges kapcsolatot, hogy elkezd azokról a szellemekről beszélni, amiket lát? Elég bizarr lenne.

Éééééés megint ki kell emelnem a zenei utalásokat. Az előző könyv után csak remélni tudtam, hogy ebben a könyvben sem lesz másképp és jobbnál jobb számokkal fogja feldobni a történetet az írónő a megfelelő helyen, a megfelelő időben. Volt itt minden, mi fülnek ingere: Kings of Leon, Jason Mraz, The Killers, Fall Out Boy, Linkin Park, Coldplay (tőlük a Fix you c. szám, amiért külön rajongok), Lifehouse, All American Rejects. The Fray, Evanescence. A bandák nevére kattintva pedig bele is hallgattattok pár számba, amik szerepeltek a könyvben. Már ezekért megérte elolvasni.

Aztán ha az eddig felsorolt okok nem lennének elegendők, hogy elolvassuk a könyvet, megsúgom, hogy vannak itt még Schroeder - féle szellemek is. Tudjátok, nem a csilli-villi, tapizható, látható, cuki szellemek, hanem a "normál" szekrényajtót nyitogató, hátborzongató, fura üzenetekkel kommunikáló fajtából valók. Ijesztőek, bár szándékaik nem rosszak, jelenlétüket hideg fuvallat jelzi, láthatatlanok, szóval olyan hagyományosak, ami ebben a csillogó vámpírokkal és szexi zombikkal teletűzdelt világban, amivel mi olvasók mostanában körbe vagyunk véve, kimondottan gyöngyszemnek számít.

A végére maradt még egy pici érdekesség is. A könyv végén megjelenik és/vagy említve van az I heart you-ból megismert Ava és Jackson. Tehát ez a történet is akkoriban és azon a helyen játszódik, ahol a másik könyv.

Eddig sem titkoltam, hogy engem jobban el lehet kápráztatni egy szomorkás, tragikus véggel, mint egy csupa rózsaszín ömlengéssel. Pontosan ezért maradt összességében alul ez a könyv az írónő általam már olvasott másik könyvével szemben. Ott nincs egyértelmű boldog vég, itt van. Nincs ezzel semmi gond, csak én a "nem hagyományos" befejezéseket jobban értékelem.

Ezt leszámítva pillanatok alatt beszippantott, letehetetlen volt, és azonnal el is kezdtem a következő Schroeder könyvet.

A könyv trailere kedvcsinálónak:

"Karácsonynak éjszakáján..."

2011-12-23T21:23:00.001+01:00

Mindenkedves olvasómnak Békés, Olvasnivalóban Gazdag Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!

Ruta Sepetys: Between Shades of Gray

2011-12-17T11:28:00.000+01:00

Lina pontosan olyan, mint akármelyik másik 15 éves litván lány 1941-ben. Fest, rajzol, fiúkról álmodozik. Egészen addig, amíg egy éjjel szovjet katonák nem dörömbölnek házuk ajtaján, hogy kiszakítsák családját az otthonukból, és az általuk már jól ismert, megszokott életből. Apjától elválasztják, majd anyjával és öccsével együtt egy tömött és koszos vonatvagonba rakják őket, és lassan kelet felé utaznak, hogy a Sarkkört átlépve Szibéria leghidegebb részén egy táborban dolgozzanak. Ott Sztálin parancsainak engedelmeskedve cukorrépát takarítanak be és a legkegyetlenebb körülmények között küzdenek életükért.

Lina a művészetben talál megnyugvást, aprólékosan, nagy kockázatot vállalva rajzban dokumentál mindent, és reméli, hogy ezek eljutnak majd apjához, és elárulja neki, hogy még élnek.

Hosszú és szívet tépő utazás ez, éveket ölel fel és több mint 6500 mérföldet, de jellemzi hihetetlen erő, szeretet és a remény, hogy Lina végül túléli.

A Between Shades of Gray egy olyan regény, amelytől elakad a lélegzeted és rabul ejti a szívedet.

Több külföldi blogon is áradoztak róla, sokat szerepelt a sikerlistákon is, és bár nem a preferált műfajaim közé tartozik, mégis ahogy ránéztem, éreztem, hogy ennek adnom kell egy esélyt.

Linát 1914. június 14-én elhurcolják a szovjet katonák otthonukból, Litvániából. Apjától is elszakítják őket, így a lány, anyjával és öccsével Jonas-szal marad több száz idegennel egy vonatvagonban. Fogalmuk sincs hová viszik őket, vagy hogy valójában miért jutottak erre a sorsra. A vonaton Lina barátságot köt Andriussal, a vele egyidős, szintén Litván fiúval. Minden reményük az, hogy hamar kiszabadulnak, ám az idő csak telik, és ők még mindig csak dolgoznak, ráadásul egy idő után elválnak útjaik. A lányt az élteti, hogy ígéretéhez híven újra láthassa Andriust, aki megígérte a lánynak búcsúzáskor, hogy még találkoznak majd.

Annak ellenére, hogy nem nagyon szoktam történelmi regényeket olvasni, tudtam, hogy ez jó választás lesz, és be is igazolódott a gyanúm. Gyönyörűen megírt, igaz alapokra helyezett történet a II. világháború kegyetlen történéseinek közepéből. Arról, hogy egy fiatal lány hogyan küzd meg azzal, hogy az oroszok magukhoz csatolják Litvániát, és emberek tömegét hurcolják el otthonukból, hogyan tartja fent magában a reményt az utolsó pillanatig, hogyan küzd a családjával együtt az életéért, a túlélésért, bármilyen eszközzel.

Sepetys nagyon jól ír. Egyszerű mondatokkal tökéletesen festi le a tájat a körülményeket, és a szereplőket is. Nem véletlenül lett a cím Between Shades of Gray,. Ténylegesen olyan szürke a hangulata a regénynek az elejétől egészen a végéig.

A karakterek kidolgozottak, folyamatosan érzékelhető rajtuk a változás, de mégis vannak tulajdonságaik, amik egészen a végig megmaradnak. Lina, aki a regény egészében érezhetően lázadó típus, sokszor öccsének, anyjának, Andriusnak kell lecsendesítenie, átveszi a végén anyja vezető szerepét, Jonas is jóval érettebbé válik a történet végére, a kisfiúból a kényszerhelyzet hatására korán felnőtt lesz.

Néhol annyira szívszorítóan írja le az írónő az eseményeket, hogy ember legyen a talpán, aki egy picit nem érzékenyül el, például mikor a vonatállomáson a bezárt emberek a himnuszt kezdik énekelni. Természetesen nem könnyű olvasmány, hiszen nehéz mások megaláztatásáról, megszégyenítéséről, kegyetlen körülmények közötti sínylődéséről olvasni, de mégis azt vettem észre, hogy nem lehetett elszakadni tőle, mert tudni akartam, hogy mi lesz Lináék sorsa, még akkor is ha tudni lehet, hogy nem valószínű, hogy happy end a vége.

Sepetys még azt is elérte, hogy a végére a szovjet őröket is kicsit más szemmel néztem, hiszen ők is parancsot teljesítettek, és némelyikük nem volt teljesen érzéketlen.

Összességében egy szívszorító történelmi regény, ami megérdemelten kapott nagyon jó értékeléseket. Tökéletes képet kapunk a Sztálin uralma alatt fennálló állapotokról egy fiatal lány szemén keresztül. Korosztályt tekintve hivatalosan 16 éves kortól bárkinek ajánlott, még a felnőtteknek is kitűnő olvasmány lehet, de elsősorban inkább az érettebb gondolkodású fiataloknak ajánlanám.. Ha pontokban kellene értékelnem, megkapná a maximumot, kegyetlen és gyönyörű egyszerre.

Az alábbi videóban az írónővel látható egy interjú, amiben nagyon sok kulisszatitkot elárul a regény születésével kapcsolatban.

Csökkentsd a várólistádat! 2012.

2011-12-13T10:01:00.003+01:00

Igen. Tudom. Idén csúfosan elbuktam,(~~mert lusta dög vagyok, meg más dolgom volt~~) hisz a 12 betervezett könyvből mindössze 4 szerencsés kiválasztottat sikerült elolvasnom. Bár az is igaz, hogy olyan szempontból szerencsésnek mondható, hogy mindegyik amelyik a kezembe került, jó volt. Szóval talán nevezhető fél sikernek.

De mivel nem szokásom feladni, meg különben is jó buli, így jövőre is benevezek, mert Lobó megint meghirdette a játékot!. Ám most okosabban válogattam össze a listát, sőt csináltam biztonsági listát is, tanulván az eddigi tapasztalatokból.

Ebben a posztban fogom majd jelölni, hogy hol tartok és majd linkelem a könyvekről a bejegyzéseket is.

Szóval az idei lista:(ide kattintva borítókkal is megtekinthető)

Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
Pittacus Lore: I Am Number Four
Gabriel Garcia Marquez : Szerelem kolera idején
Nalini Singh: Angyalvér
Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod
Paolo Coelho: A portobelloi boszorkány
~~L.J.Smith : The Secret Circle Volume I-II.- The Initiation & The Captive~~
~~L.J.Smith: The Secret Circle Volume - The Captive part II. - The Powe~~r
Cassandra Clare: City of Fallen Angels
Kami Garcia - Margaret Stohl: Beautiful Creatures
Vavyan Fable: Varázscsók
Rachel Caine: Bite Club

És a pótlista: (ide kattintva borítókkal együtt)

Alkyoni Papadaki: A hold színe
Paolo Coelho: A győztes egyedül van
Eden Maguire:Beautiful Dead 3. - Summer
Eden Maguire: Beautiful Dead 4. - Phoenix
Holly Black: White Cat
Courtney Summers: Some Girls Are
Daniel Keyes: Érintés
J.K.Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
Kelley Armstrong: Made to Be Broken
Sophie Kinsella: Mini Shopaholic
Richelle Mead: Succubus on Top
Karen Marie Moning: Darkfever

100 Novels - Kiálts a szabadba!

2011-12-09T15:48:00.001+01:00

Nem titok, hogy bár nem az én korosztályom, mégis nagyon támogatom a 14-20 éves fiatalok problémáit bemutató könyveket, írásokat, novellákat, verseket. Nem is gondolnánk hány és hány embernek nyújtanak ezek támaszt, esetleg segítséget. Szeretem, hogy egyre több ilyen bukkan fel, bár sajnos eddig szinte egyik sem magyar szerzők tollából származott. Azonban ez most változni látszik.

Egy olyan pályázati kiírást hoztam nektek, amiben a tiniélet problémáiról, nehézségeiről szóló 100 novellát szeretnének kiadni a szerkesztők. Az utóbbi évek egyik legjobb ötlete szerintem, joggal nevezik 2012 legnagyobb novella pályázatának, amely a 100 Novels - Kiálts a szabadba! címet kapta.

A pályázati feltételek pedig a következők:

"A pályázaton Magyarországon és határainkon túl élő, magyar nyelven alkotó szerzők, kizárólag magyar nyelvű novellákkal vehetnek részt. A novellák a fiatalkor/tinédzserkor örömeit és bánatait foglalják össze egy-egy történet keretein belül. A pályázat kiírója szándéka szerint a pozitív hangvételű alkotások segítséget nyújthatnak hasonló korosztályú olvasóknak és az őket nevelő szülőknek egyaránt.

Elsősorban 12-18 év közötti alkotók pályázatait várjuk!

Egy alkotó maximum 3 művel pályázhat. A novellák maximális terjedelme nem haladhatja meg a 6000 karaktert szóközök nélkül. A műveket szerkeszthető formában (Word) formátumban kell a 100novels@kayrabking.com elektronikus levélcímre elküldeni. A pályaművek előtt minden esetben fel kell tüntetni a szerző nevét, korát, email címét, illetve esetlegesen írói álnevét. Kérik, hogy a levél tárgyában szerepeljen a novella pályázatra való utalás és a csatolt fájl elnevezése utaljon a szerzőre.

Díjazás: A kiválasztott novellák megjelenési lehetőséget kapnak, a „Kiálts a szabadba” című novellás kötetben, amit a kiírók a 2013-as év folyamán szándékoznak kiadatni Magyarországon. A kész mű pontosan 100 darab novellát fog tartalmazni, a megjelölt témakört minél több nézőpontból megvilágítva az olvasóknak.

A pályázat kiírói a birtokukba jutott személyes adatokat, információkat egyértelmű felhatalmazás nélkül, harmadik félnek nem továbbítják, kizárólag a pályázattal kapcsolatos kommunikációra használják fel.A pályázó nyilatkozik, hogy a pályázatra nevezett alkotásnak ő az alkotója, annak jogaival maga rendelkezik, és közlése nem ütközik semmilyen akadályba.

Beérkezési határidő: 2012. Június 10. (vasárnap éjfél)
Eredményhirdetés: 2012. Szeptember 10.

Minden pályázó visszaigazoló levelet kap, amikor pályaművét regisztráltuk rendszerünkben. Ennek hiányában az alkotások elküldését 72 óra elteltével ismételje meg, amíg a visszaigazoló levélnek nincs birtokában. Az eredményhirdetés végeredményéről kizárólag a nyertes pályaműveket értesítjük.

További információk: 100novels.kayrabking.com "

Aki érez magában kedvet, tehetséget, vagy csak egyszerűen szeretné gondjait kiírni magából, azok számára itt a lehetőség!
A pályázathoz kapcsolódó események a facebookon is követhetőek.

J.R.Ward : Felszabadított szerető

2011-11-27T18:27:00.000+01:00

Payne, Vishous iker lánytestvére ugyanaz a sötét, elszánt egyéniség, mint a fivére. Mivel természetét tekintve harcos és nem illik rá a kiválasztott nők hagyományos szerepe, kívülálló, nem találja helyét a másik oldalon… ám női mivolta miatt a háborúban sincs számára feladat.

Amikor egy sérülést követően lebénul, egy emberi sebészt, dr. Manuel Manellót hívják segítségül, mert ő az egyetlen, aki meg tudja menteni az életét. A férfit hamarosan magával ragadja a lány titkos, veszélyes világa. Habár soha nem hitt a természetfeletti dolgokban – mint például a vámpírokban –, mégis azon kapja magát, hogy önként vállalja, hogy elcsábítsa az az erős nő, aki örökre megjelölte testét és lelkét.

Kapcsolatuk sokkal mélyebb puszta testi vonzódásnál. Azonban az emberek és a vámpírok világa összecsap… és egy évszázadokkal korábbi adósság utoléri Payne-t, hogy mind a szerelmét, mind az életét halálos veszélybe sodorja.

Végre valahára a várva várt következő FTT kötethez is elértem. Bár megjelenéskor megvettem, ahogy az lenni szokott, annyi minden jött közbe, hogy eddig csak a polcomon csodálhattam.

Vishous ikertestvére , Payne lebénult, de szerencsére Jane, V fele ismer valakit, aki esetleg segíthet neki, Dr. Manello-t, a kiváló sebészt.

A kérdés csak az, hogy hogyan fogják megmagyarázni neki, kik is ők valójában, és V mennyire fog egyet érteni ezzel a megoldással..Egyetlen rossz lépés mindenre és mindenkire kihat.

Emellett az alantasok elleni harc is egészen új formában folytatódik, durvábban, mint eddig bármikor.

3 indok, amiért tetszett:

1) Sok Vishous jelenet ;)

2) Alantas szemszög mentes történet

3) Olyan mostazonnalakaromakövetkezőrészt hangulata volt. Egyébként meg említettem már, hogy V sokat szerepelt benne? :P

Kifejtem egy kicsit részletesebben is, mert valljuk be, a fenti 3 pontból nem sok mindent lehet leszűrni.

Maximum annyit, hogy Vishous igencsak sokat szerepel benne , én pedig igencsak odavagyok érte. Ez van. Senki nem tökéletes :)

Szóval Payne gerincsérülése okán kerül a képbe Manny doki, aki, bevallom nagyon a szívemhez nőtt ezalatt a hétszázvalahány oldal alatt. Tökös, belevaló pasi, jó humorérzékkel, és még jól is néz ki, izmos stb. Simán el tudnám képzelni a későbbiekben vámpírként a Testvérek soraiban... Ki tudja... Talán a közeljövőben Ward kedvez a fantáziámnak, meg az elképzeléseimnek. Abban azonban biztos vagyok, hogy V emberére akadt Dr. Manello személyében és sokat fogják még szívatni egymást, amit az alábbi részletek is jól tükröznek. ( Az idézetek esetlegesen tartalmazhatnak spoilereket. Én szóltam...)

"Miután a Slipknot Halott emlékek című szám kezdett el dübörögni a hangszórókból, mély lélegzetet vett.[...]
Payne ikertestvére bedugta a fejét az ajtón.
- Mi az isten ez a zaj? - Mintha valaki kínaiul kezdett volna el beszélni vagy berakott volna egy nyálas Justin Bieber számot.
Manny csak a fejét rázta.
- Zene.
-Hát...ha te mondod."
(Felszabadított szerető 676.o, )

" (Manny)A következő pillanatban oldalra tekintett.
-Kérdezhetek valamit?
-Ki vele!
- Mi a francot műveltél a kocsimmal?
- Ja, a zenére gondolsz?
- Hová tűnt az összes....
- Szemeted? - A jégszínű tekintet az övébe fúródott - Ha itt laksz , el kell kezdenem az én zenémet hallgatnod, világos?
Manny megrázta a fejét.
- Most csak viccelsz, ugye? [.....]
[.....]Ráadásul, ha nem téved Payne ikertestvére azt az amott parkoló, fekete Escalade-et vezetette, ami azt jelentette, hogy a kölcsönkenyér hamarosan szervírozva lesz Black Veil Bride, Bullet for My Valentine és Avenged Sevenfold előadásában, amelyet a kocsi lejátszójába csempészett.
Már a gondolattól is jókedvre derült."

(Felszabadított szerető 711 - 712. o. )

Szóval jó lesz ez.:)

Néhány részletben azonban kicsit más volt, mint az eddigi részek. Miben? Már mondom is. Az első, hogy, ha minden igaz ez volt az első könyv, amiben nem volt nézőpont váltás, értem ezalatt azt, hogy nem voltak olyan fejezetek, amikben az alantasok szemén keresztül kényszerültünk volna követni az eseményeket.

Őszintén szólva ezeket a részeket az eddigi kötetekben sem szerettem annyira, úgyhogy kimondottan örültem neki, hogy egy az egyben kimaradt.

A másik ami feltűnt, hogy a főszereplőkön kívül szinte alig szerepeltek a többiek. Mert általában azért a fő páros mellett mindenki fel - fel bukkan egy hosszabb - rövidebb jelenet erejéig, itt viszont valahogy hiányérzetem volt.

Abban viszont igencsak hasonlított a többi részhez, hogy megint volt nagy meglepi a vége felé, amire nem számítottam, bár az is igaz, hogy engem kifejezetten könnyű meglepni. :)

Xcor melléktörténete érdekes volt, bár annyira nem mozgatott meg. Az viszont tény, hogy ebből a szálból kiindulva még biztosan lesznek bonyodalmak.

Azért így a 9. rész körül elgondolkodtam azon, hogy vajon hány rész lesz még? Mert végül is , kinek nincs még könyve? Egyedül Tohrnak. Talán Qhuinn és Blay jöhet még, de másra nem tudok gondolni. Na mindegy, majd meglátjuk.

Ezt a részt is szerettem, imádtam és várom a következőt. Nagyon.

Update: Közben jó néhány, a bejegyzésben feltett kérdésem válaszra talált Angelika blogján (innen is köszönöm neki!). Akit érdekel lesse meg, de vigyázat spoileres lehet, ha még nem olvastad az összes kötetet.

Susanna Lehner: Az aranypárducok ébredése

2011-11-12T20:51:00.001+01:00

Amritát, a boszorkányt fontos küldetéssel bízzák meg: fel kell kutatnia egy harminc évvel korábban eltûnt ikerpárt, mert rájuk vár a feladat, hogy egy õsi ereklye segítségével megtörjék a Sötétség hatalmát. Elõbb azonban meg kell küzdeniük a mindenre elszánt démonokkal, és meg kell fejteniük a szellemvilág rejtélyes üzenetét. Az idõvel is versenyt futva számtalan kérdésre keresik a választ: Miért fontos, hogy honnan származnak az ikrek? Milyen összefüggés van a Pilis hegység és az Orion csillagkép között? Mi lett az elsüllyedt birodalom, Ataisz népeinek sorsa? Milyen titkot rejt a Zengõ Sivatag? És kik a „tiltottvérûek”? Miközben a szereplők a nyomokat követve beutazzák a fél világot, az olvasó is megkapja a válaszokat.
A sodró lendületű regényben ötvöződik a fantázia és a valóság, az emberi világ és a természetfeletti, a kaland és a szerelem, a múlt és a jövő.

Nagyon meglepődtem, mikor egy első könyves írónő megkeresett, hogy elolvasnám – e hamarosan megjelenő könyvét.Kicsit hezitáltam, tekintve, hogy nincsenek túl jó tapasztalataim a magyar írók munkái terén, azonban a könyvből olvasott részletek és a leírás felkeltették annyira az érdeklődésemet, hogy úgy döntöttem mégiscsak eleget teszek a felkérésnek és elolvasom.Azt kell mondjam, hogy nem bántam meg.

Amrita, a boszorkány, a Tisztaszívűek Szövetségének tagja, rendjének vezetőjétől azt a feladatot kapja, hogy keressen meg egy ikerpárt és egy nagyon fontos ereklyét. Együttesen az a feladatuk, hogy visszaszorítsák a gonosz, sötét erők hatalmát a földönTermészetesen a másik oldal sem tétlenkedik, a vámpírok, gonosz boszorkányok, démonok mind azon vannak, hogy megakadályozzák a „jók” küldetését, hisz annak sikeressége vagy éppen sikertelensége az ő életükre is nagy hatással lesz.

Ez a kis összefoglaló a regényről koránt sem közelíti meg azt, amilyen kalandokat valójában tartogat.Örülök, hogy eleget tettem a felkérésnek, mert abszolút pozitív csalódás volt a könyv. Nem azt mondom, hogy teljesen hibátlan, de első könyvhöz képest egészen jól sikerült.

Fantasy és kalandregény keverékeként van beharangozva, de inkább utóbbi érvényesült. A fantasy vonal főleg a szereplők „fajtáiban” (vámpírok, boszorkányok, démonok, táltosok) mutatkozik meg.A kaland része az elején teljesen rendben volt, gyorsan követték egymást az események, nincs idő gondolkodni, szinte maguktól pörögnek az oldalak. Azután a közepe felé egy kicsit eseménytelenné vált, ami azért is volt talán ennyire feltűnő, mert olyan sok dolog történt a regény első felében. De a cselekmény még így is simán elvitte a könyvet, annak ellenére, hogy a karakterek nem voltak teljesen kidolgozva, nekem valami még nagyon hiányzott belőlük. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi az a valami, de nem tudok rájönni. Valahogy talán a párbeszédeik voltak olyan túlságosan kimértek.


Edward Burne – Jones :Arthur álma Avalonban	részlet

Az viszont nagyon tetszett, hogy a tarot kártyák neveivel ellátott fejezetek más – más időben játszódnak, bemutatván múltat és jelent majdhogynem párhuzamosan., és a végére pedig szépen összefutnak a szálak.Ami nagy vonzereje lehet a regénynek a más műfajt kedvelők számára is, az a sok érdekes információ, amire a történések között lehet szert tenni. Bevallom őszintén valószínűleg ezekkel az érdekességekkel másképp nem biztos, hogy találkoztam volna, gondolok itt például arra, hogy hogyan került a Szent Korona Edward Burne – Jones – Arthur álma Avalonban című festményére , vagy mit jelképeznek az aranypárducok.

Akadtak benne apró logikai bakik, de ez még néha a legjobbakkal is előfordul

Kezdő, első könyves íróknál nagyon sokat számít a stílus, a fogalmazás, ami, ha tőmondatokkal tűzdelt, azonnal és véglegesen rányomja a bélyegét az olvasás élményére. Itt azonban erről szó sem volt, az írónő nagyon szépen fogalmaz, örömmel olvastam a szép hosszú, értelmes, összetett mondatait.Amit még külön megjegyeznék pozitívumként, hogy a magánkiadás ellenére nem találkoztam a könyvben helyesírási hibával, látni, hogy erre odafigyeltek.

Összességében az apróbb hibák, a középrészen tapasztalt kisebb eseménytelenség ellenére szórakoztató könyv. Ha az írónő még egy kicsit jobban kidolgozza a karaktereket (vagy inkább a párbeszédeket), és figyel az események egyenletesebb elosztására akkor nagyon jó második könyvet fog írni.

Kíváncsian várom lesz - e folytatása Amritáék kalandjainak, és ha lesz, vajon hogyan alakul a sorsuk.

Befejezésképpen pedig a kedvenc idézetem a könyvből:

„…az ember önmaga teljességét csak másokkal való kapcsolatában élheti át. A barátságban, a szerelemben, a házasságban, a szülői és a testvéri viszonyban.”

17. fejezet, 230. oldal

A színek hatalma

2011-11-06T18:33:00.000+01:00

A tegnapi nap folyamán ketten is hatalmas meglepetést okoztak nekem,. Mégpedig Gretty és Loki volt a két elkövető, akik megajándékoztak ezzel a ki színes díjjal.
Köszi, Lányok! :)

Továbbadnám hmm. kinek is?
Ailey-nek, mert szimplán imádom ahogy ír a könyvekről, mindig sikerül megmosolyogtatnia. :)

Több embernek azért nem adom, mert ha jól láttam szinte már mindenkinél járt. :)

Torey Hayden: Szellemlány

2011-11-01T22:26:00.000+01:00

Jadie sohasem beszélt. Nem nevetett, nem sírt, és nem adott ki semmilyen hangot. Akárhogy próbáltak közeledni hozzá, bezárva maradt saját zavaros világába, ahol a szellemek beszéd nélkül is megértik egymást. Az osztályba érkező energikus új tanárnak végre sikerül megtörnie a hallgatást. Ő tudja, hogy szóra bírni egy sérült lelkű gyermeket sokszor könnyebb, mint szembenézni azzal, ami elől a némaságba menekült, Jadie történetei mégis megdöbbentik. Feldolgozásukhoz minden korábbi tapasztalata kevés. Amiről a kislány mesél, túl borzasztó ahhoz, hogy bárki komolyan vegye - az elmondottak csak egy zavart elme víziói lehetnek. Vagy talán mégsem...

Még valamikor a nyár folyamán vettem ezt a könyvet, amikor beszabadultam egy Alexandra könyvesboltba egy kicsit garázdálkodni.. Nem találomra választottam ki, igencsak rég óta bérelt helye volt a kívánságlistámat. Azonban csak mostanra sikerült eljutnom odáig, hogy valójában elkezdjem.

Valahogy besokalltam az utóbbi időben a fiataloknak szóló irodalomtól, muszáj volt egy kicsit pihentetni Becca Fitzpatrick Silence-ét és helyette valami komoly, felnőtt irodalomhoz nyúlnom. Ez a könyv épp kapóra jött.

Torey egy érdekes állás csábításának engedve egy Pecking nevű kisvároskába utazik, hogy egy speciális igényű gyermekekből álló osztály tanárnője legyen a sok év klinikai munka után. A négy tagú osztályban minden gyermeknek speciális bánásmódra van szüksége, van, aki autista, van aki viselkedési problémákkal küzd, és van aki egy kicsit lassab ütemben fejlődik, mint a többiek. Azonban mind közül van egy, akinek talán nagyobb szüksége van Torey segítségére, mint a többieknek. Jadie , aki szelektív néma, a lehető legjobb segítséget kapja az új tanárnő személyében, hiszen Torey-nak a szelektív némaság a szakterülete.

Ám még álmaiban sem gondolta volna, hogy mi okozza ezt a problémát a kislánynál. De az is lehet, hogy csak Jadie fantáziája túl élénk...

Többször említettem már, hogy mennyire szeretem a komoly témájú,valós alappal rendelkező könyveket. Ennek a mostaninak a különlegessége, hogy egy kicsit szakmámba is vág, bár abban is biztos vagyok, hogy jó lenne elkerülni a munkám során az ilyen és hasonló eseteket. Ahogy magamat ismerem, nem lenne hozzá elég erőm.

Az elején még nem is érezhető annyira, hogy olyan nagyon durva lenne a történet, eszembe sem jutott, hogy a szálak ilyen nagyon mélyre nyúlnak majd.

Torey-t abszolút csodáltam a kitartásáért és az erős gyomráért. Mert bizony ehhez a történethez kellett az is bőségesen. Még akkor is kellet volna, ha ez egy felnőttel esett volna meg, de így, hogy egy nyolc éves kislány a főszereplő, még inkább megrázó az egész.

Pont ezért annyira nehéz írni erről a könyvből, nem is igazán tudom mi fog kisülni belőle a végére. De nem igazán látom értelmét annak, hogy nekiálljak és leírjam, hogy mi hogyan történt és minek hogyan kellett volna történnie. Mi értelme lenne?. Ez nem erről szól. Ez egy megtörtént eset, nem azért íródott, hogy kedvezzen az olvasók igényeinek.

Amikor visszagondolok az olvasottakra, akarva- akaratlanul eszembe jut a kérdés, hogy vajon én mit csináltam volna egy ilyen helyzetben? Mire véltem volna egy kislány ilyen megnyílvánulásait? Gyanakodtam volna valamire? Vagy betudtam volna valamilyen személyiségzavarnak?

Egy biztos. Valószínűleg azonnal segítséget kértem volna. De , amint látszik a könyvből nem mindig ez a legjobb megoldás.

Sokszor a szívem szakadt meg Jadie-ért, ahogy kétségbeesetten, a maga módján próbált segítséget kérni. Csak a véletlen műve, hogy pont egy olyan ember került mellé aki segíteni tudott. Mi történt volna, ha nincs Torey? Minden ment volna tovább, úgy ahogy addig? Mi lett volna szegény lányból, mire felnő?

Rossz belegondolni, hogy a felnőttek hülyesége és perverziói mekkora sérüléseket okozhatnak egy kisgyermek lelkében és milyen hatással van ez az egész hátralévő életére.

Nagyon nehéz erről a témáról úgy írni, hogy egy átlag olvasó is könnyen megértse a szakmai vonatkozását is a történetnek. Hayden megtalálta azt a stílust amivel bárki számára (már aki bírja) emészthetővé válik a könyv. Sőt, bevallom néha - néha el is mosolyodtam egy kicsit.. Legtöbbször Jeremiah hozzászólásai késztettek arra, hogy mosolyra húzódjon a szám. Azok voltak azok a momentumok, amik egy kicsit talán enyhítették a könyv komolyságát.

A végén ne várjunk boldog befejezést, mert tulajdonképpen nincs is konkrét lezárás. Említhetném azt az agyoncsépelt kifejezést is, hogy az élet megy tovább...

Összességében egy jól megírt könyv, de tényleg csak az kezdjen bele, aki bír a sátánizmusról, gyermekmolesztálásról, és hasonló súlyos témákról olvasni.

A pontozás most elmarad.

Könyvajánló (2) - Holdvilág

2011-10-31T15:12:00.000+01:00

Egy újabb könyvajánlóval jelentkezem. Ez a novemberi hónap dúskál a jobbnál jobb könyvmegjelenésekben. Szinte azt sem tudom melyikre hívjam fel a figyelmet. Azért erre esett most a választásom, mert a megjelenésért folytatott kampánynak én is részese voltam és ez által kicsit a szívem csücske lett a könyv.

Ez nem más, mint a Holdvilág Rob Thurman "tollából", az Éjvilág folytatása.

Cal és Niko kalandjai folytatódnak

2011. november 3-tól kapható a könyvesboltokban

Fülszöveg:

Szörnyetegnek születtem. Bár az igazat megvallva csak félig vagyok az. Anyám ember volt, apám valami… más. Persze most már semmit sem számít. Nekem is megvannak a magam gyengéi, mint bárki másnak.

ÉS ÉPPEN MOST NÉZEK SZEMBE AZ EGYIKKEL.

Miután megmentette a világot családja pokoli ágától, Cal Leandros és rettenthetetlen bátyja Niko New Yorkban telepedtek le és még új munkát is találtak. Nyomoznak, és testőrködnek, ha kell. És a Nagy Almában, ahol hemzsegnek a természetfölötti figurák, jól megy az üzlet.

Legújabb megbízásuk miatt be kell épülniük a Falkába, a vérfarkas maffiába. Egy kispályás Falka főnök attól tart, hogy egyik riválisa el akarja tenni láb alól, és bizonyítékot akar szerezni erről. Az ügy a Holdvilág bár hátsó, nem emberek számára fenntartott pókerbarlangjában veszi kezdetét. Cal szerint ez is csak egy lesz a temérdek sok munkájuk közül, de fogalma sincs, mekkorát téved.

MERT CALT ÉS NIKÓT IS BEÜLTETIK A HINTÁBA. ÉS AZOK, AKIK A HÁTTÉRBŐL A SZÁLAKAT MOZGATJÁK, ÚGY UGATNAK, HOGY KÖZBEN HARAPNAK IS.

Borító:

Az én véleményem az első részről: http://nancykonyvei.blogspot.com/2011/04/rob-thurman-ejvilag.html

Könyvajánló (1) - Unearthly

2011-10-24T17:08:00.000+02:00

Úgy döntöttem, hogy könyvajánló címen új rovatot indítok itt a blogon. Ezekben a bejegyzésekben hamarosan megjelenő könyvekre fogom felhívni a figyelmeteket kisebb - nagyobb rendszerességgel.

Az első áldozatom a nagy kedvencemmé vált

Unearthly Cythia Handtől, ami a

novemberben Angyalsors címmel fog megjelenni magyarul.
megjelenési dátum: 2011. november 21.

Fülszöveg:

Cynthia Hand: Angyalsors

Clara Gardner nemrégiben szerzett tudomást arról, hogyfélig-meddig angyal. Az ereiben csörgedező angyalvérnek köszönhetően nemcsakokosabb, erősebb és gyorsabb, mint az emberek (akik közé mostantól már nemszámíthatja magát), hanem rendeltetéstis kap, azaz el kell végeznie valamit ezen a világon. Csakhogy nem könnyűkiokoskodnia, mi is ez a feladat. Látomása – pontosabban az ott megjelenőerdőtűz és vonzó külsejű idegen – nyomán új városba, új iskolába kerül. Miutánmegismerkedik Christiannel, aki nem más, mint – a szó szoros értelmében – álmaifiúja, kezd összeállni a kép, ám ugyanakkor minden szétzilálódik. Feltűnikugyanis egy másik srác, Tucker, akinek szemlátomást Clara kevésbé angyalivonásai tetszenek.

Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné váltvilágban, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel isszembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében –őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania.Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogyvállalja a sorsát?

Az Angyalsors egytervezett trilógia első része. Megindító mese szerelemről és sorsról, egy lányvívódásáról, hogy a szabályokat kövesse vagy inkább a szívére hallgasson.

Az én véleményem a könyvről: http://nancykonyvei.blogspot.com/2011/03/cynthia-hand-unearthly.html
A könyv facebook oldala: http://www.facebook.com/pages/Angyalsors/224195154316708
A könyv a kiadó oldalán: http://www.olvas.hu/termekek/view/976/angyalsors

Borító:

A könyv eredeti borítóval, az alábbi szépséggel fog megjelenni, értelemszerűen magyar címmel.

Richelle Mead: Bloodlines ( Bloodlines 1.)

2011-10-08T17:22:00.000+02:00

Figyelem! A fülszöveg, a leírás és a poszt spoilereket tartalmaz a Vámpírakadémia sorozat végére nézve!!!

Miután a Vámpírakadémia véget ért - mint minden sorozat után, ami egy kicsit a szívemhez nőtt - kis űr keletkezett bennem, főleg, hogy úgy ért véget, ahogy.
A spin - off azonban ebből a szempontból abszolút teljesítette a feladatát.

A vér nem hazudik!

Sydney egy alkimista, egy olyan emberekből álló csoport tagja, akik csak felületesen foglalkoznak a varázslással, mágiával, és élő hídként funkcionálnak az emberek és a vámpírok világa között.

Vámpírtitkokat védelmeznek - és emberi életeket. Amikor az éjszaka közepén Sydney-t kirángatják az ágyából, még azt hiszi, büntetésben részesül a Rose Hathaway-jel való bonyolult szövetsége okán. Azonban ami kibontakozik, az sokkal rosszabb ennél. Jill Dragomir - a Moroi Királynő, Lissa Dragomir testvére - halálos veszélyben van, azért elbújtatják.

Hogy elkerüljék a polgárháborút, Sydney-t hívják, hogy legyen Jill védelmezője és egyben szobatársa azon a helyen, ahol senki nem keresne egy királyi vámpírt - egy, a californiai Palm Springsben lévő bentlakásos iskolában. De ahelyett, hogy megtalálnák Amberwoodban a biztonságot ,amit keresnek, Sydney felfedezi, hogy a problémák csak most kezdődnek igazán.

Miután Lissa trónra lép, Jill-nek már nem csak a Strigoiktól kell tartania, hanem a hatalomra vágyó Moroiktól is, ezért úgy döntenek, hogy elbújtatják a lányt egy olyan helyre, ahol senki nem talál rá vagy legalábbis senkinek sem jutna eszébe keresni, a napfényes Kaliforniában.

Itt jön a képbe Sydney, aki Jill szobatársa, kísérője és nővére lesz egy személyben. Továbbá megkapja még kísérőnek Eddie-t és Andriant is. Azonban a beilleszkedés nem megy olyan könnyen, mint ahogyan azt ők elképzelték.

Az első nagyon nagyon nagy pozitívuma a könyvnek, hogy megkaptam a normál Adrian adagomat, amiért már alapból megérdemelné a maximum pontot (á, dehogy is, kicsit sem vagyok elfogult, aki ezt állítja, az téved).

A történet felépítését tekintve egy az egyben olyan a könyv , mint a Vámpírakadémia első része. Nagyon nagy dolog nem történik benne, inkább csak olyan bevezető rész féleség. Persze azért rakott bele Mead egy kis izgalmat, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez tényleg csak a kezdete annak a nagy eseményfolyamnak, ami majd az 5. és 6. rész táján fog kibontakozni a sorozatban. Biztosat én sem tudok, csak sejtem.

Összességében van itt nekünk egy olyan új helyzet, hogy a vámpírok, Jill és Adrian és egy szem dhampir, nevezetesen Eddie, bekerülnek egy emberi környezetbe, emberek közé. Itt jön a képbe Sydney, aki segíteni tud nekik a "beolvadásban".

Mikor megkaptam a könyvet sokáig nézegettem, simogattan, mert a a borítója nagyon szép, de mégis tartottam tőle egy kicsit, hogy mi lesz, ha nem fog tetszeni a más szereplőkkel játszódó sztori.

Azonban ahogy elkezdtem minden aggodalmam elpárolgott az első ár oldal alatt. Egyáltalán nem hiányoztak az eddig megszokott nevek, sem Rose , sem Dimitri, sem Lissa. Rose csak egy pár mondat erejéig bukkant fel de elég is volt.

Jill annyira nem lett a kedvencem, aranyos meg minden, de inkább csak olyan semlegesnek mondanám. Sydney-t viszont bírtam, annak ellenére, hogy olyan kis esetlen ebben az új helyzetben. Nem elég, hogy az eddig magántanuló énjét bedobják egy iskolába, ahol elkerülhetetlen a kortársaival való interakciók tömkelege, de ráadásul rögtön egy vámpírral kerül egy szobába., és tudni lehet a Vámpírakadémiából, hogy nem kimondottan nagy rajongója a vérszívó társadalomnak

A szerelmi szálat még annyira nem tudtam belőni, hogy ki kivel lesz, bár azért valami már kezd kibontakozni ( már vannak jelek), de nem biztos, hogy bármi is lesz belőle.Úgyhogy ez a talány megmarad a következő részekre.

Amin a leginkább meglepődtem a könyvben az az ok, amiért Adrian a csipet-csapattal tartott. Na arra egyáltalán nem számítottam, és mikor kiderült leesett az állam, de tetszett nagyon, kíváncsi vagyok a későbbiekben mi fog ebből kisülni. Egyébként annyira örültem, hogy ő is főszereplő lett a sorozatban, Szegény eléggé szenved Rose miatt, de benne van az akarás, hogy felejtsen vagy legalábbis elfoglalja magát. Emellett azért megmaradt a tipikus szarkasztikus, buli király énje is, amiért annyira imádjuk :)

A maximum pontot csak azért nem adom meg neki, mert tudom, (bízom benne), hogy lesz ez még jobb is. De azért az az utolsó mondat egyenesen kegyetlen volt. Ezt leszámítva teljes mértékben elszórakoztatott, tetszett, egy rossz szavam sem lehet rá.

Értékelés:

Jennifer Brown: Hate List

2011-09-30T20:59:00.000+02:00

Öt hónappal ezelőtt Valerie Leftman barátja Nick tüzet nyitott iskolájuk ebédlőjében. Miközben megpróbálta megállítani a lövöldözést, Valerie véletlenül megmentette egyik osztálytársa életét, de jobban belebonyolódott az egészbe a lista miatt, amit a fiúval ketten írtak.

Egy lista az emberekről és a dolgokról, amiket utáltak A lista, amiről a fiú kiválasztotta az áldozatait.

Most, az egész nyáron át tartó elzárkózás után, Val rá van kényszerítve, hogy szembenézzen a bűntudattal, mikor visszatér az iskolába, hogy teljesítse a végzős évét. Barátja (akit még midig szeret) emlékétől kísértve közrevéve a családjával, régi barátaival, és a lánnyal, akinek megmentette az életét, Valnak muszáj megbirkóznia a tragédiával ami történt, és az abban játszott szerepével, emellett kárpótolni az embereket és továbblépnie a saját életében.

Pár évvel ezelőtt olvastam egy amerikai iskolában történt lövöldözésről, és azóta kimondottan vadászom a hasonló témában játszódó filmeket, és könyveket, legyen szó felnőtt vagy Young Adult irodalomról. Ilyen volt Jodi Picoult Tizenkilenc perce, és most ez a könyv.

Valerie és Nick, a barátja összeírják az összes olyan embert, akit utálnak, vagy valami rosszat tett ellenük, mint például csúfot űztek belőlük, megalázták őket éveken át. Az egész egy komolytalan dolognak indult, de vérfürdőbe torkollott. Hogyan hat ez Valerie életére? Hogyan hat ez a többiekre? Élhet még a lány normális életet vagy örökre megbélyegzik?

Még meg sem jelent a könyv, de már akkor áhítoztam utána, tudtam, hogy ha kell éveket várok rá, de nekem ezt olvasnom kell. Aztán pár hete sikerült rátennem a mancsaimat, és nem bírtam türtőztetni magam, hozzákezdtem, és nem bántam meg.A legmegrázóbb maga a lövöldözés része volt, amit visszatekintésekből ismerhetünk meg. Ezek és a jelen események (Valerie visszatérése a suliba) váltakoznak a könyvben, de az egész történetet Valerie szemén keresztül látjuk.A lövöldözés után, mikor Valerie kikerül a kórházból teljesen önző, mindent magára vezet vissza, mintha csak ő szenvedett volna az események következményei miatt. Persze neki is rossz, hiszen őt is meglőtték, a barátja öngyilkos lett, és az emberek úgy néznek rá, mintha az ő kezében lett volna a pisztoly, de ettől még a többiek is ugyanúgy sérültek, ki fizikailag, ki lelkileg.Valerie helyzetét még az is nehezíti, hogy szülei épp válnak, akiket egyébként egyáltalán nem értettem. A szülőnek szerintem a gyermeke a mindene, valamilyen szinten még akkor is, ha valami borzalmas dolgot művel. Valerie csak egyszerűen szerelmes volt, és mint tudjuk a szerelem néha vak, és azt sem látjuk a rózsaszín felhőtől, ami kiböki a szemünket. Szerintem a lánynak is itt kezdődött a problémája. Ő egyszerűen csak viccnek gondolta azt amiről beszélgettek, és nem látta a jeleket amik arra a utaltak, hogy Nicknek ez korántsem játék.Visszatérve a szülőkre. Az anyja még hagyján, bár az ő hozzáállásával sem értettem kimondottan egyet, mert bár nincs gyerekem, de ha lenne, sosem nevezném őt szörnyetegnek. Az apja még rosszabb volt. Gyakorlatilag úgy kezelte a lányát, mintha ő is lelőtt volna valakit vagy legalábbis tudatosan tervezte volna meg ezt az egész borzalmat a barátjával együtt. A saját apja bűnösnek könyvelte el. Olyan volt, mintha útba lett volna neki az új párkapcsolata miatt és egyszerűbb lett volna, ha kiiktatja az életéből Valerie-t.A bejegyzés elején írtam, hogy Valerie nagyon önző volt. De a könyv végére mégis megkedveltem, mert azáltal, hogy a baleset miatt régi barátai hátat fordítottak neki, és az addigi ellenségeiből lettek az új barátai, teljesen megváltozott a rálátása a dolgokra, és ráébredt, hogy nem csak ő volt a túlélő, és nem csak ő szenvedett veszteséget. A vége nagyon tetszett, igazán meghatóra sikeredett.

Összességében jó kis könyv, változni képes szereplőkkel, realisztikus történettel, könnyen olvasható nyelvezettel.

Értékelés:

Aaron Patterson: Airel

2011-09-25T18:39:00.000+02:00

Airel csak átlagos szeretett volna lenni, beleolvadni a tömegbe. De a vérvonalak tudnak meglepetéseket okozni, például hirtelen megjelenő titokzatos betegségeket. Aztán ott van Michael Alexander, az új fiú a suliban, aki lehetetlenül gyönyörű... és a lány teljesen elbűvölte.De valahol Ariel tudatának egy részében, érzi, hogy valami változás van folyamatban és egy régi sztori kezd körvonalazódni. Egy ősi harcos család története, a Fény Kardjának harcosaié. Az ő küzdelmük a borzalmas és ősrégi gonosz ellen, aki mindent és mindenkit fenyeget még most is. Airel tudta, hogy a változás elkerülhetetlen lesz, ahhoz hogy az élet menjen tovább. De képes kitartani mikor gyilkosság és sötétség zárja körül és vesz el mindent amit szeret? Képes feláldozni mindent annak érdekében, hogy felderítse az igazságot?

Airel nem túl nagy lelkesedéssel veti bele magát az új iskolai tanévbe. A reggeli szokásos állomásán, kedvenc kávézójában, azonban összefut egy rejtélyes, extra helyes fiúval. Később az iskolában kiderül, hogy a kávézós fiú az új diák, Michael Alexander.

Egy spontán randi során a moziban, a film közben Ariel egy gyilkosságnak lesz szemtanúja a nézőtéren, és a gyilkos kis híján őt is elkapja. Nem sokkal később Airelt Michael-lel együtt elrabolják. Vajon a fogva tartó személye azonos a gyilkoséval? Ha igen miért akarja megölni őket? Ha nem ugyanaz a két személy, akkor ki lehet a másik és miért tartja őket fogva?

Sajnos azt kell mondjam, hogy régen szenvedtem ennyit egy könyvvel. Az alaptörténet nem lenne rossz, de a kivitelezés minősíthetetlen.Kezdjük azzal, hogy a történet 2 szálon fut, a jelen időben (Airel története), és krisztus előtt 1250-ben (Kreios története). Ez nem probléma, de annyira rosszul vannak beosztva, hogy mire az egyik idősíkos rész végére értem, már nem tudtam mi volt előző idősikban, és vissza kellett lapoznom. Ehhez még hozzájött az, hogy kb. a könyv felétől jelen időben az E/1-es nézőpont mellé behoz egy E/3-as nézőpontot, minden jelzés nélkül. Sokszor tényleg csak ültem felette és próbáltam kitalálni, hogy akkor most mi is történt, kinek a fejében vagyunk.Emellett tele van logikai, felépítésbeli bakikkal. Gondolok itt arra, hogy megemlít, behoz és legfőképpen fontosak állít be dolgokat, aminek semmi jelentősége a történet alakulása szempontjából, vagy bedob nagy történet elemeket minden magyarázat nélkül. Például a történet elején Airelnek titokzatos gyomorgörcsei vannak, iszonyatos fájdalommal birkózik meg minden egyes alkalommal, sőt orvoshoz is megy vele, aki nem tud semmi okosat mondani rá. Azt gondolná az olvasó, hogy ennek valami oka van, valamiért kiemelte Patterson, de nem (kb annyira van hangsúlyozva, mintha ez lenne a regény fő cselekményszála, arra enged következtetni, hogy a főhősnek valami halálos betegsége van, vagy minimum egy kiadós gyomorfekélye). Olyan mintha elfelejtette volna megmagyarázni, A másik, hogy olvassuk Kreios történetét Airelével párhuzamosan. Az olvasó rögtön érzi, hogy nem véletlenül, nem csak karakterszám növelésnek lett ez beleírva a könyvbe. Aztán hirtelen, az egyik fejezet elején Kreios megjelenik a jelenben a semmiből, csak így random. Azt, hogy hogyan került oda, honnan tudta, hogy pont oda kell mennie, arról az égvilágon semmi szó nem esik, pedig én nagyon vártam valami épkézláb magyarázatot.A harmadik nagy problémám, hogy iszonyatosan kiszámítható volt az egész. Nagyjából az első 1250-ben játszódó jelenetnél rájöttem , hogy miért kellett bele ez a szál, ebből kifolyólag a gonosz személye, és a végkifejlet azonnal világossá vált a legelején. És ha már nekem is leesik a legelején, ott már nagyon nagy gond van....Michael szerepe is átlátszó volt, szinte nem is maradt semmi meglepetés, semmi fordulat a végére. A vége meg hát... Tudni lehet, hogy úgysem marad ez így, amit pedig nagyon díjaztam volna :) Jó , tudom, én és az elcseszett ízlésem...

A szereplők még úgy ahogy elviselhetők bár abszolút papírmasé karakterekről beszélünk, a szerelmi szál azonban ennél is semmitmondóbb. Azonnal egymásba szeretnek a főszereplők , a lány a 2. nap már játszadozik a gondolattal, hogy milyen lenne a fiú feleségének lenni, úgy hogy még nem is beszéltek egymással!

"I felt my heart speed up as his bright blue eyes fell on me. It was him, Mr. Napkins, the same guy I saw at Moxie Java. I was Miss Coffee Spill but I so wanted to be Mrs. Napkins."

Visszagondolva lehet ez azért történt, mert 2 pasi írta a könyvet, női szemszögből, csak valahogy nem voltak képesek. Bár ha belegondolok, sok női író sem tud ennél sokkal jobbat írni...

Továbbá benne van az a jól megszokott rettentően váratlan fordulat is is, hogy a rosszakból varázsütésre bizony a legrendesebb szereplők leszenk. Kérdem én, miért baj az ha a gonosz gonosz? Az a dolga, nem? Pont ez a lényege.

A másik kedvencem, amikor Airel összeroppant egy üvegpoharat és benne maradnak a szilánkok a tenyerében, úgy forr össze a seb. Normális gyerek mit csinál? Szól a szüleinek, hogy menjenek el a sebészetre/sürgősségire/kórházba és kezeltessék le (Mondjuk ez már akkor ajánlott lett volna mikor először szétkaszabolta a tenyerét..., de mint tudjuk egy törülköző csodákra képes.). Főhősünk véletlenül sem gondol eme egyébként teljesen logikus lépésre, hanem fog egy szilánkdarabot az összetört pohárból (amit a kukából szed ki) és felvágja a saját tenyerét még egyszer, hogy ki tudja szedni belőle saját magának az üvegszilánkot. No komment...

Tanulság: ne higgy minden esetben a jó pontozásnak a különböző könyves oldalakon, sem a szép borítóknak, és óvakodj a magánkiadós könyvektől!!!!!

Azt hiszem ezennel megszületett a második 1 pontos értékelésem. Vérbeli MM könyv

Értékelés:

"Némi extra"

2011-09-14T17:14:00.000+02:00

Egyik nap nagy meglepetés ért, ugyanis díjat kaptam Bobótól, amit innen is nagyon köszönök. Azt hiszem már sokszor mondtam, hogy ilyenkor mindamellett, hogy repesek az örömtől meg a boldogságtól, meg is vagyok egy kicsit lepve, hiszen, sosem tudom, hogy akik itt járnak a blogomon, szeretik - e vagy csak véletlenül tévednek erre és mennek is tovább azonnal.

Szóval ezt a szépséget kaptam :
"Szép blognak, melyekben van némi extra!"

És akiknek tovább szeretném adni:
Gigi, Ailey, Szanik, Gretty, FFG

Simone Elkeles: Rules of Attraction

2011-09-08T20:31:00.002+02:00

Amikor Carlos Fuentes visszatér Amerikába egy évnyi Mexikóban tartózkodás után, egy szeletét sem akarja annak az életnek, amit bátyja, Alex rendezett el neki egy Colorado-i gimnáziumban.Carlos szereti az életét a határokat feszegetve élni és csak azt akarja, hogy maga alakíthassa az életét, ahogyan Alex is tette.Aztán találkozik Kiara Westforddal. A lány nem beszél sokat és teljes mértékben megijeszti Carlos vad viselkedése. Ahogy lassan megismerik egymást, Carlos úgy érzi Kiara szerint ők nem egymásnak valók és a lány nem akarja bevallani, hogy igenis kezd beleesni a fiúba. A fiú hamarosan rájön , hogy a valódi énje az, amire Kiarának most szüksége van.

Amikor egy íróról tudom, hogy nagyon jól ír, mindig kimondott megkönnyebbüléssel veszem kézbe a újabb könyveit, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem érhet csalódás. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy ez sem garancia, de mégis kevesebb az esélye a szenvedésnek, mintha egy ismeretlen szerző művéhez nyúlnék enyhe gyomorgörccsel, nem tudván, hogy kínlódás lesz – e végigolvasni vagy sem.Simon Elkeles a Perfect Chemistryvel meggyőzött arról, hogy örömmel fogok kapkodni akármelyik könyve után.

Carlos Fuentes Mexikóból a bátyjához, Alexhez utazik Amerikába, hogy ott éljen és tanuljon. Az új iskolában Kiarát jelölik ki mellé, hogy az első időkben segítsen neki eligazodni az új helyen, még akkor is ha Carlos úgy érzi nincs rá szüksége. Azonban téved, hiszen nagyjából az első héten bajba keveredik drogbirtoklásért, aminek következtében Kiaráékhoz költözik, továbbá részt kell vennie egy speciális programban minden nap iskola után.A nagy nőcsábász hírében álló Carlos szépen lassan beleszeret Kiarába, de a fiú múltja mindent megnehezít. Az, hogy eljött Mexikóból, nem azt jelenti, hogy elfelejtheti a bandák világát, hiszen, ha akarják, akkor itt is megtalálják. És úgy néz ki, akarják….

Mikor elkezdtem olvasni, az ugrott be, hogy remélem, nem egy másik Perfect Chemistry-t fogunk kapni, hanem Elkeles tesz bele valami újat, amitől más lesz, amitől jobb lesz. Mindenkit megnyugtatnék, hogy mialatt olvastam, egyszer sem jutott eszembe, hogy ez másolat lenne. Stílusban és szerethetőségben ugyanaz volt, de mégis más, a karakterek és a helyzet miatt.Carlos önfejű, jó pasi, és tudja is magáról, hogy nehezen lehet ennek a kinézetnek ellenállni, annak ellenére, hogy a stílusán van még mit csiszolni. Összességében azonban az álarc mögött egy nagyon érzékeny lélek lakozik, csak meg kell törni a kinti kemény házat, amely feladat valahogy Kiarára hárul.Tetszett az is , hogy Kiara személyében nem egy újabb Brittany-t tisztelhetünk, hanem egy teljesen más személyiséget, aki elkötelezett híve a környezetvédelemnek, legjobb barátja egy meleg fiú (aki a legviccesebb szereplő volt), szeret hegyet mászni és túrázni. Még minimálisan sem az a típus akiért alapesetben Carlos epekedne.Persze ez így önmagában nem hangzik valami bizalom gerjesztően, de összességében az is kell a történet sikeréhez, hogy nagyon hihetőek és életszerűek a szereplők. Számomra legalábbis nagyon sokat számít. Elkeles pedig rettentően jól bánik a karakterekkel, szinte észrevétlenül változnak oldalról oldalra, nem hirtelen, hanem mindig csak egy picit, így a végére megismerjük igazi énjüket.A végéről a picike akciójelenet sem maradhatott ki, ami ugyancsak nagyon jóra sikeredett. Valahogy az a jelenet hangsúlyozta ki Carlos igazi énjét, ott csillant meg milyen is a fiú valójában. Úgy voltam vele a végére, hogy nekem kell az egyik Fuentes pasi korombeli verziója :)Ja, és ide nekem a harmadik részt azonnal.

Értékelés:

Sorozatok fogságában 2.

2011-09-02T20:01:00.001+02:00

Egyik vasárnap esti beszélgetésünk alkalmával Giginek az jutott eszébe, mi lenne, ha összeírnánk minden sorozatot, amit eddig olvastunk/olvasunk/olvasni tervezünk, és hát nem mondtam rá nemet. Hogy miért? Mert így legalább alkalmam nyílik átlátni az olvasott sorozataim kavalkádját, mert őszintén bevallom, még soha nem számoltam össze mennyi is az annyi.
Minden sorozathoz lesz egy tényszerű leírás, miért , mikor kezdtem el olvasni, hány részes, fut –e még, milyen átlag pontszámmal rendelkezik stb.Előreláthatólag 2 + 1 poszt lesz ezzel kapcsolatosan. Az első kettőben a már olvasott, illetve jelenleg is futó sorozatokat fogom leltározni, a harmadik bejegyzés pedig arról fog árulkodni, hogy mely sorozatokkal szemezek. Nem, mintha nem lenne elég az, ami most van, de nem véletlenül lett a cím Sorozatok fogságában….A felsorolás nagyjából olvasási sorrend alapján alakult így.

Tehát lássuk a medvét másodszorra.

21) Cassandra Clare: The Mortal Instruments (A végzet ereklyéi)
Miért kezdtem el olvasni? Külföldi oldalakon bukkantam rá, és kíváncsi lettem rá. Ekkor itthon még nem igazán lehetett róla tudni semmit.
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Eddig nem, sőt. Egyik kedvenc sorozatom.
Miért olvastam tovább? Mert nem lehetett nem tovább olvasni :)
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Négy külföldön és három itthon. Az első három részt olvastam, a negyedik pedig a polcon várja, hogy elkezdjem.
Mióta olvasom? 2010
A sorozat átlagos pontszáma: 5

22) Cassandra Clare: Infernal Devices
Miért kezdtem el olvasni? Mert Cassandra Clare írta és a TMI elősorozata.
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Nem, de nem éri el a másik trilógia színvonalát.
Miért olvastam tovább? Mert kíváncsi voltam Clare mit hoz ki a történetből.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Egy rész jelent meg külföldön, és azt olvastam is, itthon őszre ígérik az első részt.

Mióta olvasom? 2010
A sorozat átlagos pontszáma: 5

23) Cynthia Leitich Smith: Tantalize
Miért kezdtem el olvasni? Mert tetszett a borító (tudom, tudom…) és a fülszöveg sem hangzott rosszul.Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Határozottan igen.
Miért olvastam tovább? Ki beszélt itt tovább olvasásról? Szó sincs róla hogy folytatnám…
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Külföldön azt hiszem 3, itthon egy sem (hála az égnek) , én egyet olvastam, de az is sok volt az összes vérállatkájával együtt….
Mióta olvasom? 2010
A sorozat átlagos pontszáma: 2

24) Kelley Armstrong: Darkest Powers

Miért kezdtem el olvasni? Gigi ajánlgatta bőszen :)
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Neeeeem. Nagy kedvenc lett. Derek <3
Miért olvastam tovább? Mert iszonyatos függővége van (többek között) :)
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Itthon 1, külföldön 3, én mind a hármat olvastam.
Mióta olvasom? 2010
A sorozat átlagos pontszáma : 5

25) Laurell K. Hamilton: Anita Blake
Miért kezdtem el olvasni? Nem tudom. Valószínűleg épp ahhoz volt kedvem :)
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Nem, nem volt rossz, bár annyira nem is fogott meg, hogy megőrüljek érte.
Miért olvastam tovább? Még nem olvastam tovább, de tervezem. Hogy miért? Mert tetszett annyira az első rész. (Csak a patkányok ne lettek volna)
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Külföldön 20, itthon 16, én ebből 1-et olvastam, de lassan sort kerítek a többire is.
Mióta olvasom? 2010
A sorozat átlagos pontszáma: 4

26) Simone Elkeles: Perfect Chemistry
Miért kezdtem el olvasni? Mert megtetszett a borító (már megint) és a fülszöveg
Megbántam – e , hogy elkezdtem olvasni? Nem, nagyon megszerettem a sorozatot.
Miért olvastam tovább? Mert imádtam az első részt, ezt szükségtelen tovább ragozni.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Külföldön három, itthon még egy sem, én egyet olvastam teljesen és második rész épp most van terítéken.
Mióta olvasom? 2010
A sorozat átlagos pontszám: 5

27) Kelley Armstrong: Darkness Rising
Miért kezdtem el olvasni? Mert Kelley Armstrong és mert a Darkest Powers folytatása bizonyos értelemben.
Megbántam – e, hogy elkezdtem? Nem. Talán még jobb is, mint a másik trilógia.
Miért olvastam tovább? Mert függővég van és nagyon jóóó.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? 1 rész jelent meg külföldön és azt olvastam is.
Mióta olvasom? 2011
A sorozat átlagos pontszáma:5

28) Eden Maguire: Beautiful Dead

Miért kezdtem el olvasni? Beleszerettem a borítóba (már nem is mondok semmit…)

Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Talán egy kicsit. Bevallom őszintén jobbra számítottam.

Miért olvastam tovább? Mert tudom, hogy csak 4 részes, és kíváncsi vagyok a végső megoldásra.

Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Külföldön 4 rész jelent meg, én ebből kettőt olvastam, a másik 2 rész pedig a polcomon várakozik.

Mióta olvasom? 2010

A sorozat átlagos pontszáma: 3,5

29) Spirit Bliss: Árnyékvilág
Miért kezdtem el olvasni? Egyrészt tetszett a borító, másrészt gondoltam végre egy magyar könyv, harmadrészt a kiadó közzétette a teljes változatot.
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Igen. Nem győzött meg.
Miért olvastam tovább? Még nem jelent meg a 2. része, ezért nem olvastam tovább. Hogy fogom – e? Nem tudom. Talán ha nem lesz más olvasnivalóm.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Egy és azt olvastam is.
Mióta olvasom? 2010
A sorozat átlagos pontszám: 2

30) Tonya Hurley: Ghostgirl
Miért kezdtem el olvasni? Olvastam belőle egy – két idézetet, ami nagyon megtetszett.
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Nem, nagyon jó kis sorozat, aranyosak a szereplők, és imádom, hogy olyan jó kis gondolatok vannak benne.
Miért olvastam tovább? Az előző kérdésnél már részben leírtam a választ: szeretni való karakterek, aranyos történet és nagyon szép gondolatok.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Mind a három rész megjelent külföldön , itthon kettő. Én is kettőt olvastam, de természetesen tervben van a harmadik is.
Mióta olvasom?: 2010
A sorozat átlagos pontszáma: 5

31) Alexandra Adornetto: Halo
Miért kezdtem el olvasni? Mert ígéretes volt a fülszöveg meg imádom az angyalokat.
Megbántam - e, hogy elkezdtem olvasni? Végeredményben nem.
Miért olvastam tovább? Még nem olvastam tovább, ha belefér majd a terveimbe akkor folytatom, ha nem, akkor sem fogok sírva fakadni.
Hány rész jelent meg? Itthon egy sem, külföldön valahogy most jött ki/ fog kijönni a 2. rész, én az elsőt olvastam.
Mióta olvasom? 2010
A sorozat átlagos pontszáma: 4

32) Cynthia Hand: Unearthly
Miért kezdtem olvasni? Külföldön nagyon jó kritikákat kapott, imádom az angyalokat és megfogott a fülszövege (meg hát ugye, khm... a borítója is olyan szépséges...).
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Nem, a Fallen mellett a másik kedvenc angyalos könyvem.
Miért olvastam tovább? Még nem jelent meg a második része, de egyértelműen tovább fogom olvasni, hiszen nagyon tetszett.
Hány rész jelent meg? Itthon még egy sem, de meg fog, külföldön jövő januárban jön a 2. rész. Az elsőt olvastam.
Mióta olvasom? 2011
A sorozat átlagos pontszáma:5

33) Amber Kizer: Fenestra
Miért kezdtem el olvasni? Megfogott a a fülszöveg és jók voltak a külföldi vélemények.
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Nem, egész jó kis könyv.
Miért olvastam tovább? Tudni akartam mit lehet még kihozni belőle az első rész után.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Eddig kettő, de lesz még 2 rész. Én a már megjelent kettőt olvastam
Mióta olvasom? 2011
A sorozat átlagos pontszáma: 4

34) Morgan Rice: The Vampire Journals
Miért kezdtem el olvasni? Már nem emlékszem.
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Igen, mert nagyon rossz volt.
Miért olvastam tovább? Nem olvastam tovább és nem is szeretném.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Eddig 4 rész jelent meg,ebből az első részhez volt szerencsém.
Mióta olvasom? 2011
A sorozat átlagos pontszáma: 2

35) Kelly Creagh: Nevermore
Miért kezdtem el olvasni? Már megint az a fránya borító…. meg tetszett az is, hogy Poe vonatkozásokat tartalmaz.
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Egyáltalán nem, nagyon tetszett.
Miért olvastam tovább? Még nem olvastam, de azért fogom, mert tetszett a kicsit elvont világ, az álmokkal démonokkal, szellemekkel együtt, és kíváncsi vagyok mi lesz a szereplőkkel.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Eddig egy rész jelent meg, azt olvastam is, de lesz még 2. A következő 2012-ben jelenik majd meg külföldön.
Mióta olvasom:2011
A sorozat átlagos pontszáma: 4

36) Kelley Armstrong: Nadia Stafford series
Miért kezdtem el olvasni? Mert kíváncsi voltam az írónő felnőtt munkáira is
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Nem. A felnőtt szereplői is nagyon jók.
Miért olvastam tovább? Még nem olvastam, de tuti, hogy fogom. Jack <3
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? 2 rész jelent meg, úgy néz ki, hogy nem is lesz több, ebből én az elsőt olvastam.
Mióta olvasom? 2011
A sorozat átlagos pontszáma: 4

37) Rob Thurman: Cal Leandros
Miért kezdtem el olvasni? Mert FFG annyira nagyon lelkesen ajánlgatta, gondoltam nem lehet rossz és kapóra jött az általa szervezett, a folytatást megmentő akció is.
Megbántam – e , hogy elkezdtem olvasni? Nem, nagyon jól szórakoztam rajta.
Miért olvastam tovább? Még nem olvastam, de mindenképpen fogom. Megtetszett a világ és a főszereplők is közel kerültek a szívemhez.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Itthon egy (de azon vagyunk, mi bloggerek, hogy a második is megjelenhessen,), külföldön 6, és jövőre jön a 7. rész. Én eddig csak az elsőt olvastam.
Mióta olvasom? : 2011
A sorozat átlagos pontszáma: 4

38) Courtney Allison Moulton: Angelfire
Miért kezdtem el olvasni? Angyalkááááák. Egyébként pedig azt hittem a borító alapján, hogy kapunk egy badass angyalos sztorit. Hát nem…
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Hát egy picinykét…
Miért olvastam tovább? Nem olvastam, nem is tervezem.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Egy rész jelent meg külföldön, és egyet olvastam, de még elvileg lesz kettő (vagy több).
Mióta olvasom?: 2011
A sorozat átlagos pontszáma: 3

39) Ellen Hopkins: Burned
Miért kezdtem el olvasni? Mert „valaki” (nem akarok mutogatni), lyukat beszélt a hasamba, hogy kezdjek neki. Persze az lett a vége, hogy örökké hálás leszek neki érte, hogy végül rávett.
Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Egyáltalán nem, kedvenc lett a kategóriájában.
Miért olvastam tovább? Még várat magára a folytatás, de egyértelmű, hogy az is kötelező darab lesz, mert annyira magával ragadott.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Egyet olvastam, mivel csak ennyi jelent meg, de már készül a folytatás.
Mióta olvasom? 2011
A sorozat átlagos pontszáma: 5

40) Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Miért kezdtem el olvasni? Mert kíváncsi voltam miért isteníti mindenki. Mikor a végére értem, én is beálltam a sorba.
Megbántam - e, hogy elkezdtem olvasni? Dehogy is!!! Jó döntésnek bizonyult.
Miért olvastam tovább? Mert imádtam minden pillanatát.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Külföldön 3, itthon 2. Az itthon megjelent részeket olvastam és türelmetlenül várom a befejező részt.
Mióta olvasom? 2011
A sorozat átlagos pontszáma: 5

41) Aaron Patterson: Airel
Miért kezdtem el olvasni? Borítóóóóó, plusz baromira megosztotta az embereket, amiből általában jó dolgok szoktak kisülni.
Megbántam – e , hogy elkezdtem olvasni? Mivel most nem jó dolog sült ki belőle, igen, megbántam.
Miért olvastam tovább? Ki mondta, hogy tovább olvastam? Nem igazán szeretnék a folytatás közelébe kerülni.....
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Egyelőre csak egy részes, de már készül a folytatás én a már megjelent részt olvastam értelemszerűen.
Mióta olvasom? 2011
A sorozat átlagos pontszáma: 2

Ennyi lenne hát az olvasott sorozataim listája. Lesz majd még egy posztom, egy rövidebb, arról, hogy milyen sorozatok vannak még tervbe véve.

Lisa Schroeder: I heart you, you haunt me

2011-08-27T22:03:00.001+02:00

A lány találkozik a fiúval.

A lány elveszti a fiút.

A lány visszakapja a fiút.... vagy valami olyasmi.

Ava nem láthatja, nem érintheti meg, csak akkor ha álmodik. Nem hallja a hangját, a halvány suttogásokat az elméjében kivéve. Legtöbben azt hinnék, hogy őrült, de a lány tudja, hogy a fiú ott van.

Jackson. A fiú, akivel Ava azt hitte, az egész életét együtt tölti majd. Visszatért a halálból, annak bizonyítékaként, hogy a szerelem tényleg nem ismer határokat.

Lisa Schroeder Chasing Brooklyn című könyvével már megjelenés előtt jóval szemeztem, de aztán mire elérkezett a publikálás időpontja, valahogy feledésbe merült (gondolom addigra találtam még több száz azonnal elolvasandó könyvet... :D) Aztán a napokban a molyon több embernél láttam, hogy olvassa valamelyik könyvét, így eszembe jutott, és az írónőnek ez a könyve volt épp elérhető közelségben, ezért ennek estem neki.

Gigi figyelmeztetett, hogy ne kezdjek bele, mert nem fogom tudni letenni, de nem hittem neki, ezért a makacs fejemmel mégis beleolvastam. Mire először felnéztem belőle, már majdnem a felénél jártam. Összességében körülbelül 4 óra alatt végeztem vele.

Ava épp most vesztette el szerelmét egy szerencsétlen balesetben. A temetés és barátja hiánya nagyon megviseli, teljesen bezárkózik. Annyira, hogy képzelődni kezd, látja Jackson szellemét. Valóban ott van, vagy csak képzeli? És ha valóban visszatért, miért? És meddig marad?

Ez megint egy olyan könyv, aminek az elolvasása után nem igazán jutottam szóhoz.

Rövid, de annál jobb. Igazándiból nincs nagy cselekmény, csak amennyit fentebb leírtam, de nem is olyan fajta regény, ahol ezen van a hangsúly, hanem inkább az érzelmeken, a gyász feldolgozásán és a való élet tiniproblémáin. Ami különlegessé teszi a könyvet, az a formátuma: versregény. Kezdek rájönni, hogy ezeket a fajta regényeket én imádom. Kevés szóval mondanak sokat, így ugyanannyira élvezhető, mint egy normál könyv. A másik, amivel egyértelműen megvett magának az írónő és a könyv is, a zenei utalások. 3 Doors Down, Sugarcult, Green Day, Evanescence. Külön tetszett, hogy Ava és Jackson ezeken keresztül is kommunikáltak egymással. Olvasás közben mindig az aktuális számot hallgattam, így adván egy kis pluszt a történetnek.

A harmadik ami tetszett a karakterek hihetősége. Azok az igazi vérbeli tinik, és ez annyira elvitte a hátán könyvet, hogy arra nincsenek szavak. Még Jackson szelleme is annyira jó volt. Olyan igazi szellemes szellem, nem azért szellemes mert vicces, hanem a klasszikus szellem tulajdonságokkal rendelkezett. Hogy mit értek ez alatt? Azokat a tetteket, amiktől egy horrorfilmet nézvén az ember (főleg aki félős), hiper gyorsasággal bújik el a kanapé párnái mögé, mint például szekrényajtók kinyitása majd egyszerre becsapása. Szóval olyan normális szellem. De azért ennek ellenére aranyos is volt, nagyon megszerettem.

A vége az számomra meglepő volt. Lehet, hogy elpuhultam a sok cukormázas végű (khm....sokszor már nyáltúltengésben szenvedő) YA regénytől, és ide is azt a full boldog véget vártam, de nem az lett, és ez egyértelműen adott egy pluszt az egész történetnek.

Röviden: kérem ide azonnal az írónő másik (összes) könyvét!!! :)

Hangulati bepillantásként íme az egyik szám a könyvből:

Értékelés:

A klasszikus is lehet jó

2011-08-24T19:59:00.000+02:00

Gigivel megint gondoltunk egy nagyot (ő kigondolta én meg lelkesen belementem :D), és belevágtunk egy, a klasszikus irodalmat főleg a YA rajongók körében népszerűsítő akcióba. Mivel mindkettőnk blogja nagyrészt a fiataloknak szóló könyvekkel foglalkozik, így nem árt egy -egy klasszikust is beszúrni a repertoárba, mert egy kis igazi, szó szoros értelmében vett irodalom senkinek nem árt meg (még nekem sem :D), sőt néha kimondottan jól esik. A legtöbb fiatal pedig köztudottan nem rajong értük, annak ellenére, hogy vannak köztük nagyon nagyon jók.
Ezeket a klasszikusokról szóló posztokat, az alábbi logóval fogjuk ellátni és összegyűjtve elolvashatóak majd a bejegyzések a blog oldalán lévő logóra kattintva:

Reméljük, hogy ezzel meghozzuk pár nem épp modern, nem kortárs szerző könyveihez is a fiatalság (ha-ha, mert mi annyira öregek vagyunk....) kedvét, és ebből a műfajból is kedvencekre lelnek.

Elfeledett születésnap...

2011-08-23T19:21:00.000+02:00

Különböző magánéleti változások miatt mostanában igencsak el vagyok csúszva a dolgaimmal. Így eshetett meg ama csúnya dolog, hogy elfejeltettem a blog 2. szülinapját.... *szégyelli magát*

Most azonban gyorsan számokban összefoglalnám mit is történt ezalatt a 2 év alatt.

1 blog

2 év

94 követő

174 bejegyzés

338 megjegyzés

több, mint 38.000 látogató

több, mint 50.000 oldalmegjelenítés

megszámlálhatatlan blogolással eltöltött perc

a blog kapott oldalt a facebookon, és tagja lett a miner.hu oldalnak is

továbbá kapott egy formsprings profilt is, hogy ott is kérdezhessetek a könyvekkel kapcsolatosan

Lehet, hogy ez másnak egyáltalán nem sok, de nekem MINDEN. Köszönöm, hogy ennyien olvasgattok , kommenteltek meg látogatjátok a blogot. Igyekszem a jövőben is tartani a színvonalat,és izgalmas újdonságokkal előrukkolni.:)

Maggie Stiefvater: Forever

2011-08-22T22:00:00.000+02:00

"- Grace - suttogtam. - Nem így ér véget!"

Sam mindig is szerette Grace-t. Farkasként messziről figyelte. Fiúként a karjaiban tartotta. Most hogy szembe kell néznie egy Grace nélküli élet lehetőségével, mindent meg fog tenni, hogy biztonságban tudja a lányt. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy szembe kell néznie a saját démonjaival. Még akkor is, ha mindenét kockára kell tennie.
Bármit, amíg szerelmük túléli...

A bejegyzés spoilereket tartalmaz az előző részekre vonatkozóan!

Egy újabb sorozat zárórésze, és egy újabb könyv, amiben nem csalódtam. De nézzük egy kicsit részletesebben is.

A Linger végén Grace a kórházból megszökve változott farkassá és tűnt el Sam szeme elől az erdőben. Jelenleg fordított a helyzet, a fiú vár a lányra és a lány pedig farkasként figyeli a fiút.

Ám nagy veszély fenyegeti Mercy Falls vérfarkas populációját. Tom Culpeper, hogy bosszút álljon fia haláláért, hajtóvadászatot indít ellenük.Samnek minél hamarabb ki kell találnia valamit, ha nem akarja elveszíteni társait, de legfőképpen Grace-t.

Olvasgattam a külföldi kritikákat a könyvről mielőtt megkaptam, hogy addig is csillapítsam kicsit a kíváncsiságomat, ami a könyv megérkezésének időpontjához közeledve egyre csak nőtt. Nagyon sokan csalódást éreztek miután letették a befejező kötetet. Legtöbben azt hozták fel negatívumként, hogy nem igazán történt benne semmi, de szerintem, ha valaki olvasta az előző részeket, nagyon jól tudja, hogy mire számíthat, hogy nincs tömve akcióval, hanem az érzelmekre, a hangulatra megy rá. Ilyen szempontból pedig egyáltalán nem üt el az eddigiektől.

A másik dolog, amit sokan kifogásoltak, hogy nem érezték, hogy lezárt lenne a tröténet.

Értem én, hogy mire gondolnak , mert van benne valamennyi igazság is, de személy szerint nem éreztem ezt ekkora problémának. Nem kell minden kicsit is romantikus könyvnek nyáltengerbe fulladnia a végén. Senkinek semmi baja nem lesz attól, ha egy kicsit realisztikusabb véget kap imádott trilógiánk és a szereplők közül ne adj' isten nem mindenkit ér el a felhőtlen boldogság.

A Forever abszolút nem okozott csalódást, a várakozásoknak megfelelően teljesített, ahogyan azt egy jó befejezéstől elvárja a kedves olvasó.

Az elején lassan folydogáltak az események, ahogyan azt megszokhattuk már, majd az utolsó 50-60 oldalon történik a lényegi cselekmény. Azonban észre sem venni, hogy elér az ember addig, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy Maggie rettenetesen jól ír. Öröm olvasni a sokszorosan összetett mondatokat , szebbnél szebb hangulatfestő összetételekkel teletömködve.

A cselekményről egyébként sokat nem írok, mert nem lehet. ezt olvasni kell.

Csak anynit szeretnék megjegyezni, hogy Cole-t imádtam, szerintem ő ment keresztül a legnagyobb változáson, de amellett megtartotta korábbi önmagát is. Aztán a végén, amit tett.....*sóhaj*

Sam új szerepe is tetszett. Grace szülei azonban még mindig iszonyatosan irritáltak, annyira hülyén reagáltak egyes helyzetekre, hogy az hihetetlen, főleg a drágalátos apuka.

A vége felé azért történt pár olyan dolog, mire nem igazán számítottam, volt ami a szívemet facsarta, és amin jókat mosolyogtam. Egyszóval (illetve többel) minden megvolt benne.

A vége meg hát, igen.... Nem lezárt olyan értelemben,hogy nincs konkrétan az olvasó szájában rágva a válasz és a megoldás, hanem 1-2 kérdést nyitva hagy, az olvasó fantáziájára bízva a folytatást.

Mindenképpen méltó befejezése a trilógiának és ezek után nagyon várom Maggie új könyvét is.

Ezen a linken megtalálhatjátok a könyvhöz való playlistet és végül egy kis ízelítőnek a könyv trailere, amit maga az írónő készített:

Értékelés:

Az olvasás 7 hete - 7. hét avagy moly szokások

2011-08-17T22:22:00.001+02:00

Szinte hihetetlen, hogy az utolsó heti bejegyzéshez kezdtem hozzá. Olyan hamar eltelt ez a hét hét az olvasás bűvkörében, hogy szinte hihetetlen. Nagyon sok témáról esett szó, persze ezen kívül is nagyon - nagyon sok téma van még. Végtére is mindnek egy célja volt, hogy felfedje az olvasás napos oldalát és azok is könyvhöz nyúljanak esetleg, akik eddig nem tették. Őszintén remélem, hogy ez a nagyszabású cikksorozat, amely Andiamo ötlete nyomán indult és amiben számtalan blogger és nem blogger olvasó vett részt, valamelyest elérte célját és legalább 1-2 embernek meghozta a kedvét a könyvek birodalmához. Azért az utolsó hétre is maradt néhány téma, amiről szeretnék pár mondatot lepötyögni ide a blogra.

Olvasási szokások változása
Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)

Azt hiszem senkinek nem okozok meglepetést azzal,ha azt mondom, hogy az olvasási szokások folyamatosan változnak Egyre több embert látok kezében könyvvel, bármerre megyek, és egyre büszkébben vállalják, hogy igenis olvasnak, mert egy időben, bizony cikinek titulálták ezt a tevékenységet, azonban ez a "megbélyegzés" mára szinte teljesen eltűnt.

Másik pozitívum, hogy azt tapasztalom, egyre több fiatal, a jövő molynemzedéke is könyvekkel a kezében észlelhető, ami az utóbbi évekhez képest előrelépésnek és mindenképpen pozitívumnak számít.

Azért másféle trendek is kialakultak, amiket nem feltétlenül tudok hová tenni. Ilyen például az, hogy vannak, akik nem hajlandóak, csak kizárólag egy kiadótól olvasni. Persze, nem ítélkezem meg semmi, csak egyszerűen nem értem. Szerintem nyugodtan lehet több kiadó könyveinek is esélyt adni, és ne ragadjon le az ember egy műfajnál. Pontosan abban rejlik az irodalom szépsége, hogy annyira sokrétű, sok műfaj megtalálható, és lehet, hogy az ember egy másik kiadónál talál valami olyan könyvet, amibe egyenesen beleszeret.

A másik ilyen visszatérő trend az olvasásban a könyvek vastagsága. Igen, vannak olyan dolgok az életben, ahol számít a vastagság ( mielőtt valaki félreérti :P pl. a télikabát esetében, vagy a pokrócnál, amibe télen az ember belecsavarja magát, hogy ne fázzon olvasás közben ) ,de nem hinném, hogy egy könyvnél az lenne az elsődleges szempont, hogy hány oldalból áll.

Olyat is mondott nekem valaki, hogy ő bizony nem foglalkozik könyvvel 200 oldal alatt, mert az nem is igazi könyv. Ez az ami előtt teljesen értetlenül állok azóta is. Nem egy olyan könyvet tudnék a kezébe adni, ami meg sem közelíti ezt az oldalszámot, de ennek ellenére úgy megdöbbentené, hogy azt sem tudná hová szaladjon...Szóval nem igazán értem mi ez az oldalszám fétis :)

Jajj, de nem akartam ám ennyire akadékoskodni meg semmi, csak próbálok napirendre térni az új trendek felett. Ilyenkor mindig eszembe jut , hogy minek agyalok ezeken a dolgokon, mikor az a lényeg, hogy olvasnak az emberek, mindegy hogy mit, mindegy, hogy mikor, éjjel - nappal, vagy télen - nyáron.

Valójában nálam nincsenek szezonális olvasmányok, az évszakok egyáltalán nincsenek hatással arra, hogy épp milyen könyvet veszek a kezembe. Túl sok könyv csücsül a várólistámon és a kívánságlistámon ahhoz, hogy megengedjem magamnak azt a luxust, hogy hagyjam magam befolyásolni az évszakok által :)

Persze mondják, hogy az ember télen hajlamos vidámabb olvasmányokat választani, bevallom, én ezt még nem tapasztaltam esetemben, inkább a hangulatomtól függ, hogy mire esik a választásom.

És ha túl vagyok a 'mit olvassak' dilemmáján, akkor hol olvasok? Nagyjából mindenhol. Nem teszem ki a lábam itthonról könyv nélkül, így ha csak egy kicsit is várnom kell valahol, azonnal előveszem az épp aktuális könyvecskémet és olvasok pár oldalt. Ezen kívül, olvasok kocsiban, BKV-n. Itthon általában az olvasós fotelembe kuporodom le vagy az íróasztalomnál (bár ez a verzió kevésbé kényelmes). Az ágyon nagyon ritkán, mert annál általában az a vége, hogy pár oldal után elalszom legyen bármilyen napszak és bármilyen izgalmas a könyv. Ezen kívül nyáron előszeretettel ülök ki a kertbe , a hintaágyba az épp aktuális könyvem (és a kutyám) társaságában. A legextrémebb helyzet a palacsintasütés közbeni olvasás volt, főleg, hogy mindenki túlélte , a könyv is , a palacsinta is, és én is. :)

Végezetül szeretném megköszönni, hogy velem tartottatok hét héten át, elolvastátok a csacsogásomat. Ne feledjétek ezután sem a lényeget: Olvasni jó! :)

Sorozatok fogságában 1.

2011-08-14T20:24:00.003+02:00

Minden sorozathoz lesz egy tényszerű leírás, miért , mikor kezdtem el olvasni, hány részes, fut –e még, milyen átlag pontszámmal rendelkezik stb.

Előreláthatólag 2 + 1 poszt lesz ezzel kapcsolatosan. Az első kettőben a már olvasott, illetve jelenleg is futó sorozatokat fogom leltározni, a harmadik bejegyzés pedig arról fog árulkodni, hogy mely sorozatokkal szemezek. Nem, mintha nem lenne elég az, ami most van, de nem véletlenül lett a cím Sorozatok fogságában….

A felsorolás nagyjából olvasási sorrend alapján alakult így.

Szóval, lássuk a medvét:

1) Fekete István: Tüskevár
Miért kezdtem el olvasni? Egy szépkiejtési versenyre ebből olvastam részletet, és kíváncsi lettem az egészre.
Megbántam – e, hogy belekezdtem? Nem! Azóta megszámolni sem tudom hányszor olvastam újra. Örök kedvenc.
Miért olvastam tovább? Mert imádtam a hangulatát, és a szereplők is nagyon a szívemhez nőttek.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? 2 és mindkettőt olvastam (többször is)
Mióta olvasom? Általános iskolás koromban kezdtem, évre már nem emlékszem…
A sorozat átlagos pontszáma: 5

2) Helen Fielding: Bridget Jones
Miért kezdtem el olvasni? Egy barátnőm ajánlására.
Megbántam – e, hogy belekezdtem? Nem! Ha kicsit rossz kedvem van, mindig előveszem. Bridget kalandjai biztosan jó párszor elszórakoztatnak még.
Miért olvastam tovább? Mert Bridget az Bridget és azt hiszem ezzel mindent el is mondtam.:)
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? 2 rész jelent meg és mindkettőt olvastam, sőt újraolvastam. Ha jól hallottam rebesgettek valami olyasmit is, hogy lesz 3. rész.
Mióta olvasom? 2002
A sorozat átlagos pontszáma: 5

3) Cecily von Ziegesar: Bad Girl (Gossip Girl)
Miért kezdtem el olvasni? Egyértelműen a filmsorozat miatt.
Megbántam – e, hogy belekezdtem? Egy kicsit igen. Nem adta vissza a film hangulatát.
Miért olvastam tovább? Reménykedtem, hogy a későbbi részekben közelít majd a filmhez.
Hány rész jelent meg, mennyit olvastam? Külföldön 13, itthon, ha jól tudom 8. Én a 7. résznél megálltam és nem is tervezem folytatni.
Mióta olvasom? 2008 óta
A sorozat átlagos pontszáma: 3

4) Cecily von Ziegesar: Hot Girl (It girl)
Miért kezdtem el olvasni? A Bad girl spin – off-ja, Jennyvel a főszerepben egy bentlakásos suliban. Gondoltam rossz nem lehet.
Megbántam – e, hogy belekezdtem? Nem. Jobb, mint a Bad Girl.
Miért olvastam tovább? Tetszett a hangulata, de nem szabad tőle túl sokat várni.
Hány rész jelent meg, mennyit olvastam? Külföldön 10, itthon 2, de angolul tervezem folytatni.
Mióta olvasom? 2008 óta.
A sorozat átlagos pontszáma: 3

5) Sophie Kinsella: Boltkóros sorozat (Shopaholic series)
Miért kezdtem el olvasni? Egy főiskolás barátnőm nyomta a kezembe angolul, gyakorlásképpen, amiért azóta is hálás vagyok neki.
Megbántam – e, hogy belekezdtem? Egyáltalán nem.
Miért olvastam tovább? Mert rettentően tetszett és tetszik a mai napig is a humora.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? 6 része jelent meg itthon és külföldön is, ebből én ötöt olvastam.
Mióta olvasom? 2004 óta
A sorozat átlagos pontszáma: 4

6) Ann Brashares: Négyen egy gatyában (Sisterhood series)
Miért kezdtem el olvasni? Láttam a belőle készült filmet és mindenképpen el szerettem volna olvasni.
Megbántam – e, hogy belekezdtem? Nem, nagyon aranyos történet.
Miért olvastam tovább? Kíváncsi voltam, hogyan alakul a szereplők élete.
Hány rész jelent meg, mennyit olvastam? Itthon 4, külföldön 5, én eddig 4-et olvastam, de már beszereztem a frissen megjelent 5. részt és kíváncsian várom milyen.
Mióta olvasom? 2008 óta
A sorozat átlagos pontszáma: 4.

7) Stephenie Meyer: Alkonyat
Miért kezdtem el olvasni? Megtetszett a borító, gondoltam megnézem mi ez, de ekkor még itthon semmit nem lehetett tudni róla.
Megbántam – e , hogy belekezdtem? Nem.
Miért olvastam tovább? Reméltem, hogy olyan lesz a többi rész is, mint az első.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? 4 és mindet olvastam is.
Mióta olvasom? 2007 óta
Soroztat átlagos pontszáma : 4,5

8) J.R.R. Tolkien.:A Gyűrűk Ura trilógia
Miért kezdtem el olvasni? Gimnáziumban, angol órán beszélgettünk róla és kíváncsi lettem.
Megbántam - e, hogy belekezdtem? Nem.
Miért olvastam tovább? Szimplán, mert tetszett.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? 3 és mindet olvastam.
Mióta olvasom? 2002- ben olvastam először.
A sorozat átlagos pontszáma: 5

9) Corinne Hofmann: Afrikai szeretők
Miért kezdtem el olvasni? Egyik barátnőm ajánlására.
Megbántam –e , hogy belekezdtem? Nem.
Miért olvastam tovább? Érdekelt a téma.
Hány rész jelent meg, és mennyit olvastam? 3 és mindet olvastam.
Mióta olvasom? 2009
Sorozat átlagos pontszáma: 4

10) J.R.Ward: Fekete Tőr Testvériség
Miért kezdtem el olvasni? Fogalmam sincs hogyan bukkantam rá, már nem emlékszem.:)
Megbántam – e, hogy belekezdtem? Dehogy is. Imádom.
Miért olvastam tovább? Magába szippantott, nem volt visszaút.
Hány rész jelent meg, mennyit olvastam? Eddig 9+1 jelent meg külföldön,de nem lehet tudni mennyi lesz még, itthon 8+1 került a polcokra, és én is ennyit olvastam. Rettentően várom a 9. részt, ami szeptemberben jön ki magyarul.
Mióta olvasom? 2008
A sorozat átlagos pontszáma: 5

11) J.R.Ward: Bukott angyalok
Miért kezdtem el olvasni? Mert Ward írta és angyalokról szól (kicsit sem vagyok elfogult)
Megbántam – e , hogy belekezdtem? Nem, de az FTT-t még mindig jobban szeretem.
Miért olvastam tovább? Mert szeretem Ward stílusát, és szereplőit.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Itthon 2, külföldön is 2 (szeptember 6-án jön a 3.). Mindkét itthon megjelent részt olvastam.
Mióta olvasom? 2010
A sorozat átlagos pontszáma: 4

12) Richelle Mead: Vámpírakadémia
Miért kezdtem el olvasni? Egy külföldi blogon olvastam róla, és odáig voltak érte, így megpróbálkoztam vele.
Megbántam – e, hogy belekezdtem? Egyáltalán nem. A kedvenc sorozatommá vált YA fantasyk között.
Miért olvastam tovább? Mert a kisebb hibák ellenére is imádtam.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Angolul 6, magyarul 5, és nemsokára jön a 6. Már mind a 6 részen túl vagyok sajnos.
Mióta olvasom? 2008. Még Amerikában is csak a 2 rész volt kiadva, mikor elkezdtem olvasni.
A sorozat átlagos pontszáma: 5

13) Richelle Mead: Georgina Kincaid series
Miért kezdtem el olvasni? Mert kíváncsi voltam Richelle Mead felnőtt sorozatára is.
Megbántam – e, hogy belekezdtem? Egy hangyányit. Elmaradt a várakozásaimtól..
Miért olvastam tovább? Azért fogom tovább olvasni, mert a Vámpírakadémia első része sem győzött meg azonnal, csak a későbbi részeknél és remélem, hogy itt is ez a helyzet.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? 6 részes, ebből 5 jelent meg külföldön, a 6. augusztus 30.-án jön ki. Magyarul még egy része sincs.Eddig csak az első részt olvastam, de tervben van a többi is.
Mióta olvasom? 2009.
A sorozat átlag pontszáma: 3

14) Alyson Noel: Halhatatlanok
Miért kezdtem el olvasni? Mert rettentően tetszett a borító, meg nem tűnt rossznak a történet sem.
Megbántam – e , hogy belekezdtem? Igen. Az első rész az még hagyján, de a második….
Miért olvastam tovább? Mert, mint minden sorozat esetében, az ember reménykedik, hogy a következő rész jobb lesz. Itt viszont pont az ellenkezője történt, így a 2. résznél abbahagytam.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Külföldön 6, itthon 4, de én csak a 2. részig olvastam és a jövőben sem szándékozom ezen változtatni.
Mióta olvasom? 2009
A sorozat átlag pontszáma: 2,5

15) L.J.Smith: Vámpírnaplók
Miért kezdtem el olvasni? Mert megtetszett a fülszövege.
Megbántam – e, hogy belekezdtem? A végére nagyon. Abba is hagytam…
Miért olvastam tovább? Mert közben filmet is csináltak belőle, ami határozottan jobban sikerült és reméltem, hogy kicsit majd közelít ahhoz színvonalban, de inkább távolodott…
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Amerikában 7 rész jelent meg és mind a hetet olvastam, de bőven elég volt. Itthon 7 rész jött ki (helyesbítésért köszönet Giginek).
Mióta olvasom? 2009
A sorozta átlag pontszáma: 3

16) Maggie Stiefvater: Mercy Falls farkasai
Miért kezdtem el olvasni? Mindig is érdekeltek a farkasos sztorik, és a külföldi blogok ódákat zengtek róla.
Megbántam – e, hogy elkezdtem? Egyáltalán nem. Maggie csodálatos világot én hangulatot teremtett a könyveiben.
Miért olvastam tovább? Mert imádtam a szereplőket és a hangulatát. Tudnom kellett mi lesz a vége.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Külföldön 3, itthon 2 rész jelent meg. Jelenleg épp a 3. részt olvasom, kb. a felénél tartok és nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a vége.
Mióta olvasom? 2009
A sorozat átlag pontszáma: 5 (és szerintem a 3. rész elolvasása után is ez marad, megelőlegezem neki)

17) Rachel Caine: Morganville-i vámpírok
Miért kezdtem el olvasni? Megtetszett a borító. Kicsit vagyok csak borítómániás. :)
Megbántam – e, hogy elkezdtem? Nem, mert egy vicces , könnyed, szórakoztató olvasmányt kaptam.
Miért olvastam tovább? A humora miatt. Teljesen megfogott.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Külföldön 10, (egyébként 12 részes lesz), itthon 2 rész jelen meg, én pedig ha jól emlékszem kilencet olvastam, mostanában tervezem a 10. részt elkezdeni.
Mióta olvasom? 2009
A sorozat átlag pontszáma: 4

18) J.K. Rowling: Harry Potter
Miért kezdtem el olvasni? Őszintén bevallom, engem teljesen hidegen hagyott a Potter – mánia egészen tavalyig. Akkor sikerült megszereznem hangoskönyvben az első 2 részt, és gondoltam megnézem már, miért van oda annyira több millió ember.
Megbántam –e, hogy elkezdtem olvasni? Végül is nem, de nem lett a kedvenc könyvem, olyan aranyos, egyszer olvasós számomra, és így már elmondhatom, hogy én is olvastam.
Miért olvastam tovább? Mert tetszett annyira az első 2 rész, hogy tovább olvassam.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? 7 rész jelent meg, az utolsó kivételével mindet olvastam. Azonban hamarosan muszáj lesz nekiállnom, mert a film miatt lépten – nyomon spoilerbe botlom és baromira idegesít.
Mióta olvasom? 2010
A sorozat átlag pontszáma: 4

19) Becca Fitzpatrick: Hush, hush
Miért kezdtem el olvasni? Mert gyengéim az angyalok és beleszerettem a borítóba.
Megbántam –e, hogy elkezdtem olvasni? Nem. Annak ellenére, hogy sokan utálják, nekem tetszett.
Miért olvastam tovább? Mert tetszett, ennyire egyszerű.
Hány rész jelent meg és mennyit olvastam? Külföldön 2 rész, itthon 1, én mindkét részen túl vagyok és várom, hogy októberben megjelenjen a 3.
Mióta olvasom? 2009
A sorozat átlag pontszáma:4,5

20) Lauren Kate: Fallen
Miért kezdtem el olvasni? Ugyanaz, mint a Csitt, csitt esetében: gyönyörű borító és angyalok.

Megbántam – e, hogy elkezdtem olvasni? Eddig nem, és remélem, hogy nem is fogom.
Miért olvastam tovább? Mert a 2. résznek is szép a borítója, és kíváncsi voltam a szerelmi háromszög sorsára.
Mióta olvasom? 2010
A sorozat átlag pontszáma: 4

Ez lenne az első fele a sorozatoknak ( felsorolni is fárasztó volt, nemhogy elolvasni ),és hamarosan folytatom a második felével.

Az olvasás 7 hete - 6. hét, avagy ez vagy az?

2011-08-13T22:49:00.001+02:00

Az utolsó előtti héthez érkeztünk a hétből. Ez a kör a versus kérdéseké.

Klasszikusok kontra kortárs irodalom

Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?

Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?

Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

Az előző heti bejegyzésben már részben érintettem a klasszikusok kontra kortárs irodalom témáját, ebből is látszik, hogy ez egy tipikusan örökké visszatérő kérdés.Melyikre nagyobb az igény? Miért? Alapjaiban véve szerintem tökéletesen megférnek egymás mellett, nem kell választani köztük. Persze egyéni ízléstől függ, hogy ki melyiket preferálja, én azonban mindkét "oldalról" próbálok válogatni. Néha jó klasszikusokat is kézbe venni. Sokszor arra leszek figyelmes az olvasásuk közben, hogy a bennük található gondolatok közül jó néhány manapság is ugyanannyira aktuális, mint akkoriban, mikor íródtak.Ezek mellett azért is szeretem őket olvasni, mert olyan nyelvezettel íródtak, amelyet már szinte csak az akkoriban íródott könyvek képesek nyújtani. Ebben (is) rejlik a klasszikusok szépsége. Igaz ez a külföldi és magyar irodalomra egyaránt.

Ezzel el is érkeztünk a következő kérdéshez. Csúnya, nem csúnya, de ritkán olvasok magyar íróktól, aminek többek között az az oka, hogy külföldön jóval nagyobb a választék, főleg az általam kedvelt YA és Fantasy fronton. Nyilván, ha lenne ilyen jellegű magyar könyv, elolvasnám,de alapvetően tartok tőlük, mert itthon szinte bárki adhat ki könyvet, de ezen megjelenések közül rettentően ritka a minőségi írás, amit egy átlag (nem kezdő) olvasó is élvezhet.

Ezért ha magyar író könyvéhez nyúlok, akkor egyértelműen nem mai, frissen publikáltakhoz. A szórakoztató irodalomban, főleg az írópalánták körében trendi, hogy tőmondatokban írnak, mert jó buli, pedig nem.

Gyönyörű nyelv a magyar, csodálatos összetett mondatokkal lehet elkápráztatni az olvasóközönséget. Ha beleolvasok egy könyvbe vagy egy kéziratba és ezt látom:"Felkeltem. Kimentem a fürdőbe. Megmostam a fogam. Kimentem a konyhába. " stb., akkor tuti, hogy azonnal le is teszem, mert nem nyújt semmilyen élvezeti értéket, főleg ha regényről van szó.

Márpedig főleg azokat olvasok, bár igazándiból nem tudom megmondani, hogy miért. Középiskolában rettentően szerettem Kosztolányi novelláit, és volt olyan szerencsém, hogy érettségin is az ő egyik novellájának elemzését lehetett választani, mondjuk, hogy pontosan melyiket, arra már nem emlékszem.

Mostanra azonban valahogy elhanyagoltam a novellákat. Igaz azonban, hogy tavaly rábukkantam egy blogra, aminek a szerzője novellákat írt, azokat rendszeresen olvastam és imádtam mindegyiket. Most azt hiszem ő is az első regényén dolgozik, amire nagyon kíváncsi leszek, ha sikerült kiadatnia és megjelenik. Direkt nem írtam le a nevét, mert nem tudom mennyire örülne neki, ha reklámoznám az ő kis blogbirodalmát.

Az iskolai kötelező olvasmányokról már több helyen kifejtettem a véleményem, ezért ebbe a témába nem szeretnék nagyon belemenni. Átalakítást, frissítést mindenképpen igényelne a rendszer , de meg kellene hagyni a klasszikusokat is. Azok mellé viszont be lehetne venni olyan kortárs műveket is, amik esetleg ráveszik a fiatalokat, hgy örömmel fogjanak hozzá a kötelezőkhöz.

Bár bizonyos fokig benne van a pakliban, hogy esetleg egy szeretett könyv sem annyira csábító, ha el kell olvasni.

Esetleg az is megoldás lehetne, hogy egy meghatározott listából választhatna szabadon a diák, a tanár által megszabott mennyiségű könyvet. Így olvas is kötelezőt, de mégis megvan annak az "öröme", hogy ő választ.

Lauren Kate: Torment (Fallen 2)

2011-08-07T16:21:00.000+02:00

Földi pokol .Ezt érzi Luce, most hogy távol van bukott angyal barátjától, Danieltől. Egy örökkévalóságig tartott, mire megtalálták egymást, de a fiú most bejelentette, hogy el kell mennie, addig, amíg levadássza a Kitaszítottakat - a halhatatlanokat, akik meg akarják ölni a lányt. Daniel A Shoreline-ban rejti el Luce-t, ami egy iskola a sziklás Kaliforniában tehetséges diákok számára: Nephilimeknek, a bukott angyalok leszármazottainak és mezei embereknek.A Shoreline-ban Luce megtanulja mik is valójában az Árnyak és hogy lehet ablakként használni őket, azért hogy bepillanthasson előző életeibe. Minél többet tud meg Luce, annál inkább gyanítja, hogy Daniel nem mondott el neki mindent.Valamit rejteget, valami veszélyeset. Mi van akkor ha Daniel verziója a múltról nem fedi a valóságot? Mi van akkor ha Luce-nak mással kellene lennie?

A Fallen sorozat 2.részét nagyon vártam, többek között a borító miatt is. Az első rész tetszett, főleg az a borongós hangulata, a folytatástól ebből kifolyólag elég sokat vártam.

Az első résznek ott lett vége, hogy Luce egy ősi csata közepén találta magát, aminek hatására Daniel úgy döntött, minél távolabb viszi Luce-t, annál jobb. Így kerül a 2. rész elején a Shoreline elnevezésű iskolába, ahová Nephilimek és emberek egyaránt járnak. Ez a hely össze sem hasonlítható a Sword & Cross - szal, itt a napfény és a tenger uralja a terepet, temető helyett a tengerparton lehet sétálni.Abban is különbözik, hogy Luce itt nem láthatja Danielt, hisz az angyal megmondta neki, hogy nem találkozhatnak addig, amíg nem intéz el bizonyos dolgokat, de hogy milyen dolgokat, arról nem beszélt. Luce, hogy lefoglalja gondolatait, tanulmányozni kezdi az Árnyakat, ám minél mélyebbre ás, annál nagyobb baj szélére sodorja magát,. Vajon így, hogy Daniel nincs a közelében , lesz aki megmentse?

Be kell vallanom csalódás volt egy kicsit ez a rész. Egyrészt rettentően hiányzott az a misztikus, sejtelmes hangulat az első részből, ami számomra a könyv varázsát adta, másrészt meg indokolatlanul el volt húzva a könyv háromnegyede.

Annak ellenére, hogy könnyen, gyorsan olvasható, mégsem tudtam neki maximális pontot adni, mert elég sok logikai baki - szerűségbe futottam bele, annak ellenére, hogy nem vagyok kiélezve az ilyenekre és sokszor észre sem veszem őket. Ha viszont már én is észreveszem, ott már gond van. Például, amikor Luce az Árnyakat próbálja használni. Az elején órákba telik neki, délután kezd hozzá és hajnalra jár az idő, mire végez. Aztán később meg már megy ugyanez percek alatt. Vagy mikor meglőnek valakit egy halálos nyíllal, nyílván meg kéne hogy haljon, de itt pillanatok múlva minden magyarázat nélkül ücsörög és beszélget. Gonoszan hangozhat, de azt a karaktert ténylegesen meg kellett volna ölni, kimondottan jót tett volna a történetnek.

A szereplők közül is néhánya egészen érdekes változáson mentek keresztül, de sajnos nem feltétlenül pozitív értelemben. Luce a Fallenben nem tűnt ennyire butuskának. Miután megpróbálják megölni, és többen is mondják neki, hogy maradjon az iskola területén, mert azon kívül veszélyes, mit csinál? Azért is elmegy kirándulni, meg bulizni.

A végén hozott döntését sem igazán értettem, remélem azért kapunk a 3. részben magyarázatot rá.

Aztán mikor kap egy levelet Danieltől, ő is sejti, hogy nem a drága, angyalka barátja írta, de azért csak elmegy a találkozóra, mert hajtja a kíváncsiság. Ez a viselkedés, ennyire szerintem nem volt rá jellemző eddig.

Danielből pedig mintha kiölték volna a megfontoltságot és a szerelem elvette volna az eszét, játssza a féltékenyt, de elég nevetségesen, számomra kicsit általános iskolás módon.

A Hálaadás napi vacsoránál szimplán az jutott eszembe, hogy egyenesen olyan, mintha egy családi kabarét néznék.

Ezek után természetesen joggal kérdezhetitek, hogy mégis mire kapott 4 pontot. Először is arra, hogy könnyen olvasható, jó az alaptörténet,amit ha nem nyújtott volna el ennyire vagy jobban kidolgozta volna, jobb lett volna, és vannak benne imádni való karakterek (Cam, és Arriane). Az egyik szereplőnek pedig volt egy megmozdulása a végén, amit nagyon tetszett. Igazából az volt az amit felhúzta 4 pontosra. De nem írom le, hogy mi volt az , mert spoiler lenne, ha valakit esetleg érdekel, keressen meg privátban, elmesélem neki :)

A sorozat 3. része már megjelent, de nem hiszem, hogy mostanában fogom olvasni, mert van még előtte jó sok minden a listámon, de a későbbiekben mindenképpen sorra fog kerülni a Passion is.

Addig is itt egy látványos trailer a Tormenthez :

Értékelés :

Az olvasás 7 hete - 5. hét

2011-08-06T15:55:00.000+02:00

Immár az ötödik hetet kezdjük ebben a nagyszabású olvasást népszerűsítő akcióban. Ismételten nagyon jó kis témák vannak terítéken. Az hiszem, ez megint olyan hét lesz, mikor majdnem mindegyikről írok majd pár sort (tényleg csak párat, nem kell megijedni.:) ű9

Kedvenc műfajok

„Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?

Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám

A kedvenc műfajokkal kapcsolatosan klisének hangozhat talán, de csakúgy, mint a zenei ízlésem terén majdhogynem teljesen mindenevő vagyok, bár tény és való, hogy vannak preferált műfajok, amikhez előszeretettel és gyakrabban nyúlok, mint a többihez. Egy ideje ilyen előnyt élvez a young adult irodalom, azon belül is a fantasy (Richelle Mead, Maggie Stiefvater, Kelley Armstrong, Cassand Clare stb könyvei.), bár mostanában ezt kezdik leszorítani a komolyabb, valós témákat taglaló könyvek (Laurie Halse Anderson, Elizabeth Scott, és Giginek hála Ellen Hopkins művei) Természetesen azért szívesen olvasok felnőtt irodalmat is ( Ward, Lesley Pearse, Daniel Keyes, Marquez), a chick lit irodalom képviselőinek ( Sophie Kinsella, Marian Keyes, Jane Green) írásait is bőven fogyasztom, de imádom a klasszikusokat is, Victor Hugo a nagy kedvencem. Hangulatomtól függ, hogy épp melyik műfajba tartozó olvasmányba merülök éppen bele.

Az, hogy az ember mit olvas, nem hiszem, hogy meghatározná, milyen a személyisége. Megint csak a zenéhez tudom hasonlítani. Ahogyan a zenei ízlésből, az olvasott könyvekből sem lehet (és szerintem nem is szabad) messzemenő következtetéseket levonni az olvasó személyiségét illetően.

Az emberek hajlamosak olyan sztereotípiákat alkotni a könyvekkel és olvasóik személyiségével kapcsolatban, amik nem feltétlenül állják meg a helyüket. Példának okáért elég, ha megemlítjük a romantikus regényeket (legyen szó akár egy átlag romantikus történetről vagy némi erotikus fűszerezéssel gazdagított sztoriról, az új trend szerint esetleg egy kis fantasy vonulattal megspékelve),amiket valahogy az unatkozó, elhanyagolt háziasszonyok kedvenc olvasmányainak tartanak. Szinte tényleg minden műfajhoz társítottak már embertípust. Én is olvasok Wardot, annak ellenére, hogy nem vagyok unatkozó háziasszony, és olvasok szépirodalmat is pedig nem tartom magam sznobnak(igen, ezt is hallottam már, hogy sznobnak minősítették azt aki szépirodalmat olvas kizárólag, meg hogy ők mindig mindenkit lenéznek , aki mást olvas). Sőt, azt sem hiszem, hogy aki csakis fantasyt olvas, az felelőtlen meg komolytalan lenne. Még egyszer hangsúlyozom nem szabad ezt ennyire komolyan venni. Persze, nyilván egy - egy olvasmányunk hatással lehet a gondolkodásunkra, átértékelhetünk dolgokat, rajonghatunk olyan dolgokért, amiket azelőtt észre sem vettük, tehát alakítják a személyiségünk, de nem határozzák meg teljesen.

Ezzel pedig el is érkeztünk a következő és egyben a heti utolsó témánkhoz, hogy mely könyvek hatottak rám. Többnyire olyan értelemben hatnak rám bizonyos könyvek, hogy megváltoztatják a véleményem egyes dolgokról, vagy rávilágítanak egy - egy tényre amit magamtól még nem vettem észre vagy csak olyan témába engednek bepillantást, amihez a való életben még nem volt közöm. Ilyen könyvek volt példálul a teljesség igénye nélkül: Kevin Brooks : Lucas, Coelho művie, Laurie Halse Anderson könyvei, Ellen Hopkins : Burned, Elizabeth Scott könyvei.

Az olvasás 7 hete - 4. hét - Érveljünk!

2011-07-30T14:21:00.000+02:00

Szinte hihetetlen, de máris elérkeztünk az Andiamo által kiötlött olvasást népszerűsítő mozgalom feléhez. Mintha csak most kezdtük volna, holott már egy hónapja zajlik.

De térjünk rá a lényegre.A heti téma a szórakoztató irodalom védelme lesz, azt azonban előre szeretném jelezni, hogy nem ez lesz életem leghosszabb és legösszeszedettebb bejegyzése, tekintve, hogy baromi fáradt vagyok ( a 3. kávémat iszom, pedig még csak délelőtt 11 óra van)

Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett

Anélkül, hogy különösebb értekezésbe kezdenék arról, hogy mi is pontosan a szórakoztató irodalom, maradjunk csak annyiban, hogy annyira széles körű és elterjedt, hogy biztosan mindenki találkozott már eme műfaj legalább egy darabjával. Célja a nevében rejlik: szórakoztatni akar, teheti ezt fantasy, horror, krimi, romantikus és sci - fi formában is. Nem akar világokat megrengetni, nem akar bevonulni a történelembe (bár néha mégis megteszi), egyszerűen csak egy kellemes olvasmányként szeretne szolgálni.
Egy nehéz nap után általában nem vágyom másra csak arra, hogy hazaérjek és az épp aktuális könyvem segítségével elmerülhessek egy olyan világban, aminek sokszor köze nincs a valósághoz.
Persze, olvasok szépirodalmat is, de azt csak általában akkor amikor éber vagyok és friss. Este már csak a könnyedebb olvasmányokat vagyok képes feldolgozni.
De ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szórakoztató irodalom értéktelen, sőt. Vannak olyan könyvek, amik igencsak sok és komoly mondanivalóval rendelkeznek. Ezért is szeretem a szórakoztató irodalmat, mert minden hangulatomra találok olvasni valót a repertoárból.Ha nevetni akarok, leveszem a poclról Kinsella egyik könyvét, ha romantikára vágyom jöhet A burok (ami sci - fi is egyben) stb, stb.
Nagyon sokan támadják, hogy értéktelen, és aki ilyen könyveket olvas, az nem is igazán olvasó ember. Pedig ugyanúgy része az irodalomnak, mint egy klasszikus mű, ennek is, annak is megvan a maga "rajongótábora".
Igazándiból nem akarok, és nem is nagyon látom értelmét ennél többet írni, mert aki eddig is nagyon ellene volt, ezután sem valószínű, hogy hirtelen megszereti, aki meg eddig is szerette, vagy előnyben részesítette, nem hiszem hogy elpártolna tőle. Olvassunk, ez a lényeg, az mindegy, hogy mit! :)

Az olvasás 7 hete - 3. hét, avagy a könyves blogok világa

2011-07-23T15:11:00.000+02:00

A héten is 2 témát választottam az Andiamo által szervezett Olvasás 7 hete keretein belül, mégpedig a következőket:

Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?

Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?

Az, hogy mi alapján választom ki a következő olvasmányomat, nagyban függ az aktuális hangulatomtól. Valószínűleg ezzel rajtam kívül is nagyon sokan vannak még így. Sokszor próbálkoztam már valamiféle lista felállításával, hogy mit mi után fogok olvasni, de teljesen eredménytelenül zárult bármiféle erre tett kísérlet, ugyanis a mai könyvmegjelenések mellett szinte lehetetlen előre tervezni.

Ha csak magyar nyelvű könyveket olvasnék, talán tudnám tartani saját magammal meg a könyveladásokkal az iramot, az angol megjelenésekkel azonban lehetetlen. Van, hogy egy héten 5-6 olyan könyv jelenik meg, amire régóta fenem a fogam, de azt egyszerre beszerezni és elolvasni képtelenség.

Azért mégis megpróbáltam korlátok közé szorítani a következő olvasmányom kiválasztását, hogy ne a hajamat tépve álljak minden egyes alkalommal a könyvespolc előtt, azt kiabálva, hogy mit olvassak?!. Szóval megbeszéltem magammal, hogy a sorozatok aktuálisan új részei előnyt élveznek. És körülbelül ennyi is az összes korlát. :)

Lassan egyébként már ez sem nyújt túl sok segítséget, hiszen annyi sorozatot olvasok, hogy most már az lesz a probléma, melyiket válasszam a sok sorozatból.

Amikor esetleg nincs aktuális sorozatrészem, akkor próbálok önálló könyveket válogatni. Ekkor szoktam elkezdeni keresgélni a blogokon, külföldi és magyar bloggerek világában egyaránt. Még nem fordult elő soha, hogy ne találtam volna valamit, amire azt mondtam, hogy ezt nekem most azonnal el kell olvasnom.

Részben én is ezért kezdtem el annak idején blogot vezetni, hogy azok , akik tanácstalanok, esetleg könnyebben találjanak maguknak megfelelő olvasnivalót. Emellett az volt a célom a bloggal, hogy magamnak feljegyezzem emlékeztetőként, miket is olvasgattam, hogy az aranyhalakra jellemző 3mp-es memóriám mellett is emlékezzek rá a későbbiekben, akár évek múlva is.

Azonban az évek alatt valami egészen mássá nőtte ki magát, amellett, hogy persze megtartotta eredeti funkcióját is, de most nem ez a téma.

Kicsit elkalandoztam, úgyhogy térjünk vissza a fő csapáshoz. Mint már említettem, mikor tanácstalan vagyok olvasnivalók terén, akkor végig böngészem a blogokat, amelyeket figyelek.
Mindig találok valami érdekességet, vagy valami újdonságot, ami az én figyelmemet elkerülte.Így kijelenthetjük, hogy nagy hatással voltak/vannak és remélem lesznek az olvasmányaimra. Azért is sokszor nézelődöm rajtuk, hogy megnézzem milyen véleménnyel vannak mások adott könyvekről.

A kezdetek kezdetén, mielőtt még a saját blogomnak akár az ötlete is megszületett volna, pont ezért kezdtem el rendszeresen olvasgatni Amadea és Lobo blogját. Azt hiszem mondhatom, hogy ők ketten voltak azok, akik megalapozták a saját blogom indításának ötletét és a mai napig olvasgatom a blogjukat..

Ekkor már olvastam angolul, de valahogy az itthoni információk nem bizonyultak elégségesnek ezért elkezdtem külföld felé kacsintgatni, így találtam rá Kristi blogjára a The Story Sirenre. Az ő blogjára azért nagyon szeretek visszajárni, mert egyrészt élvezetesen ír, és minden héten beszámol az újdonságokról. Ezek után bukkantam rá Gigi blogjára, aminek el nem lehet mondani mennyire örültem, hiszen akkoriban olyan ritka volt az angolul olvasó blogger, mint a fehér holló. Egyszer egy beszélgetésünk alkalmával fény derült rá, hogy ő is ez okból örült, hogy rátalált a blogomra. Azóta az is kiderült, hogy nagy részben egyezik az ízlésük, rá tudjuk egymást venni bizonyos könyvekre. Jó persze, vannak kivételek, amely ajánlások balul sülnek el, de ugyebár azt mondják, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Tőle jutottam el egyébként FFG blogjára, aki miatt feltárult a magyar fantasy irodalom világa előttem is. Szanik könyvoázisát is olvasgatom, vele is rettentően sok a közös pontunk, amely a Vámpírakadémia iránti rajongásunkban csúcsosodik ki, és az Olvasokkk! blogon is rendszeres látogató vagyok.

Vannak friss figyeltjeim is ám, akiket ugyanolyan lelkesedéssel követek, mint a többieket, például Ailey, Kikisz, Connie, Katamanó.

A felsorolás abszolút a teljesség igénye nélkül készült, és az, hogy valakit nem soroltam itt fel, semmit nem jelent, mert az imént megszámoltam, hogy 36 könyves blog van a böngészőm könyvjelzői között. Szóval nagyon sok bloggert olvasgatok ám, még akkor is, ha ezt nem kürtölöm világgá :)

Az olvasás 7 hete - A második hét: A könyvmoly prédája a könyv....

2011-07-15T20:03:00.001+02:00

...csak az a kérdés, hogy milyen formában.
Ebből már talán kitalálható,hogy a második heti témák közül melyek lesz a kiválasztottak (Igen, kiválasztottak, mert mind annyira jó, hogy nem tudtam csak egyet választani ezért egy kivételével mindet érinteni fogom.)

Könyvtár vagy könyvvásárlás?
E-book vagy könyv?
Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?

Sok moly vallja azt a nézetet, hogy mindegy, hogy honnan szerzi be a könyvet, csak olvashasson. Én finnyás vagyok olyan szempontból, hogy szeretek olyan könyvet olvasni, ami a sajátom. Miután elolvastam, sokszor odamegyek a könyvespolchoz, leveszek bizonyos könyveket, belelapozok.. Megnyugtat, hogy a polcomon van, és akkor veszem kézbe, amikor csak kedvem tartja. Ezt hívom én hörcsög - effettusnak. Gyűjtögetem őket és nem adom el, akkor sem, ha nem tetszett. Ebből következik, hogy rendszeresen vásárolok, sőt mondhatni túl gyakran és túl sokat :) De hát, na, könyvmoly lennék, vagy mi a csuda. :)

Azért is előnyben részesítem a vásárlást, mert van annak egy bizonyos hangulata, mikor az ember belép egy könyvesboltba a sok új szépség közé, körbeveszi az a tipikus új könyv illat, és órákon keresztül válogat, nézelődik semmivel sem törődve. Az online vásárlás meg marad a kényelmesebb napokra, mikor nincs kedve a molynak kikelni a fotelből :)

A másik dolog, amiért nem szoktam könyvtárazni az az, hogy határidőhöz vagyok kötve, azt pedig nagyon nem szeretem. Ha határozott időre kell elolvasnom valamit,azzal általában nagyon kínlódom, mert benne van az, hogy KELL...

Szóval részemről maradok a vásárolt könyveknél, amiket akkor és olyan hosszan olvasgatok, és lapozgatok amikor csak akarok.

Az előző gondolatból rögtön át is térnék a következő pontra e-book vs. könyv. Egyértelműen utóbbi élvez igencsak nagy előnyt. Nem mondom, hogy nem kerül a birtokomba e-book, mert akkor nem mondanék igazat. Persze, néha én is rákényszerülök különböző okokból, de alapvetően nem szeretem. Egyrészt mert nincs még e-olvasóm, nem rendelkezem laptoppal, így igencsak helyhez vagyok kötve, másrészt pedig egy idő után a monitoron való olvasástól minden bajom van, fáj, könnyezik a szemem, megfájdul a fejem.

Summa summarum , ha tehetem kerülöm, mert nem nekem találták ki. Ha majd lesz e-olvasóm , kérdezzetek újra, lehet hogy már más lesz a véleményem. Azonban addig is a jól megszokott és bevált papír alapú könyvformátum mellett teszem le a voksomat. Ezt cipelhetem magammal, ahová csak akarom, akkor olvasok bele, amikor akarok, és hát mégis könyv érzetét kelti.Arról nem is beszélve, hogy az e-könyveket nem igazán tudom szépen sorba felrakni a könyvespolcra, hogy akárhányszor ránézek, örülhessek. Szeretem a könyvespolcok látványát, ez van, főleg a sorozatok darabjait egymás mellett (Figyelitek, hogy átkötöttem? Jól van tudom, nem volt valami frappáns megoldás, de megvisel a meleg.)

Szóval igen, olvasok sorozatokat, jelenleg lusta vagyok összeszámolni, hogy pontosan mennyit, de olyan 15 és 20 közé tehető a számuk. Ennek nagyrészt az az oka, hogy a mostanság divat külföldön a minimum 3 (vagy több) részes sorozat. Sokról azonban csak azután derül ki, hogy van folytatása, miután az első részt elolvastam és megszerettem, onnan pedig már nincs visszaút. Alapvetően egyébként nincs gondom a sorozatokkal, csak legyenek jól megírva és ne csak azért legyen folytatása, mert a kvótát teljesíteni kell, és így erőltetetté és élvezhetetlenné válik a történet. Az írjon sorozatot, akinek van is hozzá eredeti ötlete, és ha ez megy neki, akkor én örömmel veszem meg. :)

Az olvasás 7 hete - Az első hét

2011-07-05T20:00:00.002+02:00

Végre eljött az első hete az Andiamo által szervezett eseménynek, akit innen is hatalmas köszönet illet a szervezésért..

Bár előzetesen csak egy témát jelöltem meg, ám időközben rájöttem, hogy azért belecsempészem itt - ott a Kinek a hatására kezdett el olvasni témát is, mert ez a kettő nekem valahogy nagyon összefügg. Tehát a heti téma(kör) a következő:

Az első könyvélmény(ek)

Jajj, ez annyira hivatalosan hangzott, de nem kell megijedni, nem fogom ilyen komoly hangvételben megírni az egész bejegyzést :) Elég korán kezdtem a könyvmolykodást, folyamatosan nyúztam drága szüleimet, hogy gyakoroljuk az olvasást, ami meg is hozta az eredményét, hisz mire iskolába kerültem, már majdnem rendesen tudtam olvasni. Tevékenység iránti szeretetemet növelték az ajándékkönyvek, amiket a tanulmányi eredményekért kaptam, valahogy az iskolának sikerült érdekesebbnél érdekesebb könyveket ajándékoznia. És akkor az otthon lévő csábító könyvtömegekről még nem is beszéltem. Anyáék is igazi könyvmolyok, tehát egyértelműen volt kitől örökölnöm és /vagy eltanulnom a könyvek szeretetét. Arra is mindig gondjuk volt hogy elég, a koromnak megfelelő olvasnivaló vegyen körül. A mesék közül meghatározó élmény volt a Rémusz bácsi meséi. Szinte meg sem tudom számolni, hogy hányszor rágtam át magam rajta elejétől a végéig. Volt olyan eset is, hogy csak 1 - 1 fejezetet olvastam el belőle.Imádtam és a mai napig nagy kedvenc.

Emellett ott voltak még persze a kötelező olvasmányok is, a Kincsekereső kisködmön, A két Lotti, Egri csillagok (ez volt az egyik leghosszabb olvasmányom akkoriban),ezeket nem hiszem, hogy bárkinek is be kéne mutatni, bár az is igaz, hogy hadilábon álltam velük, mert a nyakamon volt a nyomás, hogy minden részletet tudni kellett, mert feleltünk belőle....

De bármit szívesen olvastam ezen kívül. Az első önállóan kiválasztott könyvem, a a Nagyvadak közelről című mű volt. A nagyszüleimnél töltött nyaralás alatt bukkantam rá, ha jól emlékszem ötödikes koromban. Vadásztörténeteket tartalmazott, és mivel imádtam az állatokat, nem esett nehezemre leragadni mellette és pár nap alatt kiolvasni. Ezt követte a Tüskevár és a Téli berek( melyeket egy jó ideig évente újraolvastam, annyira szerettem), A padlásszoba kis hercegnője és Lakner Artúr Édes mostohája, ami szintúgy nagy hatással volt a fiatalka énemre. Aztán később - nyolcadik osztály környékén - elkezdtem szépen sorban végignézegetni anyáék könyvespolcait is, akkor bukkantam rá az első komolyabb olvasmányaimra, Stephen King Cujojára és a Jane Eyre-ra. Emlékszem azon a nyáron, a Bronte testvérek összes otthon fellelhető könyvét elolvastam. Innentől nem volt megállás, faltam a könyveket minden mennyiségben, egyre többször garázdálkodtam a könyvespolcokon.Mostanra pedig szenvedélyemmé vált az a szépséges hobbi, bár lehet hogy az életforma jobb szó lenne.

Suzanne Collins: Futótűz

2011-07-04T20:50:00.006+02:00

A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.

Örülök, hogy amikor anno megvettem az első részt, azonnal beszereztem a folytatást is, így gyorsan bele is kezdhettem.

Peeta és Katniss miután megnyerték az Éhezők Viadalát, beköltöznek a Győztesek falujába. De a Győzelmi körúton szembesülniük kell vele, sem a rivaldafénynek, sem a harcnak nincs vége. A két fiatal győzelme lázadást szított, ami Panem minden lakosára hatással van. A következő, Jubileumi Éhezők viadala pedig nem várt fordulatokat tartogat.

Nagyon sok embertől hallottam, hogy ez a rész kicsit lassabb, szinte nem akadt kritika, amiben legalább futólag ne említette volna az írója, hogy az első fele vontatott. Ez így is van, ezzel nem szállok vitába, de engem nem igazán zavart. Persze, azért féltem tőle, hogy esetleg unni fogom, hisz tippem sem volt miről is szólhat a folytatás. Csak remélhettem, hogy nem kizárólag a "csodás" életről, ami a két főszereplő ölébe pottyant hirtelen.Természetesen egy disztópiás könyv esetében sejthető, hogy nem így lesz. És láss csodát, tényleg nem így lett. Tény és való, hogy mozgalmasság szempontjából különbözik a trilógia nyitó kötetétől, legalábbis az első fele, de ez így volt jó. Ugyanolyan tempóban haladtam vele, csak úgy, leültem egy kicsit, hogy belelapozzak az elejébe, és valahol a 100. oldal környékén tettem le 2 óra múlva. Aztán a felénél meg jött az első nagy fordulat, onnantól meg már megint nem lehetett letenni egészen a végéig. Eszembe nem jutott volna, hogy ez fog történni, de tetszett, izgultam rajta, kíváncsi a vártam mi lesz a végkifejlet. Mikor kiderült, csúnya függővég fogadott, amit nem kimondottan szeretek, azonban arra garancia, hogy azonnal akarja a kedves , gyanútlan olvasó a befejező részt.

A Kapitólium nyilván dühös, amiért és ahogyan alakult az előző Viadal, és ezt bizony nem lehet megtorlás nélkül hagyni. Azonban arra senki nem számított, hogy valójában mit is indít el a körzetekben Katniss Viadalon aratott győzelme.Az emberek lázadnak, de ez még csak a kezdet.

Katniss ugyanolyan önfeláldozó maradt, mint volt. Most is előbb nézi mások érdekeit mint a sajátját , ezen felül bűntudata is van amiatt, hogyan Peeta -val bánt, ezt is jóvá akarja tenni a fiúval szemben.

Nem nagyon akarok többet írni a könyvről, mert akkor biztos, hogy nagy lelkesedésemben elkottyantanék néhány spoilernek számító információt. Ezt azonban mindenképpen szeretném elkerülni, mert ez olyan könyv, amiről minél kevesebbet tudsz, annál nagyobb élmény.

AZért mé így zárásképpen megemlítenék egy aprócska negatívumot, ami rettentően zavart.

Mégpedig a hihetetlen mennyiségű szleng, aminek az előző részben nyoma sem volt. A két főszereplő szóhasználatában érződik leginkább. Olyan szavakat használnak, mint nyomatnak, szerkót, penge (mint jelző) totál, ránkgyógyulva stb. Ezzel engem simán ki lehet kergetni a világból. Persze nem olyan nagy gond ez alapjában véve de a karakterek előző részben való szóhasználatához képest nagyon is zavaró.

Ez leszámítva ugyanazt az élményt kaptam, mint a trilógia első részénél és felesleges mondanom azt hiszem, hogy mennyire várom a befejező kötetet, ami előreláthatólag novemberben érkezik.

Értékelés:

Az olvasás 7 hete

2011-07-03T14:00:00.002+02:00

Egy újabb kiváló blogger összefogás eredményéről lesz most szó, ami Andiamo fejecskéjéből pattant ki és az olvasást hivatott népszerűsíteni 7 héten keresztül, reményeink szerint minél nagyobb sikerrel. Ebből jó könyvmoly létemre én sem maradhattam ki, úgyhogy tőlem is 7 héten keresztül olvashattok majd bejegyzéseket az olvasásról, élményekről, tapasztalatokról, véleményemről különböző témákban, egy héten akár többször is, amennyire időm engedi majd.

Az eseményről, ami holnap rajtol Andiamo blogján, vagy Facebookon vagy a molyon kaphattok bővebb információt.

A témák pedig hetekre bontva a következők: [vastaggal jelölve azok, amikről az előzetes terv szerint írni fogok, de a változtatás jogát fenntartom :-)]

I. hét (júl. 4-10.)
Az első könyvélmény(ek)
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!

II. hét (júl. 11-17.) [még nem tudom melyik lesz a kiválasztott, mert mindegyik jóóó - bőség zavara]
Könyvtár vagy könyvvásárlás?
E-book vagy könyv?
Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)

III. hét (júl. 18 – júl. 24.)
Mi alapján értékel egy könyvet?
Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?

IV. hét (júl. 25 – 31.)
Védőbeszéd a szépirodalom mellett
Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése

V. hét (aug. 1 – 7.)
Kedvenc műfajok
„Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
Milyen könyvet írna legszívesebben?

VI. hét (aug. 8 – 14.)
Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

VII. hét (aug. 15 – 21.)
Olvasási szokások változása
Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)

Első könyves írók ugródeszkája avagy a blogger nem ellenség, hanem barát

2011-06-27T20:50:00.000+02:00

Miért jó bloggernek lenni? Megmondom én szívesen. Azért , mert olyan emberekkel lehet megismerkedni, akik, ha összefognak, szinte nincs az, amit meg ne tudnának valósítani. Gyakorlatilag minden héten születik egy - egy újabb jó kis kezdeményezés. Most a legújabbról szeretnék beszámolni, ami főleg a kezdő írók számára egy kiváló lehetőség.

Sansa és FFG gondoltak egy nagyot és létrehoztak egy blogot (Firkálsz? Mutasd, mit?), melynek az a célja, hogy azok akik már rendelkeznek egy saját maguk által írt kézirattal és szeretnék magukra felhívni a kiadók figyelmét, a blogon keresztül a bloggerek segítségével megtehetik.

Ha kezdő író vagy és érdekel a dolog, Word dokumentumban egy A/4 -es oldalon Times New Roman 12 -es betűvel írva röviden, tömören, ám minél figyelemfelkeltőbben (és mindenképpen SPOILER MENTESEN) küldd el a kéziratod tartalmát, ami felkerül a blogra. Pontos tudnivalókat és részleteket ezen a linken találhatsz.

Ha valamelyik bloggernek felkelti az érdeklődését, elkéri a kéziratot olvasásra és vállalja, hogy egy hónapon belül véleményt ír róla a saját blogjára, akárcsak egy recenziós példány esetében tenné.A kézirat tulajdonosa pedig kap egy korrekt, elfogulatlan véleményt, ez egyben a kiadóknak is mankó, hogy melyik kézirattal érdemes foglalkozni, a blogger meg hódolhat szenvedélyének, olvashat és véleményt írhat. Mindenki jól jár. Minden merész vállalkozót szeretettel várunk, és szerintem az összes könyves blogger nevében mondhatom, hogy remélem, sok remekművet sikerül majd kiadatni a blog segítségével!

Suzanne Collins : Az Éhezők Viadala

2011-06-24T23:16:00.001+02:00

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Nehéz olyan könyvről írni, ami már ennyire befutott, ilyen sokan olvasták és szerették. Ez a 3. kiválasztott a 2011-es várólista csökkentős játékban, és nem véletlen, hogy belekerült, hiszen, ha jól emlékszem tavaly ősszel vettem meg és azóta áll a polcomon olvasatlanul. Hogy miért? Fogalmam sincs.

Ha egy könyvről egyöntetűen ennyire jók a visszajelzések, mindig tartok tőle egy kicsit, talán még jobban is , mint a köztudottan rossz olvasmányoktól, annak ellenére, hogy bizonyára ennyi ember nem tévedhet. Félek attól, hogy túl sokat várok , és csalódok benne. Márpedig nem szeretek csalódni, de valószínűleg senki sem....

Katniss a Tizenkettedik körzetben lakik édesanyjával és húgával, rettentően rossz körülmények között. Édesapja meghalt egy bányarobbanásban, ekkor édesanyja összeomlott , így a lányra hárult a feladat gondoskodjon magukról, főleg húgáról, ellássa magukat élelemmel és minden szükséges dologgal.

A tizenkét körzetet összefogó Kapitólium minden évben megrendezi az Éhezők Viadalát, ahol a 12 körzetből 2-2 kiválasztott vesz részt, hogy megküzdjenek egymással. A 24 versenyző közül csak egy maradhat. Bár húgát, Primet sorsolják ki , mégis Katniss lesz a kiválasztott körzetében, Peetah-val a pék fiával együtt.

Nyernie kell, hogy megmentse anyját, testvérét és körzetét, de nem lesz egyszerű dolga, hisz még körzetbeli társában sem bízhat, nem beszélve a másik 22 emberről...

Mint már a bevezetőmben is említettem, őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs, hogy minek vártam vele ennyit.Tipikusan az a könyv, ami az első oldalon magába szippant, és képtelen vagy tőle szabadulni, amíg vége nincs. Szabadság alatt képes voltam korán felkelni nagyon korán csak, hogy tovább olvashassam, és nálam ez nagyon nagy szó.

Mi tetszett benne ennyire? Minden. A történet, a világ, a szereplők,Collins egy olyan világba kalauzol, ami nem ereszt, annak ellenére, hogy néhol kegyetlen, igazságtalan és durva,akárcsak az élet maga.

A viadal lényege is "csupán" annyi, hogy a Kapitólium így tudatosítja az emberekben, hogy ők bármit megtehetnek, ők uralják a 12 körzetet. Ezt a viadal alatt is bizonyítják. Nem könnyítik meg a Játékmesterek a versenyzők dolgát, sőt, ott nehezítik, ahol tudják, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a nézők jól szórakozzanak. Nem, mintha nem lenne amúgy is elég gondja a résztvevőknek.

Collins nagyszerű karaktereket is teremtett, nem feltétlenül hibátlanok, sem külsőre, sem belsőre, ám pont ettől annyira emberiek.A szívem szakadt meg értük, még egy - két mellékszereplőért is, mert az írónő ott gyötri őket, ahol tudja.

Katniss, húgáért áldozza fel magát, de szerencséjére feltalálja magát az arénában. Folyamatosan vívódik, hogy kiben bízhat meg , és kiben nem, különösen Peetah-ban, hisz sokszor nem tudja eldönteni, hogy a fiú cselekedetei, gesztusai, tettei őszinték vagy csak a taktikájának elemei.

Kimondottan tetszett, hogy az írónő nem félt megölni a szereplőit.

A szerelmi szál nagyon kis halovány, de azért ott van, remélem a következő két részben is marad legalább egy kicsit. Néhány részletnél egyenesen elolvadtam, annyira aranyosak voltak, még akkor is, ha nem volt teljesen valós a helyzet.

A vége nem az a kimondottan idegtépő függővég, ami miatt lerágja az ember a körmét meg szálanként tépi ki a haját, de nem árt ha kéznél vana folytatás.

És ezek után a filmre is nagyon - nagyon kíváncsi leszek :)

Zárásként csak annyit jegyeznék meg, hogy nézzétek el nekem, nem ez lett életem legjobb bejegyzése.....

Egyszerűen képtelen voltam egy kerek, egész posztot írni róla. Nem ment, túl jó volt...

Értékelés:

Haladunk a korral

2011-06-22T18:41:00.002+02:00

A szemfülesebb rendszeres olvasóim már biztosan észrevették a legújabb adalékot itt a blogon, mégpedig azt, hogy most már a Facebookon is követhető az én kis könyves mennyországom. Az alábbi linken megtaláljátok az oldalt, de az oldalsávban is megtalálható.

Book Heaven a Facebookon

Nézegessétek, csúnya szóval élve lájkoljátok, és ott is bátran lehet hozzám fordulni bármi féle - fajta kérdéssel. :)

J.R.Ward: Sóvárgás

2011-06-07T19:01:00.002+02:00

Hét főbűn. Hét lélek, akiket meg kell menteni. Újabb ádáz küzdelem, amelyben minden megtörténhet.

Jim Heronnak, a bukott angyalnak második küldetésekor egy régi bajtársán kell segítenie. Isaac Rothe egy titkos szervezet katonája volt, de megszökött egységétől. A múltja sötét, a jövője komor. Miközben bérgyilkos vadászik rá, emberölésért rács mögé kerül. Védőnek a gyönyörű ügyvédnőt, Grier Childe-ot rendelik ki mellé. Isaacban ellenállhatatlan vonzódás ébred a lány iránt, aki viszonozza az érzéseit. De így már mindkettejük életét fenyegeti Isaac volt parancsnoka, az elvetemült Matthias, és a halált hozó démon, aki a gyanú szerint Isaac lelkét akarja megkaparintani. Vajon Isaac elég erősen hisz benne, hogy a gonosz ellen az egyetlen fegyver csakis az igaz szerelem lehet?

Az az igazság, hogy mikor megjelent a könyv, azonnal megvettem, mert, hogy mégiscsak Ward, meg miegymás, de valahogy mostanáig húztam az elolvasását, mert mindig találtam valami jobb, izgalmasabb olvasnivalót helyette. Így utólag azt mondom, nem ok nélkül.

Jim Heron az első csatából nyertesen került ki a gonosz, dög Devinával szemben, de még szinte ki sem pihenhette magát , már indul is a következő kör, aminek feltételezhetően Jim régi bajtársa áll a középpontjában, Isaac Rothe, aki most ketrecharccal keresi a kenyerét bujdosás közben. Ám egyik este rajtuk ütnek a hatóságok, így Isaac börtönbe kerül. Védőjeként Grier Childe-ot jelölik ki, mint kiderült nem véletlenül. Ám még akkor sincs biztonságban, mikor kijön a börtönből, mert régi főnöke az életére pályázik. De igazándiból miért is történt így, azt Jimnek kell kideríteni. Meg kell tudnia ki mozgatja a szálakat, és meg kell mentenie egy újabb lelket.

Még mindig kevésbé hoz lázba ez a sorozat, min a Fekete Tőr Testvériség kötetei.Valami hiányzik belőle, és annak ellenére, hogy sokat gondolkozom rajta, hogy vajon mi lehet az oka, csak találgatni tudok. Talán maga a történet nem szippant annyira magába. Valahogy hiányzik az a pörgés, ami a Testvérek életét övezi.

A másik tippem a karakterek. Nem igazán éreztem, hogy bármelyikük is közel került volna hozzám. Talán leginkább a mellékszereplőket, Eddie-t és Adriant, Jim segítőit bírtam. Mind Jim, mind Isaac mind az ügyvédnő teljesen semleges volt, olyan tipikus átlag szereplők, adott egy volt elit alakulat katonája, erős brutális, kemény jellem, de a nőért megszelídül. A nő okos, büszke és azonnal szerelembe esik. Igen, mondhatjátok, hogy a Testvéreknél is ugyanez a séma, ugyanezek a sablonok vannak (annyi különbséggel, hogy ott vámpírok vannak, itt meg angyalok), de ott mégis egyéniségekről beszélünk. Itt én nem éreztem annyira különbözőnek őket.

Igazából Grier öccsének szerepét sem igazán értettem. Jó, értem én, hogy szellem és segíteni akar a nővérének, de azon kívül, hogy tök egyértelműen figyelmeztette a nőt, hogy kinek kell hinnie, nem sok vizet zavart. Kicsit többet akciózhatott volna, tehetett volna több csavart az eseményekbe.

A történet maga most is jó volt, a végén (számomra) váratlan fordulattal. A küzdelem, a mocskosabbnál mocskosabb eszközök is jócskán szerepeltek a könyvben, bár be kell valljam az előző kötet ezen a téren is veri a jelenlegi részt. Kíváncsi vagyok, hogy ki lesz a következő áldozat.

Egyetlen egy dolgot vártam nagyon, ami az első részben is nagyon tetszett, ám itt kimaradt legnagyobb sajnálatomra, mégpedig azt, hogy egy picit, csak egy pillanatra felbukkanjanak az írónő másik sorozatának szereplői, még akkor is, ha csak utalás van rájuk.

Mindenesetre tovább fogom olvasni a sorozatot, mert reménykedem benne, hogy a következő részek kicsit jobbak lesznek., de biztosan nem fogok annyira rohanni érte az üzletbe, mint ezért a részért tettem.

Értékelés:

Kezdő Író Kerestetik

2011-05-28T22:58:00.000+02:00

Gigi a blogján útjára indított egy kezdeményezést, melynek lényege, hogy kezdő írók műveiről ír kritikát, legyen szó blogregényről vagy teljes kiadásra váró regényről. Részleteket ezen a linken olvashattok.
Ha korrekt véleményt szeretnél a leendő könyvedről, és nem félsz attól, hogy esetleg negatív kritikát kapsz, itt a nagy lehetőség, hogy megtudd egy elfogulatlan személy mit gondol róla.
Jelentkezzetek minél többen! :)

Irigység felsőfokon

2011-05-25T17:41:00.000+02:00

Az évnek ebben az időszakában nem szeretek a külföldi könyves bloggerek blogjain bóklászni, mert csak fájdítom a szívem. Hogy miért? Mert ilyen tájt zajlik a könyves berkekben az egyik legnagyobbnak számító esemény New Yorkban, mégpedig a Book Expo America. Mindenki aki számít, legyen szó kiadóról, íróról, bloggerről vagy csak lelkes olvasóról, az biztos, hogy ellátogat, ha teheti.

Mondhatni olyan , mint nálunk a könyvhét, csak egy iciripicirit nagyobb volumenű. Nem egy olyan külföldi blogot követek, ahol már hónapok óta erre az eseményre készülnek. Olyan, mint egy hatalmas nagy egyhetes könyves buli.

Természetesen programokban nincs hiány, megszámlálhatatlan dedikálás, előadás, különböző könyvekkel kapcsolatos esemény( pl. borító leleplezés) várja az érdeklődőket, amellett, hogy szinte nincs könyv, amit ne lehetne ott helyben megvenni.

Tavaly elhatároztam, hogy egyszer, ha törik, ha szakad, eljutok én is erre a rendezvényre. Az biztos, hogy bele is fogok bolondulni. Úgy fogok a standok között rohangálni, mint a kisgyerek a világ legnagyobb játékboltjában :)

Szóval ilyenkor elkerülöm a blogokat, mert komolyan rossz nézni azt a mennyiségű könyvet, amit ott megkaparintanak néhányan. :)

Murakami Haruki: Norvég erdő

2011-05-14T17:57:00.001+02:00

A Beatles Norvég erdő című legendás dala Toruban felidézi az első szerelem emlékét, azt az időszakot, amikor beleszeret elvesztett barátja szerelmébe, Naokóba. Egyszeriben visszacsöppen a húsz évvel korábbi Tokióban töltött diákéveibe, abba az életbe, amelyet viharos barátságok, szeszélyes fellángolások és szakítások, alkalmi szeretkezések, érzelmi zűrzavarok, veszteségek és beteljesületlen vágyakozások tettek emlékezetessé. Újraéli a találkozást a szókimondó, öntörvényű lánnyal, Midorival is, aki a felnőtté válás határán arra késztette, hogy válasszon múlt és jövő között. Könnyednek tűnő, rafinált történetében Murakami megidézi az 1960-as évek diáklázadásainak hangulatát, a szabad szerelem, a nagy ivászatok, az élvezetek kamaszos, provokatív hajszolásának popzenés világát. Ám a felszín alatt leheletfinom érzékenységgel ír életről, halálról, és a felnőtté válás mélypontjai és magaslatai közt hányódó fiatalság sebezhetőségéről.

Ez volt a 2. könyv, amit a Várólistacsökkentés keretében olvastam.

Egy időben mindenhol Murakami könyveibe botlottam, interneten, blogokon, könyvesboltokban, úgyhogy elhatároztam, hogy egyszer én is elolvasok tőle egy regény, ha már ennyiszer az utamba akadt. Aztán végül nem épp a várt módon került hozzám ez a könyv. Egyik barátnőmmel vásárolni voltunk és jó könyvmoly módjára berángattam őt a könyvesboltba körbenézni. Megláttam Murakami Kafka a tengerparton című könyvét és meséltem neki arról, hogy milyen jókat hallottam az író könyveiről. Aztán pár hónap múlva, mikor mentem hozzá látogatóba, azzal fogadott, hogy megvette a Norvég erdőt, ha már annyit meséltem róla. Mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett neki, és még ő győzködött, hogy igenis olvassam el, kölcsönadja.Így került hát hozzám.

Vatanabe a 20 éves önmaga történetét meséli el visszaemlékezés formájában, hogyan vesztette el legjobb barátját, Kizukit, majd hogyan szeretett bele annak barátnőjébe Naokóba, hogyan lépett be az életébe Midori., hogyan élte meg a körülötte történő dolgokat, kedve a főiskolától, a szerelmen át a halálig. Naoko-val való kapcsolatát beárnyékolja Kizuki emléke, és a lány mentális betegsége, így a a fiú a pillanatnyi, egyéjszakás kalandokban keresi a vigaszt és a helyes utat, amíg nem találkozik Midorival, aki talán kiutat jelenthet neki ebből a helyzetből.

Nem is tudom igazándiból hol kezdjem. Először is nagyon jó volt végre kilépni egy kicsit a YA világából és helyette valami olyat olvasni, ami hús -vér emberekről, valós, komoly problémákról szól. Murakami stílusa azonnal magával ragadott, annak ellenére, hogy igencsak szókimondó, itt- ott provokatív stílusban tárja elénk a felnőtté válás lépéseit a főszereplő fiú szemén keresztül a 60-as évek időszakában.

Igaz, hogy mondhatni központi téma a regényben az öngyilkosság, hisz végül is Kizuki esetével kezdődik a történet, és többen is véget vetnek az életünknek a 3 év alatt, amit felölel a könyv, de meglepő módon ez a tény mégsem nyomja rá a bélyegét a hangulatra, nem válik tőle nyomasztóvá.

Vatanabe egy kimondottan naiv fiú, aki az átlag főiskolás életviszontagságain túllendülve , keresi a helyét a világban, és keresi a szerelmet. Sokat őrlődik a 2 lány között, hiszen mindketten mást jelentenek számára. Naoko esetében talán az is közrejátszik, hogy ő a kapocs Kizuki emlékéhez. Midori pedig pont az ellenkezője, egy vidám, nyílt személyiség, aki kirángathatná Vatanabe-t a fásultságából.

Nagyon tetszett, hogy a könyv tele van zenei utalásokkal. Márpedig én olyan kíváncsi zeneimádó élőlény vagyok, hogy ha ilyen utalást találok, akkor azonnal rákeresek a számra és azt hallgatom olvasás közben. Segítenek átadni a hangulatot és ezt itt sem volt másképp.

Összességében egy olyan könyv, ami egy fiú felnőtté válását mutatja be 3 éven keresztül. Megmutatja azt, hogy az élet sokszor nem egyszerű ebben a korban sem, vagy hogy Midorit idézzem a könyvből "Az élet egy sütisdoboz." Emellett tökéletes rajzot kapunk a háttérben zajló diáklázadásokról, a főiskolai, kollégiumi létről, mindezt úgy, hogy nem nyomja el a könyv lényegét.

Film is készült a könyvből 2010-ben, azonos címmel. Állítólag nagyon jó lett, úgyhogy ha sikerült megszereznem valahonnan, biztosan megnézem.

A címadó dal : Beatles: Norwegian wood

Értékelés:

Kelley Armstrong: Exit strategy (Nadia Stafford 1)

2011-05-07T15:10:00.001+02:00

A törzsvendégek Nadia szállójában, nem kérdezik mit is csinál a tulajdonos a holt szezonban. És ezt nagyon helyesen teszik. Ha megmondaná nekik, meg kellene hogy ölje őket. Ő egy maffia család bérgyilkosa. Vagány és önálló. Nadia senkinek nem tartozik magyarázattal.Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig egyedül dolgozik. Az egyik régi kapcsolata beszervezte őt egy kegyetlen sorozatgyilkos utáni vadászatba, ami felborítja a rendet az országban. A merénylő túlzottan gyakorlott ahhoz, hogy amatőr legyen, és a precíz gyilkosságok túl közel hozzák az FBI-t a bérgyilkos közösséghez.

Ahhoz, hogy pontot tudjanak tenni az ügy végére Nadianak üldözőből üldözötté kell válnia, ahogy sorra vesz minden trükköt, amivel elkaphatják a gyilkost. Mielőtt a gyilkos kapja el őt...

Az írónő YA sorozata után mindenképpen bele akartam kóstolni az általa teremtett felnőtt világ hangulatába is. Azért esett erre a sorozatra a választásom, mert rövidebb, mint a másik sorozata, a Women of the Otherworld, ami ezzel ellentétben 12 részes, meg ideje volt már belekóstolnom a bérgyilkosok világába is egy picit.

A Nadia Stafford sorozat csak két részből áll, de befejezetlen, bár eddig nagyon úgy néz ki, hogy az is marad. De a könyvek egyenként is megállják a helyüket, mert más - más "ügyről" szólnak.

Nadia - időszakos munkáltatóinak csak Dee - ex- rendőr egy nagy port kavart lövés miatt. Jelenleg fogadót vezet. Amit azonban sokan nem tudnak róla a környezetében, az az, hogy mellékállásban sokkal piszkosabb dolgokkal foglalkozik. Bérgyilkos. Megbízói között van az egyik leghíresebb maffia család.

Közben Amerika lakosságát egy sorozatgyilkos tartja rettegésben. Látszólag véletlenszerűen választja ki az áldozatait, és mindig ügyel rá, hogy jól felismerhető jelzést hagyjon maga után, de mégis lehetetlen legyen beazonosítani kilétét.

A rendőrség, az FBI többnyire egy helyben toporog és a bérgyilkos társadalom egyik tagjára gyanakszik.Ami a bérgyilkos közösségnek nem igazán tetszik. Jack, Nadia mentora megkeresi a lányt, hogy együttműködve megpróbálják megállítani a gyilkos ámokfutását.

Első bérgyilkosos, maffiás könyvnek kimondottan élvezetes volt. Valahogy soha nem vonzott igazán ez a világ, de nem is zárkóztam el tőle.Armstrongról tudom, hogy jól ír, ezért is mertem belekezdeni a könyvbe.

A történet alapvetően nem követhetetlen, hiszen adott egy sorozatgyilkos, akit el kell kapni. Persze azért nem is ennyire egyszerű. Az első harmadában a könyvnek annyi név merült fel, hogy egy - egy pillanatban azt sem tudtam ki kicsoda, kihez tartozik, ki kinek az ellensége.De a közepe felé már leredukálódott a nevek száma, és így már lényegesen egyszerűbb volt követni, a végére meg már teljesen tiszta volt minden szál, bár ennek ellenére egy perccel sem tudtam előbb kitalálni, ki a gyilkos, mint ahogy a könyvben rájöttek..

A vége nagyon izgalmasra sikeredett, volt ott minden, robbanás, lövöldözés, taktikázás...

Dee-nek nagyon szurkoltam, hogy megússza. Nagyon kemény csaj, amit talán egy volt rendőrtől el is várhat az ember, de emellett az élet sem kimondottan kímélte meg őt. Vagány , nagyszájú, de megvan a magához való esze. Mellé jön partnerként, mentorként Jack. Érte az első megszólalás után odáig voltam. Mondhatni majdnem teljesen Nadia ellentéte. Benne van a korban, pasi, csendes, csak annyit beszél, amennyit feltétlenül muszáj, és megfontolt.

Ami a legjobban megfogott benne az, ahogyan beszél. Tőmondatokban. Mindig. Mindent abban közöl.

Más könyvekben rettentően szokott idegesíteni, hogy sok a tőmondat, de itt nem azért sok, mert az írónő béna, hanem mert a karakter sajátossága, amitől pont, hogy imádni valóvá válik. És ebben (is) rejlik főképp a könyv humora.

Szerelmi szálról nem tudok írni, mert, hogy nincs is igazán, annak ellenére, hogy az első pár fejezetet követően simán összehoztam magamban Jacket és Dee-t .

Sajnos a nagy love story-ra vágyakozók bizony hoppon maradnak, ugyanis nincs itt a rejtett vonzódáson (ami viszont nagyon jól van érzékeltetve) kívül semmi.

Összességében jó kis könyv. nem lett a kedvencem a téma miatt, de a karakterek és a stílus miatt mindenképpen elolvasom a 2. részt is. (Made to be Broken)

Értékelés:

Ellen Hopkins: Burned

2011-04-30T23:13:00.000+02:00

Pattyn Von Strattenben aki vallásos ám erőszakos családban nevelkedett, egyre több kérdés fogalmazódik meg Istenről, a nők szerepéről, szexről, szerelemről. Először tapasztalja meg a szenvedély erős érzését, de mikor az apja kompromittáló helyzetben talál rá, az események irányíthatatlanná válnak. Pattynt Nevadába küldik nagynénjéhez, hogy ott találjon megváltást. Azonban ehelyett szerelmet és elfogadást talál amíg nem tudatosul benne, hogy a régi démonoktól nem szabadulhat meg olyan könnyen.

Azt hiszem ezzel a könyvvel megdöntöttem a saját olvasási rekordomat. Soha nem olvastam ki könyvet (500 oldal felett) ilyen rövid idő alatt. Mindösszesen 8,5 órámba telt, mert egyszerűen nem lehetett elszakadni tőle. Képtelen lettem volna elaludni anélkül, hogy tudtam volna, hogyan végződik Pattyn története.

Pattyn egy mormon család legidősebb lánya, 6 testvére van, mind lányok, ami igen csak bántja az apát. Az anyjuk otthon van, nem dolgozik, nem csinál semmit, többnyire csak a tévét bámulja, és a lányokat utasítgatja, attól függően, épp milyen házimunkát kell elvégezni. Apjuk , bár dolgozik, de komoly problémái vannak az alkohollal, talán ebből következik az, hogy rendszeresen bántalmazza a feleségét is.

Pattyn rendes lány, szülei elvárásai szerint, a mormon vallásnak megfelelően él, amíg egyszer csak nem álmodik egy helyes sráccal olyan dolgokról, amikről nem szabadna. Ez az, ami a megállíthatatlan folyamatot elindítja. Ekkor kerül J nénihez, a nagynénjéhez Nevadába, ahol megtapasztalhatja szabadságot, a szerelmet, boldogságot, a nagybetűs igazi életet (pont amit el kellene kerülnie).

Kérdés, hogy meddig tud elszakadni azoktól a dolgoktól, amiket kis kora óta belé neveltek? Kezdhet - e új életet? Hogy fogja tudni ezt tartani, mikor újra otthon lesz?

Bevallom őszintén utána kellett egy kicsit néznem a mormon vallásnak, hogy megbizonyosodjak arról, valóban így élnek - e. De meg kellett állapítanom, hogy az írónő tökéletesen hiteles képet festett erről a vallásról.

Az egészségre ártalmas dolgokat (kávé, tea, dohányzás, alkohol) nem fogyaszthatják, a drogok is ide tartoznak.

Csak a házasságon belüli testi közeledés elfogadott, azt megszegni még gondolatban sem szabad. Azért csak ezeket említettem, mert ezek lényegesek a történet szempontjából.

Pattyn azért volt rettentően szimpatikus, mert nem félt attól, hogy a sarkára álljon, nem engedett az elnyomásnak, mert a neveltetésétől függetlenül, mást, valami újat választani. Rájött, hogy nem feltétlenül akar, és nem is kell bűntudatot éreznie olyan dolgok miatt, ami nem az ő hibája, mint például a fiúk iránti érdeklődés.

Persze ez a lázadó viselkedés egy szigorú szabályok szerint élő (vagy legalábbis ezt a látszatot keltő) családban nem elfogadható. Mikor Pattyn apja testvéréhez utazik a nyári szünet idejére, hogy elgondolkozzon azon amit tett, rájön, hogy igaza volt, lehet másképp is élni. Az új környezetben hamar magára talál, ráébred, hogy a jókedv, szerelem, szabadság nem bűn. Rátalál az első szerelem is Ethan személyében, sokat tanul a múltról, apja gyermekkoráról is.

Volt benne néhány sírva nevettetős jelent is, amit imádtam, például mikor Pattyn lovagolni tanult. Ethan-nel is nagyon aranyosak voltak, tipikusan az az első szerelem, amit mindenki újra és újra szívesen átélne.

Azonban, aki egy kicsit is utánanéz Hopkins munkásságának, elolvas egy - két kritikát a könyveiről, rájöhet, hogy a befejezés korántsem lesz ennyire boldog, még akkor sem, ha az ember minden porcikája azért drukkol, hogy jó legyen a vége, mert a szereplők megérdemlik.De ő nem az az írónő, akire a tökéletesen happy és rózsaszín befejezés a jellemző, és ember legyen a talpán, akiben nem mozgat meg valamit a történet vége.

Még így zárásképpen megemlítenék két dolgot, ami tetszett a könyvben, mégpedig a szerkezetet és a stílust. Formáját tekintve verses regény. Igen, versben íródott az egész., de nem az a kimondott, klasszikus értelemben vett versforma van jelen. Persze ettől még ugyanannyira élvezhető. A formából következik a kissé rendhagyó stílus is, hisz nem igazán van lehetőség, szép hosszú mondatokra.Rövidekkel kell elérni azt a hatást, amit egy esetleg összetett mondatokkal érne el normál esetben. Belegondolva, ez nem egyszerű feladat, de Hopkinsnak tökéletesen sikerült kiviteleznie.Valami olyan varázslatot vitt véghez a legegyszerűbb szavakkal, hogy az már szinte hihetetlen, és pontosan ez tetszett benne annyira. Tőmondatokban sikerült neki több érzést átadnia, mint egy normál formájú regénynek. Pár mondat után részletekbe menőkig átéreztem, milyen lehet a Nevadai környezetben, a ház verandáján ücsörögve nézni a naplementét.

Mikor befejeztem a könyvet nagyon sok érzés kavargott bennem, jó és rossz egyaránt, amelyekből néhány még most is kitart. Sokat gondolkozom azóta is a történet egyes mozzanatain, néhány hatására elmosolyodom, néhányra elszorul a torkom, de folyamatosan foglalkoztatnak. És ezt csak a nagyon jó könyvek tudják elérni. Azt hiszem ennél tönnet nem is kell mondanom.

Nem könnyed, nem cukormázas. Viszont nagyon jó lenne ennek ellenére, ha Hopkins munkássága lassan hazánkban is elkezdene teret hódítani magának. Nagyon kellenének az ilyen könyvek.

Értékelés:

"Filmduó a költészetről, avagy bizonyíték amellett, hogy a vers vagány"

2011-04-30T16:34:00.001+02:00

Valamelyik nap egy érdekes emailt kaptam Hercsel Adéltól, a versmob.hu oldallal kapcsolatban. Úgy döntöttem, hogy kirakom a blogra, hisz bár nem könyv, hanem vers mégis az irodalommal kapcsolatos kezdeményezés. Az irodalom pedig jó, legyen szó akár könyvről vagy versről. :)

Filmduó a költészetről, avagy bizonyíték amellett, hogy a vers vagány

versmob 0411 és versmob 0411 - a virrasztás

"Egy elszánt huszonéves fiatalokból álló csapat egy évvel ezelőtt föltette magában a kérdést: vajon vagány-e a vers napjainkban. Egyáltalán a vers érdekel-e ma valakit és hol vannak azok, akik ma verset írnak, és verset olvasnak?
2010. április 11-én, a költészet napján három generáció színészeit kérték föl, hogy vegyenek részt egy kísérletben. A színészek három helyszínen (hajnali metró, nappali sétálóutca, éjszakai szórakozóhely) mondtak verset az utca emberének, amit egy stáb rögzített. Az elkészült anyag 2010 tavaszán végül mégsem került publikálásra, mert az alkotók akkor úgy érezték, hogy ennél mélyebbre kell ásniuk, ha választ akarnak kapni a feltett kérdéseikre.
2011. január 1-jén már nem egy kérdéssel, hanem egy határozott állítással kezdődött a munka: a vers vagány. Kortárs költőket kerestek föl, jellemzően az otthonaikban, hogy a vers helyéről és lehetőségeiről beszélgessenek velük. Mivel nem állt mögöttük semmilyen médium, pályázat, platform, az alkotók függetlenek voltak, ezért nagyon sok olyan költővel beszélgethettek, akik évek óta nem nyilatkoztak semmilyen médiumnak.
Közel három hónap alatt bejárták a fél országot (Szeged, Szajla, Budapest, Győr, Pécs, Sopron), 44 kortárs magyar költővel készítettek interjút, aminek eredményeként 50 órányi felvett anyag került a vágóasztalra. Ebből az anyagból versmob 0411 címmel egy 44 perces dokumentumfilm készült el 2011. április 11-re, a költészet napjára és került föl az internetre, a versmob.hu oldalra, ahol bárki számára bármikor letölthető és megtekinthető. A dokumentumfilmre egy hét alatt eddig több, mint 4000 néző volt kíváncsi.
Egy ilyen antológia mindig lehet még bővebb, színesebb és árnyaltabb, azonban a válogatás hiányai leginkább egy generációs felhívás keringőre: tessék az anyaggal foglalkozni, tessék folytatni, a filmben szereplő és nem szereplő költők verseit egyaránt olvasni!
Az ötven órás nyersanyag hatalmas közkincs, aminek története értelemszerűen még ennyivel sem állhat meg. A dokumentumfilmnek elkészült egy 100 perces, bővített és mélyebb verziója is, ami remélhetőleg teret talál magának a közeli hónapokban egy erre nyitott televízió műsorán. Az interneten persze lenne hely ennek a 100 percnek is, csakúgy, mint az 50 órának - ennek ömlesztése, sűrítésmentes tálalása azonban pont a műfajjal, a webes tartalommal szembeni értetlenkedésről tanúskodna.
Gyűjtögetve az anyagokat a dokumentumfilmhez, az alkotókat érő impulzusok hatására megszületett az ötlet: el kell mondani a költészetről azt is, amit a dokumentumfilm műfaji kereteiből kifolyólag nem tud elmondani. Szükségesnek érezték egy rövid, fikciós filmmel szimbiózisba hozni a dokumentumokat, hogy a generáció azon fele, akiket elrettentettek a versektől valahogy ismét fogást találjon a témán. Így született meg a versmob 0411 - a virrasztás című kisjátékfilm forgatókönyve. Olyan színészeket kerestek föl a projekthez, akikről tudták, hogy olyan viszonyban vannak a saját nyelvükkel, hogy érzik egy ilyen ügynek a tétjét. Trill Zsolt, Petrik Andrea és Kovács Krisztián főszereplésével, és rengeteg kíváló színész közreműködésével a költészetbe vetett hitből és lendületből született meg a kisjátékfilm.
A fikciós kisfilm forgatása magánmecenatúra segítségével március 14-én kezdődött. Az, hogy ennek a filmnek az esetében sem élveztek semmilyen állami, pályázati támogatást, viszont magánkézről a tartalomba vetett hit láttán a technikai feltételek lehetővé váltak, elképesztő energiákat szabadított fel a művészeti szabadság terén, mindenki részéről. Az elkészült 11 perces kisfilm szintén a versmob.hu oldalról érhető el. A fikciós film ott kezdődik, ahol a dokumentumfilm véget ér, vagy éppen a dokumentumfilm kezdődik ott, ahol a fikciós filmnek vége van - ez már azon múlik, ki melyiket találja meg előbb.
Mindkét film a közönség számára teljesen ingyen, szabadon, bárhol és bármikor elérhető. A versmob történetének tétje, hogy jelenlegi és jövőbeli közönségéből képes lesz-e hoszabb távon közösséget teremteni: azt a közösséget, ami a 202. évtizedben végre újra helyére tudja tenni magában az alkotás, a befogadás arányait, azt a generációt, aki majd újra a méltó helyén tudja kezelni a kultúrát.

Vágóképek a filmekből: http://versmob.hu/sajto/versmob0411-fotok.zip "

Kelley Armstrong: The Gathering (Darkness Rising 1)

2011-04-22T20:45:00.001+02:00

Maya egy kis, kutatási célokat ellátó városban lakik Vancouver Islandon. Mennyire kicsi? Annyira, hogy a térképen sincs rajta.

Lakosainak száma kevesebb, mint 200 fő, és Maya iskolájába összesen 68 diák jár, beleértve mindenkit óvódától a 12. évfolyamig.

Azonban ebben a klausztifóbiás kisvárosban furcsa dolgok történnek, és Maya elhatározza, hogy a végére jár ezeknek. Először az úszócsapat kapitánya titokzatos módon megfullad a csendes tó közepén. Egy évvel később egyre több puma tűnik fel Maya otthona körül, és nem nagyon akarnak elmenni onnan. A lány legjobb barátja Daniel egyre több negatív visszajelzést kap bizonyos emberektől. Az sem segít, hogy a város új rosszfiúja, Rafe súlyos titkot rejteget - és kimondottan érdeklődik Maya testének egy bizonyos tulajdonsága, egy mancs alakú anyajegy iránt.

A (remélhetőleg) hamarosan nálunk is megjelenő Darkest Powers befejező része után sajnos nem volt más teendőm, mint várni erre a kötetre, azonban nagyon megérte ez a várakozás, minden szempontból.

Maya egy kanadai kisvárosban lakik, ami annyira pici, hogy rajta sincs a térképen. Kevés család van a környéken, tipikusan a mindenki mindenkit ismert esete. Azonban a kis közösség életét felborzolja egy tragédia, Serenának, az úszócsapat kapitányának halála. Egy évvel később az állatok a környező erdőben nagyon furcsán kezdenek viselkedni, túl közel merészkednek a házhoz és Maya-hoz. Ekkor érkezik az új fiú is, Rafe aki szintúgy felkavarja egy kicsit az állóvizet. Véletlen csupán, hogy minden egyszerre történik? Vagy a dolgok összefüggnek?

Végre egy könyv, amivel szemben nagyon voltak az elvárásaim, és egy szemernyit sem kellett csalódnom. Korrekt mind a karakterek, mind a helyszín, mind a történet szempontjából, és még egy - két helyen a Darkest Powers szereplőinek nevei is feltűnnek említés szintjén. Mert hát ugye ez annak a sorozatnak a folytatása tulajdonképpen, csak ez a trilógia is önálló nevet kapott.

A könyv első felében a környezet és a szereplők bemutatása kap nagy hangsúlyt, hiszen hiába folytatás, teljesen új helyszín, új ország, új emberek.

Tetszett, hogy nem nagyváros környezet, hanem természetközeli (a medvék ellenére is) kis közösség, amelyben ugyanúgy rejlenek kiaknázatlan lehetőséget.

A természetfeletti lények elég széles skáláját vonultatja fel ismét Armstrong, de nem ugyanazokat a fajtákat mint a Darkest Powers-ben, aminek nagyon örültem, és kíváncsian várom mivel rukkol még elő esetleg a következő részekben. Mert eddigi munkáit ismerve lesz még meglepetés és fordulat bőven ahogyan ebben a könyvben is volt a felétől kezdődően. Szó szerint letehetetlen.

Észre sem veszi az ember és hipp - hopp már vége is az olvasó legnagyobb sajnálatára. Nem vagyok az a típus, aki látható jelét adja annak, hogy mennyire fél/izgul/mérges/szomorú/hisztis a könyvbeli események miatt olvasás közben, azonban ennél még én is folyton fészkelődtem, és hangos megjegyzéseket fűztem egy - egy mozzanathoz.

A legeslegvégén meg csak ültem csendben és bámultam magam elé megpróbálván feldolgozni az olvasottakat. Akkor kezdtem el minden szégyenérzet nélkül káromkodni, mikor tudatosult bennem, hogy egy évet kell várni a folytatásra, mert azért az írónőtől megszokott kis függővég ott volt a végén.

Karakterek szempontjából is tetszett ez az új világ. A szereplők iszonyatosan szerethetőek és hihetőek. Azonnal tudtam milyen Team leszek, amint felbukkant Rafe, kérdés nem volt a választás kimenetelével kapcsolatban.:)

Természetesen a romantikus szál sem maradt ki, de nincs az a hirtelen fellángoló , hihetetlen fajta érzelem, csak a valódi tini őrlődés, és az sem olyan csöpögősen, hanem kimondottan aranyosan, szerethetően.

Összességében nincsenek arra szavak, mennyire várom a folytatást (The Calling). Messze veri a könyveket amiket idén olvastam. Ilyenekből kell még sok - sok!

Az írónő honlapja

Értékelés:

Rob Thurman: Éjvilág

2011-04-14T18:33:00.000+02:00

Üdv New Yorkban! Ahol egy troll lakik a Brooklyn híd alatt, egy kobold a Central Parkban és egy gyönyörű vámpír az Upper Esat Side egyik manzárdjában – és ez csupán a kezdet. Persze a legtöbb halandó ember tökéletesen vak marad a természetfelettiek éjszakai életére, de Cal Leandros csak félig ember. Apja sötét vérvonala rémmesékbe illő – és most ő és az egész másvilági fajtája Cal nyomában lohol. Vajon miért? Cal eddig nem igazán akart annyi ideig egy helyben maradni, hogy megtudja a választ. Féltestvérével együtt idáig sikerült egy lépéssel az üldözőik előtt maradniuk, de most Cal apja ismét rájuk bukkant. Cal számára most végre kiderül, hogy mit akarnak, mit akartak tőle mindig is. O a kulcsa ördögi tervüknek, hogy a Földön elszabadítsák a Poklot. Cal életének legkeményebb küzdelmében a tét az egész emberiség sorsa…

Azon gondolkoztam az imént, hogy mióta is volt a várólistámon a könyv... Lassan több, mint egy éve. A könyv folytatásáért indított kampány keretében most végre hozzájutottam és elolvastam. Elsőként azt kellett megállapítanom, hogy (Gigi szavaival élve) kókusz voltam, amiért ennyit vártam vele.

Cal és Niko testvérek, akik a hatalmas, sosem alvó New Yorkban laknak. Ebben még nem lenne semmi különleges, azonban Cal ereiben az emberitől egészen különböző vér is csörgedez, ami igencsak megnehezíti mindennapjait. Folyton menekülnek Cal múltja elől, eddig sikeresen, azonban most összecsapni látszanak a hullámok, a Grendelek rájuk találtak és nem tágítanak, amíg a nagyszabású tervüket meg nem valósítják. És hogy mi az a nagyszabású terv? Pontosan ez az, amire Calnak és Nikonak a lehető leghamarabb rá kell jönniük vagy könnyen holtan találhatják magukat.

Kezdjük azzal, hogy nem igazán tudtam belőni, hogy akkor ez most milyen műfaj is pontosan. Elsőre fantasynak mondanám, már a csak a téma, és a szereplők sokszínűsége miatt is, azonban a véres , kaszabolós jelenetek mennyiségét és minőségét tekintve egy gyengébb horrornak is elmenne, sőt, mikor felraktam a könyvespolcomra, akkor vettem észre, hogy bizony a könyv gerincén is a horror szó díszeleg. Egy biztos, nem az érzékeny lelkű, durvaságot nem bíró olvasóknak íródott, mert bizony bőven van benne gyilkolás, darabolás és egyéb "finomságok".

A finom lelkű egyént már a szereplők stílusa is valószínűleg az első pár oldalon elrettenti. Meg kell mondjam régen olvastam olyan könyvet, amiben ennyit káromkodtak volna, de nem zavart, mert valahogy a történethez, meg az egész hangulathoz is tökéletesen illett. Valljuk be őszintén, elég röhejesen vette volna ki magát, ha Cal vagy épp Niko egy hatalmas "A kiskésit neki!" vagy "Azt a rézfánfütyülő rézangyalát!" felkiáltással esett volna neki az épp soron következő Grendelnek. Ezen túllendülve azonban egy pörgős, izgalmas történetet kapunk tömve szarkasztikus humorral. Tetszett, hogy az írónő nem szórakozik azzal, hogy barokk körmondatokban fogalmazzon meg dolgokat, hanem egyszerűbb mondatokat használ,és ezzel olyan hatást kelt, mintha egy valós életbeli diskurzust hallgatnánk (leszámítva a természetfeletti résztvevőket). Persze ezzel nem leszólni akarom a klasszikusokat, de néha jó ilyen könnyebben emészthető könyveket is olvasni.

A középrész felé kezdtem el gondolkodni azon először, hogy mi is lesz ebből az egész felvázolt helyzetből a végére, aztán hirtelen kaptam egy olyan csavart, amire nem igazán számítottam és onnantól még jobban hajtott a kíváncsiság, hogyan is fog végződni a tesók történetének első része.

Ami a karaktereket illeti, nem tudom ki volt a szimpatikusabb a két fiú közül. Valahogy az az érzésem támadt, hogy ők ketten egyek.Gyakorlatilag egymás ellentétei, mégis tökéletesen kiegészítik egymás és alkotnak egy nagyon erős csapatot. Niko, a megfontolt, de határozott, és életmódjához képest kimondottan művelt idősebb testvér, bioételekhez való furcsa ragaszkodással, és hosszú szőke hajjal. Ezzel szemben Cal a fiatalabb, meggondolatlanabb, inkább a szívére hallgató öcsike, végeláthatatlan szarkazmussal és fekete hajjal. Mindkettejükben van valami szerethető, amellett pedig jó volt olvasni, hogy milyen szoros a kapocs köztük.

Végül egyetlen egy negatívumot emelnék ki, ami mellett megpróbáltam ugyan elsiklani, de nem sikerült, ez pedig a könyv helyesírása. Annyira sok hiba, elgépelés, betűkihagyás volt benne( pl.: póbálná, újjat), hogy igencsak zavaró volt. De ez egy olyan dolog, amit egy alapos átolvasással, a kiadás megfelelő szakaszában simán orvosolni lehetne. Reméljük, ha megjelenik a második rész, ilyen gondok már nem lesznek.

Összességében egy nagyon szórakoztató, kicsit véres , kicsit sötét olvasmány, és nagyon hamar belopja magát az ember szívébe minden "szörnyűségével" együtt.

Csak az elírások miatt vontam le egy pontot, a történet attól még 5 pontos.

Értékelés:

Éjvilág után Holdvilág

2011-04-08T15:23:00.000+02:00

Gondoltam írok egy gyors kis szösszenetet AZ ÜGY állapotáról, ha már ilyen sokan aktivizálták magukat. FFG blogján olvastam ma a jó hírt, hogy a Tuan kiadó kedvcsinálónak megosztott a nagyközönséggel egy kis részletet a Holdvilágból, amit a borítóra kattintva elolvashattok.

A kezdeményezés jelenlegi állapotáról további információt ezen a linken találhattok.
Aki már megvette az Éjvilágot remélem nem csalódott, aki még nem, annak hajrá, még egyáltalán nem késő! :)

L.J.Smith: Vampire Diaries - The Return: MIdnight

2011-04-04T21:21:00.000+02:00

Az ördög, akit ismersz.....

A megnyerő, és megbízhatatlan Damon segítségével Elena megmentette az ő vámpír szerelmét, Stefant a Sötét Dimenzió mélységeiből. De egyik testvér sem tért vissza sértetlenül.

Stefan gyenge a hosszú börtönben eltöltött idő miatt, és több vérre van szüksége, mint amit Elena egymaga biztosítani tud neki, miközben Damon, különös varázs hatására emberré változott.

Megvadulva és kétségbeesetten , Damon bármit megtenne, hogy újra vámpír lehessen, akkor is ha a pokolba kell utaznia. De mi történik, ha véletlenül Bonnie-t is magával viszi?

Stefan és Elena sietve utánuk mennek, hogy kimenekítsék ártatlan barátjukat a Sötét Dimenzióból, hátrahagyván Mattet és Meredith-t, hogy megmentsék Fell's Church városkáját, az azt megszálló veszélyes lelkektől. A gyerekek egyesével adják meg magukat a démoni erőknek. De Matt és Meredith hamarosan felfedezik, hogy a gonosz sötétebb és közelebb van mint valaha is gondolták volna....

Sokan kérdezték tőlem, hogy miért is olvasom ezt a sorozatot tulajdonképpen. Elsősorban azért, mert úgy néz ki, hogy könyvmazochista vagyok és néha rám jön, hogy rossz könyveket is elolvasok. Másodsorban azért, mert ez a kötet a sorozat utolsó része, legalábbis mikor elterveztem, hogy elolvasom, akkor még az volt. Az mellékes, hogy azóta berendeltek hozzá még 3 részt.

Gondoltam elolvasom, hátha kapok valami befejezés féleséget és utána magam mögött hagyhatom a sorozatot, még akkor is , ha lesz folytatása. Azonban ez nem igazán jött össze, de ne rohanjunk ennyire elébe a dolgoknak.

Innentől a bejegyzés értelemszerűen spoileres elemeket tartalmaz mind az előző, mint a jelen részre nézve.

A 6. rész azzal a kinek meglepő, kinek kiszámítható fordulattal végződött, hogy Damon nagy lelkesedésében, és a fekete rózsa fétiséből kifolyólag egy óvatlan pillanatban beszipákolta a Stefannak szánt csodavirágot, amitől hisszük vagy sem, de emberré változott. Itt kezdődik a 7. rész.

De persze nem elég Damon "adjátok vissza a vámpírságomat" drámája, még Fell's Church városát is meg kell menteniük.

Ám természetesen Damonnak a saját élete fontosabb, ezért nekiindul, hogy keressen magának egy erős, nagy vámpírt, aki visszaváltoztatja. Azonban mivel a vámpírok nem rohangálnak tömegesen a városban, így bizony nem marad más választása, vissza kell térnie a Sötét Dimenzióba, ahová véletlenül Bonnie-t is magával rántja. Így a csipet -csapat kettészakad, Stefan és Elena Damonék után indulnak, Matt és Meredith pedig ott maradnak ahol vannak és megpróbálják kitalálni ki a gonosz aki a megszállt gyerekeket irányítja, hogy végezni tudjanak vele.

Az egész könyv olyan, mintha L.J. Smith valami nagyon vicces szer hatása alatt állva írta volna meg.

Egyébként viccet félretéve, az első szó, ami eszembe jutott róla az a "borzalmas".

Több sebből vérzik az egész, a fogalmazás, a történet, a szereplők, a stílus, minden. Történetileg gyakorlatilag 3 rész óta ugyanaz a gonosz, és ugyanazt a problémát próbálják orvosolni teljesen sikertelenül.Folyamatosan megszállás alatt van a város, de közük nincs ahhoz, hogy ezt esetleg sikerüljön nekik megtörni.

A stílusa az még talán a legkisebb gond bár engem kifejezetten irritáltak a túlerőltetett párbeszédek, amik teljesen műnek hatottak, arról nem is beszélve, hogy ki akart emelni, hangsúlyozni akart dolgokat gondolom ezért fogalmazott sok helyen úgy ahogy, de mégis máshogy jött le, mint ahogy az írónő elképzelte. Leginkább az egész egy rossz paródiára emlékeztetett: Lehet, hogy ha úgy olvastam volna, mintha paródia lenne, jobb eredménnyel zárt volna.

A gonoszok oldalán igazán nagy változás nem történt, vannak fák, van a fű, meg vannak a megszállt gyerekek, ja meg a két róka , Sinichi és Misao (kitsune).Ebben nincs semmi meglepő, bár mondjuk az egyik fa nagyon spéci kiadás volt, intelligens meg minden...

Jaj, és hát a kedvencem, a Post- It cédulák. Na, azokból akadt bőven, mert az ugye mindenki számára egyértelmű, hogy a post-it mindenre jó...

Jöhet bármilyen gyilkos bogár, fű , fa, megszállt gyerek, a kis sárga ( vagy tetszőleges színben pompázó) ragadós kis cetli mindent megold.

Néha elgondolkodtam, hogy célszerű lenne nekem is magamhoz vennem egy adagot belőle, biztos, ami biztos, hátha szembe jön velem valami gonosz és gyorsan rátapasztom a homlokára vagy épp a hátára és attól majd jól összeesik és kínok között, sikítva elpusztul.

Természetesen valahogy a főhőseinknek is mindig akadt elegendő ebből a csodatalálmányból. Még az sem volt gond, ha védelem céljából már kitapétázták vele az egész lakást, és elfogyott. Csak kiszaladtak a papír - írószer boltba és vettek, mert az bizony nyitva volt éjjel- nappal, és zavartalanul üzemelt annak ellenére , hogy az egész város romokban hevert.

A karakterekről is ódákat lehetne zengeni. Elena mindkét pasit akarja, és egyiket sem hajlandó elengedni, még akkor sem, ha ez egyikük életébe kerül. Kicsit sem önző.

Stefan meg ez a tipikus túlságosan szerelmes típus, akinek minden mondata azzal kezdődik, hogy édes pici szerelmem. Jó dolog szerelmesnek lenni, de mindennek van határa.

Damon azt sem tudja mit akar. Hol Elenával kavar Stefan háta mögött és baromira élvezi, hogy Bonnie körül nyüzsög és az ő torkán próbál meg lemászni.

Bonnie, na hát őt aztán sokszor kedvem lett volna megütni. Eddig sem volt szimpatikus karakter, de mostanra az írónőnek sikerült egy olyan nyafka libát faragnia belőle, hogy ember legyen a talpán aki elviseli. Ha Damon balra megy azért sír, ha jobbra, akkor azért. Komolyan, mint egy hisztis ....,aki kicsit visszamaradt a fejlődésben.

Aztán ami a legnagyobb hiba volt számomra, hogy az egyik szereplővel az a csúnya dolog esett meg, hogy meghalt. Nem nagyon, csak egy kicsit, hiszen minden életfunkciója leállt, de azért még dumálgatott egy sort a többiekkel telepatikus úton, mert miért ne.

A legeslegvégéről inkább már nem is mondok semmit. Kiszámítható, a fő konfliktus gyakorlatilag pillanatok alatt megoldódik, viszont egy csomó mindenkiről nem derül ki mi lett velük, illetve, hogy az a helyzet ami lett, az hogy lett. A lényeg azonban az, hogy majdnem mindenki happy a végén, de lezárva nincs. Egy fő kérdés nyitva maradt, gondolom, hogy a folytatás valamin el tudjon indulni..

Összességében méltó befejezése számomra a sorozatnak, azt kaptam amit vártam. Post -it cédulákat, de azt bőven.

A 4. résznél abba kellett volna hagyni az egész sorozatot., ott kezdett el hanyatlani. Nem értem miért erőltetjük azt, ami nem megy.

Értékelés:

Mentsük meg a világot! Az Éjvilágot!

2011-04-03T17:01:00.001+02:00

Sajnos az a szomorú helyzet állt elő, hogy eme remek könyvnek, Rob Thurman Éjvilágának a folytatására már elég régóta várnak a rajongók, ám érdeklődés hiányában sajnos meghiúsulni látszik.

Azonban a napokban felcsillant egy halvány reménysugár. Ha esetleg felkeltette az érdeklődésedet a könyv, amiről kritikát ITT, ITT és ITT olvashatsz, nincs más teendő, mint a lehető leghamarabb bemenni a legközelebbi vagy épp útba eső könyvesboltba és megvenni a kötetet. Ha a internetes rendelés híve vagy, az sem gond, az a rendelés is számít.
Kedvcsinálónak (FFG közbenjárásának köszönhetően) itt olvashattok egy kis részletet a könyvből

Ne hagyjuk elveszni a süllyesztőbe az urban fantasy egy nagyon jó képviselőjét!!!

Holdvilágra fel!

Mert ezt muszáj :)

2011-04-03T09:45:00.000+02:00

Ma reggel böngésztem a neten és egy olyan hírt láttam, aminek rettentően örültem.Mégpedig annak, hogy Stephenie Meyer már megírta a Burok folytatásának első 2 fejezetét.

Nekem, mint nagy Burok rajongónak ez hatalmas hír. :)

A hírt egyébként egy közönségtalálkozó alkalmával fedte fel. Erről a cikket itt lehet elolvasni.

A kép innen származik